Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elsőként is szeretném azzal kezdeni levelemet, hogy a gyerekeim nagyon örülnek az iskolának! Minden reggel már hatkor felkelnek, és nagyon aktívan készülődnek az iskolába. Hát remélem egész évben ilyen aktívak lesznek! Már a nagy gyerekem két ötöst szerzett!

A két kicsi most azon igyekszik, hogy ők is tudjanak bizonyítani és, hogy minél több jó jegyet szerezzenek. Én még mindig járom az orvost, és a kórházat. Még most sem tudják az orvosok, hogy mitől görcsölök, nagyon jó lenne, ha már tudnák, mivel egyre jobban fáj, és annyira ki vagyok merülve a sok fájdalomtól. Május óta egy éjszakát se tudtam végigaludni, mert állandóan csak a fájdalmat érzem, csak a sok fájdalomcsillapítón élek. Hálát adok az én egyetlen jó Istenemnek, Jehovának, hogy ilyen megértő családom van, és ott segítenek, ahol tudnak. Még a párom is igen gyorsan összekapta magát, és mindenbe számíthatok rá. A gyerekek is nagyon szófogadóak, és megértők. Vincéjékhez nagyon sok új gyerek érkezett az iskolába, aminek Vince nagyon örült, mivel új barátokat szerzett. A kicsi most megy versenyezni a testnevelés tanárral, fekvőtámaszból. A nagy gyerekem, Géza, októberben mennek egy páran az iskolából Ukrajnába kérdezz-felelek versenyre. Nagyon izgul, és már várja is, mert még soha nem volt ilyen messze tőlünk. A helyzet változatlan, munka még most sincs, pedig nagyon-nagyon nagy szükségünk lenne most rá, mivel lassan hideg lesz, és se kályha, se fa és még azon felül a padlást se tudjuk leszigetelni. Nagyon jó lenne, ha valaki tudna ebben segíteni, legalább annyiban, hogy a lakás szigetelve legyen. Nagyon nagy gond menne le a vállunkról, és  persze a gyerekeknek se kellene kötött pulóverben aludniuk, ami nagyon kényelmetlen számukra, és nem is egészséges.

Ezzel zárom soraimat, tisztelettel:

Cseténé Viola