A Hajdú család eredeti levele itt olvasható
A mi családunk!
Mindenek előtt bemutatkozom. Hajdú Edina vagyok 29 éves. Általános iskola után Idegenforgalmi szakközépiskolába jelentkeztem, bár nem fejeztem be anyagi problémák miatt. Miután az iskolát otthagytam a vendéglátásban helyezkedtem el, és tíz év munka után születtek meg gyermekeim. Elvált szülők gyermekeként nőttem fel édesanyámmal. Édesapámmal nem tartottuk a kapcsolatot, majd felnőttként nem tudtam megismerni, mert hosszú betegség után hét éve elhunyt.
Édesanyámmal a kapcsolatom nem túl jó, hiszen az Ő életvitele nagyon eltér az enyémtől. Nem szeretném ezt a dolgot részletezni, talán csak annyit, hogy nyolcan vagyunk testvérek, és mindenki szanaszét.
Gyermekeim apukáját az egyik munkahelyemen ismertem meg, és nem sokkal később megszületett nagyobbik fiam Gaál Barnabás. Ő most 2,5 éves, nagyon okos, érdeklődő, és eleven. Nagyobbik fiam születése után hamar megfogant a kisebbik is. Ahogy ez lenni szokott, szedtem a tablettát, közben szoptattam, ami elég nagy védettséget nyújt, gondoltam nem lehet gond. Majd 4 hónapos terhes voltam, mikor kiderült, hogy testvérke fog születni. Persze nem kívántam, de már nem volt visszaút. Egy év különbséggel megszületett második fiam Gaál Tamás. Most már Ő is 1,5 éves, imádni való húsos, kis „gazember”.
Tomika még nem beszél, de figyelmes, és szavak nélkül is nagyon jól kifejezi magát.
Később még írok róluk, de most egy kicsit arról, hogyan kerültünk ilyen helyzetbe.
Gyermekeim apukájával 2009. augusztusában váltunk el, sok veszekedés után. Sajnos a problémákat a sok anyagi probléma okozta. Kőműves-burkolóként dolgozott egy magánvállalkozónak. Ennek a cégnek már 5 éve alkalmazottja volt. Mikor beharangozták a válságot, onnantól kezdve nem nagyon, vagy egyáltalán nem fizették ki. Munka sem volt, mindig hivatkoztak arra, hogy a vásárlók nem kapták meg a hitelt a házra, és emiatt nem tud fizetni. Hetente 5-10 ezer forint volt, amit ki bírt fizetni a főnöke. Nekem a GYES, alanyi jogon jár, mint utóbb kiderült, nem voltam bejelentve. A GYES 25.795Ft, és a gyermekek után járó családi pótlék 29.600Ft, ennyiből éltünk 4-en, emiatt elmaradtak a számla befizetések, mert az albérleti díjat muszáj volt fizetni, nehogy utcára kerüljünk. Már nagyon rossz volt a helyzet, a gyerkőcök a sok feszültség, és idegeskedéstől agresszívvá váltak, és sok mindenben megváltoztak negatív irányba. Ekkor döntöttem úgy, hogy inkább egyedül, a gyermekek érdekében. Most már 6. hónapja élünk külön, a kapcsolatunk jó, a gyermekeket látogatja, tartásdíjat fizet, és ha van plusz bevétele, akkor mi vagyunk az elsők. Ő szintén albérletben lakik, és most sem keres valami jól. Egy helyi cégnél helyezkedett el, havi 70000Ft-ért.
Segítséget sajnos többet nem várhatok, mert Ő a szüleit 12 éves korában autóbalesetben elvesztette. Keresztanyukája nevelte addig, míg az anyagiakat kapta utána.
Amit örökölt lakást, azt szépen elvették tőle, 18 évesen utcára lökték.
Ennyi a szülőkről, most a gyermekeimről írnék még egy kicsit.
Szóval nagyobbik fiam Gaál Barnabás 2007.07.17-én született a ******* *******-i klinikán. Jó súlyú, kövér baba volt és egészséges. Már kicsinek is nagyon gyorsan fejlődött, és ez most is így van. Az értelmi szintje most 4 éves szinten van, és igyekszem, hogy ez így is maradjon.
A veszekedések őt nagyon megviselték, és talán még az is, hogy elvesztette az apukáját. Születése óta rettenetesen apás. Hordom pszichológushoz, mert a történtek miatt húsig rágta a körmét. Egyébként jó kedvű, fontoskodó természet és nagyon szereti, ha csak vele van foglalkozva. Mostanában úgy érzi, ki van rekesztve, mert kisebb testvérével többet van foglalkozva, Ő szerinte. Én igyekszem egyformán, és nem kivételezve foglalkozni velük. Kedvenc mesefilmje a Mézengúz, és a Micimackó. Imád levegőn lenni, és barkácsolni. A fürdés, pancsolás, és minden ami vízzel kapcsolatos azt Ő szereti (sarazás). Testvérével, aki 2008.07.23-án született, imád játszani, bár ahogy lenni szokott Ők is szoktak veszekedni. Tamás, a kisebb sokkal nyugodtabb természetű, de mégis Ő az aki kezdeményezi a veszekedést. Ő imád enni, minden falatot élvezettel vesz a szájába. Nem válogatós gyermekek, mindent megesznek, amit eléjük rakok. Mindenben a bátyját utánozza, tehát most még nem tudom, mi az amit igazán szeret. Ő is szereti a meséket, az össze- és egyberakós játékokat. Még mindig cumizik, bár sokszor már csak alváshoz használja.
Tudnék még írni, sőt mesét tudnék írni róluk, de már alig bírja a kezem. Levázolom egy napunkat, abba azért jobban belelát az ember.
Reggel 7.00-kor szoktunk ébredni, mosakodás, majd utána egy kis játék. Miután én is magamhoz tértem, körülbelül 8 óra felé reggeliznek. Többnyire kenyeret, vajjal, felvágottal, májkrémmel, vagy éppen ami eszembe jut. De nem ritka, hogy kimarad, mert nem igénylik, ilyenkor előbb van az ebéd. Minden reggel és este kapnak 1 pohár langyos tejet, és talán emiatt is lehet. 10.00 óra felé a tízóraira gyümölcs, vagy valami apróságot szoktak enni. (keksz, babapiskóta, stb.) Persze ez még nem ebéd, de addig kibírják. Délig szabadon játszanak egymással, mert én délelőtt szoktam megcsinálni az összes itthoni munkát. 12.00-re már az ebéd is készen szokott lenni, ami változatos, legalábbis igyekszem, ha van rávaló, akkor mindig van nekik leves és második. Kedvencük a pörkölt és a rizseshús. Szeretik a főzelékeket is, és mindent, mert nem válogatósak. 12.00-től 14.00-ig szoktak aludni, ami kötelező minden nap. Amíg ők alszanak, befejezem a maradék házimunkát, de ha nincs, melléjük fekszem pihenni én is, mert néha nagyon fárasztó a két gyermek.
Ébredés után lustiznak, majd valami uzsi, gyümölcs, aprósüti, joghurt, de változó ez is. Utána 6-ig játék, kirakó, készségfejlesztő, olvasni szoktam nekik, énekelni, de ha nincs nagyon hideg, akkor az udvaron vagyunk kint.
Délután 3 és 5 óra között szokott jönni az apukájuk, mert ha teheti minden nap látogatja őket. Persze a munkahelytől függ, mert sohasem egy időben végez. 6 óra körül szoktam fürdetni őket, ami legalább egy óráig tart, utána vacsora, valami főtt étel, és utána ágyban a helyük, ez maximum 7.00-óra. A fogukat mossák rendszeresen reggel, és este, ami nem elhanyagolható dolog.
Nagyvonalakban ennyi egy napunk, de mikor valahová menni kell, akkor az egész napunk felborul. A vásárlást közeli boltban végzem, az árak miatt és a választék miatt. Mert a gyermekek nem tehetnek a szülők nyomorúságáról. Igyekszem őket tisztességesen, becsületesen, és nagyon-nagy szeretetben nevelni, mert ha az ember mindent nem is tud megvenni, ami talán nem is olyan fontos, de legalább legyen nyugalmuk, és terük fejlődni.
Ez az én (mi) családunk, és az önök segítségével még nyugodtabb, és boldogabb lehet a gyermekkoruk, legalább egy ideig. Hiszen amíg nem kell azon gondolkoznom, hogy rezsi, vagy étel, addig nyugodt vagyok, és ez nekünk nagyon fontos. Köszönöm a segítségüket, és hálás vagyok, hogy gondoltak ránk.
Mély tisztelettel:
Hajdú Edina
