Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ismét eltelt egy kis idő. És megkaptuk az áprilisi támogatást is, be is vásároltunk. Annyira jó, hogy kicsit nyugodtabban tudunk élni. Hála és köszönet a támogatóknak, az Alapítványnak, és minden jó embernek, aki megérti, hogy milyen könnyen lehet ilyen helyzetbe kerülni. És hogy a lehetőségéhez képest megpróbál segíteni.
Minden helyzetben azt gondoltam, hogy történjen bármi is, a gyerekek nem nélkülözhetnek, hisz a gyerek nem tehet semmiről. A gyerekek nem kéredzkedtek erre a világra, de ha már megszültem, vállaltam ezt a csodálatosan szép feladatot, akkor kötelességem a lehető legjobban felnevelni őket. Lehetőségeimhez mérten mindent megadni nekik (azért írtam egyes szám első személyben, mert a volt férjem egyáltalán nem törődik a gyerekekkel, semmilyen formában sem).
Szóval tavasz van, elraktuk a téli cipőket, kabátokat, téli holmikat. És elővettük a tavaszi ruhákat, és nagyot néztünk, hogy mekkorát nőttek a gyerekek. Szinte mindent újat kellene venni, kinőtték a ruhákat, cipőket.
Nagyon sok a munka és valahogy a gyerekeknek is felgyorsultak a programok az iskolában. Nagyon sok versenye van a lányomnak.
Most kicsit pihenő délutánom van. A gyerekek a barátokkal töltik az időt, én meg leültem kicsit a gép elé. Nemrég mosogattam el. Az ebéd hideg gyümölcsleves volt, tepsiben sült oldalas, vele sült krumpli és almakompót. Holnap töltött káposztát főzök, és sütök valamilyen sütit.
Vasárnap voltam templomban, kicsit megnyugodott az én háborgó lelkem, kicsit békét találok ezen a helyen, és valahogy feltöltődöm. Nagyon szép és megható az együtt éneklés szépsége, a hangzása.
Szavazni is voltam, éltem állampolgári jogommal.
Tegnap tanultam a lánykámmal, el volt maradva kicsit. Szavalóversenyen volt, bár nem lett első, mert a fogszabályzójától nem teljesen szép a kiejtése, és a hangsúlyozásnál is gondot jelent, de a 2. helyezés is szép eredmény, bár így nem jutott tovább a megyei versenyre.
Tavasz van, sok a munka. Már megkapálgattam a borsót, a hagymát, a retek is kibújt, és a saláta is. De még a krumpli csak a pincében van, nem a földben. A hétvégén az is a helyére kerül.
A fiam már festi a rotációs kapáját. Elkészült, használta is már, most már csak csinosítgatja.
Hétfőre meglesz a lánykám szemüvege is. Csak annyira drága volt. A legolcsóbb 17 ezernél is többe került.
Tegnap fogszabályzáson voltam a lánykámmal. Kedden a szájsebészeten a fiammal, kiszedték a varratot neki. Most pihenő van, de június végéig ez lesz a programunk. Jövünk, megyünk. De meg kell tenni, ez van.
Nyuszik száma nő, 2 anya is szaporodott. Még nem tudom, hogy hány kicsi van, de úgy látszik a fészek nagyságából, hogy sok. Nem zavarom őket, majd kimásznak maguktól is, de mikor kisüt a nap, kitakarja őket az anya. Olyan aranyosak, bár még pucérak.
Nem sikerült a tanfolyam sem nekem, nem volt elég jelentkező. Hát nem a siker szériámat élem most meg!
Gyönyörű az udvar, a virágos kert, kinyíltak a tulipántok. A kalapos nárciszok és a "másik" nárcisz is, az ibolya. Nagy az illatorgia, és a szem is gyönyörködhet. Szívet-lelket melengető látvány. Tavasz van, csodálatos tavasz van, és minden így van jól, ahogyan van. Legalábbis minél többet elmondom, annál jobban el is hiszem.
Búcsúzom…
Köszönöm mindenkinek, hogy elolvasta bejegyzésemet, és a drága idejéből áldozott írásomra pár percet! Csodaszép napsütötte napokat kívánok! És történjen mindenkinek a lehető legjobban minden az életében!
Szeretettel:
Juhászné Mária
