Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én Brigitta vagyok. Szörnyen fáradt, egész héten korán kelünk. Nagyon vártam már az iskolát, mert azt hittem, jobb lesz. De most már nagyon unalmas. Főleg úgy, hogy az iskolába, amit tudok vinni, egy kis kaját, az nehezen jön össze, ezért is utálok már iskolába járni. A kaja miatt. Elegem van már, hogy reggeltől, míg haza nem jövök, korog a gyomrom. Nem volna baj a tanulással, mert vág az eszem, már nem beképzeltségből. De ez az állandó szédülés, amit érzek a kevés kaja miatt, már kezdek belefáradni. Csak a szegény Mamit sajnálom, mert állandóan sír, aggódik értünk. Mi lesz velünk, hogy ha nem fogunk az iskolába járni, nem lesz belőlünk semmi, ha nem tanulunk. De tudom, hogy igaza van a Mamának, mert tényleg a javunkat akarja. Szerintem ha szegény édesanyánk élne, Ő se szeretne jobban, mint a Mami.

Ez a Mami nagyon érzékeny és az a baj vele, hogy már nagyon idős és az mellett nagyon beteg, fáradékony. Annyira örültünk, hogy megkaptuk ezt a pénzt, hogy végre tudtunk ételt venni. Látni kellett volna a Mami arcát, hogy mennyire örült. Sugárzott belőle a boldogság. Mondta nekünk, hogy menjünk bevásárolni, mert Ő nem bír bemenni a busszal, összeírta nekünk a listát, hogy mi az, amit be kell vásárolni. Bementem én meg Tímea, bevásároltunk és a következővel jöttünk haza. A Mami már nagyon várt minket. Olyan boldog volt szegénykém, nagyon jó volt őt látni. Nagyon szeretjük a mi Maminkat.

Köszönettel:

Brigi

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a Brigi vagyok:

Nagyon várom, hogy már vége legyen a szünidőnek, mert már szeretnék iskolába menni, egy kicsit a magam korosztályával is lenni. Mert már itt minden nap egyhangú. Mindig ugyanaz van, felkelünk, kitakarítunk, valamit elkészítünk, hogy tudjunk valamit enni, ami egyre nehezebb nap, mint nap, mert itt, ahol mi lakunk, Északkelet-Magyarországon, ez itt a legdrágább része Magyarországnak. Egy kg kenyér 319 Ft a legolcsóbb. Egy liter tej, a legolcsóbb termék 245 Ft. Nem beszélve a többi élelmiszerről, mint a burgonya, és ilyen árak mellett élünk. Amik itt vannak, ilyen kevés pénzből, amiből mi élünk hárman és a Mama. Nagyon nehéz úgy beosztanunk, hogy egy hónapig valahogy ki bírjunk tartani. Várom az iskolát egyrészt nagyon, de egyrészt meg nagyon félek, hogy meg tudjuk-e venni az iskolához való dolgokat. Vannak olyan, velem egykorú lányok, akiknek vannak szüleik, és őnekik minden évben megvan minden felszerelésük, szép ruhák, táskák, írószerek, szép cipő. Énnekem meg csak olyan van, ami másnak nem kell, és megkapom tőle.

De remélem, ez az időszak egyszer el fog múlni, leszek még egyszer önálló felnőtt, elvégzem az iskolát, lesz állásom és majd akkor nekem is lesznek kedvemre való szép cuccaim.

Én a Mama vagyok:

Nem sokára el fog menni a nyár, sajnos itt lesz az ősz. Amitől nagyon félek előre. A téli tüzelő miatt. Még annyi tüzelőfánk sincs, amit egy kis madár elvinne a kis csőriben.

Nagyon félek a fűtési időszaktól, nem elég, hogy a mindennapi betevő falatunkkal küszködünk. Itt az iskolaidő is nem soká, csak legyen miből ezeknek a gyerekeknek venni a dolgokat. De sajnos nincsen, mert ha Önök nem lennének, már rég éhen haltunk volna.

De hála az Istennek, Önök vannak, áldja is meg magukat a jó Isten minden adományukért, amit adtak és tettek értünk.

Köszönettel: a Mama, Timi, Brigi, Dóri

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a Mama vagyok:

Nagyon nehezen telt a múlt hónap. Nehezen viselem ezt a nagy meleget. Jövő héten befekszek a kórházba, szóltam a háziorvosnak, hogy utaljon be. Mert nagyon nagy szükségem van az infúziós és a vénás kezelésre, amit ott kapok. De a rossz közérzetemre ez a nagy hőség még rátesz.

A lányok már hála Istennek nem járnak iskolába, itt a szünet, így jobban meg vagyok kímélve mindentől. Nem mondhatok rájuk hála az Istennek semmit, nagyon jó gyerekek!

Tegnap megkaptuk Önökről a segítséget, hála az Istennek, már alig vártuk, mert már szinte mindenből kifogytunk, nem volt már semmink. A lányok azonnal fogták magukat, Tímea és Dóra elmentek, de Brigitta itthon maradt velem, hogy magam ne maradjak. Mert mint mondtam már, ez a nagy hőség még jobban elveszi az erőmet.

Bevásároltak, hála a jó Istenkének, összeírtuk, hogy mire van szükségünk, a legközelebbi busszal mentek is bevásárolni.

De az Önök segítsége nélkül ez nem valósulhatott volna meg. Áldja meg magukat a jó Isten. Minden léptükben, az egész családjukkal együtt, mert Önök itt a földön a mi segítő angyalaink.

Tisztelettel:

Mama, Tímea, Dóra, Brigitta

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a Mama vagyok:

Nagyon szépen köszönöm mindazoknak, akiknek köszönhetem én és az unokáim a mindennapi kenyerünket! Mert, hogy ha Önök minket nem támogatnának, akkor már nem írnánk a levelet Önök felé, mert már rég az Önök segítsége nélkül éhen haltunk volna, mert minekünk ez a segítség, amit Önöktől kapunk, nem csak segítség, hanem az életünk.

Áldja meg mindazokat a jó Isten, akiknek ebben része van, az egész családjukkal együtt, mert minekünk ez a segítség az életet jelenti.

Ez a hét nagyon nehezen telik nekünk. Ebben a hónapban, 17-én vesztettem el a lányomat. Az unokáim pedig egyetlenegy, legkedvesebb, pótolhatatlan édesanyjukat.

Nagyon beteg vagyok ezekben a napokban, mint testileg, úgy lelkileg is. Ezt a hónapot nagyon nehezen viselem el. Az életem egyik legnehezebb hónapja és időszaka. Csak a jó Istennek köszönhetem, hogy azt nagy, mély fájdalmat el tudtam viselni, mert amit én átéltem 6 évvel ezelőtt, azt még az ellenségemnek se kívánom. Mert egy anyának az a legnagyobb fájdalom: túlélni a gyermekeit.

Ezt egy anya se élje át, amit én átéltem, mert ez elviselhetetlen fájdalom. Mindegy, hogy mennyi idő telik el, ezen az ember túltenni magát nem tudja. Csak nagyon nagy Isteni segítséggel.

Arra kérem a jó Istenkét, hogy egy édesanya se élje át azt a fájdalmat, amit én átéltem s még most is érzek!

Kívánom minden támogatónak az Istentől való áldást és minden családtagjainak. Minden segítségért, amit kapunk, áldja meg érte magukat a jó Isten.

Mama, Tímea, Brigitta, Dóra

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Drága jó segítők!

Én a Nagymama vagyok: Nagyon rosszul érzem magam, ez az időváltozás tönkreteszi a szívemet. A pulzusom alig-alig 60, és a gyógyszerem elfogyott. Közgyógyom pedig a vérnyomásos gyógyszereimre megy. Nem vagyok a legjobb bőrben. A kislányoknak még főzni se tudok abból a kevésből, amiket Önök adnak. Remélem, a jó Isten megsegít, és jobban leszek.

A drága jó Isten áldását küldöm mindannyiuknak, drága jó segítőim, a jó Isten áldja meg Önöket!

Mama

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én Brigitta vagyok:

Ez a hét nagyon nehéz volt a vizsgák miatt. De hála az Istennek túl vagyok rajtuk, nem tudom még, hogy milyenre sikerült, de majd jövő héten kiderül.

Én Tímea vagyok:

Ez a hét nekem is nehéz. Én szeretek iskolába járni, mindenem az iskola, de most egy kicsit meg vagyok terhelve a vizsgák miatt, de bízom benne, hogy jó lesz.

Én Dóra vagyok:

Engem nem nagyon fog meg az iskola. de mégis muszáj járnom, mert ez az életnek az értelme. Majd a jövő héten kiderül, mindhármunknak, hogy ki milyen évet zárt.

Én a Mama vagyok:

Nagyon szépen megköszönöm Önöknek, hogy adtak az életemnek egy értelmet, mert már az életem az Önök segítsége nélkül reménytelen lett volna. Már az öngyilkosság határán voltam ebben a nehéz, kilátástalan helyzetben, amiben élek. 71 éves, idős, beteg asszony vagyok, és a mai világban pluszban három gyerekkel nehéz minden napunkat megélni. Nagyon szépen megköszönöm kedves mindnyájuknak, hogy segítenek rajtunk a továbbiakban is.  Nem hagytak el minket, a gondviselésükbe vettek minket.

Maguk a mi számunkra olyanok, mint a védőangyalok!

Takács Mártonné és három unokája

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Drága jó segítőink! Hát nem tudok mi jót írni, ez a nagy szegénység, ami minket ér folyamatosan, és nem akar elmúlni, mellé még a szerencsétlenség is!

Drága kis unokám, Brigitta, a minap elindult az iskolába és vissza kellett neki jönni, mert nem érezte jól magát. Elmentem vele az orvoshoz, ahol kiderült, hogy epegyulladása van. Írt neki az orvos többfajta gyógyszert, cseppeket, de nem tudom kiváltani. De Ő a nagy fájdalmakban olyan beteg, hogy az ágyból se bír kijönni. Pedig mindent megtennék érte, hogy jobban legyen, ha lehetne, átvállalnám róla magamra, csak ne szenvedjen az a gyenge kis ártatlan lány. Mellette a két lány is és én is benne vagyunk az influenzában. Étel sincs, ezért nehezen gyógyulunk. Nem tudom, mitévő legyek, kitől kérjek segítséget, de magukon kívül nincs is más nekem ezen a nagy világon. Maguk nélkül már rég elvesztünk volna, ha maguk nem segítenek, már éhen haltunk volna. Pedig nem bírom már ezt a nagy szegénységet. Sokszor már arra kérem a jó Istent, hogy hadd hunyjam le örökre a szememet, de akkor mi lesz az én három árva kis unokámmal és azzal a kis dédimmel, akit inkább az oviba hordunk betegen, mert ott legalább eszik, mert itthon sokszor a puszta kenyér van magában, vagy sokszor még az se. Ha már itthon nem, legalább ott lakjon jól. De a jó Istennek nagyon szépen köszönöm, hogy ebben a nagy szegénységben mégis egyetértés és szeretet van ebben a kis házban. Igaz, hogy már a tüzelőfánk is elfogyott, úgy húzgáltak a lányok gallyakat, de azért is megszólták őket a falubéliek. úgyhogy már este se bírunk egy kis meleget csinálni, legalább míg megfürdünk és elalszunk. Összebújunk, összetologatjuk az ágyakat, és ruhákat teszünk a takaró alá, így melegítjük egymást.

De nem baj, átvészeljük ezt is a maguk és a jó Isten segítségével, de nagyon kérem magukat, hogy ne hagyjanak el minket, segítsenek minket, mert maguk az utolsó reményünk!

Mindannyiukra a jó Isten szeretetét és irgalmát küldöm és kívánom!

Mama

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Drága segítőink!

Én a Nagymama vagyok:

A napok egyre nehezebben telnek felettünk, nem elég, hogy beteg vagyok és már orvosságra sem telik, mellette itt vannak a lányok is, kiket imádok az életemnél is jobban, de már nem bírom. Alig bírok nekik a szájukba egy kis kenyérkét adni. Nem elég baj nekünk, hogy minden élelmiszer feljebb emelkedett, emellett a lányoknak még a bérlet is. Tartok attól, hogy már lassan nem bírom őket iskolába járatni. Szegényeknek elég baj az, hogy korán mennek, későn jönnek és még éhen is egész nap, mert arra nem telik, hogy legalább egy kis zsíros kenyeret vinnének magukkal az iskolába. És mind azért, hogy sikerüljön nekik kitörni ebből a szegénységből, és hogy elérjenek valamit. Itt van a küszöbünkön a második legszebb ünnep, ami létezik és tartok attól, hogy a lányoknak nem fog jutni egy kis kenyérke az asztalra. Pedig úgy szeretném, hogy legalább ilyenkor egyenek egy kis finomat, valami jót. El vagyok keseredve! Félek minden egyes naptól, hogy honnan, miből, hogy segítsek a lányokon. Legtöbbször éhen veszem be a gyógyszereket, hogy csak ők egyenek, mert tudom, hogy kell nekik az a kis erő. Nem érdekel, hogy mi lesz velem, hogy itthon egyedül össze is eshetek éhen, vagy ha lehunyom a szemem, már többé nem nyitom ki. De tudom, hogy bírnom kell, mert nekem még van egy küldetésem, amit a jó Isten rám bízott és teljesítenem kell! Mert ha én nem leszek, ezeknek a lányoknak már nem lesz senkijük. Nagyon szépen kérem Önöket, segítsenek, mert nekünk csak Önök vannak. Mink csak magukra számíthatunk!

Én Brigitta vagyok:

Hála a jó Istennek, már kezd melegedni az idő, és már nem fázik a lábam abban a szanaszét cipőben, amit még karácsonyra kaptam. Nem tudom, hogy mi lesz velünk, mostanában a Mami alig tud kenyeret venni az asztalra, nagyon drágult a bérlet, és azt a kis maradék pénzt is elviszi. Gondolkodtam már rajta, hogy inkább otthagyom az iskolát, hogy megmaradjon az a pénz, de a Mami nem engedi, mert szeretné, hogy legyen belőlem valaki. És én ezt próbálom is teljesíteni. Sokszor már az éhségtől nem látom, hogy mit olvasok, vagy mit írok, de muszáj. Ki kell törni ebből a szegénységből, segíteni kell a Mamán is, hogy ezt a sok jóságot vissza tudjam neki egyszer egy nap hálálni. Remélem addig is, hogy a jó Isten és maguk is velünk lesznek!

Mami és Brigitta

A mi naplónk

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a Brigi vagyok:

Ez a hét hála Istennek jól telt el, az iskolában nagyon sok jó élményem volt. Ezen a héten iskolanapokat tartottak, szabadfoglalkozások voltak, minden nap más osztály adott elő színdarabokat.

Pénteken volt a miénk. Azt még nem tudom, ki nyert, mert a jövő héten lesz csak kihirdetve a végeredmény a faliújságon, és bemondják a Suli-rádióban is.

Nagy izgalommal várom, mert állítólag az első, második, harmadik helyezés a nyáron osztálykiránduláson vehet részt, amiért nem kell fizetni.

Én a Mama vagyok:

A hónap eleje nagyon nehezen kezdődött a Mindenszentek ünnepe miatt.

Mert még mindig öt év után is nehezen élem meg a temetői látogatást, amikor ki kell mennem. Főleg ilyenkor gyertyagyújtáskor, karácsonykor, évfordulókon és szülinapjaikon.

Ez a mostani ünnep is ilyen volt.

Nagyon beteg vagyok. A kórházban minden nap a Belgyógyászati osztályról hordanak át a Neurológiára, ahol áramos kezelést kapok, mert nehezen bírok menni, a térdeim miatt nehezen bírok lábra állni, majd talán a jövő hét vége felé mehetek haza.

Még az a szerencse, hogy ezek a lányok minden nap az iskola után bejönnek hozzám.

Egy kicsit ilyenkor megnyugszom, csak ez tart életben, hogy őket még fel kell nevelnem, Őmiattuk akarok még egy kicsit élni. Ha Ők nem lennének, már rég nem élnék, csak Ők tartják bennem az életet. Nem tudom, hogy meddig húzom, nagyon beteg vagyok, a szívem, a vérnyomásom, most a térdem is. Menni csak járókerettel tudok, azt is csak nehezen. Nem tudom, mi lesz, ha hazamegyek. Egyedül, hogy fogom ellátni magam, meg a gyerekeket, ha hazajönnek az iskolából?

De majd csak lesz valahogy, Isten megsegít minket!

Önöket meg áldja meg a jó Isten, mert Önök nélkül teljesen elvesznénk!

Ha Önök nem segítenének, akkor már rég éhen hatunk volna!

Tisztelettel:

                        Özv. Takács Mártonné

A mi naplónk

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a Mama vagyok:

A hetek nagyon nehezen telnek, a napok számomra véget nem érőnek tűnnek, ez sajnos a betegségemnek, a rossz állapotomnak köszönhető. Nagyon nehezen viselem a napokat az időjárás miatt. Hála Istennek most fűteni nem kell, viszont a szervezetemet nagyon megviseli, főleg a szívemet. Nagyon fáradékony vagyok, alig van erőm. Sajnos többet fekszem, mint kellene, szinte semmit sem tudok csinálni magam körül, ha a lányok nem lennének, elvesznék. Ha hazajönnek az iskolából, az egyikőjük rendet rak, a másik ennivalót készít. Csak az a baj az egészben, hogy sajnos amink van, havi szinten, azt mind elviszi a rezsi, az iskola, a bérletek és a kölcsönök, amit az otthonunk helyrehozására vettem fel, ami tönkre ment az árvíz miatt.

Sajnos annyi pénzünk sem marad ezután, hogy együnk, az Önök segítsége nélkül megállna az élet!

Tisztelettel:

Özv. Takács Mártonné

A mi naplónk

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a Mama vagyok:

Elnézést kérek, hogy nem tudtunk írni, de sajnos sem energiám, sem pénzünk nem volt, hogy feladjuk a levelet. A munkásoknak, kőműveseknek és az ácsnak az összes nyugdíjamat és árvaellátást az utolsó fillérig oda kellett adnom. Idejöttek, kérték a pénzt, azzal érveltek, hogy már vártak eleget. Ők már nem várnak tovább, de még mindig adós vagyok. Megvártak a postán és elvették egy fillérig. Őket nem érdekelte, hogy december van, mert nekik sincs munkájuk, nekik is kell, rájuk is ünnepek jönnek, családjuk van. Lejárt a határidő. Kértem, hogy ki tudjam fizetni a villanyt és a vízszámlát, de elvették. Ha Önöktől nem kaptuk volna meg ezt a kis pénzt, teljesen elvesztünk volna, éhen halnánk. De ők erről nem tudnak, mert ha erről tudnának, ezt is elvették volna. Nem tudom, mi lesz velünk az Ünnepekre, nincs tüzelőnk, és egyre hidegebbek vannak. Voltam a hivatalban is, hogy adjanak tüzelni való fát, de még mindig nem jeleztek vissza. Gyerekek szoktak elmenni hétvégén az erdőbe fát szedni. Nagyon megkérem Önöket, hogyha egy mód és lehetőség van rá segítsenek, hogy a jövőben is legyenek szívesek ebben a segítségben részesíteni! Tudom, hogy sok katasztrófa történik Magyarországon, sajnos nekünk is kijutott belőle, csak mi azért vagyunk hátrányosabb anyagi helyzetben, mert nekünk nincs lakásbiztosításunk, semmi segítséget nem kaptunk a lakás rendbetételére. A hivatalnak többször is jeleztem, hogy kártalanítsanak valamilyen szinten. A katasztrófavédelmisek is kint voltak, fényképeket és jegyzőkönyvet készítettek, amit aláírtam és mondták, hogy eljuttatják a helyi Önkormányzatnak, akik majd fognak értesíteni, de sajnos mi semmilyen támogatást, vagy akár visszajelzést nem kaptunk. Hiteleket vettem fel, adósságom van emiatt, amiket ki kellett és kell fizetnem. Jelen helyzetben az Önök segítsége az éhhaláltól ment meg minket. Nagyon szépen köszönök minden segítséget, amit eddig adtak! Áldott, békés Karácsonyt kívánunk kedves mindnyájuknak és egész családjuknak, mindazoknak akiknek ebben az évben részük van a mi életünkben!

Tisztelettel:

                        Özv. Takács Mártonné

A mi naplónk

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a mama vagyok:

Ez a hetünk, hála a jó Istennek nagyon jól telt el. Nem voltak hidegek, de a tévé mondja a további előrejelzést, ami nagyon megijesztett, mivel egy darab tüzelőfánk sincsen. Úgyhogy nem tudom, mi lesz, rajtunk csak a csoda segíthet! Bele se merek gondolni. Megkaptuk a segítséget Önöktől, amit nagyon szépen köszönök a magam és az unokáim nevében, szinte kilátástalan lenne az életünk enélkül a segítség nélkül! Áldott legyen mindenki, aki ebben a segítségben részt vett!

Én a Brigi vagyok:

Hála Istennek még nincs olyan hideg, mert nincsen csizmám meg kabátom sem. Bár ne is lenne tél, mert félek, hogy mi lesz velem, ha bejön a hideg. Reggel öt órakor kelek és délután négykor érkezek haza. Mikor reggel megyek, sötét van, és mikor jövök, akkor is. És nem elég, hogy reggel és a busz előtt hideg van, mikor hazamegyek, még otthon sincs meleg. Szeretném, ha ezt a telet valamilyen módon túlélnénk!

Üdvözlettel:

                        Özv. Takács Mártonné és Brigi

A mi naplónk

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a mama vagyok:

Tegnap jöttem haza a kórházból. Bent voltam több, mint egy hétig. Már nagyon muszáj volt, mert már így is túlhaladtam az időt egy hónappal, mivelhogy három havonta kéne ezt a kezelést megkapni, és így is túlmentem, majdnem egy hónappal. De már nem halaszthattam tovább, mert már éreztem, hogy legyengülök, fogy az erőm. Már kezdtem étvágytalan lenni, fáradékonyabb voltam sokkal, szédültem. De legközelebb ilyet nem teszek, mert sokat romlott az állapotom emiatt. Már nem egy infúziót kaptam naponta, hanem kettőt, és még a vénásat is mellé. De most már hála az Istennek itthon vagyok. Kicsit jobban is vagyok, jobb az étvágyam is, csak nagyon meg vagyok fázva. A kórházban nem volt valami meleg, nem volt jó a fűtés, csak próbafűtéseket csináltak, még nem működött.

Na de hát nem azért, mintha itthon is lenne mit betenni a tűzhelybe.

Még nem volt lehetőségünk tüzelőt venni a télre. Még mindig törlesztem a tavaszi árvíz adósságaimat, pont a tüzépnek is, amit felvettem anyagra. A kiadásaink épp ezért nem csökkentek, hanem növekedtek. Áldja meg Önöket a jó Isten, hogy segítenek rajtunk!

Tisztelettel:

                        Özv. Takács Mártonné

A mi naplónk:

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a mama vagyok.

Kellemes meglepetésben volt részem! Nagyon kedves vendégek látogattak meg minket. Ami nagyon nagy örömet szerzett nekem és az unokáimnak. Nagyon kellemesen telt el az az egy nap számomra. Nem foglalkoztam sem az idővel, sem a betegségemmel azon a napon. Nagyon jókat beszélgettünk, kicsit közelebbről jobban megismertük egymást, főleg ők voltak rá kíváncsiak, hogy mi hogyan éljük a mindennapjainkat. Hát elmondtuk nagyvonalakban.

Főleg Timin láttam, de Brigi és én is nagyon élveztük ezt a napot.

Timi vagyok:

Nagyon jól sikerült az a nap, amikor itt voltak a vendégek. Nagyon sok reményt öntöttek az emberbe, és segítséget is nyújtottak, de sajnos a pesti iskola nem sikerült. Jövőre még egyszer megpróbálom. Nekirugaszkodtam ennek a tanévnek, folytattam azt, amit elkezdtem, de ettől függetlenül nem adom fel az álmaimat. Jövőre, ha az Isten is úgy akarja, neki szeretnék vágni a pesti iskolának, mert minden reményem, és úgy érzem, hogy a jövőm ott fog megvalósulni.

Volt búcsú itt **********ban, ami nagyon szépen telt, a rossz idő ellenére nagyon sok hívő érkezett, csodálatos élményben volt részem! Meghívtunk egy kedves vendéget is, de sajnos nem tudott eljönni, mert lebetegedett, de hála Istennek már jobban van. Azt mondta, hogy 24-e fele fog érkezni. Nagyon várom azt a napot, mert azt mondta, hogy el fog nekem hozni egy laptopot, amit előre is köszönök neki, és annak, aki felajánlotta, mert máskülönben ilyen ajándékom az életben nem lenne! Sajnos ilyet mi nem tudnánk megvásárolni!

Brigi vagyok:

Én először nagyon megtorpantam a vendégeinktől, de kellemesen csalódtam, sőt a végén nagyon megbarátkoztam velük! Megkértek rá, hogy mutassuk meg a települést, ahol lakunk.

És mielőtt eltávoztak, Anita nagyon aranyos volt, adott egy kis meglepetést, amitől igen meglepődtem, mikor megláttam. Közölte, hogy fordítsam az iskola beindulásra. Hát ez tényleg nagyon jó volt, mert különben nem tudtunk volna az iskolába elindulni. Ebből vettünk bérletet magunknak, iskolába iratkoztunk, és vettünk füzeteket. Áldja meg őket a jó Isten ezért!

Én megint a mama vagyok:

Áldja meg az Isten azt a jó szándékú embert, aki segített rajtam és a családomon! Másfél héttel ezelőtt már itt volt az ács és kérte a bérét, mert tartoztunk neki 85 ezerrel. Ebből meg tudtunk adni 50 ezret, amit a jó szándékú ember küldött. Még mindig nagyon sok tartozásunk van, az ácsnak és a kőművesnek. Itt a tél is a nyakunkon, és még tűzifánk sincs. Az Önök támogatása nélkül éhen halnánk!

Bocsánatot kérünk, hogy előbb nem tudtunk írni, de sajnos még annyi pénzünk sincs, hogy a levelet feladjuk.

Üdvözlettel:

Mama, Brigi, Timi

A mi naplónk

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a mama vagyok:

Ez a hét is olyan rossz volt. Nagy meleg után ez a hirtelen lehűlés, ami nem is baj, hogy lehűlt, mert nehezen viseltem. Nagyon megviselte a szervezetemet. Vérnyomásom állandóan fent volt, szívem is nagyon nehezen viselte. De most, ahogy kezd egy kicsit hozzászokni, most már jobb a közérzetem, de nem sokkal. Már vége lehetne ennek a hónapnak, mert nagyon nehezen telik. Mivel már több napja kenyerünk sincsen, már alig várom, hogy egy kis pénzt kapjunk, mert teljesen kifogytunk, egy fillérünk sincsen. Minden forintunk, amit kapunk, az én nyugdíjam, a gyerekeknek a pénze, a villanyra, vízre, és a házunk rendbetételére, a kölcsönök fizetésére megy, mert ahogy mondtam, árvízkárosultak vagyunk.

És ebből a kis pénzből, amit kapunk kellett megcsináltatnunk az otthonunkat. Tönkre mentek a falak, a mennyezet és ezeket, hogy meg bírjam csináltatni, hitelbe vannak véve az anyagok, hitelbe dolgoztak a munkások. És ezeket fizetgetem, de ez el fog húzódni, még jövő ilyenkorra is, mire kifizetem őket. Jön majd az Iskola nemsokára. Bele sem merek gondolni, hogy indítom el a gyereket, mert semmiféle segítséget nem kapok a hivatalban sem, csak Tőletek, Önöktől. Ami nagyon szomorú, mióta tönkre ment az otthonunk, egy fillér segítséget sem kaptam még a hivatalból, pedig a tévében hallottam, hogy ilyen helyzetben, mint amiben mi vagyunk, kéne kapnunk valamilyen formában segítséget. Még az volt a szerencsénk, hogy a tüzépen a tulajdonos már 45 éve ismer engem, és kiadta nekem hitelbe az anyagot, ami nem kis összeg. És ezeket fizetem neki részletenként.

Áldja meg őt az Isten, hogy ezt is megadta, mert különben már otthonunk sem volna.

Én a Brigi vagyok:

Nagyon örülök annak, hogy a mama már jól van. Mert azt hittem, hogy már el fog távozni tőlünk, nagyon rosszul volt. De hála a jó Istennek, most már jobban van. Nem baj, ha szegények is vagyunk, én ezt is elfogadom, így ahogy van, csak a mama köztünk maradjon. Mert ha ő nem lesz velünk, akkor már teljesen kilátástalan lesz az életünk. Édesanyám négy éve, hogy meghalt.

De hála az Istennek még itt a mama csak Ő ne hagyjon el minket. Nem is tudnám, hogy mi lenne velem teljesen magamra maradnék. De bízok benne, hogy az Istenke megtartja még nekünk!

Üdvözlettel:

Brigi és Mama

Vissza a főoldalra

A mi naplónk

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a mama vagyok:

Nagyon köszönöm a segítséget, amit adtak a magam, és az unokáim nevében. Számunkra ez nagyon nagy segítség volt Önöktől, amit tiszta szívből köszönök, mert, ha ezt Önök nem adnák számunkra, az élet lehetetlenné válna.

Minden pénzünk a kiadásokra és az adósságokra megy el. Az eddigi rezsin felül a ház javítására felvett hitel, illetve az anyagok, amiket hitelbe vittük ki a tüzépről, az ácsok és a kőműves bére. Lakásbiztosításunk nem volt így semmiféle kárrendezésre nem számíthatunk.

A hivatalban is azt mondták, hogy nincs rá pénzük, hogy segítsenek, pedig a kárszakértők itt voltak nálunk, mindent lefényképeztek és jegyzőkönyvet is írtak, és azzal bíztattak, hogy kell kapnunk segítséget a hivatalból. Most az Önök segítsége nélkül tényleg éhen vesznénk. Nagyon megkérem Önöket, hogy legyenek elnézőek, ha nem írunk Önöknek minden héten, mert annyi sincs, hogy ezt feladjuk a Postán. Köszönöm szépen!

Timi vagyok:

Olyan nagyon megörültem, mikor megkaptuk a pénzt Önöktől, mert már semmink nem volt, és olyan jó volt, hogy elmehettünk vásárolni!

Brigi vagyok:

Én is nagyon köszönöm, hogy segítenek nekünk, és az ilyen kilátástalan szegény embereken. Ha nagy leszek én is mindent meg szeretnék tenni a szegény és bajba jutott emberekért, mert én tudom, hogy milyen szegénynek lenni, és bajban élni. Mindent el fogok követni, hogy legyen belőlem is valaki, ezért is tanulok. Ez ösztönöz a tanulásban, hogy én is segíthessek másokon. Még egyszer köszönöm a segítséget a magam és családom nevében!

Tisztelettel:

                        Mama, Brigi, Timi