Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mostanában szinte folyamatos rohanás az életünk. Próbálok ügyeket intézni, sajnos kevés sikerrel. A gyerekek örülnek a szép időnek, örökké nyúznak, hogy menjük a játszótérre. Sokat vagyunk a szabadban, de azért kell haladnom valahogyan a munkámmal is. Csomagolunk, készülődünk, ha minden rendben megy, hamarosan költözünk. Úgy gondolnánk, hogy kevés holmink van, de mégsem... Sajnos sok, és nem egyszerű jól csomagolni. Közben készülődünk a Húsvétra, főként lelkiekben, mert nem szoktunk nagy vendégséget rendezni. Nem is lenne miből, és nincs is ki jöjjön. Mi sem megyünk idén se sehová. Egy kicsit kikapcsolódunk, majd folytatjuk tovább, ahol abbahagytuk. A férjem sajnos sokat betegeskedik, aggódom miatta.

Mindenkinek szép, Ünnepi készülődést kívánunk!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten kaptuk meg utolsó fizetésünket a szezonális fametszésből.

Nem kaptunk valami sokat, de mégis több mint a semmi!

Ebből a kis összegből elmentünk *********-ra és vásároltam némi alapvetően szükséges élelmiszert.

És találtunk 990 Ft-ért topánkát, így meg vettem nekik tavaszra.

Azonban még nincs a kertbe vetőburgonya, és vető magok sem.

Így várunk a családira, de nem tudom, hogy oldom meg, mert elmegy a pénz a számlákra.

És már munka sincs, amiből lenne egy kis pénz és meg tudnám oldani..

Így kezdődik az egész ördögi körforgás elölről.

Tisztelettel:

Révész Péterné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sokat vagyok fáradt, szomorú, és sokszor elkedvetlenít ez a sanyarú élet... Felőrlődött az optimizmusom, az élni akarásom, a vágyak az álmok elhagytak. Élek, mint egy öregember, várom a napokat egymás után, és céltalan lettem... Minden nap jó, ami elmúlt gond nélkül, és a holnap is legyen egyszerű... Az alapvető dolgokat, ha elő tudom teremteni a családomnak, már boldog vagyok. Én valahogy nem ezt vártam, nem erre készültem, nem ezt akartam...

Tudom, mindenkiben felrémlik most az a gondolat, hogy a boldogságot mindenkinek önmagának és önmagában kell megteremtenie, nekem ez most nem megy már, fáradt vagyok, és nyűgös, és magányos, és úgy szeretnék kicsit másként élni, és másként tenni a dolgaimat, de be vagyok határolva, de nagyon...

Még életemben nem éreztem magam ennyire egyedül és magányosnak. Már feladtam mindent, azt érzem kicsit meghaltam...

Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi taszított le ebbe a nagy mélységbe. Azt hiszem, apránként csúsztam lefelé, de a legnagyobb lökést az adta, hogy a 17 éves fiam nem ment iskolába a héten, ment pénzt keresni, almafát metszenek napszámban, egy fáért kap 300 Ft-ot, és naponta max. 8 fát tud megmetszeni, tehát keres 2.400 Ft-ot, reggel 7-től délután 5-ig kint vannak a határban, ebben a hidegben, mert felénk még most is fagypont körül van a nappali felmelegedés is, éjszaka pedig -10 fok volt ma reggel is (hajnali 4-kor néztem meg).

Ettől nagyobb arcul csapás azt hiszem, nem kell az élettől, mikor 17 éves fejjel egy kamasz ezt teszi, ahelyett, hogy élné a kis gondtalan életét, haverokkal csatangolna, és hajkurászná a csajokat… Ehelyett azon töri a fejét, hogy ebből a pénzből, amit most keres, be tudunk vásárolni a kiürült hűtőbe, megtöltjük, és vagy két hétig gondtalanul leszünk...

Őrület így élni... Az újságkézbesítésért sem kapok csak nagyon keveset, felére csökkent a pénzem, és ha nem tetszik, mondjak fel, ennyi a válasz, pedig ebben az elmúlt hidegben elég volt elvégezni a munkát... A svájci frankos hitel az természetesen a duplájára emelkedett, de miért vettem fel? Nem mondta senki, hogy tegyem rendbe a házunkat... 

A lányom konfirmálni fog április 1-én (virág-vasárnap) tele van a szívem bánattal emiatt is, a fiamnak mikor Ő konfirmált, csináltunk nagy összejövetelt, rokonok-ismerősök itt voltak, de most nem tudom a lányomnak ugyanezt megtenni, pedig így lenne fer... Ha valami csoda nem történik, nem is tudom mi lesz velünk....Már megnéztük a blúzt, a szoknyát, cipőt, az is egy vagyon lesz, de azt muszáj megvenni, és persze ilyenkor mindent ki kell fizetni az egyház felé is...

Nagyon kilátástalan az életünk, és nagyon elszomorít ez a helyzet... A tehetetlenség a legrosszabb a világon, mikor az ember menne dolgozni, vagy bármit, amivel tudna változtatni, de semmi lehetőség sincs... Csupán ez az Alapítványos támogatás jelent némi segítséget a számunkra, ennek a segítségével tudunk még élni, de ha ennek is vége szakad, mihez kezdünk?

Nem panaszkodok már, ezt sem annak szántam, csak kicsit kiírtam magamból az életünket, ami nagyon nehéz most. Remélem az egészségünk megmarad, és tudunk még tavasszal kezdeni valamit a kertünkkel, és remélhetőleg az életkedvem is visszatér kicsit a napsütéssel együtt... Elnézést szeretnék kérni a sok panaszomért, de most nagyon kilátástalan az életünk. Tisztelettel:

Juhászné Mária

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt héten ment már a középső fiunk is oviba. Sikeresen átestünk a bárányhimlőn. A kicsi nagyon várta  a  bölcsit. A nagy fiunk nem nagyon díjazza a sulit, de hát muszáj tanulnia. Jó tanuló, hála égnek! Múlt héten kaptunk levelet az E-ON-tól: kikapcsolási értesítő. Nem tudom, hogy oldjuk meg ezt az egészet, mert nagyon nehéz.

A mosógépem folyik, mert szét van rohadva az alja. Pénz híján nincs másik.

Történhetne velünk már valami jó is!

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten volt a születésnapom. A gyerekek megleptek egy tortával, nagyon örültem neki. Zsani titokban tartotta, de elég nehéz volt neki. Ilyen még soha nem történt velem, erre is a fiam kuporgatta össze az árát. Pont aznap sikerült egy kis rántott húst sütni, és rizibizit csinálni hozzá.

Most még a munka mellett nem jó a vérnyomásom, vérvételen is korán voltam, hogy visszaérjek a munkakezdésre. A boltba is korán kell menni, hogy legyen otthon kenyér.

Tisztelettel:

Bede Mónika

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is nagyon jól telt a gyerekeknek és nekem is.

Az iskolában vetélkedő volt az egész osztálynak, a téma az egészséges életmód és táplálkozás. Tünde csapata harmadik helyezést ért el. A közmunkán hétfőn kezdtük el az apró magok elrakását – répa, zöldség, borsó. Kedden a paradicsomot és a paprikamagot raktuk el tejes pitlikbe. Szerdán az öregotthon és az utca takarítása volt a feladatunk. Volt olyan is, hogy a másik brigádnak kellett segíteni a földet gereblyézni, a hagyma helyét előkészíteni. Nagyon jó társasággal dolgozok, és szeretnek is velem dolgozni. Van egy nő, akit kikülönítenek, mert kerüli a munkát, csak telefonálgat. Kiadták, hogy kapáljuk meg a virágos kertet, én csináltam, ő meg állt, a polgármester meglátta és leszidta. Mondtam is, hogy én többet nem dolgozok vele, mert lusta.

Itthon összetakarítottam a kertet és az udvart, végre itt a jó idő. Megkapáltam a virágos kertet is a kerítés mellett.

Hát így telt a hetünk változatosan.

Tisztelettel:

Merényi Gyuláné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Szombaton voltunk a Ped-intézetben Dettivel, ő az Autista kislányom, most hét éves, igazából a vizsgálat elsődleges célja az Iskola, és annak kiválasztása. Hosszú volt a vizsga, végig bent lehettem, vagyis tíz percet hiányoztam, mert Én jobban izgultam, mint Detti, és sikerült befulladnom, fújtam, de már későn. Majd visszamentem, és oda lett a sminkem, és elég zilált lettem, bevérzett a szemem, szóval igyekeztem kultúrált külsőt ölteni a nagy napra, de nem igazán sikerült megtartani. Na nem is ez a lényeg, hanem, hogy jól sikerült ügyes volt közvetlen beszédes, lehengerlő és ámulatba ejtette a vizsgálókat, mert utoljára egy sarokba húzódó nem kommunikáló ordító kislányt láttak. Rettenetesen sokat fejlődött, mindent tudott, és igen választékosan végig megtartott figyelemmel zajlott a vizsga, 110-es lett az IQ -ja.

Nehéz kérdések is voltak pl:-Hány km van Budapest és Debrecen között? vagy -Miért fizet több adót, aki többet keres?

Mindent összevetve büszke vagyok rá, és élvezetes volt látni, hogyan teljesít, ha nem támaszkodhat rám.

Mehetünk rendes Iskolába, Detti is nagyon boldog. Nagyon sokat tanultunk is, meghozta a gyümölcsét a sok igyekezet, pedig de sokan mondták, hogy miért nem adom be intézetbe? Erre egyszerű volt a válaszom: mert az enyém és felelős vagyok érte! Szóval egy újabb lépcsőfok, amit sikerült megtennünk.

Tudatában vagyok annak, hogy nem lesz egyszerű, mert az (elfogadó közösség) még mindig hiányzik. Tudom, hogy sok csatánk lesz még, de soha nem adom fel. Most már nyugodtan készülhetünk Janika műtétjére… A nyugodtan nem igaz, mert egyáltalán nem vagyok nyugodt.

Az idén ültetünk, és szeretnénk egy pár csirkét, igazából figyelemelterelés céljából. A gyerekek kiskacsára vágynak, mint házi kedvenc, tehát nevet adnak neki, így nekem anyakönyveztetni kell őket, ezért megenni tilos! Így lesz három boldog kacsa a nagy baromfi-állományban. Persze, csak ha a macska keresztbe nem húzza a számításainkat.

Jelenleg minden rendben, szép hetet mindenkinek!

Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elnézést kérek hogy csak most írok de eddig nagy munkában voltam, most pedig beindult a kerti munka. Hogyan telt a hónap? Sok munkával.

Móni lányom nagyon sokat volt itthon, mert sokszor meg volt fázva. Amúgy jól megy neki a tanulás. Nelli lányom jár jelentkezni, és jól van.

Petike fiammal akadnak problémák, ami szokásos ilyenkor, ebben a korban. Tizenhárom évesen, keménykedik, beszólogat, és nem elég, hogy tájszólása van, hanem még rondán is beszél! Volt ezért fejmosás, és szóltam az iskolában is, hogy jobban figyeljenek oda a beszéd és viselkedési stílusára.

Különben voltak kirándulni a két kicsi Budapesten és Gödöllőn az Erzsébet palotában Pesten a csodák palotájában és a repülőtéren. Nagyon jól érezték magukat, ez történt mostanában.

Tisztelettel:

Révész Péterné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk kis udvartakarítással kezdődött, majd délután fogászat, ahol nem kaptam kezelést, mert be volt gyulladva az ínyem. Gyógyszert kell szednem, és 26-án kell vissza mennem.

A körzeti orvosnál is voltam beutalókat kérni, saját részemre és Violának is.

Voltunk tüdőgondozóban, hasi ultrahangon, és laborban vérvételen, kétszer is.

Palinak már a héten utaltak heti fizetést 13.250 Forintot, de csak 12.000-et tudtunk levenni.

Lassan már csak beindul ez a hetes fizetés, hiszen már hét hete dolgozik.

A hét pénteki napján Miskolcon jártunk, mentünk vissza kontrollra Violával, vittük az eredményeket.

Minden rendben volt, szépen gyógyul a vese helye, és a műtéti hegek is, a másik vese pedig teljesen jól működik még. Fél év múlva kell visszamennünk.

**********-ról haza érve a szomszéd faluba bicikliztünk Ádám fiammal át, illetve Pali is jött, mert kertet kellet művelni a barátainknál. Mi hölgyek pedig főztünk egy kis babgulyást. Jó volt jól éreztük magunkat jót beszélgetünk. Néha kell is ez a kis kikapcsolódás.

Több napon keresztül nagyon jó időjárás volt itt mifelénk, szépen sütött a nap.

Hétvégén elkészítettük Palival a fóliasátrat, és veteményezni fogok majd bele.

Hát ennyi minden történt nálunk a héten.

Maradok Köszönettel, Tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

A 2012.03.19. és a 2012.03.25. közötti időszak:

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a férjem délelőttös volt.

Mivel délelőttös volt, így ez idő alatt én a házimunkával és a főzéssel foglalkoztam.

Mikor hazaértek a fiúk a suliból, nekiálltak tanulni, majd amikor a férjem is hazaért, nekiálltunk a kerttel foglalkozni, vagyis előkészíteni.

Hétvégén elkezdtünk vetegetni és a fákat megmetszeni.

Vasárnap pihentünk, majd délután a következő hétre készítettem elő a holmikat, amik kellenek majd.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Szerencsére vége a fűtési szezonnak és valamiben tudunk spórolni. A fiam lába szépen gyógyul és  mehetett ma már iskolába. Igaz az első két órára nem ment be, mert a személyi igazolványát intéztük **********én az okmányirodában. Nem lett volna ez a plusz út, ha pénteken nem felejtem el a születési anyakönyvi kivonatot elvinni. De ma soron kívül fogadott minket az ügyintéző, és nem kellett újra időpontot kérni. A lányok jól vannak, nem betegek és rendesen járnak az oviba. Minden nap átmegyünk játszani a játszótérre, nagyon élvezik, hogy végre jó idő van. És én is kikapcsolódom egy kicsit velük együtt. A palánták szépen fejlődnek a sátorban, bízom benne, hogy meg is fog maradni és nem megy tönkre.

Tisztelettel:         

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Eszter egyre rosszabbul van, még mindig folyik a kivizsgálás, a két kicsi meggyógyult, Cinti versenyen volt egy arannyal jött haza, Sanyi még mindig biceg. Egész nap a kórházban ülök, nem tudok dolgozni sem, egy forintom sincs, a kórház és a gyógyszerek mindent elvittek, nem tudok fizetni semmit. El sem tudom képzelni, hogy mi lesz velünk, ha nem kapjuk tovább az Alapítványtól, a segítséget!

Tisztelettel:

Molnár Család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Gyönyörű napos idő van, és igen kedvező a veteményezésre, amit ma meg is kezdünk. Amink van, azt elvetjük. Gyerekek is jönnek segíteni a kertbe, sőt a kisebbik kislányom kért egy darab kertrészt, ami az övé lesz, és Ő ülteti be és Ő fogja gondozni is. A ház körül bőven akad tenni való, viszont munka a férjemnek még mindig nincs. Reménykedtünk, lesz zöldség szedés, de sajnos nincs, mert annyira lement az ára, hogy a gazdák nem szedetik fel. Nagyon sok helyre próbáljuk leadni az önéletrajzunkat, hátha sikerül valami. Most a héten is férjemnek több helyre is próbáltuk, de sajnos sikerünk nincs még. Telnek a hónapok, és egyre kevesebb minden hónapban a bevételünk. Egyre több a csekk elmaradásaink, megint halmozódnak a dolgaink, és rettegünk minden hónapban, hogy mi lesz velünk. Villanyunk, gázunk kikapcsolás szélén tart, és nem tudom mi lesz, mert 90.000 Ft/hó az összes jövedelmünk, amiből 45.000 Ft hitel fizetünk, persze sokkal többet kellene, de annyit bírunk, és ha ezek letelnek, akkor jön a többi sorban, ahogy bírjuk, fizetjük, mert nem akarjuk, hogy a gyerekeinkre maradjon a sok adósság. A tény az, hogy nem igazán marad semmire egy hónapban. A gyerekek nagyon várják már, hogy mikor veszünk ruhákat, kis topánkát, meg ilyesmit, mert hát nincs nekik sok mindenük, de sajnos nem birok. Annyira fáj a szívem, hogy mindig nemet kell mondanom mindenre. Hála Istennek, senki nem beteg, és már ez is nagy öröm számomra. Mostanában volt sok minden, igaz apróbb baj most is akadt a nagyobbik kislányomnak. Jövő héten kell mennie sebészetre, kivágnak a lábáról két tyúkszemet. Remélem nem fog Neki fájni nagyon, de muszáj, mert nagyon fáj a lába a cipőben. A remény a szeretett vezényel minket, és remélem mihamarabb megtaláljuk az utat a jó felé.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetet Mesikém itthon töltötte, bárányhimlős lett, tetőtől talpig pöttyös volt. Szerencsénkre elég jól tűrte, csak néha kellett végigsimogatnom, mert keveset viszketett neki. Mára már csak apró sebei vannak, a nagyja leszáradt. Oviba viszont még nem mehet, csak ha teljesen elmúlt neki, ami az orvos szerint még egy hét. Pedig menne nagyon, itthon nagyon unatkozik nincs gyerektársasága.
Edinám és Janikám jól van, kisebb problémákat leszámítva, minden rendben velük.
Hónap vége van, mint mindig, ilyenkor pénzünk már nincs. Kölcsön kell kérnem, hogy legyen itthon amire éppen szükség van. Szerencsére főznivaló még akad a hó eleji bevásárlásból. Jövő hónapunk még nehezebb lesz.
Köszönöm a Támogatónak és az Alapítvány munkatársainak a segítséget, amit nyújtottak nekünk.
Tisztelettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Drága segítőink!

Én a Nagymama vagyok:

A napok egyre nehezebben telnek felettünk, nem elég, hogy beteg vagyok és már orvosságra sem telik, mellette itt vannak a lányok is, kiket imádok az életemnél is jobban, de már nem bírom. Alig bírok nekik a szájukba egy kis kenyérkét adni. Nem elég baj nekünk, hogy minden élelmiszer feljebb emelkedett, emellett a lányoknak még a bérlet is. Tartok attól, hogy már lassan nem bírom őket iskolába járatni. Szegényeknek elég baj az, hogy korán mennek, későn jönnek és még éhen is egész nap, mert arra nem telik, hogy legalább egy kis zsíros kenyeret vinnének magukkal az iskolába. És mind azért, hogy sikerüljön nekik kitörni ebből a szegénységből, és hogy elérjenek valamit. Itt van a küszöbünkön a második legszebb ünnep, ami létezik és tartok attól, hogy a lányoknak nem fog jutni egy kis kenyérke az asztalra. Pedig úgy szeretném, hogy legalább ilyenkor egyenek egy kis finomat, valami jót. El vagyok keseredve! Félek minden egyes naptól, hogy honnan, miből, hogy segítsek a lányokon. Legtöbbször éhen veszem be a gyógyszereket, hogy csak ők egyenek, mert tudom, hogy kell nekik az a kis erő. Nem érdekel, hogy mi lesz velem, hogy itthon egyedül össze is eshetek éhen, vagy ha lehunyom a szemem, már többé nem nyitom ki. De tudom, hogy bírnom kell, mert nekem még van egy küldetésem, amit a jó Isten rám bízott és teljesítenem kell! Mert ha én nem leszek, ezeknek a lányoknak már nem lesz senkijük. Nagyon szépen kérem Önöket, segítsenek, mert nekünk csak Önök vannak. Mink csak magukra számíthatunk!

Én Brigitta vagyok:

Hála a jó Istennek, már kezd melegedni az idő, és már nem fázik a lábam abban a szanaszét cipőben, amit még karácsonyra kaptam. Nem tudom, hogy mi lesz velünk, mostanában a Mami alig tud kenyeret venni az asztalra, nagyon drágult a bérlet, és azt a kis maradék pénzt is elviszi. Gondolkodtam már rajta, hogy inkább otthagyom az iskolát, hogy megmaradjon az a pénz, de a Mami nem engedi, mert szeretné, hogy legyen belőlem valaki. És én ezt próbálom is teljesíteni. Sokszor már az éhségtől nem látom, hogy mit olvasok, vagy mit írok, de muszáj. Ki kell törni ebből a szegénységből, segíteni kell a Mamán is, hogy ezt a sok jóságot vissza tudjam neki egyszer egy nap hálálni. Remélem addig is, hogy a jó Isten és maguk is velünk lesznek!

Mami és Brigitta

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre itt a tavasz, a gyerekek jól vannak, és iskolában, óvodában vannak.

A héten meglesz Detti Ped vizsgálata, nem tudom mi lesz, mivel épp intellektusú, rendes osztályba tanácsolnák, ahol valljuk be a gyerekek nem elfogadóak a mássággal, és félek attól, hogy állandó retorzió érné, ami nyomban tönkre tenné az eddig igen nehezen felépített munkánkat. És a tanár nénik közül is lehetne válogatni, mert némelyik nem igazán Pedagógus („Erre a gyerekre nem szólok, mert az Apuka ingyen javítja a Trabimat…”) így csakis a másik a hibás. stb....

A szülőkkel is nagy a probléma, mert hát nem mindenki, vagyis csekély a számuk azoknak, akik akár egy pillanatra is beleképzelnék magukat a másik helyzetébe, és kicsit elgondolkozna azon, hogy az ő gyermekét vajon jól neveli-e azzal, hogy csak ˝egy gyagyás˝ kifejezést használ a gyermek előtt. Nem kívánok ezeknek semmit, de jó volna, ha inkább azt mondaná a gyermekének, hogy ez a kislány beteg, és nem tehet róla, inkább segíts neki! Izgulok, mi lesz, és, hogy sikerül a vizsga és jól szeretnék dönteni (hogy a kislányom, élvezze, szeresse az Iskolát).

Nagyon várja, nem akarom, hogy csalódjon, szeretném boldognak látni, akár egy speciális kis létszámú osztályban is.

Tisztelettel:

Lencsés Jánosné