2010.05.10-től

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Először is elnézést kérek, hogy kicsit késve küldöm a naplóm, de sajnos a sok gond miatt kicsit elfeledkeztem, bocsánat. Sok gondunk van, és nagyon elfáradtam. Kikapcsolták a tévénket, nemsoká a vizünket, és semmit nem tudunk tenni. Ez egy borzaszó érzés, ma egész nap sírtam, mert a gyerekek még tévét sem tudnak nézni. Annyira fáj, és még mi jöhet, nem tudom, de semmi jóra nem számítok! Tovább nem is panaszkodom, nem akarok, mert szégyellem magam, mindig csak a gondomról tudok írni. Esik az eső napok óta, ez is elszomorít, még napszám sem akad az idő miatt. Szerencsére betegek nem vagyunk, még ez vigasztal, mert nem bírnám még azt is ki. Napok óta rossz álmok gyötörnek. A gyerekek is észlelik most már a gondokat, persze próbáljuk úgy csinálni a férjemmel, hogy minél enyhébben érzékeljék, de ez sajnos nem mindig sikerül. A gazdasági válság minket szó szerint tönkre tett, tudom nem vagyunk egyedül az országban, szörnyű, hogy semmit nem ér a pénz, nem tudok felmutatni semmit belőle! Éppen, hogy éldegélünk napról napra. Könnyeim most is hullnak, mert félek a jövőtől, hogy mit hoz még nekünk. Azt hiszem kiborultam, ne haragudjanak kérem! Most ennyit írnék, majd megpróbálok legközelebb többet írni!

Üdvözlettel: Vincze Zoltánné