Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Nagyon nehezen állok neki a naplóírásnak. Nem tudok újat, vagy jót írni. Anyagi helyzetünk nagyon rossz, tele vagyunk bolti adóssággal, így hónap végén. Bármennyire spórolok a napi kenyeret, főznivalót stb. meg kell vennem. Már a családit, fizut sem várom, minden forintnak megvan a helye. Közüzemi számla elmaradásom is van, ideje lenne avval is helyre állni. Hónapról hónapra rosszabbul élünk, és lassan lejár a párom munkaszerződése is. Tüzelőt is kéne vennünk, de nincs rá keret. A gyerekeknek téli melegítő és csizma kéne, Edinának kabát. Belebolondulunk a párommal az anyagi problémákba, feszültek, idegesek vagyunk. A gyerekek megértik, hogy nem tudjuk naprakészen megvenni a szükséges dolgokat, de mint minden szülő mi is többet adnánk, ha tudnánk.
Most itthon vannak szüneten. Ma együtt sütöttük a darálós kekszet, felváltva tekerték a darálót. Aranyosak voltak, sokat bohóckodtak. Janikám tökből faragott lámpást, az az ablakdíszünk. Mesikém átjár a kis barátnőjéhez játszani, majdnem egyidősek, így jól kijönnek.
Hálásak vagyunk a támogatásért az Alapítványnak és a Támogatóknak!

Köszönjük, tisztelettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Mennek a napok, és lassan itt a tél. Már egy kis tüzelőt sikerült vennünk, de nem lesz elég egész télen. De legalább egy darabig elég. A gyerekek járnak iskolába, kisebb nagyobb betegségeken már túl vannak. Szerencsére nem túl komolyak voltak, és nem kerültek sokba a gyógyszerek sem. A tanulás elég jól megy, reméljük jobb jegyek lesznek mint tavaly. Nagyon ügyesek, ezért sikeresen fogják zárni a tanévet. A férjemnek elég jól megy a munka, már elég jól kiigazodik a munkahelyen. Igaz a lába elég sokszor fáj, de elviseli, mert a családjáért dolgozik. Nagyon sok időt töltünk együtt, amikor mindenki otthon van, mert amíg nem dolgozott hozzá szoktak a gyerekek, hogy mindig együtt lehettünk,de most be kell osztani azt a kis szabadidőt, amit együtt lehetünk. Nekem végre megjött a végzés a nyugdíjról, három évre ismét megkaptam a rehabilitációs ellátást. A munkanélküli hivatallal együtt kell működni, mentorhoz és jelentkezni kell járni. A mentorhoz havonta, a munkanélkülibe pedig háromhavonta kell menni.

Mindenkinek szép napot kívánunk!

Tisztelettel:

A Varga család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

A hétvégén szüreti mulatság volt falunkban. Edinám is részt vett a felvonuláson, ahol lovaskocsisok járták a falut, magyaros ruhában, végig zenélve, táncolva. A kicsik sajnos erre még nem mehettek, de nagyon várták a kapuban, hogy megpillanthassák őket menet közben. Este bál volt, na erre nem engedtem el, bár volt olyan Edinával egykorú gyerek, aki ezen is részt vett. Szerintem még korai.
A barátozást, barátnőzést is vissza kellett fognom náluk, nehogy a tanulás rovására menjen. Egy, esetleg két óra hosszára engedem el őket házi feladat írás után, és legkésőbb hétre hazafelé. Persze feszegetik a határokat, de hagy szokják csak meg így, későbbiekben könnyebb lesz.
Zárom naplóm, megyek a kiskertembe, leszedem a paradicsomot, paprikát mert holnapra már esőt, hideget jeleznek, mentem a menthetőt.
Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mesikém jól érzi magát a suliban, élvezi a feladatokat, a társaságot, egy dolog nem tetszik neki de nagyon nem, a minden napi tesi óra. Különböző kifogásokat keres, csak ne kelljen tornázni. Akár csak Janika, ő is fájdítja a kezét, bokáját, hátha megússza. Sajnálom őket, és remélem meg tudják szokni a napi mozgást. Mesinek a pénteki nap kivételével minden nap öt órája van, és heti egyszer a hatodikon is maradnia kell. Szerintem sok ez egy elsős gyereknek. Szakköre nem is írattam be, elég délutáni programnak a lecke.
A ruhavásárlásból annyit sikerült megvalósítanom, hogy turiban vettem néhány nadrágot, felsőt a gyerekeknek. Sajnos újra nem tellett, de ennek is nagyon örültek, jó dolgokat fogtunk ki. Cipőt csak Edinának vettem, a két kicsinek még elfogadható állapotban vannak.
A számláimat feladtam, amit hozott a postás GYET-et, családit mind visszavittem a postára, így ez a hónap is szűkös lesz. Köszönjük, hogy kapjuk az alapítványi támogatást, mert enélkül biztos nagy bajban lennénk.
Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Megkezdődött az iskola összes jó és rossz velejárójával, korán van fekvés este és reggel korán kelés. Nem mondom egyszerű, nehezen szoknak vissza a gyerkőcök. Nekem is furcsa az időhöz kötöttség, a reggeli csomagolás stb. Már a kicsi szülői értekezletén túl vagyok, nagyon aranyos tanár nénit kaptunk, fiamat is ő tanította elsőben, bevált módszerei vannak amik ténylegesen működnek.
Mesikémnél legnagyobb a változás az egész napos önfeledt játéknak vége, kötelességei vannak. Örömmel megy, tetszik neki, hogy iskolás nagylány már. Délben viszont mikor hazajön nagyon fáradt, kicsit mindig pihen csak utána kezdi a leckét. Olykor állva, néha fekve, henteregve csinálja, de hiánytalanul teljesíti, hogy a tanító nénitől csillagot kaphasson másnap érte. Remélem lelkesedése kitartó lesz, akkor nem lesz gond a későbbiekben sem.
Edinám húzza a száját, nem igazán szeret iskolába járni, lázadozik minden ellen, sajnálja, hogy vége a nyárnak. Más nem majd a szakkörök feldobják, irodalmi színpadra nagyon szeret járni.
Janikám hangulatember, első nap lendülettel indult, ma viszont összeveszett a barátaival, már reggel rosszul kelt, valószínű azért. Utána fogok járni mi történt, volt már ilyen máskor is, majd kibékülnek.
Ma fizetés nap van, de nem várom úgy, mint pár éve, annyira be kell osztani, csak idegességgel jár. Van számla elmaradásom múlt hónapról, tartozásom is több. Ruháztatni is kell a gyerekeket. Jó lenne egy munkahely, de csak ígéreteket kapok.
Köszönjük a támogatást, üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Vasárnap könyvosztás volt, Edinám ment a könyvekért a barátnőjével. Tegnap becsomagoltam mindet, indulásra készen vannak a dolgaik. Vasárnap délután évnyitó, hétfőn kezdés. Bent voltam én is a suliban, beírattam őket menzára, kihasználjuk a gyermekvédelmi támogatás adta lehetőséget. Nem lesznek napközisek, úgy gondolom főképp a Mesinek jobb, ha itthon együtt csináljuk a leckét. Elég lesz akkor, ha sikerül elhelyezkednem beíratni.
A gyerekek jól vannak, próbálom visszaszoktatni őket a korai kelésre, fekvésre, nem egyszerű, megszokták a lazaságot. A medencét is összecsomagoljuk már, valószínű az idén már nem lesz rá szükség, nem lesz olyan meleg.
A hétről ennyit tudok írni, köszönjük a segítséget, üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mesiért jött a Mami pénteken, el is vitte magukhoz. Folyamatosan biztosított neki programot, mégis gyorsan haza kellett hoznia, mert honvágya volt a kislánynak, sírdogált, hogy hiányzom neki. Gyorsan letelt a nyári szünet, lelkiekben már készülünk az iskolára. Bevásároltam nekik, a nagyja megvan iskolakezdésre. Ami meg elmaradt, azt majd fizetés után, így is nagyon sokban vannak, pedig mindenből a legolcsóbbat vettem nekik. Ezt is úgy tudtam megoldani, hogy sakkoztam a számlákkal, de kénytelen voltam. 3-án már megkezdődik, akkor még nem lesz pénzünk. Jövő hónapban pótolhatom az elmaradt befizetéseket. Ruhát, cipőt is vennünk kell, mindent kinőttek, nehéz három gyerekkel…
Köszönöm a lehetőséget a támogatóknak!
Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk a megszokott ritmusban telt. A lányoknak unatkoznak, egyre nehezebben tudom lefoglalni őket. Fiam még mindig a Mamánál. Beszéltem vele telefonon nagyon tetszett neki a keresztanyjánál töltött pár nap, mindig vitte őt valamerre, sétálni, játszótérre, stb. Természetesen a Pesti kirándulás volt a fő élmény. Pénteken már jön haza, Mesi nagyon várja akkor ő mehet. Tervezi, hogy mit visz magával, és már a ruháit is összekészítette. Örülök, hogy van anyósom és legalább ő tud a gyerekeknek egy kis élményt, változatosságot adni avval, hogy elviszi őket nyaralni. Sajnos nem volt felhőtlen a kapcsolatom vele a házasságunk elején, de az utóbbi években megváltozott minden, remélem még sokáig velünk marad! Az én anyukám sajnos már régóta nincs köztünk.

Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mérgelődök elkeseredettségemben, nagyon drága minden iskolai felszerelés. Tegnap el voltam vásárolni, alig a negyedét vettem annak, ami kell, máris egy tízezres. Mesikémnek viszont aránylag olcsón kaptam iskolatáskát, szépet, praktikusat remélem egy évet kibír. A nagyok a tavalyival fogják kezdeni az évet, nem mintha annyira jó állapotúak lennének a táskák, de nem tudok újat venni. Így is sakkoztam a számlákkal, csak a legfontosabbakat adtam fel, hogy jusson és maradjon is.

Hétvégén itt volt a Mamánk, hazahozta Esinát, most Janikát vitte egy hétre. Közben megy a keresztanyához is most először pár napra. Elviszi őt Pestre kirándulni, egy-két nevezetességet megnézni. Legalább neki lesz egy kis öröme, ha már a többieknek mi nem tudjuk megadni.

Mesike örült a táskának, a csomagolónak, mert hercegnős, remélem iskolakezdésnél is ilyen lelkes marad. Próbálom ráhangolni, hogy hamarosan kezdődik. A tanárnénije családlátogatáskor hozott neki feladatlapot, azt töltögettetem, színeztetem vele.

Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hát sok érdekes dologról most sem tudok beszámolni. Mesikém sokat unatkozik, nincs vele egykorú társasága sajnos most. Nehéz lefoglalni, a TV-t csak 1-2 órát nézi, rajzolni, színezni csak mértékkel szeret. Janikám kis barátja most táborban van, így az én fiam elég sokat van a TV és gép előtt, sokszor úgy kell kizavarni előle. Edinának van most a legjobb dolga, nyaral a nagyinál egy hétig. Bár ott nincs gyerektársaság, mégis jól érzi magát.
Párom kipihente magát a héten, bár nem így tervezte de az időjárás nem sok itthoni munkálatot engedett, sajnos. Na meg a pénztárcánk sem, pedig volna mit. Az idén semmit nem tudunk csinálni a lakáson. Elszomorító hogy mi már sose leszünk olyan helyzetben, hogy legyen például egy csempézett fürdőszobánk… Nagyon bánt mindkettőnket. Nem haladunk semmivel, ha kifizetjük a számlákat, a tartozást, már huszadika táján nincs pénzünk, mit akarunk mi?! Hamarosan itt az iskolakezdés, téli ruháztatás, utána a fűtésszezon, páromnak lejár a szerződése decemberben. Ismét csak eltelt egy év…
Ne haragudjanak, hogy jót nem tudok írni, de nem jó a hangulatom, valószínű a beiskoláztatástól tartok, az húzz le.
Kellemes nyári napokat kívánok mindenkinek, és köszönöm a Támogatóknak és az Alapítványnak a lehetőséget!

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hát felénk nem sok minden történik mostanában. Gyerekek jól vannak, minden nap hasonlóképpen telik. Délelőtt takarítunk, főzünk, délután azt csinálnak, amihez kedvük van. Nem mindig találják fel magukat, van amikor unatkoznak. Én néha megkapálom a kiskertem, egy-két hét múlna tele leszünk paradicsommal, paprikával. Már alig várom, a gyerekek nagyon szeretik.
Edinának a körme szépen helyre jött, igaz még kötés van rajta, hamarosan lekerül róla.
Párom itthon van, kényszerszabadságon, kevés a munkájuk. Most tudnánk a házon is ezt-azt csinálni, de nem tudunk, mert nincs anyagunk hozzá, anyagi keretünk sem. Fontos volna a csúcsfalat lebontani, és újra rakni, mert nagyon görbe, félő kidől. Nagyon öreg ez a ház, sok mindent kellene rajta javítani, nem beszélve arról, mennyit dolgoztunk már benne, és mennyit költöttünk már rá.
Köszönjük a támogatást az Alapítványnak, és a Támogatóknak!
Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hétvégén derült ki, hogy nagyleányomnak a lábujján a köröm be van gyulladva. Hétfőre kaptunk időpontot a sebészetre, el is mentünk, megcsinálták Neki. Az injekciót érezte, a vágást, tisztítást nem. Szerencséje volt, nagyon rendes dokit fogott ki. Még vissza kell mennünk egyszer hozzá, kötéscserére.
Szombaton vendégeink voltak, a nagymamáék. A gyerekek szeretik őket, jó volt kicsit elbeszélgetni. Főztem finom ebédet, sütöttünk egy kis apró süteményt. Sajnos nagyon ritkán találkozunk talán félévente. A mi anyagi lehetőségeink miatt nem tudunk menni, Ők idő hiányában nem tudnak jönni.
A hétről ennyit tudok írni!

Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sok érdekes dologról nem tudok beszámolni, napjaink egyformán telnek. Párom dolgozik, előbb kezdődik a munkaideje és korábban is van vége, így próbálja a főnökség elviselhetőbbé tenni a forróságot.
A gyerekeknek kialakult a megszokott napi ritmusuk, délelőtt segítenek nekem, a délutánt a haverokkal töltik. Janikám kedvenc szórakozása még mindig a foci, minden este kijár az iskola pályájára.
Mi felnőttek nagyon feszültek vagyunk, a tankönyveket ugyan ingyen kapjuk, de hogy táskákat és a tanszereket miből vesszük meg, még elképzelésük sincs. Reménytelen a helyzetünk, bele vagyunk fáradva az állandó idegeskedésbe. Sose történik semmi pozitív, ami dobna a helyzetünkön, és vele együtt a hangulatunkon. Annyi mindent tudnánk szépíteni a házon is saját magunk, de az anyaghoz pénz kell, ami sosincs. Ha elromlik valami háztartási gép, pótolni nem tudjuk. Legalább három éve ki kéne cserélni a tűzhelyem, már csak két platni működik, reménytelen. Ez csak egy példa.
Hálásak vagyunk az Alapítványnak, így legalább a mindennapi tápláló étkezés biztosítva van a gyerekeinknek.

Köszönjük!

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A nyári táborban töltött időt élvezték a gyerekek. Tartottak nekik kézműves foglalkozást, hozták haza a maguk által készített kerámia díszeket. Kint voltak a réten, ahol vetélkedőket tartottak nekik. A legnagyobb élmény mégis a mozi volt, egyik napon elvitték őket egy közeli városba sétálni és filmezni. Az én gyerkőceim most voltak először, és nagyon-nagyon élvezték. Bárcsak mi is vihetnénk őket. Pénteken tábortűzzel és szalonnasütéssel zárták a hetet. Tarthatnák hosszabb ideig ezt a fajta tábort, mert már a héten nagyon unatkoznak, nem nagyon találják fel magukat. Egyetlen szórakozásuk a családi medence, de mivel nagyon meleg van, csak délután tudnak benne pancsolni.
Nagyon szegényes héten vagyunk túl, hitelbe vásárolok már egy hete, adósságom nem kevés. A fagyasztóm, szekrényem teljesen kiürült. A boltból csak a legfontosabbakat hozom, hogy spóroljak, mert itt mindennek még inkább megkérik az árát. Idegileg teljesen felőröl bennünket a napi megélhetési problémák, pláne ha a közeledő beiskolázásra gondolunk, márpedig nagyon sokat agyalunk rajta. Párom amúgy is feszültebb most, egész nap a kánikulában lapátol, nagyon sajnálom, és amiben tudok kedvezek is neki.
Hajnalban járok a kis kertembe kapálni, szépen fejlődik minden, igaz locsolni kell. Pár szem paradicsomot már hoztam be, gyerekek nagy örömére. De, hogy érjen rendesen, arra még várni kell. A leveshez való zöldséget már csak onnan szedem.
Köszönjük a támogatóknak és az Alapítványnak a segítséget!
Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Csütörtökön meg volt tartva az évzáró, a bizonyítványosztással együtt. Nagyon büszke nem vagyok a gyerekekre. Edina főtantárgyakból hármasokat kapott, egy kettese lett matekból, a többi négyes. Janika teljes közepessel zárt főtantárgyakból, a többiből négyeseket hozott. Remélem, jövőre jobban fog menni nekik.
Az elmúlt héten nagy kánikula volt, a gyerekek is nehezen találták fel magukat. Délelőtt elvégeztük a ház körüli munkánkat, de háromnál előbb nem engedtem ki őket medencézni, féltem napszúrást kapnak. Pénteken tartottuk Edina szülinapját. Szalonnasütést terveztem, tortabontással egybekötve. Hát mivel fújt a szél, a szabadtéri sütést annyiban megváltoztattam, hogy én sütöttem nekik az udvaron elektromos sütőn. A végén egyhangúan leszögeztük, hogy jó ötlet volt, finom lett füstmentesen is. Az este fénypontja a torta volt, amit még a délelőtt készítettünk közösen. Már 13 szál gyertyával.
A hetet az iskola által szervezett úgynevezett nyári táborban töltik a lurkók. Itt tartják nekik helyben, reggel mennek, délután jönnek haza. Különböző programokkal színesítik, kézműves, sport, kirándulás, stb. Mesikém is mehetett, hagy szokja meg a környezetet, ismerkedjen a tanárokkal, gyerekekkel.
Magunkról, felnőttekről nem sokat tudok írni, panaszkodni tudnék csak, nem szeretnék. Hónap vége van, ismét az anyagi gondok…
Köszönjük a támogatásukat, üdvözletem a családoknak!

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Pörgős héten vagyunk túl. A hétvégén ballagáson voltunk párom keresztfiánál. Szombat reggel korán indultunk vonattal, hogy ne sokat késünk, de így is csak az ünnepség közepe táján értünk oda. A gyerekek nagyon élvezték a vonatozást, így együtt még nem is utaztunk sehová. Sógornőmék örömmel fogadtak minket, finom ebéddel, süteménnyel vártak bennünket. Estére még programot is eszeltek ki a gyerekeknek, meghívtak bennünket pancsolni. A lurkóknak nagyon tetszett Mesinek és Edinának ez volt az első fürdőzése, Janikát már egyszer elvitték ők tavaly nyáron. Sajnos ezt mi egyáltalán nem engedhetjük meg magunknak. Ezt az utat is csak azért vállaltam, mert mehettünk 90%-os jeggyel. Vasárnap délben jöttünk haza, sajnos elég rossz a közlekedés erre felénk, nagyon meleg volt, ki is fáradtunk mire hazaértünk. A lányok első útja természetesen a szomszédok voltak, hogy elmesélhessék élményeiket.
Nagyon meleg van, így arra a döntésre jutottam, hogy felállítom a medencét, hagy fürödjenek a gyerekek. Nem akartam pedig, mert lyukas lehet valahol, engedi a fölső karimájából a levegőt, egy 24 óra alatt teljesen lapos. Jó lenne másikat venni, de az idén nyáron biztos nem fog rá pénz jutni. Egy-két számlával is el vagyok maradva, tartozásom is van minden hónapban, és itt az iskolakezdés nemsoká.

Varga Jánosné