Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Eddig mindig csak olyan leveleket próbáltam írni, amikben azt írtam, hogy de szép is az élet! Nagyon optimista igyekszem lenni, úgy érzem a gyerekek miatt ez nagyon fontos, és a hitem is ezt kívánja tőlem.
De most legalábbis ebben a levélben igyekszem kicsit tényfeltáróbb is lenni. Összes bevételünk: Édesanyám nyugdíja: 77.645.-Ft, ápolási díj: 33.520.-Ft, családi pótlék: 29.600.-Ft, ez összesen 140.765.-Ft.
Kiadások: villany: 16.478.-Ft, gáz: 19.723.-Ft. víz: 8.652.-Ft, hitelek: 37.346.-Ft, összesen: 82.201.-Ft, ehhez még jön a biztosítás: 8976.-Ft, a bérlet a fiamnak: 1246.-Ft, a kommunális adó + szemétszállítás: 2.000.-Ft, telefon+ tv+internet: 8.998.-Ft, ezek minden hónapos költségek, tehát összesen amit mindig ki kell fizetni: 103.421.-Ft/hó, és akkor még nem ettünk semmit, és nem is tisztálkodtunk, ruhát sem vettünk, gyógyszereket sem, egy újságot, könyvet sem. Sem vetőmagot, és a kerti munka sincs benne, a szántás, tárcsázás, stb. Igaz ez nincs minden hónapban. De akik csinálják, tudják milyen drága a vetőmag is. Az állatok tartása sincs ingyen, egy zsák nyuszi táp. pl. 1990.-Ft és
És az, hogy együtt élünk Édesanyámmal és a nyugdíját "beteszi" a közösbe, ez nagyon nagy segítség, és nagyon jó dolog. Ha ez nem így lenne, nem is tudom, hogy mit csinálhatnánk.
Ősszel elmegyünk a gyerekekkel almát szedni segíteni, és ott kapunk télére almát, így a gyümölcs megvan. Hisz a gyerekeknek és idős Édesanyámnak is szüksége van vitaminra is.
Nekem is nagyon sokféle betegségem van már, ami azt hiszem a nélkülözés és a mindennapi stressz eredménye. 2005-ben műtöttek a nőgyógyászaton, daganatom, cisztám, polipom volt, el kellett távolítani a méhemet és a petevezetékeket is. Akkor kaptam sugárkezelést is, kemoterápiát is, azóta félévente járok ellenőrzése, 2 éve a koponyámon belül észleltek cisztát, ami fokozott fejfájást eredményezett, de gyógyszerek és kezelés hatására felszívódott. Azóta kisebb-nagyobb tünetek vannak csak, de a rosszindulatú daganatok eltűntek, (hogy ezt is jó órában mondjam).
Édesanyámnak magas a vérnyomása és a cukra is, 5 fajta gyógyszert kell szednie. De ezeket szerencsére megkapja közgyógyra.
Tegnap voltunk a fiammal a Szájsebészeten, megműtötték, a bölcsesség fogát vették ki. Az utazási költéség 4 ezer Ft volt, egy barátnőm vitt el kocsival, az igaz, hogy az Egészségbiztosítási Pénztár hónapok múlva megtéríti, de csak meg kell előlegezni ezt is nekem. A fájdalomcsillapító is 1980.-Ft-ba került. De ezt most szednie kell, mert nagyon nagy fájdalmai vannak, miután elmúlt az érzéstelenítés hatása.
Ma megyünk a lányomnak szemüvegkeretet venni, most írtak neki új szemüveget, szeretne valami csinosabbat, divatosabbat, de sajnos erre nincs lehetőségünk. Egyetlen szerencsém van, hogy nagyon megértőek, és elfogadóak, soha nem bántanának meg azzal, hogy valamiből márkásabbat választanak (bár tudom, hogy nagyon szeretnék...). De benne vannak a mindennapi életben, tudják, ismerik a kiadásokat, és hogy mennyiből élünk.
Tudom, érzem, hogy ez a beszámolóm nagyon szomorúra sikeredett, de sajnos ilyen oldala is van az életünknek, ezek a tények, amin nem tudunk változtatni. Egyetlen megoldás egy jó munkahely lehetne a számomra, de sajnos az nincs, és egyébként is Édesanyámnak nagyon nagy szüksége van rám, hogy itthon legyek. Nem tudja ellátni már önmagát, napról napra romlik az állapota, gyengül. Az igaz, hogy már 75 éves, és 38 éve él művégtaggal, ami lelkileg is felőrölte, de a legnagyobb fájdalma az Édesapám elvesztése volt. Valahogy mindig azt mondja, annyira egyedül érzi már magát. Pedig nagyon jó a viszonyunk, és a gyerekeim is nagyon szeretik és ragaszkodnak hozzá. De a párja elvesztése az nagy dolog minden embernek.
Próbálok kézimunkázással keresni egy kis pénzt, de nem tudom eladni, ezen a környéken szegények az emberek, és ilyen dolgokra nem tudnak áldozni.
Ha látunk valakit, hogy segítségre szorul, segítünk, nem pénzért. Néha egy kosár krumpli, vagy egy kis gyümölcs is "megteszi", de ez is ritka alkalom. Szóval nem tudom, hogyan tovább… Telik egyik nap a másik után. Egy kis változást jelentett volna, ha beindul a tanfolyam, amire jelentkeztem, de sajnos jelentkezők hiányában nem indul. Érdektelenség van… Pedig ha belegondolna sok ember, hogy egy szociális gondozói tanfolyam saját költségen több százezer Ft lenne, és most nekünk ingyen el lehetett volna végezni. Nem tudom, nem értem, és nem tudom a magyarázatot, talán a fásultság, a kimerültség, a stressz, a megélhetési nehézségek, stb.. Sorolhatnám...
Legyen mindenkinek csodaszép a napja, aki pár percet szánt rám, hogy elolvassa ezt a bejegyzésemet.
Üdvözlettel: Juhászné Mária
