Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Már december van, kicsit megérintett a karácsonyi készülődés szele, vagy a depresszió, sokat agyalok azon, hogy magányos vagyok, egyedül élek, vagyis dehogy egyedül, vannak gyermekeim, és Édesanyám is velünk él, de akkor is én magányosan érzem magam, egyedül álló, elvált nő vagyok.
Végre eltelt ez a pocsék hétvége. Bár a mai nap is elég rossz, lévén éjszaka nem aludtam szinte semmit, egymagam tudtam ezt véghez vinni forgolódással és járkálással és óraleséssel.
A következő hetek se lesznek valami mesések a számomra. Igen, a Karácsony és a Szilveszter miatt. Ilyenkor felerősödik bennem az érzés, hogy nagyon is elégedetlen vagyok az életemmel.
Csak gondolkodom, elmúlt Karácsonyokról, melyek szépek voltak és olyanokról (sajnos ebből több van) amit inkább el kéne örökre felejteni. Ez a mostani nyugodt lesz, az biztos.
Ez is valami, ne akarjunk túl sokat. A gyerekek megkapják a szívük vágyát, szerencsére nem túl nagyok az igények, a teljesíthető kategóriában vannak. Én meg örülhetek az Ő örömüknek.
Társ persze sehol, senki, akihez fizikailag vagy akár csak lelkileg oda lehetne simulni és szavak nélkül is értené, hogy mi van.
Szerintem ezek nem valami fényes kilátások, és akkor is depresszióssá leszek tőle egy kicsit, ha tudom, hogy nem vagyok egyedül ebben a témában, sőt van, akinek még rosszabb!
Még tudnék borongani egy kicsit, de azt hiszem, ennyi épp elég lesz belőlem.
A lánykám ma kiránduláson vesz részt, a fővárosba mentek egy cirkuszi előadásra, és a Néprajzi Múzeumba, nagyon készült a lelkem, csupa izgalom volt már tegnap is, és egy hete szervezkedik, hogy ki viszi be a közelben lévő városba kocsival a hajnali vonathoz, szerencsére egy jó ismerősünk elvállalta, és a saját lánykájával együtt fuvarozza hajnalban és este is haza.
Szerencsére az összeg sem volt túlságosan tetemes, 2.500 Ft-ot kellett fizetni, és ezek a programok nem ennyibe kerülnek, de valahogy nagyon ügyes az Igazgatónőnk az iskolában és szerez támogatókat, vagy valahogy megoldja.
A fiam ma megveszi a december havi bérletét, még mindig érdemesebb ezt venni, mint naponta jegyet, olcsóbban jön ki, hiába nemsokára már szünet lesz.
Tegnap segített egy barátjának lomtalanításkor, a barátja nagymamájának a házát eladták, és ezt takarították ki, csekélyke juttatásért, (500-ft-ot kaptak fejenként) nem is ez a lényeg, de a fiam összeszedett egy csomó lomot, hozott egy fekete-fehér tv-t és a konyhaszekrénybe üveget, edényeket és sorolhatnám... Nagyon talpra esett srác, jó érzéke van minden ilyen dolgokhoz!
Mostanában nem sok szerencse kísér, a kerékpárom folyton kiadások forrása, kellett rá világítás, és most a gumi is tönkre ment, a külsőt is cserélni kell, ez kb.
Kézbesítem az újságokat, bár most már nagyon hidegek a reggelek, többször esett, hol hó, eső, ónos eső. Ez a legnehezebb része most a munkámnak, a tél. De folyton arra összpontosítok, hogy vége lesz ennek is, és nyáron nagyon szuper lesz!
Ma paprikás krumpli és zöldbab leves lesz az ebéd, kicsit össze kell húznunk magunkat, mostanában sok volt a kiadás, és jön a karácsony is. Az ajándékok már megvannak, apróságok, de tudom örömet okoz. Mindig olyan dolgot szoktunk, ami praktikus és tudjuk, hogy szükséges, így egész évben szeretettel és örömmel tudjuk használni!
Egyébként ezek a tárgyak semmiségek ahhoz az érzésekhez, amiket átélünk együtt.
Bár mióta Apukám nincs velünk, beárnyékolja az évforduló még a karácsonyt is, most hétvégén fogunk rá emlékezni újra, itt ebédelnek nálunk a Testvéreim, majd együtt megyünk ki a temetőbe, most lesz 3 éve, hogy Apu elhunyt.
November 25-én történt vele az a baleset, hogy elesett, és be kellett pár öltéssel a homlokát ölteni, aztán már napról napra gyengébb lett, és dec. 10-én meghalt, a temetése dec.13-án volt, azóta nekünk a karácsony, gyászos ünnep is, bár tudjuk, hogy ezek a dolgok nem kellene, hogy vegyenek az ünnep fényéből, de akkor is ez van.
Sokáig okoltam magam a balesete miatt, pár pillanatra maradt csak felügyelet nélkül, és ő addig "útnak indult", így esett el, de egyszer egy nénike azt mondta, "Minden halálnak van egy postája, nektek ez volt az " azóta belenyugszom, hogy ennek így kellett történnie, hisz hitem szerint minden el van előre rendezve.
Vasárnap voltam templomban is, advent 2. vasárnapja volt, égett a 2. gyertya is az adventi- koszorún, sokféle ünnep lehet a karácsony, várja mindenki hite és beállítottsága, vagy lehetőségei szerint.
Azt bizton állíthatom, hogy nem csak anyagiakon múlik egy ünnep fénye, öltöztessük ünneplőbe addigra a lelkünket, és tegyünk minél több jót embertársainkkal, mondjuk töltsünk meg egy cipősdobozt, vagy segítsünk a környezetünkben valakinek, mindegy mit és mekkora dolgot, hisz kis lépesekkel juthatunk messzire, és a jó érzések balzsamot jelentenek sokszor a megfáradt szívünkre.
De búcsúzom! Teljen az advent várakozással mindenkinek, hisz mindenkinek vannak vágyai álmai, és váljanak is valóra ezek az álmok, vágyak. Szeretettel teljes hetet kívánok minden olvasómnak, aki értékes idejéből áldozott pár percet az írásomra!
Szeretettel üdvözlöm minden olvasómat:
Juhászné Mária
