Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Telnek a napok, egyik a másik után… Tesszük, amit helyesnek látunk, és megtehetünk. Tudom nem könnyű senkinek az élete, igyekszem én is az élet naposabb oldalát meglátni, és leírni, bár nem mindig sikerül.
Tegnap fogszabályzáson voltunk a lányommal. Még két hét, és talán leveszik a fogairól ezt a készüléket. Max. még egy hetet hagyja rajta a főorvosnő, aztán kapunk hat hét pihenőt (főleg a lánykám fogai, mert azoknak erősödni kell, és megerősödni a jelenlegi helyükön. Akár hiszitek, akár nem, teljesen átrendezte a fogait ez a szabályzó. Valahogy egy szemfoga oldalt nőtt, és teljesen helyre tette, szóval nagy a tudomány. Nemhiába külön szakterület a fogszabályzás. És milyen hitetlenkedő voltam az elején! Aztán jön az állandó készülék, az a "gyönyörű" gyöngyös. Igaz, hivatalosan rögzített készüléknek hívják. Nem is a kinézetével van bajom, hanem az árával! 65.000 Ft-ba kerül nekem. Tudom lerágott csont, de mindenkinek a saját gondja a legnagyobb. És azt is tudom, hogy valahogyan sikerül majd összehozni rá a pénzt, bár még nem is sejtem, hogy hogyan! De meglesz, mert ennek meg kell lennie!
Adódik egy lehetőség, remélem sikerül is, valamilyen mezőgazdasági összeírás lenne, júniusban, kb. egy hónap és talán kifizetik ezért a minimálbért. De ezt majd május végén fogom megtudni, hogy elfogadták-e a jelentkezésemet erre a munkára. Remélem sikerülni fog. Az Önkormányzatnál szóltak, hogy van ez a lehetőség...
Tudjátok velem csodák történnek sokszor. Hírt kaptam egy pályázatról. Energiatakarékos háztartási gépek cseréjével kapcsolatban. Érdeklődtem, jártam utána, de nem találtam egy egyesületet, alapítványt, aki lebonyolítaná nekem… Értesítettek egy alapítványról, megkerestem, de az alapítvány vezetője azt mondta, nem csinálja, mert nem az ő profiljukba tartozik. De felhívott telefonon és beszélgetünk. Adott egy másik címet, oda is írtam, de elutasítottak. Már feladtam, de egy köszönőlevelet írtam ennek a kedves hölgynek. Akit annyira megindított a kedvességem, meg hogy figyelek ilyen dolgokra is, a millió gondom-bajom közepette, hogy megcsinálja ezt a pályázatot nekem. Tudjátok a fene bánja, hogy megkapom-e a pályázatban ígért dolgot (bár az sem lenne rossz) de örülök, hogy egy embernek azt a napját és a másokba vetett hitét, bizalmát visszaadtam. És újra csak erősödött abban is, hogy jó, ha segít a rászorultakon, jó úton halad. És nem hiába teszi a dolgát.
Nem vagyok Teréz-anya, sem színjátszó, de annak örülök, ha tudok még örömet okozni és EMBER-nek maradni...
Nem egyszerű azoknak az embereknek a munkája sem, akik mindig ilyen bajbajutott embereken próbálnak segíteni. Nehéz kiszűrni, hogy ki az, és ki nem az.
Van az utcánkban is egy néni, a fiáék vele élnek, van két gyerekük is, a "mama" úgy tud panaszkodni, hogy belefájdul az ember szíve, ha hallgatja. Aztán megjelenik az "unoka" a legújabb csili-vili telefonnal, mellesleg a kisfiú 3. osztályos,és kb. 200 m-re van az iskola tőlünk. Oda is egy csendes járdán vezet az út, ami a kertek mellett megy el. Forgalom max. kerékpár lehet, és azt mondja a "mama" azért kell a gyereknek a telefon, hogy le tudja fényképezni, ha valaki bántani akarja. De ebben a kis faluban, ahol ismer mindenki-mindenkit? És ráadásul a kisfiú anyukája fel is kíséri a gyereket az iskolába, mert nem bírja el a táskáját. A srác kb.
Írtam a nemrég a nyuszikról. Van 13 db és gyönyörűek! Két anya szaporodott, az egyik ötöt, a másik nyolcat, vannak kedvencek is. A lánykám már simogatja őket, és mutogatja, a barátnők jönnek-mennek. Egyetlen előnye van amellett, hogy örömet okoz a gyerekeknek, hogy sokszor hoznak a nyusziknak füvet is. Olyan édesek, ahogy neki esnek a friss fűnek, és szinte hallatszik, ahogy ropog a foguk alatt.
Tegnap sajnos egy másik anya nem eleven nyuszikat hozott a világra. Nyolcat és egyik sem élt. Nem tudom mi lehet vele, semmiről nem tudtunk, hogy baj lenne. Csak vagy három napja érintetlen volt az étel előtte és a víz is, de azt gondoltam, hogy fialni készül. Bár nem készítette a fészket, ahogy szokta. Még elég fiatal anya, most ellett volna harmadszor, és eddig soha nem volt semmi gond vele. Tíz-tizenegy nyuszit nevelt fel, úgyhogy tegnap temettünk is.
Tegnap elkértem a háziorvosunktól az igazolást, ami a közgyógy igazolvány érvényesítéséhez szükséges. Ma felviszem a Polgármesteri Hivatalba. Már kitöltöttem egy nyomtatványt, ami szükséges ehhez és remélem, nem változtak a viszonyok és másra nincs szükség. De ha mégis, akkor segítenek a Hivatalban, nagyon segítőkészek és aranyosak az ott dolgozó emberek. Annyira jó dolog itt a faluban, hogy a 70 éven felüli emberek méltányosságból megkapják a közgyógyellátásra jogosító igazolványt, azt hiszem ők már tényleg megérdemlik. Hisz ezek az emberek azok, akik mindig is dolgoztak, befizették a sok-sok járulékot, és így legalább egy részét élvezhetik is. Bár nagyon kevesen élnek már a faluban idős emberek...
Aztán ebédet főzök. Tegnap borsóleves volt és krumpli főzelék, csirke pörkölttel, ma pedig zöldbab leves lesz és túrós tészta. Holnapra pedig megrendelték már a gyerekek a lebbencslevest, tökfőzeléket és fasírtot. Így kicsit könnyebb az élet, hogy bevásároltunk abból a pénzből, amit az Alapítvány utalt nekünk, és "van mihez nyúlni". Könnyebben tud az ember élni és tervezni is. Nagyon nagy köszönet és hála érte mindenkinek, akit illet!
Elbúcsúzom! Hosszúra sikerült ez a levelem is, de így talán kicsit jobban megismernek belőle minket. Minden olvasónak szép napot kívánok, és köszönöm, hogy értékes idejéből áldozott rám is és elolvasta az írásomat!
Szeretettel, üdvözletemet küldöm:
Juhászné Mária
