Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Régen írtam. Most nem könnyű az életem, és valahogy nem is jó. Legalábbis nem érzem magam a legjobban, de szépen sorban:
Szájsebészeten voltunk. Nem a megszokott doktornénink volt (szabadságra ment), a férfi, aki helyettesítette, akkora sebet készített a fiamnak, hogy még most sincs begyógyulva, pedig már kedden újra mennünk kellene. De azt hiszem, elnapoljuk, megvárjuk a doktornőt.
Ma bizonyítványosztás a lánykámnak. Talán ez az egy, ami jó történik mostanában. Jeles lesz. Angolból négyest kap az osztályfőnökétől, de azt hiszem ez a négyes az én "nagy számnak" szól. De inkább legyen gyengébb a jegye, de tudjon. Sajnos tapasztalatból tudom, hogy nem ér semmit a "jobb jegy", ha nincs mögötte a tudás is. A fiammal ez volt, megkapta a jobb jegyet, és sajnos nem is érdekelte a tanulás. Valahogy ezt is meg lehet szokni.
Az mezőgazdasági összeírás még nem ért véget számomra. Sajnos "szívatás" tárgya lettem. Elmentem cseresznyét szedni pár nap, és az összeíró társam "megmutatta", hogy hogyan kell a nyomtatványt kitölteni, de sajnos mire nekem is leadásra került, már nem úgy kellett. (Közben ő rájött, hogy nem jól tölti ki, és változtatott rajta. Én meg írtam tovább a megszokott rubrikába, és most javíthatom, és számolgathatom újra). De így jár, aki nem saját kútfőből táplálkozik. De, hogy miért tudok még mindig ennyire naiv lenni, meghiszek mindenkinek, pedig annyira minden elé helyezik a pénzt az emberek. Csak az a lényeg, hogy "nekem több legyen", sajnos sok ember számára és nem törődnek vele, hogy milyen áron.
Tudom keserű ez az írásom, de most nagyon kivagyok. Már nem tudok aludni sem, pedig ennyit nem ér az egész, rámegy a nyugalmam.
Nagyon fáj a lábam, összecsípett a szúnyog, vagy valami. Akkora "helye" lett, pedig nem is vakartam el. És fényes nappal csípett össze, cseresznyeszedés közben. De sajnos nagyon kell a pénz. De nem sok mindent értem el vele, mert ezer forinttal többe került a gyógyszer, kenőcs, injekció, mint amit két nap alatt kerestem. És még fáj is. De amitől a legjobban tartok, hogy estére bedagad a bokám. A doki szerint a csípésektől van, de nem hiszem el. Szerintem egészen más lehet a háttérben, de úgyis kiderül.
Panaszkodom, panaszkodom, pedig arról nem is írtam még, hogy milyen volt az árvizes területen lenni. Borzasztó! El sem lehet mondani! Bele kell gondolni, hogy milyen lehet, mikor egy élet munkája ázik el, és olyan helyen, ahol egyébként is elég nagy a szegénység. Aki teheti, segítsen! Mindegy mivel, egy telefon, egy kis adomány. Akinek van, az tud kicsit nélkülözni, de akinek nincs, annak a picike is soknak számít.
És olyan szívet-lelket melengető érzés adni, úgy igazán. Őszintén, segítve!
Holnap vendégeink lesznek, két unokatesóm jön hozzánk. Három unokával. Már alig várom. Szeretem őket, mert aranyosak, kedvesek. És kedveljük egymást kölcsönösen.
Ma kocsonyát főzök, míg az évzárón leszünk, addig el is készül. Tegnapról van még makaróni ebédre. Holnap pedig húsleves lesz, falusi csirkéből, töltött káposzta, és újkrumpli rántott hússal. Bár nem nagyon illik hozzá, de uborkasalátát is készítek. A töltött káposztát megfőzöm még reggel, és ha megérkeznek, akkor azzal kínálom őket. Miskolcról jönnek, és még a temetőbe is ellátogatnak előtte, úgyhogy jól fog esni egy kis kínálás ebéd előtt, úgyis annyit beszélgetünk, hogy az ebéd elcsúszik. A gyerekek nem tudnak betelni az állatokkal.
Sütit nem nagyon sütök, csak egy kis pogácsát, és kakaós csigát, ez a gyerekek kedvence.
De búcsúzom, kezdem a napot. Bár az állatokat már megetettem, de még van bőven tennivalóm. Legyen csodaszép napotok, és történjen minden a lehető legjobban a számotokra is!
Szép napot kívánok, szeretettel:
Juhászné Mária
