Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Kedves Olvasó!

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Újra  írok. Tavasz van, nagyhét, református vallásúak vagyunk. Vasárnap virágvasárnap volt, Jézus bevonulásának ünnepe Jeruzsálembe. A 13 éves gyermekek konfirmáltak, nagyon szép ünnep, a templom csodálatosan fel volt díszítve, és a konfirmandus lányok fehér ruhában, a fiuk öltönyben, ünneplőbe öltözve mondták el a hónapok alatt megtanult bibliai alapfogalmakat és a kátét. Hibátlanul tudtak mindent. Vasárnap pedig életükben először úrvacsorázhatnak, a konfirmálással teljes jogú tagjai lesznek az egyházközösségünknek.
Megtelt a templomunk családtagokkal, rokonokkal és a gyülekezet tagjaival. Most 18 gyermek konfirmált, ami igen jelentős létszám egy ilyen kis községben. Szerdától minden este Istentisztelet lesz a templomban, készülünk az úrvacsorára, nagyon szép ünnepkör ez a mostani, talán a legnagyobb és a legszebb az egész keresztyény vallásban.
            Gyönyörű szép idő van, süt a nap és melegszik az idő. Egyre melegebbek a nappalok, bár éjszaka még hideg van. De már itt a tavasz. Megérkeztek a gólyáink! A 24. órában állították helyre a fészekhelyüket az EON szakemberei, 24-én délután már a szomszéd ház tetején ülve várták, hogy elfoglalhassák a helyüket. Azóta nagyon szorgalmasan építgetik a fészküket, csodálatos élmény nézni őket. Vasárnap délután a gyerekekkel együtt  gyönyörködtünk benne. Vékony ágacskákat, fűszálakat, és mindenféle dolgot szednek össze és teszik a helyükre, készülve a költésre. A gyerekek nagyon nyitottak ezekre a dolgokra, szerencsés környéken élünk, nagyon sok gyerek van az utcánkban, egy alsóbbrendű út mellett  élünk, ami a főúttal párhuzamos, kevés az autó forgalom, így sokat tudnak biciklizni, tollasozni, kidobózni és mindenféle játékot játszani. Vagy csak úgy  beszélgetni, sétálgatni. Élnek is a lehetőséggel a kicsinyeink.
Vasárnap még a szőlőbe is kibicikliztünk, mert a szomszéd szólt, hogy feltörték a kis házunkat újra. Édesapámé volt a szőlő és ő épített oda egy kis házikót, semmi extra nincs benne, egy ágy, egy pad, asztal, hogy ha kimentünk dolgozni, legyen hol ebédelni, vagy leülni pihenni. És mindig feltörik, most is lerúgták az ajtót, és szétszórtak mindent, csupa vandalizmus. Összetörtek minden törhető dolgot. Nem azért ért kár, mert összetörték a padot, és a többit, hanem az a kár, hogy emlék volt. Apukám saját kezűleg készített ott mindent, és  valahogy olyan jó ott kint lenni, sokszor felpakoljuk a bográcsot és a hozzávalókat a gyerekekkel és kint bográcsozunk egyet. Nagyon jó a levegő és nem messze van egy  csodaszép domb, ahol lehet bringázni lefelé. A másik domb, az is közel van, az pedig csupa  homok, onnan meg szaladni szoktak lefelé, és nagyokat esni. Míg a lassú tűznél fő a paprikás krumpli, addig sétálgatunk, beszélgetünk, nem messze van egy akácos, ott nézzük a méheket tavasszal, hogyan gyűjtik a mézet. És a sok bogár, rovar, lepke, őzike, nyuszika, mind, mind nagy látványosság még a nagyobb gyerekeknek is. A fiam 15 éves, és ő is és a "haverjai" is velünk tartanak nagyon sokszor. Valahogy nem ciki nekik sem. Akkorákat nevetnek sokszor a kisebbeken. Rémisztgetik őket néha. De a lányok nagyon kedvelik, hogy ott vannak.
            Szaporodtunk, a nyúl-mama kicsinyeket hozott a világra. Még nem tudom, hogy hány  darabot, mert ilyenkor még betakarja őket. Annyira érdekes dolog ez is, megtépi a saját szőrét, abból épít pihe-puha fészket a kicsiknek, ha melegszik az idő, kitakarja őket, ha hűvösebb van, betakarja. Nagy élmény ezt is meglesni. Ma volt két kislány is megnézni, és könyörögnek, hogy engedjem meg, hogy megfoghassák. De megértik, hogy még nem lehet és később, majd simogathatják őket.
Holnap nehéz napunk lesz! Szájsebészetre megyünk, megműtik a fiamat, eltávolítják a bölcsesség fogát. Már előre izgulok!
Ma voltam a lánykámmal is a házi orvosnál, nagyon fájt a feje, hazaküldték az iskolából, de semmi komoly, adott a doktor gyógyszert, fájdalomcsillapítót, és antibiotikumot is. Meg van fázva, és valami vírusos dolgot kapott el. Nem mehet iskolába pár napig. Mire letelik az a pár nap, addig, itt a tavaszi szünet. De rájuk is fér a pihenés, nagyon eltudnak fáradni, sok a tanulni való. Szavalóversenyre készül a lányom, Arany  János: Vágy című verse a  kötelező vers, amit mondaniuk kell, és egy szabadon választott, de azt még nem tudja, hogy mi lesz.
            Szándékosan nem írtam most az anyagi jellegű dolgokról. Szeretnék egy kicsit rávilágítani, hogy apró dolgokban is meg kellene találni az örömöket. Tudom, hogy nagyon nehéz, de gyerekeket nevelünk, és az ő életüket széppé, vagy legalábbis  elfogadhatóvá kellene tennünk. Hisz nagyon nagy felelősség a gyermek nevelése, amit lát, tapasztal, átél, meghatározza az egész életét. Felelősek vagyunk értünk. Néha üljön le mindenki a fűre, és beszélgessen el a gyerekével (gyerekeivel), hogy átélhessen szép  dolgokat is a gyerek is és a felnőtt is. Jön az ünnep! Tegyük ünneppé legalább ezt a pár napot! Nem akartam "okostojásnak" tűnni és kioktatni sem senkit, csak én így látom az életet. "A legjobb tanítás a jó példa" 

Köszönöm, hogy időt szakítottak rám, és elolvasták a leírt gondolataimat!

Üdvözlettel: Juhászné Mária

Vissza a főoldalra 

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Újra írok! Tegnap fogszabályzáson voltunk, ma meg szemészeten. Szemüveges lett a lánykám. Reggel fél 8-ra kellett mennünk, és csepegtettek a szemébe fél óránként, majd jött a vizsgálat. Szemüvegre van szüksége, de még keretet nem választottunk, mert nem tudta volna kiválasztani a megfelelőt. Még mindig csak homályosan lát!
A fogszabályzással is ki voltam akadva. Annyira megtágítja a fogait… Már most is elég nagy rés van az első két foga között. De "megvigasztalt" akkora lesz, hogy a kisujja is be fog férni közé, de ne aggódjak, mert a másik fogszabályozó majd visszarendezi. Higgyek neki, jót akar, és szépek lesznek a lánykám fogai.
De már azt is elmagyarázta és megtanultam, hogy nemcsak szépészeti oka van a fogszabályozónak, hanem a rágóizmok nem megfelelően használódnak, és idősebb korban, akár már 30 évesen is, még migrénes fejfájást, és fülfájást is okozhat, és még sok mindent...
De, hogy honnan lesz rá 65000.-Ft-om??? Ezt még magam sem tudom…

Tegnap rakott kelkáposzta volt az ebéd, lebbencslevessel, és este sütöttem lángost, a fiam azt "kívánta". Olyan érdekes, meglát valahol, valakinél valamit és másnap, vagy még aznap megkér, hogy készítsem el. Néha jó, de néha nem. Van sokszor, hogy nehéz kitalálni, mi is legyen az ebéd ma  zöldbab leves és túrós tészta lesz.
Ma is hazajön már 1-kor, és farkas éhes, hiába visz magával bőven tízóraira szendvicset, és meg is eszi...de növésben van...

A héten járkáltam, intézkedtem, munkanélküliben is voltam, regisztrált álláskeresőként azért nyilván vagyok tartva, és bejárok. Még ha ápolásin is vagyok, van egy program: „Lépj egyet előre!- Ápolási díjban részesülők képzési támogatása". Ennek a képzésnek a keretében szeretném elvégezni a szociális gondozó ápoló, vagy a betegkísérő tanfolyamot, sikerült kitöltenem a jelentkezési lapokat, de hogy a képzésre bejutok-e, azt nem lehet tudni. Itt ezen a vidéken annyira akadozva jutnak el az információk, és annyira kevesen vannak, akik azt mondják, hogy beiratkoznak egy tanfolyamra, mert csak azt lehet látni, hogy nincs munkahely. Ha mégis van, akkor ismerőst, rokont vesznek fel...
De a remény hal meg utoljára! Legalábbis nekem...

Itt a tavasz, a gyönyörű napsütéses idő! Sok munka van már a kertben, minden nap akad valami tennivaló! Összeszedtük a gallyakat, felaprítottuk, és még eltüzeljük, hiszen elég a kazánban. Már nincs fánk, de a szemetet is szelektíven gyűjtjük, 2 kuka van a konyhában is, egy olyan dolgoknak, amik elégnek, egy ami semmire sem használható. Itt faluhelyen sok mindent elfogyasztanak az állatok is, pl.: krumpli, sárgarépa héjat és ételmaradékot is megeszik a tyúkok, elcsipegetik. Mindig így mondták az öregek.
Tegnap este míg sütöttem a lángost, a gyerekek ledarálták a megszáradt kenyér maradékot. A fiam összetördelte, mert az mégis csak "férfi munka", a lányom ledarálta, és aztán átszitáltuk. Az apró rántott húshoz lesz jó "zsemlemorzsa", a nagyobbakat pedig nudlihoz, szilvás gombóchoz használjuk fel. Nagymamám egyébként is arra tanított, hogy nem szabad a kenyeret  "elpazarolni", igaz soha nem is dobtuk ki.  Pirítósnak vagy melegszendvicsnek még jó, ha megszáradt is kicsit. A felesleg meg erre… (prézlinek)

Ma délután vetünk egy kis borsót még, és elvetem a zöldség magot is. Az is úgy jó, ha korán a földbe kerül. A tulipánokat meggereblyézzük, és az epret is meg kell még ma, mert nagyon elkezdett hajtani.
Vagy 3 óra körül kimegyünk a temetőbe, meggereblyézzük az Apukám sírját, és a nagyszüleimét is. Nagyon szépen megindultak a virágok hajtani, az árvácska igaz kifagyott, (bár még kihajthat) de a tulipán és a krókusz az nagyon szép! A krókusz már kinyílott. Apunak a kedvenc virága volt ilyenkor. Órákon keresztül eltudta nézni, hogy milyen szép, még hideg van, és nyílik!

Búcsúzom! Remélem kicsit jobban megismernek, akik olvassák a bejegyzésemet, engem és a családomat is, és talán látják azt is, hogy mi mindent megteszünk azért, hogy szebb és jobb legyen az életünk. Kitapasztaltuk, hogy az a legjobb, ha a felesleges kiadásokat lecsökkentjük a minimálisra, mondjuk a telefonszámlát. Az internet számlán is sokat gondolkodtunk, hogy nem is kellene, de a  gyerekeknek nagyon sokat segít a tanulásban, és megmondom őszintén nekem is kinyitja kicsit a "világot". Nem  fogyasztunk colát, és nem kávézom, nem cigarettázom, szeszes ital egyáltalán nincs  a lakásban, és érdekes módon még a rokoni látogatások alkalmával sem hiányzik soha senkinek. Nagyon sok ilyen és hasonló ötletem van még, amit gondolom le is fogok írni még, hátha másoknak is követésre méltó lesz...
Köszönöm azoknak, akik elolvastak, és a drága idejükből áldoztak rám/ránk egy kis időt... A jó Isten áldása kísérje életüket!

Üdvözlettel: Juhászné Mária

Vissza a főoldalra 

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Újra eltelt egy hét! Volt benne minden. Az időjárás is "olyan"... Egyik nap kicsalja a nap sugara a hóvirágot, tulipánt, nárciszokat, aztán másnap belepi a hó... Remélhetőleg minél előbb tavasz lesz már, hisz március van, annak is idusa. Talán a magyar nép legszebb ünnepe… Ebben a kis faluban ahol élünk, nincsen külön ünnepség, de felmentem az iskolába megnézni a gyerekek ünneplését, nagyon aranyosak, kedvesek voltak, ahogyan szavalták a verseket, átélték szinte az egész történést. Nagyon jó magyar tanár van az iskolában, és nagyon fontosnak tartja a gyerekeknek azt, hogy tanulják meg a verseket kívülről, és szavaljanak, pénteken volt az ünnepség, de szerdára már fel kellett mondani a verset, és még két napig gyakorolták a hangsúlyos szavalást.
Több sajátos nevelési igényű gyerek is van az iskolában, és van egy Down-kóros gyerek is, kaptak egy-egy versszakot, de olyan átéléssel mondták el, hogy meg is könnyeztem. Aranyos volt, mert a vers előtt megmutatta, hogy neki van kokárdája is! Ez annyira jó dolog, mert figyelnek rá, szeretik, és nagyon sokat fejlődik ebben a környezetben.

Nálunk a hétvégén családi összejövetel volt, itt voltak a testvéreim a családjukkal együtt. Születésnap és név-napi alkalmak voltak. Valahogy ez a március ilyen. A szüleimnek is házassági évfordulója lenne, most lettek volna 51 éves  házasok, és az én házassági évfordulóm is most lenne majd, 27 éves házas lehetnék, ha nem váltam volna el, de sajnos ez így alakult. Nagyon sajnálom, de nem lehetett együtt maradnunk semmilyen körülmények között sem…

A gyerekek tanulgatnak az iskolában, a lányom nagyon jó tanuló, ő nagyon szeret tanulni is. De a fiamat minden érdekli, csak a tanulás nem igazán... Most is elment egy barátjának segíteni fát vágni, és beszélgettek, a srác mondta, hogy vettek új rotációs kapát, mert a régi elromlott, a fiam  "elkunyerálta", hisz nekik már úgysem kell, és nekikezdett javítgatni,  nemsokára működőképes lesz, csak meg kell "fúratni a motort" az kb. 8 ezer Ft-ba kerül gyűrűvel együtt. Tegnap is egész nap azt tisztogatta, olajozta, festette, és nagy a boldogság, mert kb. 10 ezer Ft és lesz egy rotációs kapa! Szóval ilyen. Péntek délután segített az egyik ismerősnek kerítést bontani, onnan meg földet hoz, az udvart megtölteni. Jó kis termőföld. És  be is akarja füvesíteni az udvart… Mindig vannak tervei! Nagyon szépen  fejlődnek a palánták is, amiket elvetett. Kicsit talán túl gyorsan is, mert nem akar még  tavaszodni, és kb. 2 hét és ki is lehetne ültetni...

A múlt héten kitakarítottuk a lakást, ablak tisztítás, függöny mosás, szőnyeget áttakarítottuk. Vendégeket vártunk, és készülünk a húsvétra, és nagyon jó idő is volt! Nagyon finom, friss illat volt a vendégeim is megjegyezték! Kiraktunk pár dekorációt, ajtó díszt és ilyeneket, barkát raktunk a vázába...

Valahogy úgy érzem, hogy én sokszor akármennyire is  elvagyok  keseredve, a gyerekeket úgy kell nevelnem, hogy meglássák az életben a szépet és  értékeljék is. Ehhez az kell, hogy  azt lássák, hogy én milyen  vagyok. Sokszor beszélgettem már erről ismerősökkel is, a fiam annyira olyan mint én, szeret beszélgetni, és mindenütt ott lenni, ő nem tud eljönni egy idős  ember mellett, hogy meg ne kérdezze, hogy hogy van, és ha kell segít neki a nehéz  szatyrot cipelni. A lányom nem ilyen, segítene Ő is, azt mondja, de addigra már a fiam elveszi és akkor Ő nem fér már oda. Ő másban kiváló: csendes, halk szavú, érzékeny, inkább befelé fordulónak tűnik, és neki mindig megerősítésre van szüksége, hogy igen is szeretem őt  is! Neki el kell mondani sokszor, míg a fiam érzi. De nem vagyunk egyformák, szerencsére…

Szegények vagyunk és nem úgy zajlik az életünk, ahogyan szeretnénk, de azt érzem mindent  megteszünk, azért, hogy minden napban legyen valami szép is, és észre is  vegyük! Hiszen egy életünk van, és rajtunk múlik, hogyan éljük le, és a gyerekeknek nem szabad hiányt  szenvedni szeretetben! Elbúcsúzom, kívánok mindenkinek boldog napokat, és gyönyörű tavaszi napsütést!

Üdvözlettel:

 Juhászné Mária

Beszámoló

Március van... És rögtön örömhírrel kezdődött a hónap, megkaptuk az Alapítványtól a számlánkra a támogatást.
Az első tavaszi hónap, a remény első sugarai, megmelegítették a szívünket is, tervezgetünk, mit és hogyan fogunk csinálni…Valahogy aki nem él ebben a helyzetben el sem tudja képzelni, hogy milyen az, napról napra élni és úgy kitalálni, hogy mi is lesz holnap...

Még nem vettük fel a pénzt a számláról, mert be kell utazni érte a városba. Holnap úgyis megyünk a lányommal fogszabályzásra, és akkor felvesszük és be is vásárolunk délután, a fiam segít hazahozni.

A fiam tegnap volt 15 éves, a szűk család ünnepelte meg a "napján" a születésnapját. Az igazi ünneplés a hétvégén lesz, összejön a család. Az Öcsém március 10-én született, ő most lesz 38 éves, úgyhogy két születésnap és egy névnap is lesz most ünnepelve.
Tortát sütök, egy kicsit nagyobbat, mert leszünk páran, és ebédet főzök. Ilyenkor nálunk úgy  van, hogy én főzök, de a bátyámék és az öcsémék is hoznak alapanyagokat, kicsit  besegítenek ezzel is, hogy ne csak engem terheljen a kiadás. A húst és ilyesmit lefagyasztjuk és majd hónap közben felhasználjuk, a többit meg együtt elfogyasztjuk.
Apukám 2 éve, hogy meghalt, mindig kimegyünk ebéd után a sírjához is, viszünk rá virágot, és emlékezünk a sírjánál is, bár még az ebéd sem telik úgy el, hogy ne emlegessük valamiről. Nagyon szerettük és olyan jó volt, hogy mindig volt véleménye és terelgetett minket. Ő tanította meg nekünk azt is, hogy a testvér az testvér... És szeretetben, békességben éljünk, visszük is magunkkal ezt az örökségét is.

A lánykámnak fogszabályozója van, most kapott újat, 2 hete van feltéve. Valamilyen tágítós fogszabályozó, 19.800 Ft-ba került, és ezt kb. fél évig fogja használni, aztán felrakják neki az állandó fogszabályozót. Csak még azt nem tudom, hogy honnan szerzem elő rá a pénzt, mert  bármennyire hihetetlen is, 65.000 Ft-ba kerül. Annyira nem értem, hogy a TB mindent támogat, ezt meg nem. Sokszor elgondolkodom, hogy áttelepültek más országból emberek, soha nem fizettek járulékokat, és most megkapnak minden ingyenes orvosi ellátást, mi meg akik mindig is fizettük, a felmenőink is, szinte már mindenért fizetni kell. Nem az a bajom, hogy a külföldi magyarokat nem kell támogatni, vagy nem szeretném őket, de ha ott éltek, hogyan lehet ez?

A fiamnak is szüksége van fogszabályozóra, csak neki előbb még ki kell műtetni a bölcsesség fogait. Március 30-án reggel 8-kor lesz az első műtétje a Szájsebészeten, kicsit félek tőle, mert fájdalmas műtét, de szükséges, mert  így még jobban előre nyomja majd a fogait, az a 4 hátsó fog is, és neki is felrakják az állandó fogszabályozót. Az újabb 65.000 Ft de, hogy honnan  szerzem elő rá a pénzt... De remélem, még addig történik valami jó velünk, és megsegít a Jó Isten, és meglesz a rá való is...

Valahogy mindig  úgy vagyok vele, hogy  kialakulnak a dolgok, felraktam nagyon sok hirdetést, hogy munkát keresek, takarítást, vasalást, bármit, mert nagyon kellene a pénz, és remélem fog sikerülni valamit találni vagy jelentkezik valaki, aki segíteni tud valamilyen  formában....

Tavaszodik… Elvetettük a  palántának való vetőmagot, paprikát, paradicsomot, egy kis korai karalábét, káposztát, ilyenkor műanyag virágládába vetjük és a konyhában a radiátoron és az ablakban nevelgetjük, majd tejfölös pohárba kiültetjük (kipikérozzuk), még mindig bent van a lakásban, itt növekszik, és ahogy az idő engedi, kiültetjük, és hamarabb van termés rajta...

Tegnap rántott hús, krumplipürével, almakompót és paradicsomleves volt az ünnepi menü és volt torta is, csokoládés, ez a fiam kedvence. Ma borsóleves és túrós tészta lesz az ebéd, a fiam hosszú napos, 7 órája van, majd csak 3-kor jön haza, a lányom pedig dráma-körre megy ma, és kézilabdaedzésre. Ő csak 4-kor jön. Igaz ő ebédel az iskolában, de farkaséhes mikor hazajön...

Én a túrós tésztát rakva szoktam készíteni, kézzel gyúrt tésztával, és felpirítom a sütőben, így szinte bármikor fogyasztható, kisebb melegítés után. Ez is nagy kedvenc, de jó étvágyú gyermekeim vannak, minden elfogy rögtön. Igaz főzök is minden nap, édesanyám is idős asszony és a cukor miatt fontos a naponta többszöri étkezés is a számára, így szükséges is a változatos étkezés...

Holnap meg valószínű nyúl-húsból készítek pörköltöt tésztával. Van nyuszink is. Csak hobby  szinten, de most 12db vágnivaló van, és most fog fialni egy anya. Remélem sok szép nyúl-szaporulatunk lesz. Nagyon kedves, aranyos jószágok az igaz, hogy sok törődést igényelnek, de meghálálják. Nagyon nagy a tisztaságigényük, és a hidegben meleg vízre is szükségük van, (legalábbis én ilyenkor azt adok nekik...). Szárított  szénát és a krumpli, sárgarépa, karalébé héjat és ilyen dolgokat megesznek, rengeteg kukoricát rágcsálnak, és kapnak egy minimális mennyiségű tápot is...
Most elbúcsúzom. Még mennem kell ma a Postára, befizetni a csekkeket és bevásárolni is. Tej és kenyér, az minden nap kell... A mosógép teszi a dolgát, estefelé, míg a gyerekek tanulnak, én vasalok mellettük. Közben megbeszéljük az aznap történteket...
Legyen minden olvasómnak csodaszép a napja, történjen minden a lehető legjobban a számára és köszönöm, hogy az értékes idejéből áldozott arra is, hogy elolvassa az én rövidke  bejegyzésemet... Szeretettel: Juhászné Mária