Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

2010.04.12-től

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk ismét ugyan úgy telt el mint szokott, semmi különös nem történt a héten. Csak a nyomorúság van itt mifelénk. Az idő is rátesz, hogy mindig esik és hideg van. Nincs már tüzelőnk sem. Nem tudom még meddig lesz ez az idő de már nagyon kéne a jó idő, mert annyi munka volna kint. Kislányaim hála istennek jól vannak nem voltak betegek, és ennek nagyon örülök, mert nekem az egészségük a legfontosabb. Férjem dolgozik, mint mindig igaz most alig van munkájuk a cégnél. Úgy volt, hazaküldik őket, de férjem mondta, ha lehet őt ne küldjék haza. Voltam anyukámnál is meglátogattuk, szegénykém olyan beteg és fájnak neki mindenei. Úgy szeretném, ha meggyógyulna. Neki sajnos izomsorvadás betegsége van, amit én is örököltem, de az enyém még csak gyengén mutatkozik. De nála már -mivel 52 éves- igen, ő már egyedül nem tud boltba járni sem. Kisebbik öcsém vele lakik, de ő is nagyon beteges, sok betegsége van, pedig még csak 25 éves. De remélem, meggyógyulnak mihamarabb. Hát röviden csak ennyit tudok írni a hetünkről.

Üdv:

Vincze Zoltánné

04.05-től

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Eltelt ez a hetünk is. Sikerült megoldani a kislányomnak a szemüveg kifizetését. Kölcsön kértünk, igaz, majd valahogy törlesztenünk kell. De meg van, ez a lényeg és most már rendesen lát. Eltelt a húsvét is de nem bánom, mert én nem szeretem ezt az ünnepet, a karácsonynál nincs szebb ünnep számunkra. Voltunk Anyukáméknál a hétvégén, és férjem szüleimnél is, jó volt, mert szép volt az idő is erre. Viszont ma borzasztó, hogy milyen hideg és esős az idő és ezt mondja egész hétre. Anyagi helyzetünkre úgy érzem nincs kiút. Megkapta a férjem a fizetést, a családit és egyik percről a másikra már nem is volt belőle. És ami bántó, hogy alig tudtunk valamit befizetni. Már 250.000.-ft hátralékunk van, ezt úgy érzem, nem tudjuk kinullázni. De majd csak lesz valahogy, remélem. Na jó, nem is panaszkodok tovább. Egyetlen egy örömünk volt a héten megkérvényeztük az üdülési csekket és sikeres volt. Most kaptam meg a határozatot, hogy pozitív lett az elbírálás. Örültünk neki nagyon, hogy lehet, hogy sikerülne a nyáron a lányoknak örömet hozni, de van önerő, amit bele kéne fizetni. Sajnos nem tudjuk, 25.000 ft ezt nem bírjuk, hisz másra sem telik sem számlákra, sem hiteltörlesztésre, így nagyon parány remény maradt arra, hogy mi ezzel élni tudunk. Voltam munkát keresni ismét, de nem sok sikerrel, mint mindig. De megyek jövő héten is. Férjem továbbra is próbálkozik a külföldi munkavállalással.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

03.29-től

 Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Kezdeném azzal, amit legutóbbi naplóban említettem a nagyobbik kislányomat elvittük orvoshoz, hogy gyakran szúr a szíve. Hála Istennek, semmi baja a szívének, azt mondta az orvos, hogy iskolai stressz, serdülőkorban ez előfordul. Úgyhogy megnyugodtam ezzel kapcsolatban, de volt más is. Kisebbik lányomat szemészetre kellet vinni az iskola kérésére, mivel azt mondták nem jó a szeme, nem lát rendesen órán. Elvittük és sajnos igaz, a jobb szeme a rosszabb 1,5-es a bal pedig 1-es. Rövidlátó, úgyhogy ki írták a szemüveget és a legolcsóbb is 21000.-ft, ami végképp nem hiányzott a mi helyzetünkben. Nem tudom még miből tudjuk kiváltani. Anyagi helyzetünk egyre rosszabb, mindenem ki fogják kapcsolni a közeljövőben és a lakásunk is el fog úszni. Egyszerűen nincs kilátásunk, nagyon szomorú vagyok napról napra. Férjemnek továbbra sem sikerül a külföldi munka sajnos, de nem adja fel. Nem is tudom mit írjak csak panaszkodni tudok csak a rossz helyzetünkről tudok írni azt meg nem akarom mindig ugyanaz, sőt minden héten rosszabb és rosszabb. Belefáradtam már ebbe az egészbe, mármint a rossz helyzetünkbe. Mit rontottunk el? Nem értem! Pedig férjemmel mindketten talpra esettek vagyunk, a gyerekeink az elsők mindenben. Ők a mindeneink, nekik akartunk egy biztos hátteret, de valahogy úgy tűnik, hogy elrontottunk valamit vagy ez a világ van el rontva…nem is tudom. Ennyit a hetünkről.

Üdv: Vincze Zoltánné

2010.03.22-től

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Ezen a héten nem sok változás volt nálunk, minden marad a régiben sajnos. A bankok türelmetlenek és ráadásul nem is kedvesek az emberrel, de hiába minden, nem tudunk fizetni, férjemnek még mindig nem sikerült a külföldi munka. Ami nagyon bánt engem jelenleg, hogy még ráadásul nagyobbik kislányomnak Mártikának nagyon szúr a szíve napok óta. Elvittük orvoshoz és az orvos is mondta, hogy belever időnként neki, beutalót kaptunk a kardiológiára jövő hét péntekre. Nagyon ideges vagyok, remélem nincs semmi komolyabb baj, mert már nem is tudom mi lenne velünk, csak az egészséget kérem mindig Istentől, mikor imádkozom és remélem meghallgat most is, és nincs semmi baja az én drága lányocskámnak! Egyik nap olyan mint a másik, unalmas egyhangú és keserves. Nem tudom meddig lesz ez még így. Úgy döntöttünk a férjemmel, megpróbáljuk eladni a házunkat, mert más kiút nem maradt, vagy a bank viszi, vagy mi megpróbáljuk eladni, mert úgy még mi is jobban ki jönnénk ebből a helyzetből. Válság miatt igaz nehéz eladni egy házat arról nem is beszélve, hogy le is esett az ingatlanok értéke. De megpróbálom, hátha sikerülne, abból két hitelünket ki bírnánk fizetni! Igaz, még maradna, de egy nagy teher lemenne a vállunkról. Nagyon rossz a kedvem, csak töröm a fejem, de hiába, nem jutok előrébb. Mi lesz velünk? Ez jár a fejemben, sokat sírok, ahol senki sem lát, de főleg éjszaka! Nagyon-nagyon el vagyunk keseredve!

Üdv: Vincze Zoltánné

2010.03.15-től

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Örültünk ennek a hétnek nagyon, mert végre úgy érezzük, hogy jön a tavasz! Kisütött  a nap, és ez a gyerekek számára is nagy öröm volt, most is éppen kint vannak, segítenek apának, mert hát egy családi háznál rengeteg tenni való van ilyenkor! Reménykedünk nagyon, hogy ilyen marad az idő most már, mert már nincs tüzelőnk, de csak jön már a tavasz! Nagyobbik lányomat felvették a megjelölt egészségügyi suliba, és ennek is örültünk. Tudjuk már a ballagás időpontját is: június 12-e, hát elég közel van már és olyan sokba fog kerülni, még nem tudjuk miből fogjuk fedezni azt is. Anyagi helyzetünk sajnos nem változott…  Fel vannak tornyosulva nagyon nem tudjuk a kiutat!  Férjem próbálkozik külföldre menni dolgozni, jobb fizetésért de még nem járt sikerrel, mert olyat keres ahol nem kell a szálásért és az első kiútért fizetni, mert másképpen nem tud kimenni. Nagyon jó volna, ha sikerülne neki, mert akkor talán megmarad a házunk. A héten felhívott a bankunk, ha nem fizetünk április közepéig felmondják a lakáshitelünket, és akkor nem tudom mi lesz! Igaz, ha ki sikerül menni férjemnek szerintem én teljesen összeroppanok, hogy egyedül maradok a gyerekekkel, de ezt mi vállaltuk és tenni kell azért valamit, hogy jobb legyen! Csak sikerülne, Istenem! Hát ezen a héten ennyi történ velünk!

Üdv: Vincze Zoltánné

Megérkeztek az első visszaigazolások arról, hogy a támogatott családok az adományokat milyen élelmiszerek vásárlására fordították.

A vásárlást igazoló számlák megtekinthetőek a nevekre kattintva:

Mátrai család | Káli család | Vincze család | Szőke család | Tolnai család | Szécsi család

T. Alapítvány!

Küldöm Önöknek a kétheti történetünket!

Tovább a család bemutatkozójához | Számla a család bevásárlásáról 

Először is meg szeretnénk köszönni az alapítványnak és a támogatóknak, hogy bekerültünk a fel a fejjel programba, nagy öröm volt számunkra!

A márciusunk nem valami jól kezdődött, én sajnos korházba kerültem, mert találtak nálam egy daganatot, amit meg kellet műteni, de volt benne valami jó is, hogy szövettanom negatív lett! Jó indulatú volt a daganatom. Hazaérkeztem a korházból és a gyermekeim nagyon boldogok voltak, nagyon aggódott értem mindenki, és ez olyan jó érzés volt, mert a szeretet a legfontosabb számomra! Persze hazaérkezésem után a fennmaradó gondok ott voltak. Férjem megkapta fizetését, de sajnos alig volt elég valamire. Négy csekket tudtunk befizetni és egy hiteltörlesztés fedezet. Se élelemre se a fennmaradó rezsi elmaradásunkra, sem hiteltörlesztésekre nem volt elég, és ez minden hónapban így van sajnos! Egyre nagyobbak a hátralékaink mindenből, nem tudom, hogy ez meddig fog így menni. A vízszámlánk van most ott azon a határon, hogy ha nem tudunk valahonnan szerezni (legalább egy részét), akkor levágják. Persze nem ez az első, hogy itt vagyunk akár villany, akár víz, gáz. Eddig sikerült mindig valahogy megoldani, de nagyon félek, hogy egyszer ez nem fog sikerülni. A legnagyobb problémánk ennél is a hiteltörlesztők, és ebből a lakástörlesztőnk ami havonta 33000.-ft sajnos 3 hónapja egyszerűen nem tudjuk befizetni, és csak növekszik. Lassan felbontják a szerződést, és utána kilakoltatnak, amit nem szeretnénk, mert akkor vége mindenek! 14 éve vagyunk házasok és minden saját erőből, meg persze banki kölcsönből sikerült felépítenünk és ezt nagyon nem szeretnénk elveszíteni! Mindig azt mondom majd lesz valahogy de mostanában már nem merek ilyet mondani. Viszont volt egy nagy öröm számunkra, mikor megkaptam Önöktől az első 25000.-ft-ot  már le is vásároltuk élelemre és ha nem is elég egész hónapra amit vettünk, de hatalmas segítség számunkra, mert ha ezt most nem kapjuk meg egyszerűen nem is tudom mi lett volna, az ami múlt hónapban, hogy nem nagyon főztem, mert nem volt mit. Lányaim is nagyon örültek, nem olyan nagyok még és nem kicsik már, hogy lássák milyen nehezen élünk és meglepődtek, mikor hoztuk haza amit vásároltunk a 25000.-ft-ból, és Ők is nagyon örültek hogy megkaptuk ezt Önöktől.

Nagyobbik lányom Mártika nagyon várja, izgatottan a továbbtanulási eredményeket, mármint, hogy melyik suliba fogják felvenni legelőször is az egészségügyi iskola lenne a legfontosabb a számára mert azt szeretnénk ha sikerülne neki. Kisebbik lányocskám folyamatosan hozza haza a sok ötösöket, amire büszke is vagyok, mert nagyon ügyes, persze a nagyobbik lányomra is nagyon büszke vagyok! Ő nem kitűnő, 4-es tanuló, de Ő nehezen tanul, neki sokat kell szenvedni a 4-esért, úgyhogy ő is ügyes! Férjem nem sokat van itthon, mert sokat dolgozik értünk, de hát ebben a mai világban ez sem elég. Számomra, ami a legfontosabb az az egészség! Istenhez mikor imádkozom, soha nem kérek semmit csak a családomnak egészséget! Hála Istenek a lányok nem voltak betegek, kicsit meg voltak fázva de nem komoly. Nekem annál inkább jön a betegség mostanában, tegnapelőtt olyan fájdalmaim voltak, a fogam begyulladt, éktelen nagy fájdalmam volt, ráadásul nem volt fogorvosi rendelés sem, úgyhogy férjem azt sem tudta hova szaladjon velem. Nagy nehezen *********-n kihúzták a fogamat de még most is nagyon fáj a helye. Kaptam gyógyszereket, remélhetően a napokban meggyógyulok. Napjaink nem valami jók igaz teli vannak gondokkal, sajnos erről tudok írni a legtöbbet: a gondokról. Úgy sajnálom, mert szeretnék jókat írni, de nem nagyon tudok! De a remény az még nem halt meg bennem és bízok abban, hogy lesz ez majd jobb is! Remélem, nem veszítünk el mindenünket, mert azt már nem fogom kibírni! Voltam egy munkahelyet megérdeklődni a héten ******-on de nem jártam sikerrel, mint midig, de ezt sem adom fel, egyszer csak sikerül! Ennyi volt amit írhattam magunkról ezek történtek velünk. Üdv: Vincze Zoltánné