T. Alapítvány!
Küldöm Önöknek a kétheti történetünket!
Tovább a család bemutatkozójához | Számla a család bevásárlásáról
Először is meg szeretnénk köszönni az alapítványnak és a támogatóknak, hogy bekerültünk a fel a fejjel programba, nagy öröm volt számunkra!
A márciusunk nem valami jól kezdődött, én sajnos korházba kerültem, mert találtak nálam egy daganatot, amit meg kellet műteni, de volt benne valami jó is, hogy szövettanom negatív lett! Jó indulatú volt a daganatom. Hazaérkeztem a korházból és a gyermekeim nagyon boldogok voltak, nagyon aggódott értem mindenki, és ez olyan jó érzés volt, mert a szeretet a legfontosabb számomra! Persze hazaérkezésem után a fennmaradó gondok ott voltak. Férjem megkapta fizetését, de sajnos alig volt elég valamire. Négy csekket tudtunk befizetni és egy hiteltörlesztés fedezet. Se élelemre se a fennmaradó rezsi elmaradásunkra, sem hiteltörlesztésekre nem volt elég, és ez minden hónapban így van sajnos! Egyre nagyobbak a hátralékaink mindenből, nem tudom, hogy ez meddig fog így menni. A vízszámlánk van most ott azon a határon, hogy ha nem tudunk valahonnan szerezni (legalább egy részét), akkor levágják. Persze nem ez az első, hogy itt vagyunk akár villany, akár víz, gáz. Eddig sikerült mindig valahogy megoldani, de nagyon félek, hogy egyszer ez nem fog sikerülni. A legnagyobb problémánk ennél is a hiteltörlesztők, és ebből a lakástörlesztőnk ami havonta 33000.-ft sajnos 3 hónapja egyszerűen nem tudjuk befizetni, és csak növekszik. Lassan felbontják a szerződést, és utána kilakoltatnak, amit nem szeretnénk, mert akkor vége mindenek! 14 éve vagyunk házasok és minden saját erőből, meg persze banki kölcsönből sikerült felépítenünk és ezt nagyon nem szeretnénk elveszíteni! Mindig azt mondom majd lesz valahogy de mostanában már nem merek ilyet mondani. Viszont volt egy nagy öröm számunkra, mikor megkaptam Önöktől az első 25000.-ft-ot már le is vásároltuk élelemre és ha nem is elég egész hónapra amit vettünk, de hatalmas segítség számunkra, mert ha ezt most nem kapjuk meg egyszerűen nem is tudom mi lett volna, az ami múlt hónapban, hogy nem nagyon főztem, mert nem volt mit. Lányaim is nagyon örültek, nem olyan nagyok még és nem kicsik már, hogy lássák milyen nehezen élünk és meglepődtek, mikor hoztuk haza amit vásároltunk a 25000.-ft-ból, és Ők is nagyon örültek hogy megkaptuk ezt Önöktől.
Nagyobbik lányom Mártika nagyon várja, izgatottan a továbbtanulási eredményeket, mármint, hogy melyik suliba fogják felvenni legelőször is az egészségügyi iskola lenne a legfontosabb a számára mert azt szeretnénk ha sikerülne neki. Kisebbik lányocskám folyamatosan hozza haza a sok ötösöket, amire büszke is vagyok, mert nagyon ügyes, persze a nagyobbik lányomra is nagyon büszke vagyok! Ő nem kitűnő, 4-es tanuló, de Ő nehezen tanul, neki sokat kell szenvedni a 4-esért, úgyhogy ő is ügyes! Férjem nem sokat van itthon, mert sokat dolgozik értünk, de hát ebben a mai világban ez sem elég. Számomra, ami a legfontosabb az az egészség! Istenhez mikor imádkozom, soha nem kérek semmit csak a családomnak egészséget! Hála Istenek a lányok nem voltak betegek, kicsit meg voltak fázva de nem komoly. Nekem annál inkább jön a betegség mostanában, tegnapelőtt olyan fájdalmaim voltak, a fogam begyulladt, éktelen nagy fájdalmam volt, ráadásul nem volt fogorvosi rendelés sem, úgyhogy férjem azt sem tudta hova szaladjon velem. Nagy nehezen *********-n kihúzták a fogamat de még most is nagyon fáj a helye. Kaptam gyógyszereket, remélhetően a napokban meggyógyulok. Napjaink nem valami jók igaz teli vannak gondokkal, sajnos erről tudok írni a legtöbbet: a gondokról. Úgy sajnálom, mert szeretnék jókat írni, de nem nagyon tudok! De a remény az még nem halt meg bennem és bízok abban, hogy lesz ez majd jobb is! Remélem, nem veszítünk el mindenünket, mert azt már nem fogom kibírni! Voltam egy munkahelyet megérdeklődni a héten ******-on de nem jártam sikerrel, mint midig, de ezt sem adom fel, egyszer csak sikerül! Ennyi volt amit írhattam magunkról ezek történtek velünk. Üdv: Vincze Zoltánné
