Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Elmúlt a Karácsony is. Nagyon vártuk, bár tudtuk a fa alatt most sem lesz ajándék, de élünk, és megvagyunk egymásnak, egészségesek vagyunk, lassan itt tartunk, hogy ezeknek is örülnünk kell. Az alapvető dolgok is nehezen előteremthetőek a mai világban az, hogy fűtés legyen a lakásban, és ne legyen kikapcsolva a víz, a villany, a gáz. Sajnos ez is nehézségekbe ütközik, hogy ezeket kifizessük. Talán mi falun élők kicsit annyival könnyebb az életünk, hogy megtermelünk a kertben sok mindent, amit mostanság elő tudunk venni, és van krumpli, van mit főzni. De az, hogy egész tavasztól késő őszig dolgozunk, és abból a nagyon kevés pénzből kell kigazdálkodni a szántásra, vetőmagra, permetező szerre való pénzt is, azt ilyenkor senki nem gondolja végig. És míg más pihengetett a hűvös szobában, vagy éppen reggelente sokáig aludt, addig akinek kertje van, és műveli, az már dolgozik, és este még mindig dolgozik, hogy legyen meg minden a családnak.
Tudom ez másoknak sokszor érthetetlen, elnézem a Tv-ben a műsorokat, micsoda pompázatos berendezések vannak a lakásokban, és micsoda ételek az asztalokon. Mi még a szemünkkel sem láttunk olyat, nemhogy esetleg ilyet ehetnénk!
Néha belenézek a való világba is, de azon is csak felidegesítem magam, hiszen a rengeteg étel ott van, a banán ott barnul meg, a mandarin ott rohad el, én meg nem tudok venni a gyermekeimnek ilyen csemegéket. De ez van, nekünk ez jutott. Legalább munkalehetőség lenne! De felénk még ez sincs, sem alkalmi munka, semmi.
Nagyon nő a lopások száma is, szinte mindent ellopnak a faluban már. Még a tyúkok óljára is lakatot kell rakni, mert egy reggel majd arra ébredünk, hogy ez sincs meg, és még akkor tojásunk sem lesz.
Nagyon el vagyok keseredve, nagyon nehéz az életünk, a hitelem is nagyon megemelkedett, és alig marad pénzünk a megélhetésre, szinte naponta krumplit főzünk valamilyen formában. Ma lebbencsleves lesz, és rakott krumpli. Estére meg sütök egy kis krumpli lángost, hogy kevesebb kenyér kelljen. Jó az is, megtelik vele a gyomor, főzök egy teát hozzá, és nyugodtan alszanak a gyerekek is utána, nem ébrednek fel éjszaka, hogy milyen éhesek. Mióta szünet van, nagyon hiányzik nekik az ebéd és a tízórai, uzsonna, hiszen az változatos és laktató volt, itthon meg alig van valami ilyenkor hónap végén már.
Alig várjuk, hogy megkapjuk a támogatást, és újra megtöltsük a hűtőt.
A jó Isten áldja meg mindenki életét, aki lehetővé teszi a számunkra, hogy megkapjuk ezt a segítséget!
Tisztelettel:
Juhászné Mária