Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hogyan is telt a hét? Hát nehezen, mivel még szombaton is dolgozni kellet a Május 30. napját.

Nagyon nem bírják a lábaim, nagyon fájnak az ásózás-, lapátolás- és csákányolástól, de hát ez van. Hat hétre alkalmaznak a hivatalban.

Kaptam kertészmunkás ruhát, csizmát, amiben azt hittem az első pár napban, hogy orra vágódom, mivel még sosem volt ilyen a lábamon.

Dóri lányom kicsit köhög, de hála az égnek nem vészes.

Móni lányom sajnos figyelmeztetést kapott az iskolában, mert bántja, hogy osztálytársa csúnyán ír, és nem is fogalmaz olyan szinten, mint ő és mégis jobb a jegye, mint neki.

Én nagyon meg ijedtem, és másnap beszéltem is az osztályfőnökével, és lányomnak is elmagyaráztam a dolgokat.

Amúgy jól vagyunk, csak az a baj, hogy ezek a munkák nem állandóak, és hol lent vagyunk, hol pedig feljebb!

Egyelőre ennyit tudok írni magunkról!

Tisztelettel:

A Révész család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

2012. 04. 20. péntek

Kora reggel kávét főztem, aztán összekészítettem a horgászszerelésemet, s elmentem a halastóra.  Horgásztam délután 4-ig! Fogtam is 3 darab két és fél kilós pontyot, a gyerekek nagy örömére. Meg is ígértették velem, hogy legközelebb őket is elviszem. Este 9-kor kerültem ágyba a gyerekekkel együtt.

2012. 04. 21. szombat

Reggel 6-kor keltem, gyorsan elrendeztem a halakat, majd összekészítettem a tűzifát a bográcsozáshoz.  Aztán 9-kor már főtt is a finom halászlé. A gyerekek ügyesen segédkeztek, egy pár szem hagymát is megtisztítottak, közben jókat nevetgéltek. Máté volt a tűzfelelős. Délben ebédeltünk. Mindenkinek ízlett. Elég sűrűn bográcsozunk, odavannak a gyerekek érte.

2012. 04. 22. vasárnap

Reggel 6-kor keltem, 7-kor keltettem anyát, majd Mátét. Cukrot mértünk neki, majd evett és leült a tévé elé meséket nézni. közben ébredeztek a gyerekek is. Ahogy keltek, úgy reggeliztek. Máténak minden étkezés előtt cukrot mérünk. Ha magas, kevesebb ennivalót kap, ha alacsony, akkor többet eszik. Este 7-kor van vacsora, majd fürdés, aztán ágyba bújás. A gyerekek általában 8 – és 9 között kerülnek ágyba, addig tévé és tanulás.

2012. 04. 23. hétfő

Reggel 6-kor keltem, reggelikészítés, fél hétkor keltek a gyerekek és anya is. Én 7-re már elmentem dolgozni. A gyerekek iskolába és óvodába mentek, anya vitte őket, aztán nagymosást csinált és megfőzte az ebédet is, ami egyben a vacsora is. 4-kor értem haza, irány az óvoda. ahol meg is kaptam a dorgálást a lányoktól. Mondták is egészen hazáig. Apa, túl korán jöttél, tessék még hazamenni! Ilyenkor megbeszéljük, mi is legyen. Este nyolckor már mindenki ágyban volt.

2012. 04. 24. kedd

Reggel 6-kor keltem, reggelikészítés, majd 7-kor keltettem anyát és a gyerekeket. Léda és Máté 8-kor már az iskolában vannak. Októbertől a legkisebb lány is óvodás lesz. Már most szoktatni kell. Léda reggelente elviszi az óvodába őt is. Alig lehet hazahozni őket.  7-kor vacsiztunk, fürödtünk, majd az ágyban egy kicsit megdögönyöztem őket.

2012. 04. 25. szerda

Reggel 6-kor keltem, reggeliztünk , majd megmértük Máté cukrát. A lánygyerekek elmentek oviba, a nagycsoport az iskolába. Anya főzött meg takarított. Én 7-re mentem dolgozni, 4-re értem haza, ettem, aztán csináltam a dolgom: oviba mentem a gyerekekért. 7-kor cukrot mértünk, 9-re z összes gyerek aludt.  Én még tévéztem egy kicsit, ott is aludtam el.

2012. 04. 26. csütörtök

Reggel 7-kor már készen voltam a reggelivel. Máté nem akart iskolába menni, veszekedni akart. Majd végül mindketten elmentek iskolába, én meg dolgozni, 4-re értem haza. Elhoztam a lányokat az oviból, 7-kor cukrot mértünk Máténak, aztán vacsora, fürdés és bebújtunk az ágyba.

Bezeli Mária                                   Miskó László

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk elég eseménytelenül telt. A gyerekek jól vannak, köhögésük is alább hagyott.
A hosszú hétvégét kihasználva nekiálltunk a nagyszobát kifesteni. Pénteken kipakoltunk, tegnap festettem. Edina és Jani is örömmel segített a munkálatokban, Ők kenték a fal alsó részét. Mesikém ez idő alatt a barátnőjénél játszott. Párom elfoglalta magát a konyhában, Ő lett a szakács ezen a napon, nagyon finom ebédet készített. Estére nagyon elfáradtunk, de megérte, mert szép tiszta lett a szobánk. Ma még vár ránk a takarítás, bepakolás.
Várjuk anyósomat is, ma jön, meglátogat minket, rég volt már. A gyerekek nagyon szeretik, már előre hallom, ahogy veszekednek, hogy ki megy ki a Mama elé a buszra. Valószínű kiengedem mindhármat, hagy sétáljanak.
Zárom naplóm, üdvözletem küldöm!

Köszönjük a segítséget, az Alapítványnak és a Támogatóknak:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Cinti Romániában van versenyen, tegnap Sanyi is versenyen volt, Eszter rengeteget tanul, Evelinkém készül az iskolába, Dávid pedig imád focizni. Nagyon szégyellem, hogy mindig csak a gondokról, bajokról tudok beszámolni. Annyira el vagyok keseredve, még mindig nem fizették ki a takarítást, hiába dolgozok állandóan, nem boldogulunk, nem tudom a számlákat fizetni, az ajtót már ki sem merem nyitni, mert attól félek, hogy kikapcsolnak a lakásban mindent, vagy az utcára raknak az öt gyerekkel. Nem tudom, hogy mit csináljak, egy rémálom az életünk!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Drága jó segítőink! Hát nem tudok mi jót írni, ez a nagy szegénység, ami minket ér folyamatosan, és nem akar elmúlni, mellé még a szerencsétlenség is!

Drága kis unokám, Brigitta, a minap elindult az iskolába és vissza kellett neki jönni, mert nem érezte jól magát. Elmentem vele az orvoshoz, ahol kiderült, hogy epegyulladása van. Írt neki az orvos többfajta gyógyszert, cseppeket, de nem tudom kiváltani. De Ő a nagy fájdalmakban olyan beteg, hogy az ágyból se bír kijönni. Pedig mindent megtennék érte, hogy jobban legyen, ha lehetne, átvállalnám róla magamra, csak ne szenvedjen az a gyenge kis ártatlan lány. Mellette a két lány is és én is benne vagyunk az influenzában. Étel sincs, ezért nehezen gyógyulunk. Nem tudom, mitévő legyek, kitől kérjek segítséget, de magukon kívül nincs is más nekem ezen a nagy világon. Maguk nélkül már rég elvesztünk volna, ha maguk nem segítenek, már éhen haltunk volna. Pedig nem bírom már ezt a nagy szegénységet. Sokszor már arra kérem a jó Istent, hogy hadd hunyjam le örökre a szememet, de akkor mi lesz az én három árva kis unokámmal és azzal a kis dédimmel, akit inkább az oviba hordunk betegen, mert ott legalább eszik, mert itthon sokszor a puszta kenyér van magában, vagy sokszor még az se. Ha már itthon nem, legalább ott lakjon jól. De a jó Istennek nagyon szépen köszönöm, hogy ebben a nagy szegénységben mégis egyetértés és szeretet van ebben a kis házban. Igaz, hogy már a tüzelőfánk is elfogyott, úgy húzgáltak a lányok gallyakat, de azért is megszólták őket a falubéliek. úgyhogy már este se bírunk egy kis meleget csinálni, legalább míg megfürdünk és elalszunk. Összebújunk, összetologatjuk az ágyakat, és ruhákat teszünk a takaró alá, így melegítjük egymást.

De nem baj, átvészeljük ezt is a maguk és a jó Isten segítségével, de nagyon kérem magukat, hogy ne hagyjanak el minket, segítsenek minket, mert maguk az utolsó reményünk!

Mindannyiukra a jó Isten szeretetét és irgalmát küldöm és kívánom!

Mama

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Gyönyörű napsütéses időnk van. A héten csaknem minden délután a játszótéren voltam a gyerekekkel. Vasárnap délután a kukoricát is sikerült elvetni. Segítség az volt bőven. Ezért előtte mindenki megebédelt és kezdték a munkát. Igaz lecsót főztem, mert még van belőle, de mindenkinek nagyon ízlett. Jó hírt kaptunk szerdán, jött az értesítés, hogy a fiamat felvették az iskolába asztalos szakmára. Nagyon örült neki, és bízom benne, hogy jól ki fogja tanulni a szakmát, és el tud majd helyezkedni. A párom rosszul volt a héten, és az orvosnál kötött ki. Valószínűleg az étel elakadt a bélrendszerében és ez okozta a rosszullétet nála. De egy jól irányzott erős nyomástól, megszűnt a fájdalom. A biztonság kedvéért elküldték ultrahangra, és mindent rendben találtak.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

A 2012.04.16. és 2012.04.22. közötti időszak:

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a férjem délelőttös volt.

Mivel ezen a héten jó idő volt, és a férjem délelőttös volt, ezért délutánonként kertészkedtünk. A fiúk iskolában voltak.

A hétvégén átjöttek a lányomék, és így bográcsoztunk.

Mivel az unokám szombaton töltötte be a 3. évét, ezért már pénteken nekiálltam tortát sütni neki.

Vasárnap elmentünk sétálni és kimentünk a játszótérre, mert jó idő volt.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nehéz volt a hétvégénk és a hetünk is Janikának romlott az állapota, fájt a szíve és valami nincs rendben a tüdejével sem. Voltunk egy pár vizsgálaton, RTG, Belgyógyászat, vérvétel, ami nem jól végződött. Tíz percet ültünk, majd szólt, hogy egyáltalán nincs jól kapkodta a levegőt, lesápadt, mondta mosdjunk meg, de csak a folyosóig értünk, ott összeesett. Szerencsére volt ott egy nagy férfi Ő segített behúzni a központi szobába ahol ágy volt, de már nem tudtuk felrakni, tartottam a lábát, és sokan jöttek segíteni, zavart lett, felakadtak a szemei és a kezével hadonászott. Kis idő múlva nagyjából magához tért, de egyfolytában vonatokról beszélt. Nagyon megijedtem. Félve indultunk haza biciklivel a város másik végére.

Hátra van még egy Tüdő vizsgálat, és egy Kardiológia az Agyi-AVM-re tekintettel megnézik az ereket a szívben és a tüdőben is.

Mindig van valami, mindig történik valami, de miért soha nem valami jó.

A többiek jól vannak.

Rettenetes, amikor szóba elegyedik valakivel, és mondja, Ő számítástechnikával szeretne foglalkozni, összeszorul a szívem, és hagyom, mélyen hallgatok, és kimondhatatlanul szenvedek, el sem tudom mondani menyire.

Tisztelettel:

Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A Húsvét csendesen telt el, a gyerekek már várták. Hétfőn a szüleimnél voltunk, ott jött össze a család. Sajnos a szünet nagyon rövid volt a gyerekeknek. A kertbe is elveteményeztünk, már csak a palántázás van hátra. A bajok sorban jönnek, a mosógépünk is elromlott, pedig csak három és fél éves volt. Így nagy nehezen a múlt hónapban kénytelenek voltunk venni egy másikat. Eddig a férjeméknek folyamatosan volt munkájuk, de ebben a hónapban nincsen, így májusi fizetés szinte nem is lesz. Az elmaradásainkkal próbálkozunk helyre állni, de nagyon nehéz, még mindig van elmaradásunk a villanyból, gázból, vízből. A rosszak mellett van jó is. Attilának megjött a levél, bejutott a *********i 6 osztályos gimnáziumba. Nyáron nekem is lejár a Gyet-em, nem is tudom, hogy mi lesz, ha már azt a kevéske 25.000 Ft-ot se kapjuk. Munkahely meg sajnos nincsen, egyelőre semmi kilátás...

Köszönettel:

Gulyás Istvánné és családja

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét nem jól kezdődött, megjött a villanyszámla, az éves elszámoló. 8 ezret fizetek rá a fűtéstől is jött felszólítás, ha nem fizetek ki 51 ezret, jogi ügy lesz belőle. Ez a hét valahogy csak a pénzről szólt, bábszínház az oviba 800 Ft, fényképezés anyák napjára, aztán Dani volt beteg 3250 Ft gyógyszerre, szerdán Dóri hányt, hasmenése volt, 2080 Ft gyógyszerre, végül én is elkaptam, de nekem már nem jutott pénz gyógyszere. A hasmenéstől teljesen legyengültem, erőm nem volt, biztos a szomszédtól jött át valamilyen fertőzött bogár, már nem bírok ilyen helyen lakni két gyerekkel. A sok csótány, szóltam érte, de senki nem csinál semmit!

Tisztelettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Napló 2012. 04. 16 – 04. 22.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten az idő sem kedvezett. Nagyon hidegek voltak a reggelek, félek, hogy ami kibújt a kertben, az le fog fagyni. És bizony napközben is be kellene gyújtani, de már nincs mivel. Bence jár suliba, és nagyon örül neki, nem panaszkodik, örül, hogy járhat suliba. Annyira szeret járni, hogy még fájós lábbal is elmegy. Tegnapelőtt megütötte a kislábujját, vérzett, és lejött a köröm is róla, de azt mondta, semmi gond, majd begyógyul, egy férfinak tűrni kell a fájdalmat. Annyira aranyos, úgy szeretem, hogy így gondolkodik. Nem úgy, mint a legtöbb tini, hogy lóg a suliból. Olyan büszkén jön haza, és mondja:

- Anya, megint kaptam ötöst, anyu, sajnos csak hármas lett a matekdolgozatom, és akkor látom, el van kenődve, de megvigasztalom, hogy ez is nagyon jó jegy, csak kettes és egyes ne legyen. Örülök, hogy jól tanul, és szeret is tanulni. Neki is kellene sok különóra, de én azt nem tudom fizetni. És büszke vagyok rá, hogy még így is állja a helyét a gimnáziumban egy falusi iskolából. Sajnos az én fájdalmaim nem csillapodnak, a szememre alig látok, azért írok ilyen nagy betűkkel és csúnyán, elnézést kérek érte.

De sose panaszkodom Bencének, az a lényeg, hogy nem nőtt a csomóm, így bízok benne, hogy nem rosszindulatú. A fájdalmat pedig kibírom.

Bárcsak jókat tudnék írni!

Minden jót, jó egészséget, és jó munkát:

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre igazi jó idő van. Már nagyon szépen sorol a vetemény és a virágos kert is kezd színesedni. Nagyon szeretem ilyenkor kint tölteni az időt, ha tehetem, mindig a jó levegőn vagyok. Szeretem az illatokat is ilyenkor. A virágok, és a frissen nyírt fű illata csakis tavasszal ilyen jó.

Robika beiratkozott focizni. Már két edzésen túl vagyunk. Nagyon élvezi, és úgy látom érdekli is. Most állandóan meccset nézünk a tévében, és a szabályokat figyeli-próbálja megjegyezni; bár az edzésen még nincs ilyen komoly foglalkozás, csak játékosan tanulnak. Az unokatesókat állandóan "zaklatja", hogy focizzanak vele, és próbálja a szabályokat betartani. Remélem a kezdeti lelkesedés megmarad későbbre is.

Párom lebetegedett. Egész héten fájt a hasa, és lázas volt. Mire kiderült, hogy vakbél gyulladása van, már nem lehetett várni a műtéttel. Jelenleg is a kórházi ágyat nyomja. Két-három nap még mire hazajöhet. Nagyon izgultunk érte. Robika nagyon meg volt ijedve-ilyen még nem történt mióta megszületett. Érzékenyen érinti apa hiánya főleg így, hogy beteg és kórházban van. Esténként lefekvéskor sokat beszélgettünk erről, és próbáltam nyugtatni, hogy minden rendben lesz, de szerintem csak akkor fog megnyugodni, ha apa itthon lesz, és látja, hogy nincs nagy baj.

Sajnos a betegség most a pénztárcánkat is tovább "soványítja". Így is kevés volt a fizetés, a táppénz még kevesebb lesz. Tudom erről senki nem tehet, hogy így történt, de mégis rosszul érint.

Remélem lassacskán minden rendbe jön, és talán kicsit könnyebb lesz az életünk.

Kívánok mindenkinek szép napokat és sok kitartást a nehéz időkben!

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt héten minden a megszokott kerékvágásban működött. A nagyfiunk mérges volt, hogy szombaton menni kellett neki iskolába, az öccsei meg itthon maradhattak. Kicsit meg vannak fázva a gyerekek. Köhögnek, náthássak stb…. Nehéz kimászni ebből a nyavajából. Oda-vissza adjuk egymásnak.

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

2012. 04. 13. péntek

Reggel 5-kor keltem, csináltam reggelit a gyerekeknek. Fél 7-kor keltettem anyát, aztán a gyerekeket. Reggeliztek, aztán anya elvitte az oviba a két lányt, majd nekiállt főzni. Én meg elmentem dolgozni. 4-kor értem haza. Meghozattam a fát, majd mentem az oviba a gyerekekért. 7-kor vacsiztunk, fürödtünk. Aztán lefeküdtünk aludni.

2012. 04. 14. szombat.

Reggel 6-kor keltem anyával, Csináltunk reggelit. 7-kor kelt, Máté, cukormérés miatt, aztán visszafeküdt aludni. Hagytuk is őket. 10 körül keltek fel, reggeliztek, aztán fele a tévé elé, fele a számítógép elé. Közben csináltuk az ebédet. Sütöttem túrósbatyut, meg lett paradicsomleves. 4-kor cukrot mértünk. Elmentünk sétálni. 7-kor vacsiztunk, fürödtünk, s aludtunk.

2012. 04 15. vasárnap

6-kor keltem, csináltam reggelit. 7-kor keltettem anyát és Mátét. De a gyerekek is hamar felkeltek, tévéztek, reggeliztek, játszottak. Főzni nem kellett, mert szombatról maradt bőven. Délben ebédeltünk, tévéztünk. 4-kor megmértük Máté cukrát, majd sétáltunk kicsit. 7-kor vacsiztunk, fürödtünk, de csak 9-kor bújtunk ágyba. 10-kor megmértük Máté cukrát. Elég magas volt, így aztán nem kapott enni.

2012. 04. 16. hétfő

Reggel 6-kor keltem, nem mentem dolgozni – egész héten szabin leszek, így ráérek később kelni. Oviba vittem a lányokat. Főztem, anya takarított és mosogatott. Fát vágtam, majd behordtam, begyújtottam s tettem fel fürdő- és mosogatóvizet. Délben megjött Máté. Ebédelt, majd cukrot neki anya. 4-kor mentem a lányokért az oviba. 7-kor vacsiztunk, fürödtünk, s lefeküdtünk aludni.

2012. 04. 17. kedd

Reggel 6-kor keltem, a két lány nem ment oviba, mert rossz idő volt.

Léda és Máté kerékpárral járnak iskolába. Léda nagyon ügyes az iskolában és okos is. Minden nap hoz egy ötöst vagy egy piros pontot. De van rossz napja is. A hármas is előfordul nála, de általában 4-5-ös tanuló. 4-kor érnek haza. 7-kor vacsizunk, fürdünk, beszélgetünk egy kicsit, aztán lefekszünk. Kicsit unalmasak a napok, de ki lehet bírni.

2012. 04. 18. szerda

6-kor keltem, reggeliztünk. Léda-Máté iskolába, Bettina-Evelin óvodába mentek. Anya főzött és takarított, én fát vágtam, meglocsoltam a kertet. Délben hazajött Máté, evett, aztán játszott. 4-kor mentem a lányokért. 7-kor cukrot mértünk Máténak. Vacsiztunk, fürödtünk, aztán tévéztünk egy kicsit. Majd lefeküdtünk. 10-kor még cukrot mértünk Máténak, s aludtunk.

2012. 04. 19. csütörtök

Reggel 7-kor keltünk, nincs óvoda, csak iskola. Kirándulni mentek az ovisok, 8-kor indultak. Léda és Máté iskolába ment. 3-kor jöttek meg az ovisok, hazahoztam őket. Mesélték, hogy vonatot láttak, meg jól érezték magukat. 7-kor vacsiztunk, fürödtünk,  aztán még tévéztünk kicsit, majd lefeküdtünk. 10-kor megmértük Máté cukrát, s aludtunk.

Bezeli Mária                         Miskó László

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ma eljött a nap, amikor is megkaptuk azt a papírt, hogy értékesítésre kerül az ingatlanunk, valahol már nagyon vártam, mert nem volt jó ez az állapot. Viszont az igaz, minden rosszban van valami jó. Mégpedig az hogy fel ajánlották, hogy rászorultságunk miatt lehetőségünk van az állam részére eladni, és akkor nem kell azonnal kimennünk az ingatlanból, maradhatunk albérlőnek. Valahol nagyon fáj, hogy itt tartunk, elveszítjük a lakásunkat, de valahol nagyon örülök ennek az új törvénynek, és nem kerülünk az utcára a gyerekekkel. Köszönöm annak, akik ezt ki találták és megvalósították. Remélem nem lesz semmi akadálya, és el is fogják bírálni számunkra. A héten intézzük a papírok beszerzését, és megyünk is a bankba, megkérvényezni ezt a lehetőséget. Nagyon kérem Istent, hogy segítsen nekünk, és remélem, hogy fog is, meg persze az angyalkákról sem feledkezem meg!

A gyermekeim jól vannak, és ennek nagyon tudok örülni. Férjem most megint nem dolgozik több, mint egy hete, mert sajnos ahogy vártuk az esőt, most annyira várjuk, hogy már ne essen. Mert így sem dolgozni, sem a kertünkbe nem tudunk semmit tevékenykedni, pedig már egyre jobban látszik mennyi gaz van. És még van dolog, vetemény, amit már vetni kellene nagyon. Búcsú volt vasárnap nálunk, amire nem tudtunk kimenni, de ez várható volt. Anyagi helyzetünk miatt, nem is igazán mi rólunk van szó, hanem a gyerekekről. A nagyobbik kislány nem is mondta, hogy menne, de én tudtam, hogy szívesen kimenne. A kicsi viszont nagyon ment volna. Nála fájdalmas dolog volt nagyon. Eltelt, túl vagyunk rajta, remélem, majd egyszer megbocsátják nekünk azt, hogy nem tudunk meg adni dolgokat, amiket más gyermek megkaphat!

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is nagyon jól telt el mindenkinek.

Az iskolában szombaton egészségnapot tartottak, szülők is részt vehettek. A szülőknek egy papírt kellett kitölteni, amin a betegségekkel kapcsolatos kérdések voltak. A program: szűrések, súly, vérnyomás, vércukorszint-mérés. Orvosi előadás is volt. A lányok pénteken nem tudtak iskolába menni, mert nem jött értük a busz. Az osztályfőnök azt üzente, hogy a szülők biztosítják a bemenetelt. Három óra lett volna megtartva, így a hazajövetel lett volna gond. Ha kocsit fogadok, akkor 1500 Ft-ot kellett volna fizetnem, hogy hazahozzák a lányokat. Hát így itthon maradtak. A közmunkán még mindig tart a veteményezés. Szerdán nem sokat dolgoztunk, mert esett az eső. Csütörtökön a tájházban kellett takarítani, a bútorok lemosása és az udvar felkapálása volt még. Szombaton is dolgoztunk, 11 óráig a kazánházat takarítottuk és az ablakokat mostuk le. Itthon volt ezen a héten egy nap pihenőm, Megkapáltam a veteményemet és a virágos kertet. Elvetettem én is az uborkamagot. Szombat délután nagyon megfájdult a lábam, alig tudtam menni, le kellett pihenjek.

Tisztelettel:

Merényi Gyuláné