Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Kezdődik az iskola, nagyobbik lányunkat vasárnap költöztettük be a kollégiumba, kisebbik lányunk nagyon lebetegedett sajnos. Voltunk fül-orr-gégészeten, ma röntgenen, holnap újra fülészet. Jól kezdődik a szeptember, de általában mindig lebetegszenek szeptember környékén. Kislányomnak most kimutatta a röntgen, hogy gyulladása van az arcüregénél. Remélem, nem komoly. Még nem kaptunk gyógyszert rá, míg a fülész újra nem látja, kicsit ideges vagyok. Amúgy minden a régi, anyagi helyzetünk nem változott, minden úgy áll, mint ahogy leírtam már sok naplóban. Panaszkodni már nem fogok, mert nem lesz jobb úgy sem, csak néha jó a bánatunkat kibeszélni vagy akár leírni.

Üdvözlettel:

                        Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Telnek a hetek és lassan itt az ősz. Születésnapom volt augusztus 12-én, 34 éves lettem. Tegnap pedig a házassági évfordulónk volt, a 15-dik. Nem ünnepeltük egyiket sem, eltelt úgy, mint a többi unalmas nap, sajnos. Gyerekeknek sikerült pár darab füzetet megvennünk, de még sok minden kéne, ami nincs még meg. Még az a szerencse, hogy a könyveket nem kell kifizetnünk, mert azt kedvezményesen megkapjuk, mivel kicsi a jövedelmünk. Lányok már napról napra egyre izgatottabbak a suli miatt, nagyon várják már. A múlt héten voltak ingyenes táborban az itteni iskola szervezte a vadászházban különböző programokkal, jól érezték magukat. Egy nap még strandra is elmentek legalább eljutottak egyszer a nyáron a strandra. Szép őszies a mai idő, nagyon kellemes, tényleg olyan jó volt kint ülni ma.

Üdvözlettel:

                        Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Múlt levelemben említettem, hogy a férjem munkahelyet változtatott. Hát egy hete van ott, de nagyon nehéz munka. Kazángépen dolgozik, és sok helyen megégette magát, nem tudom bírni fogja-e, de azt mondta, megpróbál mindent. Itt nagyon kevés ember marad meg, mert nehéz munka. Én mondtam neki, hogyha nem bírja, akkor nem bírja, majd megpróbálja valahol máshol, de persze ez nem olyan könnyű a mai világban. Voltam én is munka után érdeklődni, itt helyben is, és messzebb is, de nem jártam sikerrel. Egyszerűen nincs munka itt mifelénk, pedig annyira mennék dolgozni, annyira szükségünk lenne rá, hogy én is keresek, de nem adom fel továbbra sem! Lányok nagyon várják már az iskolát. Minden nap azt hallom tőlük, hogy: „Unatkozom, mikor kezdődik már az iskola?!” Még sajnos nem sikerült megvenni a tanszereket nekik, nincs pénz, és fogalmam sincs mitévő legyek. Jó az idő most, volt egy pár zivatar és nagyon féltünk, mert mióta volt az a nagy a múltkor, azóta reszketünk, ha beborul.

Üdv.:

            Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Férjem felmondott a cégnél, ahol dolgozott. Nem volt más választása, bérét annyira lecsökkentették, hogy mivel így sem tudunk megélni, muszáj volt lépni neki. Sikerült egy másik állás *******-n, azt megpróbálja. Igaz, nagyon nehéz munka, de a fizetés kétszer annyi lenne egy idő után, mint a mostani cégénél. Nincs pénzünk beiskoláztatni a gyerekeket, és most ez a fő probléma nálunk. Nem tudom mitévő legyek. Egyszerűen fogalmam sincs, mit csináljunk, annyi minden kellene a gyerekeknek. Ráadásul hó végén, nagyobbik lányomnak, mikor vonul be az új iskolába, 40000 forintot kell vinnie a könyvekre, és a kollégiumra. Félek, ezt nem tudjuk teljesíteni, és akkor, hogy megy a lányom is? Borzasztó ez az érzés, szeretnénk tanítani őket, de anyagilag nem megy!

Üdvözlettel:

                        Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Próbálom, vagyis próbáljuk és keressük a kiutat, a napjaink ezzel telnek el. Úgy döntöttünk, áruljuk a házunkat és csak bizakodunk, hogy ebben a mai helyzetben sikerül mihamarabb eladni, és így kitisztáznánk az adóságainkat. Nem lenne lakásunk igaz, de adóságunk sem. Megkönnyebbülnénk egy kicsit. Nyakunkon az iskoláztatás és fogalmunk sincs, hogy fogjuk beiskoláztatni a lányokat. Eddig nagy segítség volt, hogy a férjem munkahelyén kaptuk az iskoláztatási utalványt, de ezt most elvették a dolgozóktól, hivatkozva a nagy vihari kárra. Semmilyen pénzforrást nem tudok, ami segítségre lenne a mostani helyzetünkben. Aggódok a lányok miatt, mert szeretném normális módon elindítani őket az iskolába.

Nagyon melegünk van napok óta a lakás is nagyon felmelegedett, már aludni sem tudunk.

Üdvözlettel:

                        Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Jó az idő mostanában, igazi strandidő. Jó is lenne, ha el tudnánk menni legalább egyszer a strandra. Üdülési alapítványtól is kapnánk támogatást, de az sem jön össze, mert nem bírjuk az önerőt sehogy sem befizetni. Éppen beteg a nagyobbik lányom, begyulladt a torka és lázas egyfolytában. Remélem, mihamarabb meggyógyul. Férjemmel jelenleg nem tárgyalunk, vagyis nem vagyunk jóban. A pénztelenség ezt teszi, hiába mondom neki, így nem lesz több, és ne okoljuk egymást, de egyelőre nem beszélünk, remélhetőleg megoldódik ez is. Minden a feje tetejére állt, sokat sírok nap, mint nap, sok ideget eszek mindenért, főleg, hogy még a férjem is rátesz. Nagyon unatkoznak a lányok a szünidő alatt, sehova sem tudjuk őket vinni. Bizakodtunk, hogy kapunk valami állami segítséget az önkormányzaton keresztül, hogy nem volt biztosításunk a viharnál, de sajnos nem segítenek. Hát röviden ennyit írnék.

Üdvözlettel:

                        Vincze Zoltánné

Nemrég a következő levél érkezett az Alapítványhoz:

„Tisztelt Alapítvány!

Sajnos nem tudom anyagiakkal támogatni Önöket, csupán egy csomagot áll módomban összeállítani a majd' 15 éves lányom segítségével (kinőtt, alig illetve nem használt ruhák, játékok, könyvek, ceruzák). A blogot régebb óta olvasom, és a Vincze családban van két lány, akik a lányomnál kisebbek, így rájuk esett a "választásom".

Amennyiben módjukban áll, kérem, adják ki számomra a postai címüket, hogy el tudjuk juttatni a lányok számára a tőlünk telhetőt, ami szívből jön, és ha csak egy kicsi, de akkor is talán segítség számukra.

Ha a cím kiadásához bármilyen információra van szükség magamról, kérem, tegyék fel. Örömmel állok segítségükre, hisz ez egy bizalmi ügy. 

Megértem, azt is, ha nem közvetlenül Nekik postázhatom a csomagot, ebben az esetben kérem azt a címet, ahova küldhetem, és biztonsággal megkapják a lányok!

Köszönöm előre is bizalmukat!

Tisztelettel:

****** ******** ”

Rövid egyeztetés után, hamarosan megérkezett a csomag, melyet másnap tovább is küldtünk a család részére.

A Vincze család levélben köszönte meg a segítséget:

„Tisztelt Alapítvány!!!

Szeretném megköszöni valahogy a csomagot, amit meg is kaptunk! Elég sok ruha jó lett a lánykáimra. Nagyon meglepődtünk, és nagyon örültem, de főleg a lányok! Nagy izgalommal próbálgatták a ruhákat. Kérem Önöket, adják át köszönetünket és hálánkat, a segítségükért!

Üdv: 

Vincze Zoltánné”

Mi is köszönjük szépen a támogatást!

GYEA

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Eltelt egy újabb keserű hét. A napok egyre hosszabbak és szomorúbbak számunkra. Sok kárunk lett a múlt héten történt viharból és még biztosításunk sincs a házunkra. Nagyon-nagyon el vagyunk keseredve! Eddig is el voltunk, de ezek után most már úgy érezzük, mindenek vége! Férjem kétségbe van esve, a napokban derül ki, hogy ahol dolgozik cégnél, ki marad, és ki megy. De nem is tudom, hogy mi lenne a jobb, mert ha elküldik, munkanélkülire kell mennie, de ha marad, akkor lecsökkentett bérrel - csak hat órában foglalkoztatnák, mert nem tudnak munkát adni. Úgyhogy nem tudom mi lesz velünk napról napra csak gond hegyén-hátán! Egyszerűen már ezt fel sem tudom fogni, ami történik a világban! Jövő héten levágják a vizünket, sajnos megkaptuk az értesítést. Nem beszélve a bankokról, akik naponta zaklatnak, mert nem tudunk fizetni! Most, hogy még a férjem munkahelye is ilyen helyzetbe került, hogy ezek után mi lesz, nem tudjuk.

Üdvözlettel:

                        Vincze Zoltánné

2010.06.20.

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Most már tényleg nagyon elkeseredtünk! Nem elég az a sok baj, ami van körülöttünk, még egy tornádót is kaptunk a napokban. Soha életünkben nem láttunk ilyet, a jég mindent ellepett, vastagon, dió nagyságú, semmink nem maradt! Egy szál levél sincs a fákon, minden termésünket a föld színig elvert, a kertben a gyümölcsfákon még a kérget is leszedte a jég! A házunkon a redőnyt szanaszét szedte, a tetőnk egy részét is szétverte a jég. A mennyezetünk is beszakadt az előtérben. Egyszerűen ez szörnyű, ami történt itt mifelénk ablakok nincsenek, kiverte mindenfelé a városban. A gazdaságban is mindent elvert, a férjemnek is oda lehet a munkahelye, holnapra van az összehívás, gyűlés, hogy mi lesz a 400 emberel a cégnél, mert nincs munka semmi! Mint a sivatag olyan lett a 8000 hektáron lévő termés, eltűnt! Így sem volt az embereknek munkájuk, de most már ténylegesen nincs munka! Több milliárdos kárunk van itt a városban. Mi lesz velünk, nem tudom!? Pénteken sírtunk, nem csak mi itt mindenki!

Üdvözlettel:

                        Vincze Zoltánné

2010.06.14.

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Először is elnézést kérünk, hogy kicsit késve írjuk naplónkat, de nagyon sok gonddal, munkával és idegességgel volt a múlt hetünk. Túl vagyunk a nagyobbik lányom ballagásán, végre. Nagyon sok ideget megettem ez miatt, hogy mi sikerül és mire lesz pénz és mire nem. Szűk családi ebédet tartottunk, mert ez is épp elég volt, egyszerű volt, de legalább összejött a család egy kicsit. Közben a kisebbik kislányomat kellet folyamatosan fogorvoshoz hordani, mert nagyon fájt a foga. De nem vagyunk teljesen túl, mert a héten is vinni kell, még van egy rossz foga. Szomorú is voltam a ballagás napján, mert a kislányom egyre inkább nem kislány már. Megy továbbtanulni, kollégiumba és annyira félek, hogy mennyire fog hiányozni, olyan rossz lesz, annyira szeretem Őket, hogy az fáj és biztos nagyon rossz lesz. Férjemmel most rosszban vagyunk. Összevesztünk a sok gondunkon, nem ragozom, mert már sok levelemben megírtam és már nem panaszkodom. Nagyon rosszul esett tőle, hogy mostanában nem lehet semmit megbeszélni vele. Idegesek vagyunk mind a ketten, és ez ugye hozza magával, pedig nem lesz jobb, ha összeveszünk olyan dolgokon, ami ellen semmit sem tehetünk. Szombaton jó volt, legalább egy napot nem volt időm gondolkodni, elvonták a figyelmemet.

Üdv: Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Fáradtan írom naplónkat. Kimerült és keserű az életünk. A bajok sorban jönnek még az egyiket föl sem dolgozom, és jön a többi. A vizünket a napokban levágták de ez még a kisebbik baj, mert van szerencsére hidroforunk, erre mondják rosszban is van valami jó. A villanyunk is veszélybe került, még van időm, de már nem sok. Ballagása itt van a kislányomnak, és nem tudom, hogy teremtünk elő mindent. Ami betett az, hogy egy évvel ez előtt vettem fel folyószámla keretet a takaréknál, ahova a családim is jön, és ott úgy van, egy év elteltével automatikusan visszavonják. Na ez a héten meg is történt, így a családi pótlékom elúszott. Nem is tudom, mi lenne Önök nélkül, ha még az Önök segítsége sem lenne. Minden hónapban a szakadékban egyre lejjebb és lejjebb csúszunk. Nem panaszkodok tovább, mert ez nekem olyan rossz érzés. Jót is szeretnék írni, de nem sokkal szolgálhatok sajnos. Talán annyi, amit már máskor is leírtam, nem vagyunk betegek, és ez nekem a legfontosabb a világon. Csak egészség legyen!

Üdvözlettel: Vinczéné

2010.05.17

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Gyermekeim most nagyon-nagyon izgulnak az iskolai kompetencia miatt, azt mondták nagyon nehéz lesz és nagyon fognak izgulni. Én persze mondtam nekik, hogy ügyesek lesznek, mint mindig. Újabb héten vagyunk túl, a napok telegetnek, nehézkesen. Most már a nap is süt, és ennek nagyon örülünk. A hétvégét ki is használtuk sok-sok házi munkával. Kaptunk egy kedves ismerősünktől palántákat, nagyon örültünk. Még szombaton mindet el is palántáltuk, locsolgatjuk és reménykedünk, hogy megmaradnak. Főként a paradicsomnak örültünk a legjobban. Füvet nyírtunk, kapáltunk, virágokat rendbe raktuk tényleg sok mindent meg tudtunk most ezen a hosszú hétvégén tenni. A gyerekek is besegítettek, és ők is nagyon élvezték. Voltunk anyukámat is meglátogatni, és neki is segítettünk a ház körül. Férjemmel próbálkozunk minél több felé munkát keresni. És ha Isten megsegít egy háznál lesz kertészeti munka és férjem munka után még ott is tud dolgozni. Igaz ideiglenes csak, de jó lenne, ha sikerülne, mert az is nagyon jó volna egy kis segítségnek anyagilag. A héten elkészülnek nagyobbik lányomnak a ballagási fényképei, olyan kíváncsi vagyok már. Vagyis mindenki kíváncsi milyen lett, de már csak egy-két nap, és meglátjuk. Most befejezném naplómat.

Üdv:

Vincze Zoltánné

2010.05.10-től

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Először is elnézést kérek, hogy kicsit késve küldöm a naplóm, de sajnos a sok gond miatt kicsit elfeledkeztem, bocsánat. Sok gondunk van, és nagyon elfáradtam. Kikapcsolták a tévénket, nemsoká a vizünket, és semmit nem tudunk tenni. Ez egy borzaszó érzés, ma egész nap sírtam, mert a gyerekek még tévét sem tudnak nézni. Annyira fáj, és még mi jöhet, nem tudom, de semmi jóra nem számítok! Tovább nem is panaszkodom, nem akarok, mert szégyellem magam, mindig csak a gondomról tudok írni. Esik az eső napok óta, ez is elszomorít, még napszám sem akad az idő miatt. Szerencsére betegek nem vagyunk, még ez vigasztal, mert nem bírnám még azt is ki. Napok óta rossz álmok gyötörnek. A gyerekek is észlelik most már a gondokat, persze próbáljuk úgy csinálni a férjemmel, hogy minél enyhébben érzékeljék, de ez sajnos nem mindig sikerül. A gazdasági válság minket szó szerint tönkre tett, tudom nem vagyunk egyedül az országban, szörnyű, hogy semmit nem ér a pénz, nem tudok felmutatni semmit belőle! Éppen, hogy éldegélünk napról napra. Könnyeim most is hullnak, mert félek a jövőtől, hogy mit hoz még nekünk. Azt hiszem kiborultam, ne haragudjanak kérem! Most ennyit írnék, majd megpróbálok legközelebb többet írni!

Üdvözlettel: Vincze Zoltánné

2010.05.03-tól

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Kislányomnak megvolt a fényképezkedés, 15 képet csináltak, amiből egy lett jó a lányom szerint, pedig szerintem majdnem mind jó. Ki is választottuk, és 17-én lesznek készen. Újabb plusz költségek jöttek sajnos, amire igazán nem volt szükségünk, mert sajnos továbbra is a számlák és a tartozások nőnek. Kölcsön kell kérünk ahhoz, hogy egész hónapban létezzünk és így mikor férjem megkapja a fizetést, visszaadjuk és nem marad semmink. Most mennek a  lányok kirándulni ebben a hónapban és az osztálypénz elmaradást is rendeznünk kell. Fogalmam sincs, miből fogjuk, nagyon el vagyok keseredve. Úgy néz ki, mintha ebből sohasem lábalnánk ki. Nagyon sokat esett az eső erre mifelénk, pedig már nem kéne, mert a kert elég gazossá vált. Nagyon kellene a száraz idő. Sajnos a testvérem válófélben van, és pont tegnap volt a férjem segíteni a költözködésben. Úgy sajnáltam, van neki egy három éves kislánya és a testvérem is és a kislány is sírt, együtt éreztem velük. Nem könnyű, mikor valakik között ekkora szeretet van. Most odaköltözött ideiglenesen anyukámhoz, remélem majd csak túl lesz rajta. Anyukám is nagyon nem jól érezte magát a múlt héten, nagyon oda van szegénykém. Kisebbik öcsémnek nem javult a betegsége még, de nagyon reménykedünk, hogy meggyógyul. Férjemnek jobban van a háta, ennek viszont nagyon örülök. A napjaink gondokkal telnek és ez minden napra érvényes, hogy miért van ez így? Nagyon sokat sírtam a múlt héten mindenért, tudom mi is hibáztunk dolgokban, elismerem, de ki nem hibázik? Ha lehetne mindent újrakezdeni, mindent másképp csinálnék, annyira fáj, hogy ilyen sorsra jutottunk és még ki tudja hova jutunk! A lányok is nagyon érzik a pénztelenséget, de nem mondhatok rájuk semmit. Néha vannak gondok ebből, de azért megértik, még ha nehezen is. Most már befejezném levelem, mert kifogytam a szavakból.

Üdv:

Vincze Zoltánné

2010.04.26-tól

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Egész simán eltelt a hét, különösebben nem történt semmi. Mindenki jól van, nem vagyunk betegek és ez nagyon jó. Szép volt az idő a héten a lányok sokat kint voltak, játszottak, fociztak mi füvet nyírtunk, a virágos kertet is rendbe raktuk. Kezd kialakulni minden úgy, mint tavaly nyáron. Unokatestvéremék meghívtak minket szombaton ebédre, egy kisebb családi összejövetel volt. Nagyon jól sikerült, finom volt az ebéd is, mindenki nagyon jól érezte magát. Nagyobbik lányomnak most lesz a ballagási fényképezkedése, és nagyon izgul, mert fél, hogy nem fog jól kinézni rajta. Tervezzük már a ballagást is nagyon, egy csomó mindent kölcsön kell kérnem, de már a fele megvan, étkészlet meg ilyesmi. Ma nagytakarítást csináltunk a lányokkal, igaz minden nem lett kész, de azért már a nagy részén túl vagyunk. Hát röviden ennyit a mi kis családi hetünkről.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

2010.04.19-től

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ismét túl vagyunk egy nehéz héten. Született egy kismacskánk, aminek nagyon örültek a lányok, és kaptunk két kis nyuszikát is, úgyhogy nagy öröm volt ez a lányoknak, mert nagyon állatbarátok. A héten több dolog is történt, kezdeném azzal, hogy nagyon fájt a fogam ismét és ki kellet húzatnom, de túl vagyok rajta. Sikerült egy kis alakalmi munkát találnom, igaz csak két napra - dinnyét palántálni napszámban-, de az is valami és ennek is nagyon örültem, remélem a közeljövőben még lesz ilyen munka. A hétvégén búcsú volt nálunk, de sajnos nem tudtunk kimenni. Ez volt az első év, hogy még egy kis apróságot sem tudtunk venni, vagy valami. A lányok megértették, a kicsi nehezebben, de végül Ő is belenyugodott. Nem tudunk mit tenni, ez van, majd hátha jövőre jobb lesz. Férjem nem valami jól van, mert megemelte magát és nagyon meghúzódott neki, mert nem bír sem lehajolni, sem nehezebb mozdulatokat végezni. Úgy sajnálom, mert ami a családomnak fáj, az nekem is. Amúgy megvagyunk, próbálunk törekedni, okosan tenni dolgokat, már amit lehet.

Üdv:

Vincze Zoltánné