Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Egy héttel öregebb lettél és bölcsebb is talán. Ez a kicsit átírt dallam jár most a fejemben. Jó lenne bölcsebbnek is lenni, de sajnos az évekkel csak úgy magától nem jön a bölcsesség, meg kell szenvedni érte!

Vasárnap voltam templomban, úrvacsoráztunk "új kenyér" alkalmából. Feltöltődtem. Nagyon szépen tud beszélni a Tiszteletesnő. Szinte olyan, mintha balzsam lenne a sebeimre. Nekem a hitem nagyon nagy segítség. Valahogy jó érzés "beletörődni", hogy minden nehézség, akadály, gond, baj, probléma már akkor elő volt nekem készítve mikor még nem is éltem. Akinek nincs hite, nem is igazán érti meg ezt. Nekem segítség a hit, és tudom, hogy van mindenre megoldás és segítség, csak néha elmegyek mellette, nem veszem észre, mert mással vagyok elfoglalva. Megyek egy felesleges kört, majd újra úgyis vissza kell térnem oda, ahol minden megoldást nyer.

Meleg van, kaptunk esőt is, de szerencsére elkerültek a nagy károkat okozó viharok. Most újra kánikula van, nagyon sok munka lenne még a kertben, de valahogy annyira nincs kedve az embernek ott dolgozni. Magas a páratartalom, és még melegebbnek érezzük, mint amilyen. Így hajnalban kelünk a gyerekekkel, és akkor végezzük el a munka nagyrészét. A gyom nagyon kedveli ezt az időjárást és nő is nagyon, alig győzzük irtani. Leginkább kézzel húzzuk ki, mert a veteményektől már nehéz kapálni, de ha most nem dolgozunk meg vele, akkor ősszel, mikor a betakarítást szeretnék elvégezni, akkor azt sem találjuk meg, hogy mi hol van. Persze nem utolsó szempont az sem, hogy a szemnek is kell gyönyörködnie.

Az uborka még mindig tartja magát, csak az ára ment le nagyon. A 3-6 cm-ért már csak 80 Ft-ot adnak, a nagy méretért, a salátának valóért, ami még nem annyira nagy, hogy magvas legyen nagyon, 10 Ft/kg.  Így olvasva, lehet az tűnik ki belőle, hogy milyen jó pénzt lehet keresni vele, csak el kell gondolkodni, hogy mennyi kell abból a pici uborkából egy kilóra, a nagyot meg sokszor nem is veszik át, mert nem tudják feldolgozni a konzervüzemben. De 10 Ft-jával abból is sok kell még ezer Ft megkapásához is. És bizony de sokszor le kell hajolni érte, minden második nap permetezni kell, mert ebben a párás időben a peronoszpóra megtámadja, és elszárad. Remélem, azért még eltart egy ideig, amíg terem nekünk.

Még mindig nyílik a kardvirágom, nagyon sokat viszünk az Apukám sírjára, de virágzik a csutora és az őszirózsa is.

Szombaton paradicsomot főztünk be, gondolunk a télre is. Igaz egyszerre nem sok érik meg, 18 literes üveggel lett, így rakjuk el aprajával, már tettem el lecsót is, vegyes vágott savanyuságot és sorolhatnám.

Megnőttek a csirkéim is. Vágtunk le a fagyasztóba is 10 db-ot, szép sárgák voltak, meglátszik a falusi jellege. És vasárnap az ebéd is csirkecomb volt rántva, krumplival, uborkasalátával és húsleves sok-sok zöldségfélével.

Ma tökfőzelék lesz pörkölttel, és holnap csillag-tököt fogunk rántani valószínű zöldbab leves lesz hozzá. Most kicsit változatosabb az étkezésünk, de nagyon sokat dolgozunk is érte.

A gyerekek szépek, egészségesek, barnák. Azt látom rajtuk, jót tesz nekik a munka is. Kicsit másként látják a világot, mint akik egész nap a számítógép előtt görnyednek, és remélem, ugyanolyan jól fognak tanulni is az iskolában ezután is.

Próbálunk a lehetőségekhez képest minden lehetőséget kihasználni, hogy szebbé, otthonosabbá tegyük az életünket, a lakásunkat.

Kapott a fiam egy kiskutyát egy ismerősétől. Most ő a nagy kedvenc, szaladgálnak vele, játszanak és szeretgetik már most nagyon kis huncut, csak úgy cibálja a ruhát le rólam is, ha nem állok meg vele játszani.

A lányom két barátnőjének is adtunk egy kis nyuszit. Most már ők a gazdái. Csak néznek nagyot, hogy milyen sok munka van vele. Naponta többször friss vizet adni neki, ennivalót, takarítani az alját. Tegnap este itt voltak játszani a kiskutyával, és mesélték, hogy egész nap figyelni kell a nyuszijukra, nehogy megszomjazzon, megéhezzen. Nagy felelősség ez még nekik, de legalább megtanulják, hogy ilyen is van, egy élőlény, aki tőlük függ, hogy hogyan érzi magát. 10 évesen ez nagyon jó tanulási lehetőség szerintem. Élvezik a lányok, kíváncsi leszek, meddig fog tartani a lelkesedés.

Búcsúzom! Legyen csodaszép mindenkinek a napja és a hete, élvezze a nap sugarait, és a szünetet a gyerekével együtt. Próbálja - ha csak rövid időre is- feledni a gondokat, bajokat. Igyekezzünk a gyerekeinket a szépre, a jóra nevelni, és megadni nekik a szeretet által nyújtott biztonság és bizalom lehetőségét. Hiszen a legnagyobb kincs a földön a szeretet!

Üdvözlettel: Juhászné Mária

Vissza a főoldalra

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Úgy rohannak a hónapok, már augusztus van! Ebben a hónapban be kell vásárolni az iskolakezdéshez, nem semmi egy futam lesz! Még fogalmam sincs, hogy mit, és miből fogok megvenni. Nem beszélve a ruhaneműkről, megint sokat nőttek a gyerekek. Azokból is új kellene. Fáradt vagyok, kimerít ez a nagy hőség, és nagyon sok a munka. Sokat kell dolgozni a befőzéssel is, bár mikor sorakoznak a polcon, nagyon jó látvány. Most számolgattam kicsit utána, hogy nagyon sokba kerül. Sárgabarack lekvárt is főztem be, igaz, vettem a barackot, így még többe kerül. De egy olyan családtól vettem, akiknek nagyon nagy segítség volt. Ott három kisgyerek van, és munkahelye nincs az Apának, csak segélyt kapnak, az Anyuka itthon van anyaságin, nemrég költöztek ide a faluba, olyan kertjük van, ahová sok fát ültettek az előző tulajdonosok, így a feleslegből eladásra is jut egy kevés.

Uborkából nekem is feleslegem van, de a nagyobb méretet csak 10 Ft/kg-ért vásárolják fel, pedig mennyi baj van vele, mennyit kell permetezni, míg terem, és még most is, úgy kell szedni, hogy háromnaponta permetezni kell.

Nagyon nagy anyagi gondban vagyok. A svájci frank alapú hitelem nagyon magas törlesztő részletre emelkedett. Ilyen magas talán még sosem volt, hiába ígérget a kormány. Azokhoz jut el a segítség, akik megvették a luxuslakást, és nem fizetik rendesen. Aki családi házban él, pláne egy kis településen, az semmi támogatást nem tud igényelni erre.

Befizetem, amit betudok, a többi meg halmozódik… Megy rá a kamat.

A vízzel is gondjaim vannak, hiába kifogásoltam meg, hogy ez lehetetlen ez a fogyasztás. Havi 20 köbméter mellett, még az óra három hónap alatt "mért" 66 köbmétert, és mindezt téli hónapokban, január, február, márciusban. Csak annyi kedvezményt kaptam, hogy ezt az összeget befizethetem hat havi részletben, plusz kamatokat, ami havonta 1497 Ft/hó csak a kamat, maga a törzstőke-tartozás majd 40.000 Ft. Ha nem fizetem ki részletben, akkor kikapcsolják a vizet! Nem hiszem, hogy van igazság a földön. Elhiszem, hogy ennyit mutat az óra, de ennyit nem lehet elhasználni a mi mentalitásunkkal, mikor mindennel spórolunk!

Most valahogy gondok, gondok hátán. Nem is sorolom már tovább, bár néha jó kiadni magunkból azt, ami bánt. És ez a legnagyobb hátránya az egyedül, elváltan élésnek, hogy nincs is kivel megbeszélni a gondjainkat, még kibeszélni sincs kinek. Csak őrlöm magamban, és aztán meglepődöm, hogy beteg leszek.

De akik szántak rám pár percet és elolvasták ezt a bejegyzésemet, azoknak legyen csodaszép a napjuk, történjen minden a lehető legjobban a számukra. A jó Isten áldása legyen az életükön. Üdvözlettel:

Juhászné Mária

Vissza a főoldalra

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Újra eltelt egy hét. Végre megszakadt ez a nagy hőség. Esett eső, mi most nagyon szerencsés emberek vagyunk, mert vihar nélkül kaptuk a jótékony áldást. Kicsit fujt a szél, de azért nagyon nagy károkat nem okozott. A rengeteg víz az már nem annyira jó, mert a növények vízben álltak, a sárgarépa kicsattogzott, szintúgy a karalábé, káposzta is. A krumpli rohad a földben, a paradicsom fekélyes lett, de nem sorolom már. Hisz hol áll ez ahhoz a gondokhoz képest, amit máshol, másoknak okozott a víz?!

Sokszor elgondolkodom, hogy sok embernek annyira nehéz az élete az enyém is az, a mienk is az, de valahogy mindig találunk valamilyen megoldást a gondjainkra, vagy megoldódik részben, vagy kicsit elodázódik. Igaz az is, hogy nem is ülök ölbe tett kézzel, valamit mindig próbálok változtatni az életünkön. Most megkaptuk az üdülési csekket, remélem augusztusban el tudunk menni pár napra pihenni, de már ebből vettük meg a strandi belépőjegyet is. Nagyon sokféleképpen fel lehet már használni, sok-sok szegény családnak szerintem csak ez jelent egy kis nyaralási lehetőséget (szeptemberig még lehet igényelni).

Jártam pár napot barackot szedni napszámba, nemsokára lesz a bodzaszedés is, ott is igényt tartanak a munkámra, nagyon jó érzés, és anyagilag kicsit könnyebb így. Lelkileg is segít, mert jó érzés tudni, hogy számítanak rám, szükség van a munkámra.

A jövő héten csendes hét lesz a Református Gyülekezetünkben. Az ifjúságnak (12-25 éves korig) este hattól lesz összejövetel, ide a fiam fog menni. Az óvodásoknak vasárnap délután lesz csendes délután a templomban, majd a gyülekezeti teremben szeretet vendégség lesz a számukra, ide sütök süteményt, és megyek fogadni, kínálni a gyerekeket is. Majd aztán gyerekhét lesz, 4-14 éves korig várják a gyerekeket, délelőtt 9.30-12-ig, játszanak, beszélgetnek, énekelnek. Jól érzik magukat. Kedves gesztus, hogy a bejáratnál lerajzolják a gyerekek lábnyomát, és hozzáírják a nevüket is. Aztán majd augusztus első hete nagyhét lesz, ahol minden este Istentisztelet lesz, és 8-án úrvacsorázni fogunk, újkenyéri bűnbánati hét lesz. Remélem, megsegít a jó Isten, és helyt tudok állni mindenhol. Nagyon szeretem a gyülekezetünket, és igyekszem segíteni is.

Van aki néz rám, mikor elmesélem, hogy nagyon rosszul érzem magam, ha nem megyek vasárnap templomba. Valahogy hívogat a harang szava és valahogy mindig úgy tudom rendezni az életemet, hogy korán kelek, és felhozom a kertből az ebédhez valókat, és valahogy sikerül elvégeznem a munkát is, szinte minden elkészül mire indulnom kell. De a jó Isten megáldott azzal is, hogy Édesanyám elvégzi helyettem, amit még meg kell csinálni, vagy vigyáz a húsra, amíg sül, vagy elkészíti a salátát. Nem mondom, hogy mindig jönnek a gyerekeim is, de elég gyakran elkísérnek. Hitem szerint, amit látnak az hatni fog rájuk.

Vannak nekem is gondjaim természetesen, svájci frank alapú hitelem van, és annak a kamatai nagyon magasak lettek. Most tudtam elküldeni a védett fogyasztói státuszt kérő nyomtatványaimat, mert díjhátralékom van, a gázzal is és a villannyal is. Így legalább kaphatok a hátralékra kamatmentes részletfizetési kedvezményt, szóval nem rózsás az életünk. Édesanyám gyógyszereit közgyógyra ingyenesen megkapja, de meg kell csináltatnom a lányomnak a fogszabályozót. De még nem kaptam meg a mezőgazdasági összeírással keresett pénzt sem, abból szeretném a fogszabályozóra befizetni a pénzt. A jövő héten megkapjuk Anyukámnak a gyógycipőjét. A múlt héten készült el az új műlába. Nagyon nehéz most neki vele a mozgás, mert nehezen tudja megszokni az új dolgokat. Szegénykém már 75 éves lesz. Szóval van problémánk is bőven, de egészségesek vagyunk (Anyukámat kivéve), és tudunk dolgozni is, ellátjuk az állatainkat, megmunkáljuk a kertünket, és igyekszünk rendezett körülmények között élni. És ezért teszünk igen sokat. Egy falusi ember szinte mindig dolgozik. Sok ember ezt el sem tudja képzelni.

És igen, sajnos velünk is előfordult már, mint a Móricz novellában, hogy keresni kellett 20 Ft-ot, mert hiányzott a kenyér árához (igaz, ott krajcárt kerestek, de szinte ugyanaz a helyzet). De igyekszem nem panaszkodni, hisz vannak csodálatos gyermekeim, és értük, miattuk és magam miatt is muszáj talpon maradni. Küldetésem van velük, fel kell őket nevelnem, és útnak kell indítanom az életbe is. Mintát kell adnom, még akkor is, ha csonka család vagyunk.

De nem így élem meg. Valahogy büszke vagyok rá, hogy mikor mentünk a strandra (múlt csütörtökön) az utcabeli gyerekek is jöttek velünk. Szeretnek minket, és szeretnek velünk lenni. Én is szeretem őket, és valószínű ezt érzik is. Sokat kacarásztunk, és beszélgettünk. Én sokszor elmondom a szüleiknek, hogy sajnálhatjátok, hogy alig tudtok valamit a gyerekeitekről, mert egyszerűen nem szakítotok rá időt. Fontosabb egy film, vagy bevásárlás, vagy csak úgy bármi, csak az nem fontos, hogy beszélgessünk a gyerekkel.

Megalakítottuk a Dudva-Nyűvő Kft-t is! Én és a két gyerek vagyunk az "alapító tagok", de vannak jelentkezők! Olyan élvezetesen tud a fiam mesélni róla, hogy jönni akarnak mások is, hajnalban a gyomot irtani velünk. Persze tudom, hogy van a fiam részéről huncutság is benne, így neki kevesebb marad. De inkább szóval tartja a társaságot. Csak minél többen legyünk.

Elbúcsúzom! Köszönöm annak, aki értékes idejéből szakított rám/ránk pár percet, hogy elolvassa a bejegyzést. És remélem, kicsit megérintette a lelkét is az, amiket leírtam, és ha teheti, segíti az Alapítvány munkáját. Én mással nem tudom segíteni, csak imádsággal, de minden nap imámban kérem a jó Istent, hogy adjon erőt, egészséget, türelmet az itt dolgozó embereknek, és tudják tenni a dolgukat a legjobb lelkiismeretük szerint. Az emberek javára és segítésére. És indítson meg minél több embert az adakozásra való hajlandóság, hisz adni nagyon jó érzés. Baráti ölelésem és puszimat küldöm szeretettel, és a jó Isten áldja meg mindenki életét!

Juhászné Mária

Vissza a főoldalra

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Késve írok, sorolhatnám a mentségeket, de nem teszem. Az igaz, hogy sok minden összejön mindig az ember életében, de amire kell és fontos, igyekszem időt szakítani. Nem egyszerű az élet egyedül, sok-sok gond és baj is látogat minket, mint ahogy mindenki mást is. Valahogy sokszor elgondolkozom, hogy lehet, mi teremtettünk sok mindent magunknak, amiből gondot is tudunk csinálni. Mert vegyük pl. a régebbi embereket, alig volt "igényük". Emlékszem gyerekkoromban nem volt édesség, nem volt vajas kenyér. Pláne itt falun és nem volt ennyi ruhánk sem. Nem azt mondom, hogy ez jobb volt, mint a mai világban. De valahogy az emberek jobban ráértek egymással törődni, beszélgetni, segíteni. Valahogy mindenki egyforma volt, és ezért nem is kellett egymásra irigykedni. Köpenyben jártunk iskolába, hogy alá ki mit vett fel, az nem érdekelt senkit, hisz egyik sem volt különb, a másiknál, nem azt mondom, hogy ez volt a helyes időszak, de emberi szempontból jobb volt, nyugodtabb és biztonságosabb is. Talán minden baj gyökere, hogy nincs, vagy nagyon kevés a munkahely. De elég a nosztalgiából...

Jöjjön az élet napos oldala. Élek, és ez az egy, ami fontos még. Teszem a dolgom. A gyerekeknek nyári szünet van, és hatalmas hőség is. Hajnalban kelek, mert a kert ad még tennivalót bőven, és valahogy ilyenkor jobb még az ember kedve. Nagyon szép a napfelkelte, kellemes érzés a harmattól csurom vizesnek lenni. És jó érzés végig tekinteni a kerten. Kellemes elfoglaltság "felhordani" a kertből a termést. Meghálálják a növények a sok-sok munkát. Nagyon sok mindent elraktam már. Uborkát, zöldbabot fogok még ma is elrakni télire. Tegnap nagyon finomra sikerült a tökfőzelék. Nem győztünk belőle eleget enni. Ma még nem tudom, hogy mit is fogok főzni, de holnap már tudom, hogy grillcsirke lesz, és  húsleves. Saját nevelésű csirke. Június elején vettem naposként, és már több, mint 2 kg-ra nőttek. Meg akartam tartani tojótyúknak, de olyan gyorsan nőttek, hogy a lábuk nem bírja el a súlyukat. Folyton ülnek le. Az igaz, hogy az ennivalós helyükre telepednek le, és folyton esznek, ha van előttük, hiába kezdek velük akármit, mindegy mit adok nekik. Akkor is esznek mindig.

Jó, hogy van minden a kertben. Már nem kell zöldséget, sárgarépát, hagymát, uborkát venni. Ez jó dolog! Bár az is igaz, hogy nagyon sok a munka vele. Sok-sok hajnal talált a kertben. És a permetező szer is nagyon drága. De minden dologba fektetni is kell, hogy vissza is kapjunk.

A héten kifestettük a gyerekekkel a konyhát, spájzot, kamrát. Csoda jól sikerült. A diszperzit csodákra képes. A mésszel már több gondunk volt, a spájzot és a kamrát azzal meszeltük ki, de az legalább olcsóbb is. Tegnap befejeztük az utolsó simításokat, az ajtókat is lefestettük és szinte minden a helyén van. Nagyon jó érzés látni a munka gyümölcsét. És nekem nagy öröm, hogy ilyenek a gyerekeim. Mindenben segítenek zokszó nélkül, és ami még nagyon nagy örömöm volt, hogy a festékre a fiam kereste a pénzt. Segített egy ismerősnek a költözésben, takarításban, és felesleges dolgok elégetésében, ezért kapott egy kis pénzt, amin megvette a festékeket, hiába mondtam neki, inkább töltsd fel a telefonodat, és vegyél magadnak pár divatosabb pólót. Nem, Ő így gondolta, hogy most ez ami fontosabb és igaza is volt. Ennek jutalmául megyünk a jövő héten a strandra, mert ugye, munka után édes a pihenés.

Nemsokára megyek a temetőbe viszek az Apukám sírjára kardvirágot. Már azok is kinyíltak. Sokféle és sokszínű van és pompáznak. A kedvenc, a sötétlila, még abban az évben vettem a hagymáját, mikor élt Apu, 2 éve. És még gyönyörködött benne, csodálta, hogy miket tudnak nemesíteni. Most sajnos már csak a sírjára viszek, de remélem, onnan fentről látja és gyönyörködik a lelke benne. Mindig is azt érzem, hogy vigyáz ránk. Valaminek lennie kell. Olyan ötleteket kapok, és olyan dolgokra érzek rá, amik valahogy olyanok, mintha súgná valahonnan. Bár azok akik nem hisznek, azt mondják, azért van, mert ezt láttam, a "csontomba ívódott", és szükség esetén előjön. Az agy nagyon tudja, hogy mit és hogyan kell csinálni. Nem vitázom én senkivel. Elfogadom, de nekem olyan jó hinni, és hiszek, és így élek.

A héten esküvő is volt a faluban és persze temetés is. De talán így a helyes. Az esküvőre nem hívtak, ott nem voltam. De a lánykám szerepelt a templomban és voltam menyasszonynézőben is. A temetés az nagyon megrázó volt. Nem volt fiatal a bácsi, aki elhunyt, 72 éves, de a fia és a családja annyira kötődött hozzá, nem volt könnyű nekik az elválás. És tudom, hogy a neheze még ezek után jön. Velük élt, üres marad a helye az asztalnál, üres az ágya, és a széke. De remélem, azért nem hagy "űrt" maga után. Nagyon kedves, beszédes bácsika volt. Sosem tudott úgy elmenni, hogy ne szóljon pár szót az emberekhez. A felesége 11 éve halt meg, anyák napján reggel hirtelen, úgy hogy beteg sem volt. Ezt sosem tudta feldolgozni, de 5 éve küzdött a rákkal, ami áttétes volt nála, és végül győzött, de 5 évet kapott. Azt hiszem ezek igazán kegyelmi évek voltak. Nyugodjék békében.

Beindult az "egészségügy" is a faluban, postáztak meghívókat méhnyak-szűrővizsgálatra, és mammográfiás vizsgálatra is. Ez utóbbira az Önkormányzat autóbuszt indít a megyeszékhelyre, ami a résztvevőknek ingyenes. Jó dolog, mert bizony nagyon sok embert tart vissza az utazási költség előteremtése is. Tudom, hogy visszatéríti az egészségügy, de egy hónapig, vagy kettőig akkor is benne "pihen" az ember pénze, és nem biztos, hogy nélkülözni tudja vagy, hogy nem hiányzik. Remélem, az érintett korosztály el fog jönni ezekre a vizsgálatokra, hisz sosem lehet tudni, kiben mi fejlődik, és ki mire hajlamos. Jobb a bajt megelőzni. Én megyek mindenképpen. Az is igaz, hogy erőmhöz, tudásomhoz mérten vigyázok is az egészségemre és a családoméra is.

Búcsúzom! Legyen mindenkinek csodaszép a hétvégéje, történjen minden a lehető legjobban a számotokra! És vigyázzatok magatokra, és egymásra is ebben a nagy melegben! Most kicsit jobban, mint ahogy eddig tettük, hisz a meleg megviseli a szervezetet, a beteg vagy a legyengült embereket talán még jobban.

Baráti ölelésem és üdvözletemet küldöm szeretettel:

                                                                                              Mária

Vissza a főoldalra

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

 

Gyönyörű idő van, meleg, napsütés és vakáció. Bár a fiam nincs itthon, elvitte a barátnőm nyaralni. Egy hetet beszéltünk meg, de valószínű kettő lesz belőle. Szeret ott lenni, és nagyon szereti a barátnőm férjét, azt hiszem, érzem ilyenkor, hogy teleszívja magát az "apa-filinggel", nagyon jól megértik egymást a "Tibi-bácsival", valahogy mind a kettő feltöltődik. A Tibi-bácsi azt mondja, olyan jó érzések szállják meg, ha a fiammal van. Ilyen fiút szeretett volna mindig magának (van neki is kettő, de "mindegyik másmilyen", nem mondom, hogy nem jó fiuk, aranyosak, kedvesek, csak másak, másabbak, mint az enyém). Persze a fiamnak az újdonság varázsa mindig átvarázsolja az egészet. Neki ettől szép mindig, szóval azt hiszem a legszebb időszak ez a fiamnak, és ez a lényeg.
A lányommal ma megyünk kicsit vásárolgatni, kirakatot nézegetni, és csak úgy együtt lenni. Kicsit kárpótolom, hogy Ő itthon maradt. Van a barátnőmnek lánya is, hívta is az én lánykámat is, de ők ketten nem értik meg annyira egymást, így inkább maradt itthon.
Tegnap voltam templomban is. És a héten temetésen is, meghalt Apukámnak egy unokatestvére, és egy férfi is, aki itt élt a faluban, és úgy találták meg, infarktust kapott. Évtizedekig Németországban dolgozott, a temetésen tudtam meg, hogy vannak gyermekei is, felnőtt lánya és fia. A fia 30 éves, aki el is jött a temetésére, most látta az apját a ravatalon, és akkor mikor egy éves volt, nem tartották a kapcsolatot. Megrázó élmény volt. Figyeltem a férfit, ahogy könnyek szöktek a szemébe, ahogy hallgatta amint a Tiszteletes nő méltatta az apját, elmondta, hogy barátságos, jó ember volt, és sokan szerették, kedvelték a faluban. Közvetlen, megértő, segítőkész ember volt és neki sajnos ebből semmi nem jutott. De furcsa is az élet, produkál dolgokat!

Kicsit pihenünk ma. Esett egy kis eső ma reggel. A kertem nagyon szép! Szerencsére minket elkerült a jég, a nagy vihar és egyéb káros dolgok. Most már tényleg úgy főzhetek, és úgy telnek el a napok, hogy nem kell a boltban zöldségfélét és a főzéshez való dolgokat venni, van a kertben is. Nagy segítség ez most nekünk, a jó érzésről nem is beszélve.
Szépen telik a spájz is, raktam már el cseresznyét és meggyet is. A héten még meggy-dzsemet fogok eltenni, csak még várom, hogy jól megérjen a meggy.
Most aránylag gazmentes is a kertem. Rászoktattam a csirkéket a "zöldre", és így a kellemes és a hasznos dolog találkozik, bár néha elegem van belőle. A szúnyogok nagyon elszaporodtak, és fittyet hánynak a riasztókra, vagy még vonzódnak is hozzá, sokszor ezt érzem.
Leírom az életemet, a napjaimat a naplómban. Szerintem erre való a napló, de nem vagyok sem jó ember, sem jobb, mint bárki, hisz akkor nem élnék évek óta egyedül, és nem lennék itt. Csak próbálok élni, és a gyerekeim életét szebbé tenni, megadni mindent nekik, ami tőlem telik. Megmutatni, átadni azt a szemléletet, azt a stílust, amit én is örökbe kaptam. Ezt érzem a dolgomnak. És nem akarok másokat szándékosan megbántani sem! Ha mégis ezt tettem, bocsánat érte! Én/mi így élünk, nekünk ez jutott és, hogy mi, és miért van, azt sajnos nem tudom.
Egy ideje nem írom le a kudarcaimat, próbálom feledni és átlépni rajtuk. Próbálok pozitív dolgokra koncentrálni, és így látni az életet. Tudom nehéz mindenkinek az élete, de a jó Isten gyerekkel áldott meg minket, és ezért is újra és újra fel kell állnunk, és menni kell tovább az úton. Értük, miattuk és azért, hogy szebb és jobb legyen az életük. Gondoljuk el, hogy milyen felnőttek lesznek, ha folyton csak azt látják, hogy szomorkodunk, sírunk és tehetetlenül ülünk magunkba roskadva? Tudom nehéz átlépni azon, hogy "nincs", de vannak dolgok, amik nálunk több van, mint egy "más" családban. Legyen több szeretetből és megértésből, odafigyelésből és a jó dolgok jót vonzanak magukhoz!
Talán azért vagyok "szerencsésebb", mert van hitem, és hiszem, hogy a jó Isten gondot visel ránk, és minden gond-baj-szenvedés azért van, mert ettől csak jobb és erősebb leszek! Hisz csak annyi terhet kapok, amit el is tudok viselni, ha rak rám gondot, bajt, ad erőt is ahhoz, hogy elviseljem, megoldjam. A legjobb gondolatok, tervek egy-egy ima elmondása után jutnak eszembe. És imádkozni bárhol és bármikor lehet. Nem a jó Istentől várom a gondjaim megoldását, de segítséget kérek mindig. Biztos, hogy sok-sok lehetőséget nem vettem mindig észre, de valahogy mindig változott, oldódott a helyzetem, a szorítás. Az biztos, hogy ebben az életben mindenkinek szüksége van kapaszkodóra, hogy ezt ki-ki miben találja meg az csak tőle függ, a neveltetésétől, az élethelyzetétől, a mentalitásától. Sokfélék vagyunk.
Életünk egyik nagy segítsége ez, hogy az Alapítvány és ezen keresztül emberek jobbá teszik életünkben ezt az időszakot. Hála és köszönet érte, nem múlik el nap, hogy ne köszönjem meg ismeretlenül is ezt nekik. Imámba foglalom őket, és kérem a jó Isten áldását életükre, munkájukra és arra, hogy a segíteni akarás ne múljon ki a szívükből soha!
Sok sorstársam levele is megindít sokszor, mikor leírják életüket, történéseiket, sok-sok nehéz helyzetben lévő család van, de talán ez a segítség, amit kapunk hónapról hónapra kicsit könnyít a terheken, és kiutat mutat!
De búcsúzom! Bocsánat, hogy hosszú lett, csak eszembe jutottak dolgok. Köszönöm annak, aki időt szánt rám és mégis elolvasott! Legyen olyan a napotok, amilyet szeretnétek, történjenek a legjobb dolgok veletek! Baráti ölelésem és üdvözletemet  küldöm felétek!

Juhászné Mária

Vissza a főoldalra

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Befejeztem a mezőgazdasági összeírást, alig vártam, hogy készen legyek! Sok-sok tapasztalatot szereztem: Volt, aki kedvesen fogadott, volt, aki a kutyát uszította rám, volt, aki a férje nélkül nem nyilatkozhatott, menjek vissza később. De volt olyan is, akinél röfögött a disznó az ólban és mégis azt mondta, nincs állata. Sokfélék az emberek, kevesen értették meg, hogy ez csak statisztikai céllal kellett, legalábbis nekünk ezt mondták, és csak 10 évente van rá szükség. De mindegy is, legalábbis nekem. Csupán az nem mindegy nekem, hogy az érte járó pénzt csak augusztus 20-a után fogom megkapni. Igen, tudom pénz lesz az akkor is, de ha nekem most lenne rá szükségem, a fogszabályozót most kell kifizetnem és nem augusztus végén. De ez van. Úgyhogy nagy segítség nem volt, sőt, ha meggondolom, hogy a három hét alatt, ha eljárok cseresznyét szedni napszámba, már meg is van a fogszabályozó ára… De ebben legalább szerencsém van, hogy mehetek napszámba. Ma a templomból kijöttem és megkérdeztem a gyümölcsös tulajdonosát, hogy mehetek-e hétfőn meggyet szedni, és rábólintott. Kevés az ember. Nem nagyon akarnak napszámba menni az emberek. Megkapják a segélyt és ez elég. Nem az én tisztem felülbírálni senkit, pedig a falu 90 % munkanélküli (már az aktív rétegből, mert egyébként nyugdíjas a nagy része). Kiöregszik a település.
Megbotránkoztam most azon is, hogy meghalt egy néni, aki felnevelte három unokáját, (24 évesen meghalt a lánya, az apa meg nem kíváncsi a gyerekeire) és az unokák annyi pénzt nem szedtek össze, hogy eltemessék a mamát, az Önkormányzattól kérték, hogy temesse el! Felháborító! Pedig nem annyira szegények, mert az egyik unokának autója is van, a másiknak meg lovai vannak. Úgyhogy anyagilag nem annyira "elesettek". Mindegy, csak nagyon felhúztam magam ezen a tényen is. És akkor csodálkozunk, hogy hová is megy el az Önkormányzat pénze.
A héten beadtam a gyermekvédelmi felülvizsgálati papírokat is. Remélem, megkapom, mert akkor legalább a tankönyveket ingyen kapják a gyerekek. De ezek az új törvények, valahogy nem ismerem ki magam már annyira, kusza minden. Be kellett írnom Édesanyámat is, hogy közös a jövedelmünk, és be akarták íratni azt a pénzt is, amit az összeírásért fogok majd valamikor kapni, és a napszámot is. Hiába mondtam, hogy még csak másfél napot dolgoztam napszámban, írjam be! Sokszor azt mondom, lehet, annak van igaza, aki nem is dolgozik semmit, legalább nem tudnak vele kötözködni...
Másik nagy gond, hogy rengeteg a betörés a faluban. Meghalt hirtelen egy férfi, 66 éves volt, délután vitték ki a ravatalozóba, egyedül élt, a faluban vannak még rokonai, becsukták a házát, hogy majd holnap összetakarítanak, és éjszaka betörtek, és kirabolták. Elvittek szinte minden mozdíthatót. Ez nekem olyan „szemét” dolog! A másik, ami felháborított, hogy a templom ajtót is felfeszítették. Onnan nem vittek el semmit, mert nincs mit, de megsérült az ajtó. És tényleg már semmi nem számít! Ebben a kis faluban eddig nem volt ilyen rossz a közbiztonság!

Nem akarok senkit szidni, de van, hogy egy 3×4 m-es szobában 12-en élnek! Két felnőtt és tíz (!!!) gyerek. Eljönnek rokonlátogatóba, és itt ragadnak...
Ami még felháborított, ukrán családok is élnek a faluban, és megalakították a ruszin kisebbséget, követelve maguknak mindent. Mert nekik jár. Nem velük van bajom, de miből?! Kérdem én, alig élnek a faluban, nincs kétezer a lakosok száma, és oly kevesen dolgoznak, oly kevesen fizetnek adót, ráadásul ők még csak most költöztek nemrég ide. Csak az van sok, aki a markát tartja, mert neki jár! Jár a segély, jár minden, csak a munkához való jog nem jár! Eléldegélnek a családi pótlékból, segélyből és más ilyen juttatásból. Mert az csak mese, hogy kötik bármihez is, a méltányosság még él. És nekik jár méltányosságból minden...
Nagyon rosszra sikeredett ez a beszámolóm! Nem vagyok jó "passzban". Bocsánat érte, de a tehetetlen düh az nagyon rossz tanácsadó, legalábbis nekem. És nem jó érzés félni! Nincs férfi a házunkban, és általában ilyen helyre törnek be. (nem mintha olyan sok elvinni való lenne nálunk...) Vagy a múlt héten a boltban felejtettek el fizetni, megverték a boltos nőt, és elhajtottak autóval. Mi lett itt?!
És eddig a mi kis nyugodt falunkat nem érték el, de begyürüzött ide is!

Elbúcsúzom, legyen legalább az enyémtől nyugodtabb, szebb, boldogabb a napotok és történjenek jó dolgok veletek! Köszönöm, hogy értékes időtökből szakítottatok a naplóm olvasására is!

Puszi, szeretettel: Mária

Vissza a főoldalra 

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Régen írtam. Most nem könnyű az életem, és valahogy nem is jó. Legalábbis nem érzem magam a legjobban, de szépen sorban:

Szájsebészeten voltunk. Nem a megszokott doktornénink volt (szabadságra ment), a férfi, aki helyettesítette, akkora sebet készített a fiamnak, hogy még most sincs begyógyulva, pedig már kedden újra mennünk kellene. De azt hiszem, elnapoljuk, megvárjuk a doktornőt.
Ma bizonyítványosztás a lánykámnak. Talán ez az egy, ami jó történik mostanában. Jeles lesz. Angolból négyest kap az osztályfőnökétől, de azt hiszem ez a négyes az én "nagy számnak" szól. De inkább legyen gyengébb a jegye, de tudjon. Sajnos tapasztalatból tudom, hogy nem ér semmit a "jobb jegy", ha nincs mögötte a tudás is. A fiammal ez volt, megkapta a jobb jegyet, és sajnos nem is érdekelte a tanulás. Valahogy ezt is meg lehet szokni.

Az mezőgazdasági összeírás még nem ért véget számomra. Sajnos "szívatás" tárgya lettem. Elmentem cseresznyét szedni pár nap, és az összeíró társam "megmutatta", hogy hogyan kell a nyomtatványt kitölteni, de sajnos mire nekem is leadásra került, már nem úgy kellett. (Közben ő rájött, hogy nem jól tölti ki, és változtatott rajta. Én meg írtam tovább a megszokott rubrikába, és most javíthatom, és számolgathatom újra). De így jár, aki nem saját kútfőből táplálkozik. De, hogy miért tudok még mindig ennyire naiv lenni, meghiszek mindenkinek, pedig annyira minden elé helyezik a pénzt az emberek. Csak az a lényeg, hogy "nekem több legyen", sajnos sok ember számára és nem törődnek vele, hogy milyen áron.
Tudom keserű ez az írásom, de most nagyon kivagyok. Már nem tudok aludni sem, pedig ennyit nem ér az egész, rámegy a nyugalmam.
Nagyon fáj a lábam, összecsípett a szúnyog, vagy valami. Akkora "helye" lett, pedig nem is vakartam el. És fényes nappal csípett össze, cseresznyeszedés közben. De sajnos nagyon kell a pénz. De nem sok mindent értem el vele, mert ezer forinttal többe került a gyógyszer, kenőcs, injekció, mint amit két nap alatt kerestem. És még fáj is. De amitől a legjobban tartok, hogy estére bedagad a bokám. A doki szerint a csípésektől van, de nem hiszem el. Szerintem egészen más lehet a háttérben, de úgyis kiderül.

Panaszkodom, panaszkodom, pedig arról nem is írtam még, hogy milyen volt az árvizes területen lenni. Borzasztó! El sem lehet mondani! Bele kell gondolni, hogy milyen lehet, mikor egy élet munkája ázik el, és olyan helyen, ahol egyébként is elég nagy a szegénység. Aki teheti, segítsen! Mindegy mivel, egy telefon, egy kis adomány. Akinek van, az tud kicsit nélkülözni, de akinek nincs, annak a picike is soknak számít.
És olyan szívet-lelket melengető érzés adni, úgy igazán. Őszintén, segítve!

Holnap vendégeink lesznek, két unokatesóm jön hozzánk. Három unokával. Már alig várom. Szeretem őket, mert aranyosak, kedvesek. És kedveljük egymást kölcsönösen.
Ma kocsonyát főzök, míg az évzárón leszünk, addig el is készül. Tegnapról van még makaróni ebédre. Holnap pedig húsleves lesz, falusi csirkéből, töltött káposzta, és újkrumpli rántott hússal. Bár nem nagyon illik hozzá, de uborkasalátát is készítek. A töltött káposztát megfőzöm még reggel, és ha megérkeznek, akkor azzal kínálom őket. Miskolcról jönnek, és még a temetőbe is ellátogatnak előtte, úgyhogy jól fog esni egy kis kínálás ebéd előtt, úgyis annyit beszélgetünk, hogy az ebéd elcsúszik. A gyerekek nem tudnak betelni az állatokkal.
Sütit nem nagyon sütök, csak egy kis pogácsát, és kakaós csigát, ez a gyerekek kedvence.

De búcsúzom, kezdem a napot. Bár az állatokat már megetettem, de még van bőven tennivalóm. Legyen csodaszép napotok, és történjen minden a lehető legjobban a számotokra is!

Szép napot kívánok, szeretettel:

Juhászné Mária

Vissza a főoldalra 

Kedves Olvasóm!

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Ma végre megláttuk a napsütést is! Kisütött a napocska, már nem is tudom, hogy mióta nem történt ez meg. De ma reggel vidáman cirógatott meg a sugaraival. Ettől nekem is sokkal jobb kedvem lett.
Mesélek magunkról. Sok minden történik velünk. Ma délután egy kis csapattal megyek fel Borsodba, a faluban összegyűjtött kis segély-adományt visszük el, az arra rászoruló embereknek. Tudom, hogy csepp a tengerben, a boltosnak jutott eszébe, és kitett a pénztár mellé egy zacskót, és tett bele egy kis pénzt induló tőkének, és ugye milyen a falusi bolt, beszélgetünk, megkérdezzük, miért van ez itt ez a zacskó (valami nyereményjáték, vagy jutalomról érdeklődünk kis nyerés reményében). És mondják, hogy elviszik szombat délután a rászoruló emberek egy csoportjának. Ezen a pénzen élelmiszert vásárolnak, és szétosztják, ott ahol most nagyon nagy a szükség, ahol átszakadt a gát, és visz a víz mindent.
Mi még szerencsések vagyunk, mert van egy kis belvíz, de megúsztuk, a házunk, az életünk, az állataink biztonságban voltak, van fedél a fejünk fölött. De akiknek azt is vitte. Nem is tudok még bele sem gondolni.
Tegnap este a gyerekekkel arról beszéltünk, hogy mit is vinnénk, ha menni kellene. Jó ilyen dolgon is elgondolkodni, és próbálni átélni mások helyzetét.
Nem tudok adakozni, mert nekem sincs, csupán 200 Ft-ot tettem a "mi zacskónkba", de megkérdezte a szervező, hogy nincs-e kedvem velük tartani és segíteni nekik, pakolni, osztani az élelmiszert, stb. Dehogy nincs, így megyek, bár még nem tudom, hogy hová és mit fogok látni, tapasztalni. Próbálom erősíteni a lelkemet, de sejtem, hogy nagyon meg fog viselni. "De az ember a vasnál is erősebb" és segíteni annyira jó érzés. Ma délelőtt főzök itthon a családnak, zöldborsó leves és lekváros derelye lesz az ebéd, és olyan kettő körül indulunk. Még az éjjel hazajövünk, remélhetőleg.

Elkezdtem a Mezőgazdasági összeírást, nagyon kedvesek az emberek, szívesen szolgáltatják az adatokat, elmondják őszintén, hogy milyük van, és miből mennyi. Tegnap délután egy idős bácsi becsengetett hozzám, hogy neki van két macskája is, elfelejtette mondani. Mert eszébe jutott, hogy soroltam az állatok listáján, hogy prémes állatok nincsenek-e? Megköszöntem neki, és mondtam, hogy macskát nem írunk össze, csak a haszonállatokat. Amennyire féltem, és tartottam tőle, hogy nem lesznek ennyire segítőkészek, annyira kellemesen csalódtam. És olyan jól esett, hogy több helyen mondták, hogy mennyire örülnek, hogy én írom össze, mert így keresek egy kis pénzt legalább.
A gyerekek is jól vannak. Nagy élménye lesz újra a lánykámnak. A Pedagógia Intézet pedagógus napot tart a pedagógusoknak és családjuknak egy nagy parkban és szabadidő centrumban, és a mi iskolánkat (Művészeti Iskolát) kérték fel, hogy adják a műsort, így a táncosok és dráma tagozatos gyerekek is fellépnek. Nagyon izgulnak, félnek a szakértő közönségtől, de szerencsére a drukk csak addig tart, míg színpadra nem lépnek. Még nem tudom, hogy hánykor indulnak vasárnap reggel, de kapnak ebédet is (gulyáslevest és lapcsánkát). A gyerekeknek a fellépés után lehetőségük lesz egy kis játékra is, így csak este hat után jönnek haza. Remélem, jól érzik majd magukat!
A fiammal kedden megyünk a szájsebészetre, egy újabb műtétre (bölcsesség fogának a kezdeményét távolítják el).
Most vele is tervezgetek, lehet átmegy egy másik iskolába, nehéz neki a szakközépiskola, és így szakmunkásképzőbe akarom íratni, valahogy túl sok a lecke. És olyanok a körülményeink, hogy nem igazán arra akar koncentrálni, ami az ő dolga (tanulás), hanem minden mást meg akar oldani, hogy nekem könnyebb legyen. Nem köti le a tanulás, addig inkább megeteti az állatokat, megpermetezi a krumplit, vagy csak úgy tisztogatja a rotációs kapáját, vagy a biciklit szereli, vagy segít másoknak. Nagyon szeretem és annyira jó gyerek, csupán a tanulással van gondunk. Remélem, megoldódik, és könnyebb lesz az élete neki is kicsit. Nagyon jó szakember lesz belőle, mert minden érdekli, ami a szakmával kapcsolatos, csak más tárgyakat ne kellene ennyire tanulni. Azért is remélem, hogy a szakmunkásképző megfelelő iskola lesz a számára.

De búcsúzom, megyek kezdem a napot. Az állatokat már megetettem, hisz ők kelnek a nappal együtt, de a gyerekek még alszanak. Készítek reggelit, főzök, és megyek, teszem a dolgomat délután is. Remélem a Jó Isten megáld erővel, és helyt tudok majd állni. Tudok segítséget nyújtani, ha mással nem, pár jó szóval, és egy kevéske élelmiszerrel.
Legyen mindenkinek áldott, békés a napja, teljen meg a szíve szeretettel, és töltődjön fel szeretettel. Hisz a világon a legfontosabb a szeretet. Köszönöm annak, aki elolvasta irományomat, és szánt rám perceket értékes idejéből!

Baráti ölelésem és üdvözletemet küldöm:

Juhászné Mária

Vissza a főoldalra 

Magunkról

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Kicsit összejöttek a dolgaim, de megyek szépen sorba. Megvolt a "fejtágítás" a Mezőgazdasági Összeírással kapcsolatban. Nem semmi a bürokrácia, az még él és tarol! Ezt a nyomtatványt szerintem olyan ember találta ki, aki még mezőgazdaságban nem volt. Egyik problémám, az átszámítások, mert ugye a falusi bácsika, hogy tudja a kertje, földje méretét ölben vagy holdban, a statisztikába hogyan kell beírni négyzetméterben? Lehet számolgatni, de megoldom. Most már csak azért is. És helyrajzi szám mindenképpen kell. Hogy fognak nekem örülni, ha bekopogok. Biztosan eltelik egy kis idő, amíg előkeresik, ha meglesz egyáltalán. Tudom, igen, mindenkinek meg kellene, hogy legyen, de sok-sok szegény ember sajnos évtizedek óta semmit nem tudott az ingatlanján tenni. Sem hitelt nem vett fel, se nem örökölt, se jelzálogot nem jegyeztetett be rá. Örült, hogy élt. Sőt még állami támogatást sem tudott igénybe venni, mert ahhoz is leginkább csak a "nagy embereknek" van "esze", az egyszerű kis ember, csak dolgozik és nem ér rá pénzt keresni. No mindegy, remélem, meglesz és sikeresen megbirkózom ezzel a feladattal.

Más. Az Iskolában is sűrűsödik a program: szombaton a Művészetoktatási Intézményünk tart vizsgabemutatót, a lánykám szerepel a színjátszók között is, és a táncosok között is. A grafika tanszak is itt és most fogja bemutatni a munkáját. Gyönyörű a ruhájuk a tánchoz, remélem jól fog sikerülni a megmérettetés.
Még előtte szombat délután a templomban szavalni is fog egy esküvőn a lánykám, és az énekkarban is szerepel.
Vasárnap gyermeknap. Egész napos lesz, tornavizsgával egybekötve. Tízkor kezdődik a program, lesz főzőverseny, különböző ügyességi-, sport versenyek, focimeccs, különböző kategóriákban, ifi, felnőtt, öregfiúk. Kézilabda, zsákban futás, malacfogó verseny. (aki elkapja, hazaviheti), erőversenyek, és sorolhatnám. A főzőversenyre 10 csapat nevezett be, az Önkormányzattól lángost, üdítőt, csokoládét kapnak a gyerekek. Az Iskola Alapítványától pedig ajándékot. Csak még nem tudom, hogy mi is lesz az, meglepetés mindenkinek. Csak azt határoztuk meg, hogy játék legyen, labda, vagy tollas-labda, ugrókötél, pingpong szett, ilyesmi, amivel nyáron tudnak játszani a gyerekek.
Az Önkormányzat tombolasorsolást is tart, kaptak a meghívóval sorsjegyet a gyerekek. És nyerni is fognak.
Ezek mellett ingyenes játékok lesznek, körhinta, hattyús légiparádé, légvár, gyermekvasút, óriás csúszda.
Kézműves Sziget is fog működni, ahol lehet rajzolni, festeni a gyerekeknek, kis pihenésképpen. És az általános iskolai tanárok közreműködésével arcfestés is lesz. Ennek minden évben nagy sikere van. A gyerekek kiélhetik a tetoválás utáni vágyukat is. Kaphatnak olyan tetoválást, ami lemosható egy idő után. (igazából nem tudom, hogy hívják ezeket, de nekik érdekes)

Most már csak a jó időt kell megrendelni, vagyis megrendeltük, csak lenne jó idő. Legalább erre a napra.
Most is esik az eső. Mondjuk ez olyan igazi csendes, nevelő eső, és nekünk ez most jól is jön. Szerencsém is van, tegnap megkapáltam mindent. A gyom már elszáradt, és tényleg nőhet minden.
Nem dicsekedni akarok, de nagyon szép a kertem. Minden megindult nőni. Ilyenkor elfelejti az ember a sok fáradtságot, mikor végignéz az egyenes sorokon, és a növekedésnek indult növényeken.
Szeretem az esőt is olyan finom ilyenkor a föld illata, mikor elkezd esni az eső, az akác virágzik.
És szaporodtunk is, kis madárkánk is van. Van egy kis barna madárka, olyan vöröses a farka, és befészkelt egy fecske fészekbe. Már ki is keltek a pici madarak, csak úgy csipognak. És olyan, mintha a kis fecskék is kikeltek volna. Bár ebben még nem vagyok biztos, egymás mellett van a két fészek, és nem tudjuk eldönteni, hogy melyik is "csivitel". De idővel majd kiderül.
Szerdán elhoztam a naposcsibéket is. Egyik szebb, mint a másik. Remélem, mindegyik felnő!
Búcsúzom! Köszönöm, aki időt szánt rám, és elolvasta az irományomat! Legyen mindenkinek csodaszép napja, kellemes a hétvégéje. És történjen minden a lehető legjobban a számotokra! Baráti ölelésem és puszimat küldöm felétek! És ne feledjétek a pozitív gondolatok megérkeznek a másikhoz is és segíteni is tudnak, hisz mi akik itt vagyunk, már tudjuk, hogy van segítség, vannak jó emberek, akik nem sajnálják a rászoruló emberektől az anyagi és erkölcsi segítséget! Soha nem tudom elégszer megköszönni ezt, hogy kicsit könnyebb és szebb lehet az életünk ez alatt az időszak alatt. Hálás szívvel gondolok az adományozókra, így ismeretlenül is, a Jó Isten segítse és áldja meg életüket és munkájukat a szeretteikkel együtt!

Üdvözlettel:

Juhászné Mária

Vissza a főoldalra 

Történések...

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Az időjárás az borzasztóan megvisel növényt, állatot mindenkit, pedig annyi munka van már a kertben is. A gyenge kis palánták nem hiszem, hogy túlélik ezt a nagy esőzést és a hideget.
A kis nyuszik is csak összebújnak, alig esznek. Fáznak, pedig betakargattam őket. Terítek a ketrecre régi téli kabátot éjszakára és nappal is szinte mindig rajta van, fáznak.
Mához egy hétre lesznek kiscsirkéim remélem addig kijavul az idő, és nem fáznak meg.
Azt nem is említem, hogy mi fűtünk. De még mindig maradok csendben, mert akiknek a víz ott van a kertjükben, vagy éppen a házukat kellett elhagyni... Ezekbe a dolgokba bele sem tudok gondolni, aki teheti próbáljon meg segíteni nekik!
Megvolt a konfirmálás vasárnap (a Bátyám legkisebb fia konfirmált). Nagyon jó volt, teljesen más volt az egész, mint a mi gyülekezetünkben. Itt a gyerekek a gyülekezet előtt felelnek. Ebben a gyülekezetben a Tiszteletes Úr már előtte levizsgáztatta a gyerekeket, csak pár kérdést tesz fel nekik, szinte csak beszélget velük. Oldott, vidám beszélgetés volt. Bár a Tiszteletes mentalitása is ilyen.  Mondjuk így nevezte őket, hogy "álló keresztyének", mert kereszteléskor, és temetésen "fekvő keresztyének" vannak. Ez a konfirmálás e két dolog közötti köztes állapot. Érdekes megközelítése a dolgoknak.
A család nagyon jól érezte együtt magát, 25-en voltunk, a szűk család. A sógornőm kitett magáért, nagyon finomakat főzött és kétszer is terített, mert ott ebédeltünk, és a konfirmálási szertartás után, ami délután volt, még meg is uzsonnáztunk.
Már terveztük a következő alkalmat, ami a középső fiú diplomaosztója lesz, jövő júniusban, csak ez Budapesten lesz, és aggódott a srác, hogy ezt, hogy fogjuk megoldani. De a sógornőm testvére felajánlotta, hogy tarthatjuk náluk is. (Ők Budaörsön laknak) szóval mindenre van megoldás. Nincs lehetetlen, szeretünk együtt lenni, bár annyira különbözőek vagyunk, de a rokoni szálak kötnek egymáshoz. Sokat nevettünk, ugrattuk egymást. Segítettem a sógornőmnek felszolgálni, és egy olyan székre ültem le, (ilyen kör alakú hokedlifélére), ami felbillent egy kicsit, mert csak a fele volt a szőnyegen, a másik fele csak a parkettán és majdnem hanyatt vágódtam. Ugye, az abroszba kapaszkodtam. Azok a kétségbe esett arcok, abban a pillanatban. Úgy kaptak utánam, nehogy boruljak de persze nem engem sajnáltak volna, hanem a sok finomságot, amit borítottam volna. Szóval volt vidámság és sok-sok kedves pillanat. Az ajándékot is úgy szoktuk átadni, hogy kap valami "butaságot" a gyerek, amit nem kedvel, és nem örül neki. És majd órák múlva kapja meg az igazit. Addig kicsit magába roskad és gondolkodik "ugyan mi is van ezekkel?", és próbál elégedett arcot varázsolni magára. Mondjuk a keresztapjától egy "borítékot" kapott, benne 500 Ft, tőlem meg egy angol zsebszótárt. (nem igazán kedveli az angolt) a nagymamától egy egyházi könyvet, mondanom sem kell, ez sem a kedvencek közzé tartozik, szóval jókat nevettünk. Jó így együtt lenni!
Ma főznöm kell frankfurti levest, és túrós tésztát készítek. Holnap nem tudom, hogy mit fogok főzni, Nagy programunk lesz, a Kihívás Napja. Jó  programok lesznek az iskolában egész nap (lehet ott fogunk ebédelni is). Remélem az idő is kegyeibe fogad már minket. A gyerekek nagyon készülnek, ez egyfajta főpróba lesz nekik, mert 30-án tornavizsga lesz, itt a kis falunkban. És bemutatják a gyakorlataikat most is. És a "Mazsorett-lányok" is végigvonulnak a falun, zeneszó kíséretében. A zenészeket (helyi gyerekek, aki zeneiskolába is járnak, és játszanak hangszereken) hintó fogja "fuvarozni" őket, szóval remélem szép lesz. Annál is inkább, mert a lányom is köztük van!

Más. Nagyhét van, megkezdődött a bűnbánati istentiszteletek sorozata. Legátus is fog a Gyülekezetünkben szolgálni Pünkösd alkalmából, egy fiatal férfi lesz. (Hittudományi egyetem 3. éves hallgatója) A nevét elfelejtettem. Remélem az igehirdetése után majd megjegyzem. Az egyéniségével együtt).
A fiam beteg lett, nagyon fáj a torka. Valószínűleg megfázott a "Kihívás napi" mozgásban. Nagyon jól sikerült minden. Ahhoz képest sokan vettek részt, bár nagyon rossz idő volt, elmaradt a mazsorett felvonulás, és sok-sok szabadtéri program is.
Jó volt együtt lenni emberekkel, akiket ismerünk, szeretünk, vagy csak az köt össze, hogy a gyerekünk egy iskolába jár, vagy egy utcában élünk, vagy csak az, hogy egy faluban élünk. Jó látni a gyerekek boldog arcát, egy-egy győzelem után egy-egy siker, ami megerősíti őket saját magukban is.
A lányom a legjobb táncos lett, a fiam a legjobb csatár… Én meg nekik a legjobb anyukájuk (ez csak vicc)... Én csak segédkeztem itt is, ott is. De jó volt nagyon!

Tegnap nyuszipörkölt, nokedlivel volt ebédre. És hozzá már a mi friss finom fejes salátánk. Nagyon jólesett mindenkinek. Reggelire már saját retek, és hagyma is van. Valahogy ilyenkor kárpótolja az embert a sok munka. Annyira kellemes érzés, csak lemenni a kertbe és hozni fel. Van az utcában akinek nincs még, annak ad az ember, ha szóba kerül. Tegnap én is így jártam egy nénivel. Beszélgettünk és mondta, hogy neki nem jól sikerült, és még nincs... Vittem is neki egy keveset, hisz csak egyedül él. Ő meg adott pár szál karfiol palántát. Annyira jó itt élni. Sokszor már egymás gondolatait is ismerjük, és a jó szándék még megmaradt nálunk.
Vasárnapra már lesz borsó is. Igaz a lánykám "megkóstolgatja, nagyon szereti úgy nyersen is" de azért már teszek a húslevesbe is. Tegnap találtam pár érett szem epret is.
Ma tormalevélbe töltök káposztát. Ma az lesz az ebéd, és már elteszünk pünkösdre is belőle. Vasárnap reggel az lesz a reggeli. Ez valahogy évtizedek óta hagyomány már, szegény Apukám kedvenc eledele volt…
De nem dicsekszem már annyit. Szinte érzem, hogy leng a glória a fejem felett, dicsérgetem itt magamat. De olyan jó megosztani ezeket az élményeket, és nemcsak a rossz dolgokat.
Holnap megyek egy továbbképzésre a mezőgazdasági összeírással kapcsolatban. Remélem sikeresen elvégzem, és így megkapom ezt a munkát. Igaz csak június 1-22 között jelent elfoglaltságot, de ez is több, mint a semmi. Még konkrét dolgokat nem tudok, de bízom benne, hogy a Jó Isten megsegít és minden rendben lesz!
Búcsúzom szeretettel, és köszönöm, hogy áldoztatok pár percet a naplóm olvasására az értékes időtökből! Baráti ölelésem, és puszimat küldöm:

Juhászné Mária

Vissza a főoldalra 

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Elmúlt egy hét újra, tele volt élményekkel! Minden program nagyon jól sikerült a strandolás, pompás volt! Élvezték a gyerekek, főleg a csúszdát. A lányomnak tériszonya van, de három csúszdára felmerészkedett. Lassan jutunk messzire, de megyünk és ez a lényeg.
A "drámások" versenye is nagyon jól sikerült. Még nem tudjuk, hogy kapnak-e helyezést, mert háromnapos volt a megmérettetés, és mi csak az első napra tudtunk elmenni. Megint és újra a piszkos anyagiak, pedig nagyon szerettek volna a gyerekek ott lenni. Nem tudom, hogy írtam-e már, de a ****** ******** darabot adták elő. Kicsit modern feldolgozásban. Nagyon jól sikerült, és az előadásuk végén egy zsűri tag már meg is dicsérte őket. Úgyhogy reméljük várományosok egy díjra!
Nagyon elszomorodtam a héten, írt egy ismerősöm, akivel a nevelőszülő képzésre jártam, és kicsit összebarátkoztunk. Örömmel tudatta velem, hogy "kapott gyerekeket". Ennek örültem én is, de érdeklődtem, hogy az ünnepélyes átadás, meg miegymás megvolt-e? És igen megvolt. Csak ezek szerint nekem elfelejtettek szólni. Tudom, igen, tisztában vagyok vele, hogy nem kapok működési engedélyt, de a tanfolyamot elvégeztem, a tandíjat befizettem. És a képzéseken megjelentem, sikeres vizsgát is tettem, és elfelejtenek. Mikor a pénzt ki kellett fizetni, nem tudtak elfelejteni, mert anno kértem, hogy úgysem leszek nevelőszülő és karácsony előtt ne keljen már ezt az összeget befizetnem. De sajnos december 22-én be kellett fizetni, még nekem is. Na ennyit a „keresztyén” világról. Tudjátok, elgondolkoztam, annyira kedveltük egymást a képzés alatt, és többször is mellém álltak, hogy ne hagyjam abba. És a végén elfelejtenek de mikor számadást csináltak, hogy ki kapta meg, és ki nem, nem maradt fent egy papír, hogy ez még nem kapta meg. Akár postán is elküldhették volna. Összetört egy világ bennem, de már nem érdekel. Annyira naiv vagyok!
Megint más: Nagy eső volt itt nálunk is, de szerencsére a viharnak csak a széle kapott minket, így kárt nem okozott. És olyan igazi májusi eső volt, szinte minden kikelt már. Az egyik ismerősöm azt mondja, most már kalapáccsal sem lehet visszaverni a földbe a veteményt. Csodálatosan megeredt minden, csak győzzek most már kapálni, permetezni. A barackfa levele megint fodrosodik (taffrinás - ugye, hogy miket tudok?) Pedig már sokszor permetezte a fiam. Remélem, most már majd megáll a fertőzés! Le is szedtem a fertőzött leveleket, szinte csupasz a fa, de állítólag hajt új leveleket… Vagy nem, majd kiderül!
A krumpli is éppen, hogy kint van a földből, de már rajta a bogár! Szedegetem azt is, igyekszem minél kevesebb permetező szert használni.
De már van salátám, retkem és új hagymám is! Eper is lesz nemsokára. Szép nagy szemek. Van ilyen nagyon korai fajtánk is, és ezután folyamatosan késő őszig lesz! Tudom, nem olyan nagy szám, hisz a piacon mindent meglehet már venni, de nekem az, mert sajátom. És tudom, hogy miből van, és hogyan.
Ma vasárnap van, megyek templomba. Nem az Istennel van bajom, és nem rá haragszom, hanem az Ő "elhívatott hű szolgáikra", akik a saját zsebüket és a saját sikereiket sokkal többre tartják, mint a szolgálatot, az őszinte és igaz szolgálatot!
Az ebéd az elmaradhatatlan húsleves lesz, és rántott hús, krumpli pürével és francia salátával, majd délután csokis muffint sütök a lányommal. Vagyis inkább már Ő süti, én csak jelenlétemmel erősítem kicsit. Vacsorára pedig tárcsán sütünk nyuszi húst az udvaron. Gondolom, jönnek a barátnők és a barátok is.
Még kimegyünk délután a temetőbe is a gyerekekkel. Viszünk gyöngyvirágot és tulipánt az Apukám és a Nagyszüleim sírjára. Emlékszem mennyire szerette Apu az illatát a gyöngyvirágnak. Tegnap néztük a fecskék szorgos munkáját, ahogy építették a fészküket, és emlékeztünk, Apu, hogy el tudta nézni egész nap is őket. Mondta, hogy milyen szorgalmas állatok.
Elgondolkodtam tegnap is! Annyira úgy csinálok a kertben mindent, ahogyan azt Ő is szerette, hogy legyen. Mindig azt mondta a "szemnek is kell a szép!". Mintha mindig azt várnám, hogy jön és megnézi, és nem fog neki tetszeni, és kezdhetem elölről, mint sokszor gyerekkoromban. Hát nem bánnám, ha újra megfedne, és szívesen kezdeném elölről!
Holnap a vízügyhöz kell mennem, hosszú problémám van velük. Röviden annyi, hogy sokat mért az órám, és nem tudom bebizonyítani, hogy nem volt jó. Bevizsgáltatták, és azt találták, hogy "manipuláltam" az órát, vagyis állítólag a plombát megsértettem, nem is értem, hogy… De könyörgöm, többet tekertem bele?! Azért ennyire "hülye" nem vagyok, de ki kell fizetnem, a vizsgálati díjat is és a túlfogyasztást is. Fizetek havonta általányként 22 köbmétert, de még fennmarad 66 köbméter így is. És a bevizsgálási díjat is nekem kell fizetnem. Szóval már több, mint 50 ezer tatozásom van feléjük. Részletfizetést kértem, mert egyébként kikapcsolnák a vizet. Állítólag a jogszabály lehetőséget ad rá  nekik, és megyek fizetni az első részletet, és a részletfizetésről a szerződést aláírni. Szóval szép az élet...
Áldott vasárnapot kívánok minden hozzám betérőnek, és kellemes jövő hetet! Baráti ölelésem és baráti puszimat küldöm szeretettel:

Juhászné Mária

Vissza a főoldalra 

Kedves Olvasóm!

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Most aztán tényleg igaz, hogy rég nem írtam, de a falusi embernek ilyenkor sok a dolga. Tavasz van, sőt a hőmérséklet alapján inkább nyár.
Elvetettem a kertembe mindent, még a tökféléket is, babot, uborkát is. Sőt palántát is ültettem: karalábé, káposzta, karfiol, paradicsom, paprika, igaz még csak kis mennyiséget, mert még a fagyos szentek ezután lesz, és néha előfordul, hogy megsínylik a gyenge kis palánták a nagy hőingadozást.
Anyák napja holnap! Jönnek a testvéreim, itt fognak ebédelni. Ez lesz nekem is az igazi ünnepség, szeretem, ha együtt vagyunk. Igaz, népes a család, és bővül is, mert a Bátyám fiainak már vannak komoly barátnői. Így már tizennégyen üljük körbe az asztalt. A gyerekek reggel ágyba hozzák a kávémat, és kapom a virágot is, és a sok-sok kedves szót. Aztán mennek Anyukámhoz is. Az iskolai ünnepség majd hétfő délután lesz.
Elmegyek holnap a templomba is. A süteményt megsütöttem még ma, a levest odateszem, tyúkhúsleves lesz csigatésztával és töltött csirkecomb, velesült krumpilval, fejes salátával, és töltött káposzta, ezt is csak odateszem, és lassan megfő. A sütőben megsül a hús, Anyukám ránéz, megfordítja, locsolgatja. A fiam megterít, a lánykám meg felszeleteli a süteményt addig. Háztetőt sütöttem és mézes krémest, meg sajtos perecet.
Tudják, hogy mennyire szeretek a templomba menni, és besegítenek. Lehet önzőség, de elfogadják és megértik, segítik ezt a helyzetet.
A héten már voltam a templomban, egyházi látogatás volt, és az a Tiszteletes tartott istentiszteletet, akit a nevelőszülő képzésen ismertem meg. Nagyon mély nyomot hagyott bennem az igehirdetése, és maga az ember, a mentalitása, a hite és az emberekhez való viszonya.
Vasárnap pedig anyák napja lesz a templomban is. Mindig van egy kis rövid köszöntés, és abban a helyzetben, a templomban, ez annyira szép és megható. Ilyenkor eszembe jut, hogy a Nagymamám, az Édesanyám is abban a padban ült évekkel ezelőtt. Szerencsére még Édesanyám él, de nehéz a mozgás a számára, és keveset tudom megoldani a szállítását, hogy el tudjon jönni a templomba..
Vasárnap este virrasztó lesz, ezért elmarad a délutáni Istentisztelet, meghalt egy számomra nagyon kedves néni. Már egy hónapja "gépen élt", annyira szerettem ezt a nénit, olyan kedves beszéde volt, és érdeklődő, szorgalmas asszony volt világ életében. Nem messze volt egymástól a szőlőnk, gyerekkoromban sokat "kiabáltunk egymásnak" és sokat sétáltunk együtt hazafelé este. Sok kis apró fortélyra megtanított pl., hogy ne a dombra felfelé kapáljak, hanem lefelé mert így sokkal könnyebb. És sok ilyen kis apró dolgot. Törődött velem.
Hétfőn lesz a temetése, elkísérem utolsó földi útjára én is. Annyira bíztam benne, hogy fel fog még épülni, annyira akart élni még. Annyi dolga lett volna, tele volt tervekkel, de sajnos ennyi volt számára kimérve, az biztos, hogy míg élek, annyi mindenről eszembe fog jutni. Az anyák napjához az ő emléke már mindig fog kötődni.
Megvolt a májusfa állítása is a faluban, sok szép lány kapott szalagos fát az udvarára. Még szerencsére él ez a hagyomány a falunkban. Sok ablakban lehetett látni a májusi kosarat is. Ez a kosár ez nekem nagy szomorúság még mindig. Soha életemben nem kaptam májusi kosarat. A volt férjem ezt "akkora hülyeségnek" tartotta és soha nem is hozott (tudom most már, hogy akkor kellett volna elküldenem a fenébe., biztosan teljesen másként alakult volna az életem).
A fiamat tegnap előtt délután elvitte a barátnőm magukhoz, és ma este hozta haza, majálisi buli volt náluk, és a fiam is régen volt ott. Már hiányzott neki a barátnőm férje.
Ma kaptam egy kedves telefont is, egy osztálytársának az apukája telefonált, hogy elvinné a fiamat ma délután magukhoz majálisozni, annyira kedves gesztus, hisz még csak most ismerték meg a fiamat, és máris megszerették.
Tudom, hogy ide-oda száll a gondolatmenetem most, de sok minden történt és annyi minden jár még a fejemben. Kicsit fáj a vállam is, megégette a napocska, már fürdőruhában dolgoztam kint.
A jövő hét is zsúfolt lesz: hétfő temetés, majd anyák napi ünnepség, Kedden fogszabályzás, szerdán megyek a lányomék osztályával kirándulni, tisztasági versenyen nyerték ezt a lehetőséget, és besegítek az osztályfőnökének. Egyedül nem szívesen indul el 25 gyerekkel,  vonaton. Csütörtök a színjátszó szakkör csoportja bejutott a megyei döntőbe, oda is kísérőként megyek. És remélem ott is sikeresen fognak szerepelni, és tovább jutnak.
Nagy élmény látni őket. Sok-sok tehetséges gyerek akad egy ilyen kis faluban is. És olyan jó, hogy van megfelelő tanár, aki meglátja és elő is hozza belőlük. Három éve van ez a szakkör. És első évben volt egy gyerek, akit még a logopédius is "nagy feladatnak" tekintett. És most ez a gyerek az egyik legtehetségesebb a színpadon. Vagy a másik testvérpár, akit a nagyszülők nevelnek, a szülők alkoholisták, elváltak, és semmi jövedelmük nincs. Annyira tehetségesek, és annyira kibontakoznak a színpadon, és ebben a közegben. Rájuk sem lehet ismerni. Ilyen helyre mikor megyek és tudom, hogy ők is jönnek, mindig csomagolok nekik tízórait, vagy meghívom őket egy fagyira. Kicsit szégyenkezve, de elfogadják (bár igyekszem én is tapintatos lenni velük).
Hétfő, kedd, szerda tanítási szünet lesz a fiaméknak a középiskolában, érettségiznek a végzősök..
Búcsúzom! Legyen mindenkinek nagyon szép a napja, és aki még megteheti, mondja el Édesanyjának, nagymamájának, hogy mennyire szereti. (bár nemcsak ezen az egy napon kellene) Aki pedig csak a temetőbe viheti a virágait annak az én Jó Istenem erősítse meg a szívét, lelkét. És tegye széppé, könnyűvé az emlékezést a számára.
Jó Isten áldása kísérje életét mindenkinek, aki szánt erre a bejegyzésre pár percet az értékes idejéből.

Szeretettel: Juhászné Mária

Vissza a főoldalra 

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Telnek a napok, egyik a másik után… Tesszük, amit helyesnek látunk, és megtehetünk. Tudom nem könnyű senkinek az élete, igyekszem én is az élet naposabb oldalát meglátni, és leírni, bár nem mindig sikerül.

Tegnap fogszabályzáson voltunk a lányommal. Még két hét, és talán leveszik a fogairól ezt a készüléket. Max. még egy hetet hagyja rajta a főorvosnő, aztán kapunk hat hét pihenőt (főleg a lánykám fogai, mert azoknak erősödni kell, és megerősödni a jelenlegi helyükön. Akár hiszitek, akár nem, teljesen átrendezte a fogait ez a szabályzó. Valahogy egy szemfoga oldalt nőtt, és teljesen helyre tette, szóval nagy a tudomány. Nemhiába külön szakterület a fogszabályzás. És milyen hitetlenkedő voltam az elején! Aztán jön az állandó készülék, az a "gyönyörű" gyöngyös. Igaz, hivatalosan rögzített készüléknek hívják. Nem is a kinézetével van bajom, hanem az árával! 65.000 Ft-ba kerül nekem. Tudom lerágott csont, de mindenkinek a saját gondja a legnagyobb. És azt is tudom, hogy valahogyan sikerül majd összehozni rá a pénzt, bár még nem is sejtem, hogy hogyan! De meglesz, mert ennek meg kell lennie!
            Adódik egy lehetőség, remélem sikerül is, valamilyen mezőgazdasági összeírás lenne, júniusban, kb. egy hónap és talán kifizetik ezért a minimálbért. De ezt majd május végén fogom megtudni, hogy elfogadták-e a jelentkezésemet erre a munkára. Remélem sikerülni fog. Az Önkormányzatnál szóltak, hogy van ez a lehetőség...
            Tudjátok velem csodák történnek sokszor. Hírt kaptam egy pályázatról. Energiatakarékos háztartási gépek cseréjével kapcsolatban. Érdeklődtem, jártam utána, de nem találtam egy egyesületet, alapítványt, aki lebonyolítaná nekem… Értesítettek egy alapítványról, megkerestem, de az alapítvány vezetője azt mondta, nem csinálja, mert nem az ő profiljukba tartozik. De felhívott telefonon és beszélgetünk. Adott egy másik címet, oda is írtam, de elutasítottak. Már feladtam, de egy köszönőlevelet írtam ennek a kedves hölgynek. Akit annyira megindított a kedvességem, meg hogy figyelek ilyen dolgokra is, a millió gondom-bajom közepette, hogy megcsinálja ezt a pályázatot nekem. Tudjátok a fene bánja, hogy megkapom-e a pályázatban ígért dolgot (bár az sem lenne rossz) de örülök, hogy egy embernek azt a napját és a másokba vetett hitét, bizalmát visszaadtam. És újra csak erősödött abban is, hogy jó, ha segít a rászorultakon, jó úton halad. És nem hiába teszi a dolgát.
Nem vagyok Teréz-anya, sem színjátszó, de annak örülök, ha tudok még örömet okozni és EMBER-nek maradni...
Nem egyszerű azoknak az embereknek a munkája sem, akik mindig ilyen bajbajutott embereken próbálnak segíteni. Nehéz kiszűrni, hogy ki az, és ki nem az.
Van az utcánkban is egy néni, a fiáék vele élnek, van két gyerekük is, a "mama" úgy tud panaszkodni, hogy belefájdul az ember szíve, ha hallgatja. Aztán megjelenik az "unoka" a legújabb csili-vili  telefonnal, mellesleg a kisfiú 3. osztályos,és kb. 200 m-re van az iskola tőlünk. Oda is egy csendes járdán vezet az út, ami a kertek mellett megy el. Forgalom max. kerékpár lehet, és azt mondja a "mama" azért kell a gyereknek a telefon, hogy le tudja fényképezni, ha valaki bántani akarja. De ebben a kis faluban, ahol ismer mindenki-mindenkit? És ráadásul a kisfiú anyukája fel is kíséri a gyereket az iskolába, mert nem bírja el a táskáját. A srác kb. 70 kg már. Bocsánat. Elkanyarodtam kicsit, de eszembe jutott, hogy sokféle ember van a világon és nehéz megítélni kívülállóként a dolgokat.
              Írtam a nemrég  a nyuszikról. Van 13 db és gyönyörűek! Két anya szaporodott, az egyik ötöt, a másik nyolcat, vannak kedvencek is. A lánykám már simogatja őket, és mutogatja, a barátnők jönnek-mennek. Egyetlen előnye van amellett, hogy örömet okoz a gyerekeknek, hogy sokszor hoznak a nyusziknak füvet is. Olyan édesek, ahogy neki esnek a friss fűnek, és szinte hallatszik, ahogy ropog a foguk alatt.
Tegnap sajnos egy másik anya nem eleven nyuszikat hozott a világra. Nyolcat és egyik sem élt. Nem tudom mi lehet vele, semmiről nem tudtunk, hogy baj lenne. Csak vagy három napja érintetlen volt az étel előtte és a víz is, de azt gondoltam, hogy fialni készül. Bár nem készítette a fészket, ahogy szokta. Még elég fiatal anya, most ellett volna harmadszor, és eddig soha nem volt semmi gond vele. Tíz-tizenegy nyuszit nevelt fel, úgyhogy tegnap temettünk is.
               Tegnap elkértem a háziorvosunktól az igazolást, ami a közgyógy igazolvány érvényesítéséhez szükséges. Ma felviszem a Polgármesteri Hivatalba. Már kitöltöttem egy nyomtatványt, ami szükséges ehhez és remélem, nem változtak a viszonyok és másra nincs szükség. De ha mégis, akkor segítenek a Hivatalban, nagyon segítőkészek és aranyosak az ott dolgozó emberek. Annyira jó dolog itt a faluban, hogy a 70 éven felüli emberek méltányosságból megkapják a közgyógyellátásra jogosító igazolványt, azt hiszem ők már tényleg megérdemlik. Hisz ezek az emberek azok, akik mindig is dolgoztak, befizették a sok-sok járulékot, és így legalább egy részét élvezhetik is. Bár nagyon kevesen élnek már a faluban idős emberek...
Aztán ebédet főzök. Tegnap borsóleves volt és krumpli főzelék, csirke pörkölttel, ma pedig zöldbab leves lesz és túrós tészta. Holnapra pedig megrendelték már a gyerekek a lebbencslevest, tökfőzeléket és fasírtot. Így kicsit könnyebb az élet, hogy bevásároltunk abból a pénzből, amit az  Alapítvány utalt nekünk, és "van mihez nyúlni". Könnyebben tud az ember élni és tervezni is. Nagyon nagy köszönet és hála érte mindenkinek, akit illet!
Elbúcsúzom! Hosszúra sikerült ez a levelem is, de így talán kicsit jobban megismernek belőle minket. Minden olvasónak szép napot kívánok, és köszönöm, hogy értékes idejéből áldozott rám is és elolvasta az írásomat!

Szeretettel, üdvözletemet küldöm:

Juhászné Mária

Vissza a főoldalra 

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Ismét eltelt egy kis idő. És megkaptuk az áprilisi támogatást is, be is vásároltunk. Annyira jó, hogy kicsit nyugodtabban tudunk élni. Hála és köszönet a támogatóknak, az Alapítványnak, és minden jó embernek, aki megérti, hogy milyen könnyen lehet ilyen helyzetbe kerülni. És hogy a lehetőségéhez képest megpróbál segíteni.
Minden helyzetben azt gondoltam, hogy történjen bármi is, a gyerekek nem nélkülözhetnek, hisz a gyerek nem tehet semmiről. A gyerekek nem kéredzkedtek erre a világra, de ha már megszültem, vállaltam ezt a csodálatosan szép feladatot, akkor kötelességem a lehető legjobban felnevelni őket. Lehetőségeimhez mérten mindent megadni nekik (azért írtam egyes szám első személyben, mert a volt férjem egyáltalán nem törődik a gyerekekkel, semmilyen  formában sem).
Szóval tavasz van, elraktuk a téli cipőket, kabátokat, téli holmikat. És elővettük a tavaszi ruhákat, és nagyot néztünk, hogy mekkorát nőttek a gyerekek. Szinte mindent újat kellene venni, kinőtték a ruhákat, cipőket.
Nagyon sok a munka és valahogy a gyerekeknek is felgyorsultak a programok az iskolában. Nagyon sok versenye van a lányomnak.
Most kicsit pihenő délutánom van. A gyerekek a barátokkal töltik az időt, én meg leültem kicsit a gép elé. Nemrég mosogattam el. Az ebéd hideg gyümölcsleves volt, tepsiben sült oldalas, vele sült krumpli és almakompót. Holnap töltött káposztát főzök, és sütök valamilyen sütit.

Vasárnap voltam templomban, kicsit megnyugodott az én háborgó lelkem, kicsit békét  találok ezen a helyen, és valahogy feltöltődöm. Nagyon szép és megható az együtt éneklés szépsége, a hangzása.

Szavazni is voltam, éltem állampolgári jogommal.
Tegnap tanultam a lánykámmal, el volt maradva kicsit. Szavalóversenyen volt, bár nem lett első, mert a fogszabályzójától nem teljesen szép a kiejtése, és a hangsúlyozásnál is gondot jelent, de a 2. helyezés is szép eredmény, bár így nem jutott tovább a megyei versenyre.
Tavasz van, sok a munka. Már megkapálgattam a borsót, a hagymát, a retek is kibújt, és a saláta is. De még a krumpli csak a pincében van, nem a földben. A hétvégén az is a helyére kerül.
A fiam már festi a rotációs kapáját. Elkészült, használta is már, most már csak csinosítgatja.
Hétfőre meglesz a lánykám szemüvege is. Csak annyira drága volt. A legolcsóbb 17 ezernél is többe került.
Tegnap fogszabályzáson voltam a lánykámmal. Kedden a szájsebészeten a fiammal, kiszedték a varratot neki. Most pihenő van, de június végéig ez lesz a programunk. Jövünk, megyünk. De meg kell tenni, ez van.

Nyuszik száma nő, 2 anya is szaporodott. Még nem tudom, hogy hány kicsi van, de úgy látszik a fészek nagyságából, hogy sok. Nem zavarom őket, majd kimásznak maguktól is, de mikor kisüt a nap, kitakarja őket az anya. Olyan aranyosak, bár még pucérak.

Nem sikerült a tanfolyam sem nekem, nem volt elég jelentkező. Hát nem a siker szériámat élem most meg!

Gyönyörű az udvar, a virágos kert, kinyíltak a tulipántok. A kalapos nárciszok és a "másik" nárcisz  is, az ibolya. Nagy az illatorgia, és a szem is gyönyörködhet. Szívet-lelket melengető látvány. Tavasz van, csodálatos tavasz van, és minden így van jól, ahogyan van. Legalábbis minél többet elmondom, annál jobban el is hiszem.
Búcsúzom…

Köszönöm mindenkinek, hogy elolvasta bejegyzésemet, és a drága idejéből áldozott írásomra pár percet! Csodaszép napsütötte napokat kívánok! És történjen mindenkinek a lehető legjobban minden az életében!

Szeretettel:

Juhászné Mária

 

Vissza a főoldalra 

Újabb családok küldték meg vásárlásaikról a számlát.

A vásárlást igazoló számlák megtekinthetőek a nevekre kattintva:

Déri család | Bíró család | Tóth család | Dózsa család | Takács család | Hajdú család|

Juhász család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Eddig mindig csak olyan leveleket próbáltam írni, amikben azt írtam, hogy de szép is az élet! Nagyon optimista igyekszem lenni, úgy érzem a gyerekek miatt ez nagyon fontos, és a hitem is ezt kívánja tőlem.
De most legalábbis ebben a levélben igyekszem kicsit tényfeltáróbb is lenni. Összes bevételünk: Édesanyám nyugdíja: 77.645.-Ft, ápolási díj: 33.520.-Ft, családi pótlék: 29.600.-Ft, ez összesen 140.765.-Ft.
Kiadások: villany: 16.478.-Ft, gáz: 19.723.-Ft. víz: 8.652.-Ft, hitelek: 37.346.-Ft, összesen: 82.201.-Ft, ehhez még jön a biztosítás: 8976.-Ft, a bérlet a fiamnak: 1246.-Ft, a kommunális adó + szemétszállítás: 2.000.-Ft, telefon+ tv+internet: 8.998.-Ft, ezek minden hónapos költségek, tehát összesen amit mindig ki kell fizetni: 103.421.-Ft/hó, és akkor még nem ettünk semmit, és nem is tisztálkodtunk, ruhát sem vettünk, gyógyszereket sem, egy újságot, könyvet sem. Sem vetőmagot, és a kerti munka sincs benne, a szántás, tárcsázás, stb. Igaz ez nincs minden hónapban. De akik csinálják, tudják milyen drága a vetőmag is. Az állatok tartása sincs ingyen, egy zsák nyuszi táp. pl. 1990.-Ft és 20 kg van benne, és  sorolhatnám. Nagyon sokszor vásárolunk hitelben a boltban is, még jó hogy ilyen megértő és belátó a boltosunk, hogy az alapvető élelmiszereket ideadja hitelbe. Vannak még jó emberek.
És az, hogy együtt élünk Édesanyámmal és a nyugdíját "beteszi" a közösbe, ez nagyon nagy segítség, és nagyon jó dolog. Ha ez nem így lenne, nem is tudom, hogy mit csinálhatnánk.
Ősszel elmegyünk a gyerekekkel almát szedni segíteni, és ott kapunk télére almát, így a gyümölcs megvan. Hisz a gyerekeknek és idős Édesanyámnak is szüksége van vitaminra is.
Nekem is nagyon sokféle betegségem van már, ami azt hiszem a nélkülözés és a mindennapi stressz eredménye. 2005-ben műtöttek a nőgyógyászaton, daganatom, cisztám, polipom volt, el kellett távolítani a méhemet és a petevezetékeket is. Akkor kaptam sugárkezelést is, kemoterápiát is, azóta félévente járok ellenőrzése, 2 éve a koponyámon belül észleltek cisztát, ami fokozott fejfájást eredményezett, de gyógyszerek és kezelés hatására felszívódott. Azóta kisebb-nagyobb tünetek vannak csak, de a rosszindulatú daganatok eltűntek, (hogy ezt is jó órában mondjam).
Édesanyámnak magas a vérnyomása és a cukra is, 5 fajta gyógyszert kell szednie. De ezeket szerencsére megkapja közgyógyra.
Tegnap voltunk a fiammal a Szájsebészeten, megműtötték, a bölcsesség fogát vették ki. Az utazási költéség 4 ezer Ft volt, egy barátnőm vitt el kocsival, az igaz, hogy az Egészségbiztosítási Pénztár hónapok múlva megtéríti, de csak meg kell előlegezni ezt is nekem. A fájdalomcsillapító is 1980.-Ft-ba került. De ezt most szednie kell, mert nagyon nagy fájdalmai vannak, miután elmúlt az érzéstelenítés hatása.
Ma megyünk a lányomnak szemüvegkeretet venni, most írtak neki új szemüveget, szeretne valami csinosabbat, divatosabbat, de sajnos erre nincs lehetőségünk. Egyetlen szerencsém van, hogy nagyon megértőek, és elfogadóak, soha nem bántanának meg azzal, hogy  valamiből márkásabbat választanak (bár tudom, hogy nagyon szeretnék...). De benne vannak a mindennapi életben, tudják, ismerik a kiadásokat, és hogy mennyiből élünk.
Tudom, érzem, hogy ez a beszámolóm nagyon szomorúra sikeredett, de sajnos ilyen oldala is van az életünknek, ezek a tények, amin nem tudunk változtatni. Egyetlen megoldás egy jó munkahely lehetne a számomra, de sajnos az nincs, és  egyébként is Édesanyámnak nagyon nagy szüksége van rám, hogy itthon legyek. Nem tudja ellátni már önmagát, napról napra romlik az állapota, gyengül. Az igaz, hogy már 75 éves, és 38 éve él művégtaggal, ami lelkileg is felőrölte, de a legnagyobb fájdalma az Édesapám elvesztése volt. Valahogy mindig azt mondja, annyira egyedül érzi már magát. Pedig nagyon jó a viszonyunk, és a gyerekeim is nagyon szeretik és ragaszkodnak hozzá. De a párja elvesztése az nagy dolog minden embernek.
Próbálok kézimunkázással keresni egy kis pénzt, de nem tudom eladni, ezen a környéken szegények az emberek, és ilyen dolgokra nem tudnak áldozni.
Ha látunk valakit, hogy segítségre szorul, segítünk, nem pénzért. Néha egy kosár krumpli, vagy egy kis gyümölcs is "megteszi", de ez is ritka alkalom. Szóval nem tudom, hogyan  tovább… Telik egyik nap a másik után. Egy kis változást jelentett volna, ha  beindul a tanfolyam, amire jelentkeztem, de sajnos jelentkezők hiányában nem indul. Érdektelenség van… Pedig ha belegondolna sok ember, hogy egy szociális gondozói tanfolyam saját költségen több százezer Ft lenne, és most nekünk ingyen el lehetett volna végezni. Nem tudom, nem értem, és nem tudom a magyarázatot, talán a fásultság, a kimerültség, a stressz, a megélhetési nehézségek, stb.. Sorolhatnám...
Legyen mindenkinek csodaszép a napja, aki pár percet szánt rám, hogy elolvassa ezt a bejegyzésemet.

Üdvözlettel: Juhászné Mária

Vissza a főoldalra