Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Újra eltelt egy hét. Végre megszakadt ez a nagy hőség. Esett eső, mi most nagyon szerencsés emberek vagyunk, mert vihar nélkül kaptuk a jótékony áldást. Kicsit fujt a szél, de azért nagyon nagy károkat nem okozott. A rengeteg víz az már nem annyira jó, mert a növények vízben álltak, a sárgarépa kicsattogzott, szintúgy a karalábé, káposzta is. A krumpli rohad a földben, a paradicsom fekélyes lett, de nem sorolom már. Hisz hol áll ez ahhoz a gondokhoz képest, amit máshol, másoknak okozott a víz?!
Sokszor elgondolkodom, hogy sok embernek annyira nehéz az élete az enyém is az, a mienk is az, de valahogy mindig találunk valamilyen megoldást a gondjainkra, vagy megoldódik részben, vagy kicsit elodázódik. Igaz az is, hogy nem is ülök ölbe tett kézzel, valamit mindig próbálok változtatni az életünkön. Most megkaptuk az üdülési csekket, remélem augusztusban el tudunk menni pár napra pihenni, de már ebből vettük meg a strandi belépőjegyet is. Nagyon sokféleképpen fel lehet már használni, sok-sok szegény családnak szerintem csak ez jelent egy kis nyaralási lehetőséget (szeptemberig még lehet igényelni).
Jártam pár napot barackot szedni napszámba, nemsokára lesz a bodzaszedés is, ott is igényt tartanak a munkámra, nagyon jó érzés, és anyagilag kicsit könnyebb így. Lelkileg is segít, mert jó érzés tudni, hogy számítanak rám, szükség van a munkámra.
A jövő héten csendes hét lesz a Református Gyülekezetünkben. Az ifjúságnak (12-25 éves korig) este hattól lesz összejövetel, ide a fiam fog menni. Az óvodásoknak vasárnap délután lesz csendes délután a templomban, majd a gyülekezeti teremben szeretet vendégség lesz a számukra, ide sütök süteményt, és megyek fogadni, kínálni a gyerekeket is. Majd aztán gyerekhét lesz, 4-14 éves korig várják a gyerekeket, délelőtt 9.30-12-ig, játszanak, beszélgetnek, énekelnek. Jól érzik magukat. Kedves gesztus, hogy a bejáratnál lerajzolják a gyerekek lábnyomát, és hozzáírják a nevüket is. Aztán majd augusztus első hete nagyhét lesz, ahol minden este Istentisztelet lesz, és 8-án úrvacsorázni fogunk, újkenyéri bűnbánati hét lesz. Remélem, megsegít a jó Isten, és helyt tudok állni mindenhol. Nagyon szeretem a gyülekezetünket, és igyekszem segíteni is.
Van aki néz rám, mikor elmesélem, hogy nagyon rosszul érzem magam, ha nem megyek vasárnap templomba. Valahogy hívogat a harang szava és valahogy mindig úgy tudom rendezni az életemet, hogy korán kelek, és felhozom a kertből az ebédhez valókat, és valahogy sikerül elvégeznem a munkát is, szinte minden elkészül mire indulnom kell. De a jó Isten megáldott azzal is, hogy Édesanyám elvégzi helyettem, amit még meg kell csinálni, vagy vigyáz a húsra, amíg sül, vagy elkészíti a salátát. Nem mondom, hogy mindig jönnek a gyerekeim is, de elég gyakran elkísérnek. Hitem szerint, amit látnak az hatni fog rájuk.
Vannak nekem is gondjaim természetesen, svájci frank alapú hitelem van, és annak a kamatai nagyon magasak lettek. Most tudtam elküldeni a védett fogyasztói státuszt kérő nyomtatványaimat, mert díjhátralékom van, a gázzal is és a villannyal is. Így legalább kaphatok a hátralékra kamatmentes részletfizetési kedvezményt, szóval nem rózsás az életünk. Édesanyám gyógyszereit közgyógyra ingyenesen megkapja, de meg kell csináltatnom a lányomnak a fogszabályozót. De még nem kaptam meg a mezőgazdasági összeírással keresett pénzt sem, abból szeretném a fogszabályozóra befizetni a pénzt. A jövő héten megkapjuk Anyukámnak a gyógycipőjét. A múlt héten készült el az új műlába. Nagyon nehéz most neki vele a mozgás, mert nehezen tudja megszokni az új dolgokat. Szegénykém már 75 éves lesz. Szóval van problémánk is bőven, de egészségesek vagyunk (Anyukámat kivéve), és tudunk dolgozni is, ellátjuk az állatainkat, megmunkáljuk a kertünket, és igyekszünk rendezett körülmények között élni. És ezért teszünk igen sokat. Egy falusi ember szinte mindig dolgozik. Sok ember ezt el sem tudja képzelni.
És igen, sajnos velünk is előfordult már, mint a Móricz novellában, hogy keresni kellett 20 Ft-ot, mert hiányzott a kenyér árához (igaz, ott krajcárt kerestek, de szinte ugyanaz a helyzet). De igyekszem nem panaszkodni, hisz vannak csodálatos gyermekeim, és értük, miattuk és magam miatt is muszáj talpon maradni. Küldetésem van velük, fel kell őket nevelnem, és útnak kell indítanom az életbe is. Mintát kell adnom, még akkor is, ha csonka család vagyunk.
De nem így élem meg. Valahogy büszke vagyok rá, hogy mikor mentünk a strandra (múlt csütörtökön) az utcabeli gyerekek is jöttek velünk. Szeretnek minket, és szeretnek velünk lenni. Én is szeretem őket, és valószínű ezt érzik is. Sokat kacarásztunk, és beszélgettünk. Én sokszor elmondom a szüleiknek, hogy sajnálhatjátok, hogy alig tudtok valamit a gyerekeitekről, mert egyszerűen nem szakítotok rá időt. Fontosabb egy film, vagy bevásárlás, vagy csak úgy bármi, csak az nem fontos, hogy beszélgessünk a gyerekkel.
Megalakítottuk a Dudva-Nyűvő Kft-t is! Én és a két gyerek vagyunk az "alapító tagok", de vannak jelentkezők! Olyan élvezetesen tud a fiam mesélni róla, hogy jönni akarnak mások is, hajnalban a gyomot irtani velünk. Persze tudom, hogy van a fiam részéről huncutság is benne, így neki kevesebb marad. De inkább szóval tartja a társaságot. Csak minél többen legyünk.
Elbúcsúzom! Köszönöm annak, aki értékes idejéből szakított rám/ránk pár percet, hogy elolvassa a bejegyzést. És remélem, kicsit megérintette a lelkét is az, amiket leírtam, és ha teheti, segíti az Alapítvány munkáját. Én mással nem tudom segíteni, csak imádsággal, de minden nap imámban kérem a jó Istent, hogy adjon erőt, egészséget, türelmet az itt dolgozó embereknek, és tudják tenni a dolgukat a legjobb lelkiismeretük szerint. Az emberek javára és segítésére. És indítson meg minél több embert az adakozásra való hajlandóság, hisz adni nagyon jó érzés. Baráti ölelésem és puszimat küldöm szeretettel, és a jó Isten áldja meg mindenki életét!
Juhászné Mária
