Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Újra írok! Tegnap fogszabályzáson voltunk, ma meg szemészeten. Szemüveges lett a lánykám. Reggel fél 8-ra kellett mennünk, és csepegtettek a szemébe fél óránként, majd jött a vizsgálat. Szemüvegre van szüksége, de még keretet nem választottunk, mert nem tudta volna kiválasztani a megfelelőt. Még mindig csak homályosan lát!
A fogszabályzással is ki voltam akadva. Annyira megtágítja a fogait… Már most is elég nagy rés van az első két foga között. De "megvigasztalt" akkora lesz, hogy a kisujja is be fog férni közé, de ne aggódjak, mert a másik fogszabályozó majd visszarendezi. Higgyek neki, jót akar, és szépek lesznek a lánykám fogai.
De már azt is elmagyarázta és megtanultam, hogy nemcsak szépészeti oka van a fogszabályozónak, hanem a rágóizmok nem megfelelően használódnak, és idősebb korban, akár már 30 évesen is, még migrénes fejfájást, és fülfájást is okozhat, és még sok mindent...
De, hogy honnan lesz rá 65000.-Ft-om??? Ezt még magam sem tudom…
Tegnap rakott kelkáposzta volt az ebéd, lebbencslevessel, és este sütöttem lángost, a fiam azt "kívánta". Olyan érdekes, meglát valahol, valakinél valamit és másnap, vagy még aznap megkér, hogy készítsem el. Néha jó, de néha nem. Van sokszor, hogy nehéz kitalálni, mi is legyen az ebéd ma zöldbab leves és túrós tészta lesz.
Ma is hazajön már 1-kor, és farkas éhes, hiába visz magával bőven tízóraira szendvicset, és meg is eszi...de növésben van...
A héten járkáltam, intézkedtem, munkanélküliben is voltam, regisztrált álláskeresőként azért nyilván vagyok tartva, és bejárok. Még ha ápolásin is vagyok, van egy program: „Lépj egyet előre!- Ápolási díjban részesülők képzési támogatása". Ennek a képzésnek a keretében szeretném elvégezni a szociális gondozó ápoló, vagy a betegkísérő tanfolyamot, sikerült kitöltenem a jelentkezési lapokat, de hogy a képzésre bejutok-e, azt nem lehet tudni. Itt ezen a vidéken annyira akadozva jutnak el az információk, és annyira kevesen vannak, akik azt mondják, hogy beiratkoznak egy tanfolyamra, mert csak azt lehet látni, hogy nincs munkahely. Ha mégis van, akkor ismerőst, rokont vesznek fel...
De a remény hal meg utoljára! Legalábbis nekem...
Itt a tavasz, a gyönyörű napsütéses idő! Sok munka van már a kertben, minden nap akad valami tennivaló! Összeszedtük a gallyakat, felaprítottuk, és még eltüzeljük, hiszen elég a kazánban. Már nincs fánk, de a szemetet is szelektíven gyűjtjük, 2 kuka van a konyhában is, egy olyan dolgoknak, amik elégnek, egy ami semmire sem használható. Itt faluhelyen sok mindent elfogyasztanak az állatok is, pl.: krumpli, sárgarépa héjat és ételmaradékot is megeszik a tyúkok, elcsipegetik. Mindig így mondták az öregek.
Tegnap este míg sütöttem a lángost, a gyerekek ledarálták a megszáradt kenyér maradékot. A fiam összetördelte, mert az mégis csak "férfi munka", a lányom ledarálta, és aztán átszitáltuk. Az apró rántott húshoz lesz jó "zsemlemorzsa", a nagyobbakat pedig nudlihoz, szilvás gombóchoz használjuk fel. Nagymamám egyébként is arra tanított, hogy nem szabad a kenyeret "elpazarolni", igaz soha nem is dobtuk ki. Pirítósnak vagy melegszendvicsnek még jó, ha megszáradt is kicsit. A felesleg meg erre… (prézlinek)
Ma délután vetünk egy kis borsót még, és elvetem a zöldség magot is. Az is úgy jó, ha korán a földbe kerül. A tulipánokat meggereblyézzük, és az epret is meg kell még ma, mert nagyon elkezdett hajtani.
Vagy 3 óra körül kimegyünk a temetőbe, meggereblyézzük az Apukám sírját, és a nagyszüleimét is. Nagyon szépen megindultak a virágok hajtani, az árvácska igaz kifagyott, (bár még kihajthat) de a tulipán és a krókusz az nagyon szép! A krókusz már kinyílott. Apunak a kedvenc virága volt ilyenkor. Órákon keresztül eltudta nézni, hogy milyen szép, még hideg van, és nyílik!
Búcsúzom! Remélem kicsit jobban megismernek, akik olvassák a bejegyzésemet, engem és a családomat is, és talán látják azt is, hogy mi mindent megteszünk azért, hogy szebb és jobb legyen az életünk. Kitapasztaltuk, hogy az a legjobb, ha a felesleges kiadásokat lecsökkentjük a minimálisra, mondjuk a telefonszámlát. Az internet számlán is sokat gondolkodtunk, hogy nem is kellene, de a gyerekeknek nagyon sokat segít a tanulásban, és megmondom őszintén nekem is kinyitja kicsit a "világot". Nem fogyasztunk colát, és nem kávézom, nem cigarettázom, szeszes ital egyáltalán nincs a lakásban, és érdekes módon még a rokoni látogatások alkalmával sem hiányzik soha senkinek. Nagyon sok ilyen és hasonló ötletem van még, amit gondolom le is fogok írni még, hátha másoknak is követésre méltó lesz...
Köszönöm azoknak, akik elolvastak, és a drága idejükből áldoztak rám/ránk egy kis időt... A jó Isten áldása kísérje életüket!
Üdvözlettel: Juhászné Mária
