Kedves Olvasóm!
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Most aztán tényleg igaz, hogy rég nem írtam, de a falusi embernek ilyenkor sok a dolga. Tavasz van, sőt a hőmérséklet alapján inkább nyár.
Elvetettem a kertembe mindent, még a tökféléket is, babot, uborkát is. Sőt palántát is ültettem: karalábé, káposzta, karfiol, paradicsom, paprika, igaz még csak kis mennyiséget, mert még a fagyos szentek ezután lesz, és néha előfordul, hogy megsínylik a gyenge kis palánták a nagy hőingadozást.
Anyák napja holnap! Jönnek a testvéreim, itt fognak ebédelni. Ez lesz nekem is az igazi ünnepség, szeretem, ha együtt vagyunk. Igaz, népes a család, és bővül is, mert a Bátyám fiainak már vannak komoly barátnői. Így már tizennégyen üljük körbe az asztalt. A gyerekek reggel ágyba hozzák a kávémat, és kapom a virágot is, és a sok-sok kedves szót. Aztán mennek Anyukámhoz is. Az iskolai ünnepség majd hétfő délután lesz.
Elmegyek holnap a templomba is. A süteményt megsütöttem még ma, a levest odateszem, tyúkhúsleves lesz csigatésztával és töltött csirkecomb, velesült krumpilval, fejes salátával, és töltött káposzta, ezt is csak odateszem, és lassan megfő. A sütőben megsül a hús, Anyukám ránéz, megfordítja, locsolgatja. A fiam megterít, a lánykám meg felszeleteli a süteményt addig. Háztetőt sütöttem és mézes krémest, meg sajtos perecet.
Tudják, hogy mennyire szeretek a templomba menni, és besegítenek. Lehet önzőség, de elfogadják és megértik, segítik ezt a helyzetet.
A héten már voltam a templomban, egyházi látogatás volt, és az a Tiszteletes tartott istentiszteletet, akit a nevelőszülő képzésen ismertem meg. Nagyon mély nyomot hagyott bennem az igehirdetése, és maga az ember, a mentalitása, a hite és az emberekhez való viszonya.
Vasárnap pedig anyák napja lesz a templomban is. Mindig van egy kis rövid köszöntés, és abban a helyzetben, a templomban, ez annyira szép és megható. Ilyenkor eszembe jut, hogy a Nagymamám, az Édesanyám is abban a padban ült évekkel ezelőtt. Szerencsére még Édesanyám él, de nehéz a mozgás a számára, és keveset tudom megoldani a szállítását, hogy el tudjon jönni a templomba..
Vasárnap este virrasztó lesz, ezért elmarad a délutáni Istentisztelet, meghalt egy számomra nagyon kedves néni. Már egy hónapja "gépen élt", annyira szerettem ezt a nénit, olyan kedves beszéde volt, és érdeklődő, szorgalmas asszony volt világ életében. Nem messze volt egymástól a szőlőnk, gyerekkoromban sokat "kiabáltunk egymásnak" és sokat sétáltunk együtt hazafelé este. Sok kis apró fortélyra megtanított pl., hogy ne a dombra felfelé kapáljak, hanem lefelé mert így sokkal könnyebb. És sok ilyen kis apró dolgot. Törődött velem.
Hétfőn lesz a temetése, elkísérem utolsó földi útjára én is. Annyira bíztam benne, hogy fel fog még épülni, annyira akart élni még. Annyi dolga lett volna, tele volt tervekkel, de sajnos ennyi volt számára kimérve, az biztos, hogy míg élek, annyi mindenről eszembe fog jutni. Az anyák napjához az ő emléke már mindig fog kötődni.
Megvolt a májusfa állítása is a faluban, sok szép lány kapott szalagos fát az udvarára. Még szerencsére él ez a hagyomány a falunkban. Sok ablakban lehetett látni a májusi kosarat is. Ez a kosár ez nekem nagy szomorúság még mindig. Soha életemben nem kaptam májusi kosarat. A volt férjem ezt "akkora hülyeségnek" tartotta és soha nem is hozott (tudom most már, hogy akkor kellett volna elküldenem a fenébe., biztosan teljesen másként alakult volna az életem).
A fiamat tegnap előtt délután elvitte a barátnőm magukhoz, és ma este hozta haza, majálisi buli volt náluk, és a fiam is régen volt ott. Már hiányzott neki a barátnőm férje.
Ma kaptam egy kedves telefont is, egy osztálytársának az apukája telefonált, hogy elvinné a fiamat ma délután magukhoz majálisozni, annyira kedves gesztus, hisz még csak most ismerték meg a fiamat, és máris megszerették.
Tudom, hogy ide-oda száll a gondolatmenetem most, de sok minden történt és annyi minden jár még a fejemben. Kicsit fáj a vállam is, megégette a napocska, már fürdőruhában dolgoztam kint.
A jövő hét is zsúfolt lesz: hétfő temetés, majd anyák napi ünnepség, Kedden fogszabályzás, szerdán megyek a lányomék osztályával kirándulni, tisztasági versenyen nyerték ezt a lehetőséget, és besegítek az osztályfőnökének. Egyedül nem szívesen indul el 25 gyerekkel, vonaton. Csütörtök a színjátszó szakkör csoportja bejutott a megyei döntőbe, oda is kísérőként megyek. És remélem ott is sikeresen fognak szerepelni, és tovább jutnak.
Nagy élmény látni őket. Sok-sok tehetséges gyerek akad egy ilyen kis faluban is. És olyan jó, hogy van megfelelő tanár, aki meglátja és elő is hozza belőlük. Három éve van ez a szakkör. És első évben volt egy gyerek, akit még a logopédius is "nagy feladatnak" tekintett. És most ez a gyerek az egyik legtehetségesebb a színpadon. Vagy a másik testvérpár, akit a nagyszülők nevelnek, a szülők alkoholisták, elváltak, és semmi jövedelmük nincs. Annyira tehetségesek, és annyira kibontakoznak a színpadon, és ebben a közegben. Rájuk sem lehet ismerni. Ilyen helyre mikor megyek és tudom, hogy ők is jönnek, mindig csomagolok nekik tízórait, vagy meghívom őket egy fagyira. Kicsit szégyenkezve, de elfogadják (bár igyekszem én is tapintatos lenni velük).
Hétfő, kedd, szerda tanítási szünet lesz a fiaméknak a középiskolában, érettségiznek a végzősök..
Búcsúzom! Legyen mindenkinek nagyon szép a napja, és aki még megteheti, mondja el Édesanyjának, nagymamájának, hogy mennyire szereti. (bár nemcsak ezen az egy napon kellene) Aki pedig csak a temetőbe viheti a virágait annak az én Jó Istenem erősítse meg a szívét, lelkét. És tegye széppé, könnyűvé az emlékezést a számára.
Jó Isten áldása kísérje életét mindenkinek, aki szánt erre a bejegyzésre pár percet az értékes idejéből.
Szeretettel: Juhászné Mária
