A Vincze család eredeti levele itt olvasható
Bemutatás a családomról!
Vincze Zoltánné vagyok, férjezett és van két gyermekünk Vincze Márta és Vincze Vivien. Egy kis városban lakunk *********-n. Családi házban lakunk, 60 nm-es.
Én 33 éves vagyok, férjem Zoltán, Ő 35 éves. Nagyobbik lányunk 14 éves, kisebbik pedig 10 éves. Férjem dolgozik itt helyben *********-n a ***********-nál, mint traktoros, jövedelme minimálbér. Én sajnos nem dolgozok, munkanélküli vagyok, sokat próbálkoztam már, de sajnos nem sikerült elhelyezkedni. Egészségügyileg is beteg vagyok, 16 éves korom óta 50%-os munkacsökkentett vagyok, így még nehezebb a helyzetem. Férjemmel 14 évvel ezelőtt, mikor összeházasodtunk a semmivel kezdtük el az életünket, sem az én, sem a férjem szülei nem tudtak minket támogatni anyagilag, így magunknak kellett mindent előteremteni és ez máig is így van. Kezdtük azzal, hogy vettünk fel lakás és személy hitelt, hogy legyen egy lakásunk, egy otthonunk, ahol gyermekeinket felneveljük. Másképp sajnos nem lehetett volna megoldani, és albérletben nem gondolkodtunk, mert úgy voltunk vele, hogy az albérlet árát inkább a saját lakásunkba fizetjük. Mikor meglett a lakásunk, születtek a gyerekek, én GYES-en voltam és úgymint most is, csak a férjem dolgozott. Így egyről a kettőre nem mentünk. Sok mindenünk nem volt meg és közben is az évek során vettünk fel áruvásárlási hitelt is a még meglévők mellé. Ezekkel a sorokkal annyit szeretnék leírni, hogy mindent hitelből tudtunk megvenni. Egyre nehezebben fizettük a hiteleket évről-évre. Mindig pontos fizetők voltunk akár a hitelről akár a rezsiről beszéltünk, azok voltak az elsők és aztán ami maradt azt osztottuk be. Ment is ez egy jó pár évig, de a jövedelem nem emelkedett az évek alatt, de a hitel, rezsi és az élelem igen. Nekem munkát nem adtak sehol, pedig annyira próbálkozom!
Így hát két éve kezdődött az, hogy egyre lejjebb csúsztunk, és már olyan helyzetet értünk el, hogy a hiteleket nem tudjuk fizetni, csak 20%-ban. Rezsi is olyan, hogy még éppen-éppen nem kapcsolták ki a villanyt, sem a vizet, tüzelőnk is hol van, hol már sírás kerülget, hogy fogunk begyújtani holnap, mit eszünk holnap, nem jönnek-e lekapcsolni a villanyt, vagy akár a vizet. A postaláda minden nap tele van felszólítással, már ki sincs kedvem bontani, mert tudom mi van benne, pedig annyira szeretnénk kifizetni, mert egy a lakásunk van veszélyben, a másik, ha már nem tudunk a gyerekeinknek semmit adni adósságot sem szeretnénk rájuk hagyni. Hát szóval röviden sajnos nagyon rossz anyagi helyzetünk van jelenleg. Próbálok pozitívan gondolkodni, de már egyre nehezebben megy, úgy érezzük már, hogy nem tudunk ennivalót venni és félünk, hogy mikor jön el az a nap, hogy semmi sem lesz.
Most írok kicsit a gyermekemről:
Nagyobbik lányom Márti. Ugye most vagyunk a továbbtanulás előtt, *****-ra jelentkezett a ************-ba egészségügyre. Négyes tanuló, és nagyon szeretné ezt az iskolát. Persze ez is sokat múlik az anyagin, hogy tudjuk-e tovább tanítatni, persze minden erőnkkel azon vagyunk. Kisebbik lányunk kitűnő tanuló, nagyon ügyes kis talpra esett kislány. Nagyon szeretnénk őket mindenben támogatni a jövőben, és bízunk ebben a világban, hogy lesz ez jobb is.
Ahogy megkapom az önök keretét, újabb remény csillan fel szememben, nagyon örülünk ennek az esélynek, mert nagyon nagy segítség lenne számunkra havonta élelemre ez az összeg, amit felajánlottak. Nem tudom min függ, hogy megkaphassuk, de bízom benne, hogy végre kapunk egy kis segítséget önöktől és kicsit jobb lesz gyermekeim élete és persze az enyém is, mert könnyítene nem a konyhai dolgokon, hanem a lelkemen is, mert én minden picinek tudok örülni. Eleget tudok tenni abban is, hogy naplót vezetek Önöknek, amit kérnek tőlem én azt teljesíteni fogom!
Kezdek kifogyni a szavakból, mert így sokat panaszkodtam és még nagyon sokat is tudnék, de már nem akarok, én inkább jót szeretnék írni, de már azt nem nagyon tudok. Vagyis egy dolgot: egészségesek a gyermekeim, a párom, a testvéreim, az anyukám és én. Másért nem is szoktam imádkozni, csak ezért! Azt elfelejtettem megírni, hogy kisebbik lányunk Vivien tartósan beteg (allergiás, asztmás), de remélem előbb-utóbb ki fogja nőni, bizakodok, mint mindenben.
Van két kutyánk és három macskánk, ezek a gyerekeké, mert imádják az állatokat.
Ígérem, ha megnyerem a pályázatukat, támogatásukat, akkor írok még magunkról és lesz kérésük, akkor azt is teljesítjük.
Előre is köszönök mindent!
Tisztelettel:
Vincze Zoltánné
