Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Már egy hete, hogy nem járok napszámba, sütök-főzök a gyerekeknek, és takarítgatom a lakást. Sok minden elmaradt, ablakot pucolok, szőnyeget tisztítom át, a kárpitokat, a fürdőszobát, az edényeket súrolgattam át. Csupa semmitmondó dolog, de annyira elmegy az idő vele, és ha kész, akkor tudomásul vesszük, hogy megcsináltam, de olyan nagy feltűnést nem okoz.. Bár a lakásban az illatok teljesen mások, mint ezelőtt, hiába szellőztettünk mindig. Szóval azért a „komfortérzet” csak jobb így.
Voltam vasárnap templomban is. Már annyira hiányzott, és olyan jó volt feltöltődni, annyira jó dolgokról prédikált most is a Tiszteletes nő, leginkább így tudnám megfogalmazni, hogy az önmagunk elfogadásáról, hogy érjem be azzal ami, aki vagyok, és fogadjam el, hogy ide rakott a jó Isten ebbe a családba, ebbe az utcába, ebbe a faluba, és itt kell a lehető legjobban elvégeznem a dolgaimat, rám bízta a szeretteimet. És tennem kell a dolgomat a legjobb belátásom és erőm felett, sok ember azt mondja, hogy könnyű nekem, mert mindent rábízok a jó Istenre. Dehogy bízok, csak nem kapkodok, nem sietek, megvárom, amíg segítséget kapok, de az is igaz, hogy kérem is, nekem az imádkozás nagyon fontos napi cselekedet, és a családom többi tagjának is. De azért tesszük a dolgainkat, nem mondom, hogy nem vétkezem, vagy nincsenek bűnös és elégedetlenkedő gondolataim, de igyekszem, hogy ne hatalmasodjon el rajtam, mert a negatív érzések, gondolatok elviszik az ember erejét.
Azt tudom, hogy minden embernek vannak gondjai, problémái, de menni kell az utunkon tovább.
Találtam idézetet, amit most ide bemásolok:
„A pozitív gondolkodás azt jelenti, hogy felismerem: minden ami van, engem szolgál, és nekem segít még akkor is, ha kifejezetten kellemetlen vagy fájdalmas. Ennél fogva minden jó, úgynevezett negatív nem is létezik, csupán olyan kellemetlen jóról beszélhetünk, amelynek bekövetkeztét én tettem szükségessé.” (Kurt Tepperwein)
Talán a mottómul is szolgálhatna ez nekem....
Ez a másik idézet pedig még mindig a szeretetről:
„Szeretetre, összetartásra akkor van szükség, amikor élünk, és nem akkor, amikor már csak egy földkupacot lehet gondozni, a másik ember után...."
Nem tudom, hogy ki a szerzője, és sokan gondolhatják, hogy nem a szeretetről szól, szerintem arról szól, vannak akiket nehéz szeretni, mikor még élnek, de akkor kell szeretni, és nem a temetés után a hozzátartozóinkat.
Nagyon mély érzések és gondolatok ezek, de remélem lesz valaki akinek segítséget tud majd nyújtani, hisz sokan vagyunk és sokfélék.
Ma már kész az ebéd, tökfőzelék van fasírttal, és rakott krumpli, ma nem kellett levest főznöm, maradt tegnapról zöldségleves, bár a gyerekek nem nagyon hiányolják a levest, de a lánykám miatt is muszáj ilyeneket főznöm. Tegnap voltunk fogszabályozáson és „betekerték a fogait dróttal", biztos nem ez a neve ennek az eljárásnak, de nekem ennyi jön le belőle, kedden fogják felrakni az állandó fogszabályozóját, ezért kellett most ezt tenni vele, nagyon sajnálom, sokat szenved vele, a nyelvét már „kikezdte" ez a drót és alig tud enni, leginkább csak pépes vagy folyékony dolgokat tud magához venni.
Délután megyek egy barátnőmhöz, segítek neki csirkét ölni és megtisztítani, a fiam is később jön haza, edzése van, focizni jár, a lányom meg iskolai tánc-szakkörön van délután, de holnap végre szombat és lehet pihenni nekik egy kicsit.
Nekem sajnos nem, szombaton és vasárnap is van újság, és sajnos vége a reggeli lustálkodásnak, hajnalban kelek.
Elbúcsúzom! Lehet, kicsit furcsára sikeredett ez az írásom, de ez is én vagyok. Most ilyen hangulatban voltam! Legyen minden olvasómnak csodaszép a napja, és történjen minden a lehető legjobban!
Szeretettel:
Juhászné Mária
