Kedves Olvasóm!
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ma végre megláttuk a napsütést is! Kisütött a napocska, már nem is tudom, hogy mióta nem történt ez meg. De ma reggel vidáman cirógatott meg a sugaraival. Ettől nekem is sokkal jobb kedvem lett.
Mesélek magunkról. Sok minden történik velünk. Ma délután egy kis csapattal megyek fel Borsodba, a faluban összegyűjtött kis segély-adományt visszük el, az arra rászoruló embereknek. Tudom, hogy csepp a tengerben, a boltosnak jutott eszébe, és kitett a pénztár mellé egy zacskót, és tett bele egy kis pénzt induló tőkének, és ugye milyen a falusi bolt, beszélgetünk, megkérdezzük, miért van ez itt ez a zacskó (valami nyereményjáték, vagy jutalomról érdeklődünk kis nyerés reményében). És mondják, hogy elviszik szombat délután a rászoruló emberek egy csoportjának. Ezen a pénzen élelmiszert vásárolnak, és szétosztják, ott ahol most nagyon nagy a szükség, ahol átszakadt a gát, és visz a víz mindent.
Mi még szerencsések vagyunk, mert van egy kis belvíz, de megúsztuk, a házunk, az életünk, az állataink biztonságban voltak, van fedél a fejünk fölött. De akiknek azt is vitte. Nem is tudok még bele sem gondolni.
Tegnap este a gyerekekkel arról beszéltünk, hogy mit is vinnénk, ha menni kellene. Jó ilyen dolgon is elgondolkodni, és próbálni átélni mások helyzetét.
Nem tudok adakozni, mert nekem sincs, csupán 200 Ft-ot tettem a "mi zacskónkba", de megkérdezte a szervező, hogy nincs-e kedvem velük tartani és segíteni nekik, pakolni, osztani az élelmiszert, stb. Dehogy nincs, így megyek, bár még nem tudom, hogy hová és mit fogok látni, tapasztalni. Próbálom erősíteni a lelkemet, de sejtem, hogy nagyon meg fog viselni. "De az ember a vasnál is erősebb" és segíteni annyira jó érzés. Ma délelőtt főzök itthon a családnak, zöldborsó leves és lekváros derelye lesz az ebéd, és olyan kettő körül indulunk. Még az éjjel hazajövünk, remélhetőleg.
Elkezdtem a Mezőgazdasági összeírást, nagyon kedvesek az emberek, szívesen szolgáltatják az adatokat, elmondják őszintén, hogy milyük van, és miből mennyi. Tegnap délután egy idős bácsi becsengetett hozzám, hogy neki van két macskája is, elfelejtette mondani. Mert eszébe jutott, hogy soroltam az állatok listáján, hogy prémes állatok nincsenek-e? Megköszöntem neki, és mondtam, hogy macskát nem írunk össze, csak a haszonállatokat. Amennyire féltem, és tartottam tőle, hogy nem lesznek ennyire segítőkészek, annyira kellemesen csalódtam. És olyan jól esett, hogy több helyen mondták, hogy mennyire örülnek, hogy én írom össze, mert így keresek egy kis pénzt legalább.
A gyerekek is jól vannak. Nagy élménye lesz újra a lánykámnak. A Pedagógia Intézet pedagógus napot tart a pedagógusoknak és családjuknak egy nagy parkban és szabadidő centrumban, és a mi iskolánkat (Művészeti Iskolát) kérték fel, hogy adják a műsort, így a táncosok és dráma tagozatos gyerekek is fellépnek. Nagyon izgulnak, félnek a szakértő közönségtől, de szerencsére a drukk csak addig tart, míg színpadra nem lépnek. Még nem tudom, hogy hánykor indulnak vasárnap reggel, de kapnak ebédet is (gulyáslevest és lapcsánkát). A gyerekeknek a fellépés után lehetőségük lesz egy kis játékra is, így csak este hat után jönnek haza. Remélem, jól érzik majd magukat!
A fiammal kedden megyünk a szájsebészetre, egy újabb műtétre (bölcsesség fogának a kezdeményét távolítják el).
Most vele is tervezgetek, lehet átmegy egy másik iskolába, nehéz neki a szakközépiskola, és így szakmunkásképzőbe akarom íratni, valahogy túl sok a lecke. És olyanok a körülményeink, hogy nem igazán arra akar koncentrálni, ami az ő dolga (tanulás), hanem minden mást meg akar oldani, hogy nekem könnyebb legyen. Nem köti le a tanulás, addig inkább megeteti az állatokat, megpermetezi a krumplit, vagy csak úgy tisztogatja a rotációs kapáját, vagy a biciklit szereli, vagy segít másoknak. Nagyon szeretem és annyira jó gyerek, csupán a tanulással van gondunk. Remélem, megoldódik, és könnyebb lesz az élete neki is kicsit. Nagyon jó szakember lesz belőle, mert minden érdekli, ami a szakmával kapcsolatos, csak más tárgyakat ne kellene ennyire tanulni. Azért is remélem, hogy a szakmunkásképző megfelelő iskola lesz a számára.
De búcsúzom, megyek kezdem a napot. Az állatokat már megetettem, hisz ők kelnek a nappal együtt, de a gyerekek még alszanak. Készítek reggelit, főzök, és megyek, teszem a dolgomat délután is. Remélem a Jó Isten megáld erővel, és helyt tudok majd állni. Tudok segítséget nyújtani, ha mással nem, pár jó szóval, és egy kevéske élelmiszerrel.
Legyen mindenkinek áldott, békés a napja, teljen meg a szíve szeretettel, és töltődjön fel szeretettel. Hisz a világon a legfontosabb a szeretet. Köszönöm annak, aki elolvasta irományomat, és szánt rám perceket értékes idejéből!
Baráti ölelésem és üdvözletemet küldöm:
Juhászné Mária
