Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Én a Brigi vagyok:
Nagyon várom, hogy már vége legyen a szünidőnek, mert már szeretnék iskolába menni, egy kicsit a magam korosztályával is lenni. Mert már itt minden nap egyhangú. Mindig ugyanaz van, felkelünk, kitakarítunk, valamit elkészítünk, hogy tudjunk valamit enni, ami egyre nehezebb nap, mint nap, mert itt, ahol mi lakunk, Északkelet-Magyarországon, ez itt a legdrágább része Magyarországnak. Egy kg kenyér 319 Ft a legolcsóbb. Egy liter tej, a legolcsóbb termék 245 Ft. Nem beszélve a többi élelmiszerről, mint a burgonya, és ilyen árak mellett élünk. Amik itt vannak, ilyen kevés pénzből, amiből mi élünk hárman és a Mama. Nagyon nehéz úgy beosztanunk, hogy egy hónapig valahogy ki bírjunk tartani. Várom az iskolát egyrészt nagyon, de egyrészt meg nagyon félek, hogy meg tudjuk-e venni az iskolához való dolgokat. Vannak olyan, velem egykorú lányok, akiknek vannak szüleik, és őnekik minden évben megvan minden felszerelésük, szép ruhák, táskák, írószerek, szép cipő. Énnekem meg csak olyan van, ami másnak nem kell, és megkapom tőle.
De remélem, ez az időszak egyszer el fog múlni, leszek még egyszer önálló felnőtt, elvégzem az iskolát, lesz állásom és majd akkor nekem is lesznek kedvemre való szép cuccaim.
Én a Mama vagyok:
Nem sokára el fog menni a nyár, sajnos itt lesz az ősz. Amitől nagyon félek előre. A téli tüzelő miatt. Még annyi tüzelőfánk sincs, amit egy kis madár elvinne a kis csőriben.
Nagyon félek a fűtési időszaktól, nem elég, hogy a mindennapi betevő falatunkkal küszködünk. Itt az iskolaidő is nem soká, csak legyen miből ezeknek a gyerekeknek venni a dolgokat. De sajnos nincsen, mert ha Önök nem lennének, már rég éhen haltunk volna.
De hála az Istennek, Önök vannak, áldja is meg magukat a jó Isten minden adományukért, amit adtak és tettek értünk.
Köszönettel: a Mama, Timi, Brigi, Dóri
