Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is jól telt a gyerekeknek és nekem is, nagyon boldog vagyok.

A gyerekeknek a szünidei foglalkoztató program bővült. Ezen a héten hétfőn ügyes kezek, kedden 14 órától szünidei matiné, természet-, ifjúsági- és rajzfilmek vetítése. Csütörtökön 14 órától mocorgó: ügyességi játékok, sportvetélkedők, természetjáró túrák, stb. Nagyon szeretnek menni, mert így lekötik magukat  nyári szünetben. A közmunkán sajnos két emberrel kevesebben vagyunk, mert lejárt a közmunkájuk, nagyon szerettem velük dolgozni. Minden szerdán gyakorlaton vagyunk. Most zöldbabot konzerváltunk és almakompótot csináltunk az öregeknek. A locsolást még mindig csináljuk, majd lehet, szabadságot kapunk. Itthon nagyon boldog vagyok, mert Piroska babát vár, így nagymama leszek. Nem tudom, hogy mit szól majd a fiú és a szülei. Mert Piroska a születésnapján akarja megmondani.

Hát így telt a hetünk.

Tisztelettel:

Merényi Gyuláné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elég tűrhető hetünk volt! Három napig jártunk meggyet szedni. Volt velünk a 12 éves fiam is, mivel ő elég magas gyerek és elérte a meggyet. Nagyon sajnáltuk szegényt, már ebéd után nem nagyon bírta! De kitartóan jött velünk, és kis napszámát ide adta nekünk, hogy pótol az enni valóba. A két kicsi minden órában hozta nekünk a friss vizet, nagyon aranyosak voltak. Elég nagy meleg van itt mifelénk, eddig még elviselhető volt, de most már 38 fok meleget mond. Sajnos nem jut fürdőre nekünk így itt, a strandon összebarátkoztak a jegykiadóval, és segíteni szoktak neki szemetet összeszedni, és cserében egy órára bele mehetnek a vízbe. Nagyon boldogan szoktak haza jönni. Sajnos nyaralni szeretnének menni, de nem jön össze. Jó lenne már egy kicsit felhőtlenül együtt nyaralni a családommal, egy kicsit pihenni. Néha úgy érezzük magunkat a párommal, mint egy duracel nyuszi, le vagyunk merülve, és ez napról napra rosszabb. Jó lenne már kikapcsolódni, és csak a gyerekekkel játszani, és csak 2-3 napig velük foglalkozni. Na de bízzunk abban, hogy talán egyszer nekünk is lesz nyaralásunk. Volt már róla szó, hogy elvonatozunk a Balatonig és vissza csak, hogy láthassuk a Balatont.  Mi felnőttek még mi sem láttuk soha. De csak könyörögnek a gyerekek, nem tudják szegények meg érteni, hogy nagyon messze van. Így hát maradt nekünk a hordóból készült kerti zuhany, amit a párom készített a gyerekekkel. Jó ez nekünk, be csukjuk a szemünket, amikor alá állunk, és magunk elé képzeljük a Balatont. Ez legalább ingyen van (az álmunk ezért nem kell fizetnünk). Ezzel zárom soraimat további kellemes napot kívánunk mindenkinek, és szép napot és még egyszer mindent nagyon szépen köszönünk!

Tisztelettel:

A Csete család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Rémálommá vált az életünk, júliusban lejár a lakás bérleti szerződése. Rendesen fizettem a rezsit, de sajnos átalányt fizettem, és kijött gázból és villanyból is egy nagy összeg, ha három héten belül nem tudom kifizetni az öt gyerekkel az utcára kerülünk! Éjjel-nappal dolgozok, és rohanok befizetni a pénz apránként, de sajnos most is beteg a két kicsi, és rengetegbe került a gyógyszer. Sanyi két arany és egy ezüstéremmel jött haza a versenyről, Cinti szintén éremmel jött haza. Eszti egyfolytában munkát keres, most szórólapozik, de nagyon keveset fizetnek. Nagyon félek, nem tudom mi lesz velünk!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mostanában nem volt időm unatkozni. Robikával rengeteget kell foglalkozni, mert egyedül nem találja a helyét.

Egyik nap a városban voltunk egy kicsit csavarogni. Kihasználtam az alkalmat és körülnéztem a boltokban a beiskolázásra. Mit mondjak, nem vigasztalnak az árcédulák. Nem tudom mennyibe fog kerülni az egész, de nem is nagyon merem kiszámolni.

Meglátogattuk a barátnőmet ************-on. Szép nyúl állománya van, Robika nagyon élvezte ezt a napot. Igaz azóta azzal nyaggat, hogy nekünk miért nincs semmilyen állatunk, de nálunk nincs hely sajnos.

A nagy melegben esténként nagyokat pancsoltunk a medencében. Volt olyan nap, amikor öt-hat gyerek volt nálunk. Jó nagy zsivajt csináltak, de nem bántuk, mert jól érezték magukat. A környéken sok gyerek van, és most a nyári szünetben nem csak Robika unatkozik, hanem a többiek is. Ezért most kitaláltuk a többi szülővel, hogy minden este kint játszunk velük az utcán. Bár még így is marad néhány üres óra, de azt megoldjuk.

A kertben minden szép, bár locsolni kéne. Próbálom addig halogatni, amíg csak lehet, de még néhány ilyen nap, és muszáj lesz.

Így telnek a meleg nyári napjaink. Nem unatkozunk, mindig történik valami.

Kívánok mindenkinek szép napokat!

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Zsani megkapta a bizonyítványát az évzáron, az iskolában. Nem bukott meg semmiből, egyedül csak a matek a gyengesége, de a többi tantárgyból jó tanuló. Árpi még nem kapta meg a bizonyítványt, majd csak június 22-én kapja meg, de még járni kell neki gyakorlatra, ami két hétig tart. Zsani az évzáron kapott a maratoni futásért oklevelet, meg egy kis ajándékot. Ő lett az első, majdnem 51 km-t futott, 80 m híján, túlfutotta a megadott teljesítményt. Nagyon örült neki, és büszke saját magára.

Tisztelettel:

Bede Mónika

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nem sok minden történt velünk a héten, de a mi helyzetünkben valahol ez egyben jó is.
Mindenki jól van, jó a kedvük, és sokat játszanak a gyerekek. Lassan összekovácsolódnak így kevesebb a konfliktus.
Nekem is szoktak segíteni a házi munkában.
Jó lenne valahová elmenni, mondjuk Állatkertbe, de akárhogy is számolgatok, nagyon sokba kerül, utána bajba kerülünk. Még nagyobb bajba, sok a számla és a lakáshitel, szinte semmink nem marad.
A nehézségek, a férjem és én köztem elég sok veszekedést szül, már nehezen viselem az állandó elmegyünk egymás melletteket…
Végül is kb. 3éve úgy élünk együtt, mintha csak albérlő lenne, és ennyi. Na jó, ha együtt nem tudjuk, és már valahol nem is akarjuk megoldani, legalább csend van.
A gyerekek miatt egyikőnk sem lép. Azért bánt ez a dolog, de mivel lassan már a gyerekekhez sem szól, így már nem érdekel.
Elszokott tőlünk, hisz évek óta külön éltünk.
Ez van, csakis a gyerekekre összpontosítok, Ők a legfontosabbak. Anyu ebben az évben még nem volt, és ha elmegyek takarítani, mindig elfelejti mondani, hogy: Gyertek már el a gyerekekkel, vagy van cseresznyéjük, meggyük, sárgabarack. Egy szem nem sok, de még annyit sem küldött vagy adott. Ez sem baj, túléljük.
Nagyon negatívnak tűnhetek, de nem vagyok az, megedzett már az élet!
Szép hétvégét mindenkinek!
Üdvözlettel:

Lencsésné Tamara és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hát az időjárás nem igazán kedvez a gyerekeknek, egyik nap kánikula, másik nap szakad az eső! De legalább itthon vannak velem egy kicsit, mert már nem igazán bírom az egyedüllétet a mindennapos problémák közepette. Még mindig nincs végzés a nyugdíjról, de kérnek hiánypótlást. Ezzel csúszik megint a kifizetés, és már lassan három hónapja nem kaptam nyugdíjat. Érdeklődtem, hogy számíthatok-e rá, hogy kapok, és pozitív választ kaptam, de az összeg hallatán majdnem elájultam. 32.000 Ft-ot állapítottak meg, de ebből még 10 %-ot levonnak a járulékokra. Ez azt jelenti, hogy 28.000 Ft körül fogok kapni rehabilitációs támogatást. Emellett nem is dolgozhatom, de nincs is munka, amit dolgozhatnék. Közben orvostól-orvosig kell menni, de már belefáradtam, mert mindig találnak valamit. Most kiderült, hogy a lányunk mellett én is asztmás lettem. A fiunk legalább egészséges, neki hála az égnek semmi baja. A férjem a lábával van gondban, minden nap úgy kel és fekszik, hogy fáj a lába. A gyógyszereket is mindig úgy kell beszerezni, hogy egy napot sem lehetünk nélküle, mert akkor egy pár napig nem tud utána lábra állni, ha nem vesz be fájdalomcsillapítót. Pedig neki van még egy kis lehetősége, hogy egy kis pénzt keressen a családnak.

A támogatást már alig várjuk, mert minden kifogyott, pedig még van egy teljes hét, hogy meg kapjuk a családi pótlékot.

A nyugdíj miatt nagyon elmaradtunk mindennel.

A lányunk most nagyon szomorú, mert a kutyusa elpusztult, nagyon szerette. Amikor hozzánk került, Ő adta neki a nevét is. Megsiratta, és eltemettük. Virágot is vitt neki. De remélem túl teszi rajta magát.

Remélem legközelebb egy kicsit vidámabb dolgokról is tudok írni!

Szép napot, és kellemes nyarat kívánok, magam és családom nevében!

Tisztelettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre történt velünk egy kis jó is, férjemnek sikerült elhelyezkedni egy marhatelepre. Még csak próbaidőn van, de remélem sikeres lesz. Azt mondta, hogy mindent elkövet, hogy elégedettek legyenek vele. Tényleg nagyon örülünk, a lányok is, mindenki abban bízik jobb lesz valamikor. Egy dolog zavar, hogy nagyon sokat kell itt túlórázni, na de hát mindenek van ára, így szokták mondani, és örülőjük hogy végre dolgozik. A lányok jól vannak, szünet van. A kisebbik igaz sokat unatkozik, nem találja fel magát, a nagyobbik napszámban van, diák munkán dolgozik, hajtogatás, két hetes munka, és Ő is nagyon boldog volt, hogy legalább tud egy kicsit ruházkodni. Én meg úgyszintén elvagyok, rám maradt a nagy kert, amiben nagyon sok munka van, nagyon gazosodik, és állandóan csinálni kell már termést is szedtem le. Zöldbab, tök, újkrumpli, és ez jó, és öröm volt számomra, ezért nem kell adni pénzt, ezt saját magunk termeltük, és így több étel jut az asztalra. Nagyon kevés időm van, nem érem magam utol. Főzni, kert, stb. néha, ha van napszám, akkor még az is, férjem ugye nincs itthon, és így minden rám szakadt, de erős vagyok, és megpróbálok mindent megoldani egyedül.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Napló 2012. 06. 18. – 06. 24.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten voltam jelentkezni a Munkanélküli központban. És hála a jó Istennek, egy reménysugár ismét felvillant. Álltam a sorban, és megpillantottam a hirdetőtáblán: „élelmiszer-eladói tanfolyam indul”. Azonnal arra gondoltam, indulnom kell. Amikor bejutottam, az első kérdésem az volt, hol lehet jelentkezni, és van-e még hely. Aztán megérdeklődtem, hogy nekem már van egy kereskedelmi végzettségem, műszaki eladó, én indulhatok-e? És a válasz igen volt, mert én még 1987-ben szereztem a kereskedelmi képesítést, és nem a Munkanélküli által. 6 hónapig tartana, a minimálbér 60 %-át fizetnék, tudom, nem sok összeg, de mégis több, mint a 22 500 Ft, ami most van. Most mindig várom a postást, hogy hozza az értesítést, mikor kell menni tesztet írni. Mondta a hölgy, hogy nehéz lesz bejutni, mert közel 100-an jelentkeztek, de csak 25 férőhely van. De én bizakodom, a jó Isten talán megsegít most is. Bencének elkezdődött a szünet. Most maga van otthon, mert én két napja járok a meggyesbe. Reggel megfőzöm neki az ennivalót, beteszem a hűtőbe, és neki csak meg kell melegíteni. Minden reggel 4 órakor kelek, hogy minden rendben legyen. ½ 6-kor már indulunk, és este 5-6 óra, mire hazaérünk. Bizony nem titkolom, nagyon el vagyok fáradva, tegnap is 37 fok volt. Egész nap bizony fárasztó a melegen. Sokat kell menni, mert kevés a meggy. Bizony van úgy, hogy egy fáról csak egy ládával tudok leszedni, és azt is kínkeservvel, mert a legtetején van több. Napi 1500-1700 Ft-nál nem tudunk többet keresni, de még ez is jobb, mint a semmi. Ha otthon ülök, még ennyi sincsen. És bizony minden fillér számít. Örülök, hogy bejutottam, mert közel 150 fő jár, három busszal. És a meggy pedig kevés, így hamar le lesz szedve. De jó lenne, ha legalább egy hétig kitartana, már lenne közel 10 000 Ft.

Minden jót, jó egészséget, jó pihenést. Köszönök minden segítséget. Az Önök jóvoltából Bence jóllakva fekszik le, és hála Istennek nem beteg most!

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Anyagi helyzetünk nagyon egyforma, sajnos semmi változás. Munkalehetőség nincs, megélhetőségünk is kevés. Sajnos semmire nem telik, pedig ki kéne festetni a lakást, mert már nagyon ráférne, de sajnos nincs rá pénz megcsinálni. Ha tudna valaki ebbe segíteni, nagyon jó lenne, mert fontos lenne a tisztaság, a higiénia Marcika miatt, mivel Ő súlyos beteg volt. Sokat van úgy, hogy meg van fázva, saját pénzemből kell kiváltani a gyógyszereket. Jó lenne neki minél több vitamint fogyasztani, egészséges ételeket enni. De nem telik rá. Ezért jó lenne, ha még valaki tudna segíteni a gyerek miatt. Előre megköszönjük!

Tisztelettel:

Déri Ferencné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Múlt héten volt az évzáró az iskolában. Nagyon szép lett a Dani bizonyítványa. Jeles lett. Csupa ötös. Egyedül a gyógytesi, és a magatartás négyes. A bölcsiben pénteken volt a ballagás. Ábelnek kötőhártya gyulladása lett, ezért nem maradtunk ott. Ákosnak most van egy hónap szünet az oviban. Én voltam a *********-ban vizsgálaton, mert itt ********-ban találtak a lépemen egy két centiméteres daganatot, amit a CT viszont nem lát, csak, hogy meg van nagyobbodva a lépem. Mennem kell MRI-re két hét múlva. Nem tudom mi lesz velünk. Mindig csak a rossz dolgok jönnek. Elegem van mindenből. Nem tudok senkihez segítségért fordulni. Félek, és minden napom rettegéssel telik, hogy elveszítjük a házunkat, velem mi lesz?! Miből fizetjük ki a villany és a gáz hátralékunkat?! A  férjem még mindig nem talált munkát. Ha volna neki, nyugodtabb lennék, hiszen rá tudná tenni a bank a levonást a fizetésére, és nem volna veszélyben a házunk.

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Csütörtökön meg volt tartva az évzáró, a bizonyítványosztással együtt. Nagyon büszke nem vagyok a gyerekekre. Edina főtantárgyakból hármasokat kapott, egy kettese lett matekból, a többi négyes. Janika teljes közepessel zárt főtantárgyakból, a többiből négyeseket hozott. Remélem, jövőre jobban fog menni nekik.
Az elmúlt héten nagy kánikula volt, a gyerekek is nehezen találták fel magukat. Délelőtt elvégeztük a ház körüli munkánkat, de háromnál előbb nem engedtem ki őket medencézni, féltem napszúrást kapnak. Pénteken tartottuk Edina szülinapját. Szalonnasütést terveztem, tortabontással egybekötve. Hát mivel fújt a szél, a szabadtéri sütést annyiban megváltoztattam, hogy én sütöttem nekik az udvaron elektromos sütőn. A végén egyhangúan leszögeztük, hogy jó ötlet volt, finom lett füstmentesen is. Az este fénypontja a torta volt, amit még a délelőtt készítettünk közösen. Már 13 szál gyertyával.
A hetet az iskola által szervezett úgynevezett nyári táborban töltik a lurkók. Itt tartják nekik helyben, reggel mennek, délután jönnek haza. Különböző programokkal színesítik, kézműves, sport, kirándulás, stb. Mesikém is mehetett, hagy szokja meg a környezetet, ismerkedjen a tanárokkal, gyerekekkel.
Magunkról, felnőttekről nem sokat tudok írni, panaszkodni tudnék csak, nem szeretnék. Hónap vége van, ismét az anyagi gondok…
Köszönjük a támogatásukat, üdvözletem a családoknak!

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

2012. 06. 15. péntek

Csináltam reggelit. Aztán 6-kor keltettem mindenkit. Iskola, óvoda, én meg mentem 7-re dolgozni. 3-kor mentem a lányokért az oviba. Aztán vacsit csináltam, majd fürödtünk és vacsiztunk. Aztán még játszottam a gyerekekkel egy kicsit. 10-kor megmértük Máté cukrát. Sajnos elég magas neki mostanában. Aztán aludtunk.

2012. 06. 16. szombat

Reggel csak én keltem, 7-kor megmértem Máté cukrát, 18 egység inzulint kapott. Aztán evett, utána visszabújt az ágyába. Én nekiálltam főzni. Anyát csak 10-kor keltettem, tegnap fárasztó napja volt. Reggeliztünk, majd kimentek játszani. Később elmentünk sétálni. 7-kor vacsiztunk, jót fürödtünk, s bebújtunk az ágyba. 10-kor még volt egy cukormérés.

2012. 06. 17. vasárnap

Reggel megint későn keltettem mindenkit. Hagytam őket pihenni. Addig csináltam reggelit. 10 körül már mindenki fent volt. 1 órakor ebédeltünk, mosogattam, anya takarított. Aztán este 7-ig sétálgattunk, a gyerekekkel fociztunk. 8-kor vacsiztunk, aztán fürödtünk,  aztán 10-ig tévéztünk, közben el is aludtunk. A gyerekek békésen aludtak, öröm volt nézni őket.

2012. 06. 18. hétfő

Reggel 5-kor keltem, reggeli a szokásos időben. Aztán 7-kor iskola, óvoda, én meg dolgozbi. 4-ig dolgoztam, fél ötkor már minden gyerek otthon volt. Vacsit csináltam. Léda lányom dicsekedett, hogy apa, hoztam ám ötöst. jössz egy ötszázassal! Pénzt kapnak a jó jegyért, így legalább motiválja őket a tanulásban. Igaz, van olyan, hogy naponta három ötöst is hoz, ilyenkor felírom neki. Hamar el is aludtunk.

2012. 06. 19. kedd

5-kor keltem. Mivel a gyerekek már nem mennek iskolába, így hagytam őket aludni. Ki mikor ébred, akkor reggelizik. Közben megfőztem az ebédes és a vacsorát is megcsináltam. Minden délután sétálunk egy kicsit este 7-ig. Utána vacsizunk, fürdünk, majd kicsit tévézünk, beszélgetünk, megbeszéljük az ebédet és a vacsorát. A reggelit azt rám bízzák mindig.

2012. 06. 20. szerda

Reggel én mindig 5-kor kelek, a reggelit megcsinálom. Aztán hogy látom, hogy még alszanak, hagyom őket aludni. S ahogy ébredeznek, úgy reggeliznek. Ebéd 1-kor van, aztán egy kis szieszta, s lehet játszani, sétálni. Közben vacsit csinálok és kapálok, ha van időm. 7-kor vacsizunk, cukrot mérünk Máténak, aztán 10-kor megint mérünk, utána alvás.

2012. 06. 21. csütörtök

Reggel 6-kor keltem, szokásos reggelikészítés. 7-kor kelnek a gyerekek, aztán futnak az asztalhoz. Ebédig százszor is jönnek sorban, hogy most mit főztél, én ezt kérek, én azt! Válogatnak. Nem győzök a kedvükre főzni. Már persze ha a tárcám engedi. Akkor azt főzök, amit kérnek. 7-kor mindig megfürdünk, a vacsi az változó, lehet 7-kor, lehet 8-kor, mikor hogy. 10-kor mindig cukrot mérünk Máténak, ha magas, nem eszik, ha alacsony, eszik. Nagyon ingadozik a cukorszintje. Nem tudunk mit csinálni.

Bezeli Mária                             Miskó László

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Már javában tart a nyári szünet, de a lányok még mindig járnak oviba. Sikerült elintézni, hogy amíg itt helyben nyitva van az óvoda, addig járhatnak. Júliusban lesz csak szünet egész hónapban, és augusztustól ismét mehetnek. Így legalább délelőtt tudjuk intézni a dolgainkat, délután meg együtt lehetünk. És Ők sem unatkoznak annyit. A párom egész nap a kertben van, és folyamatosan csak a gazt írtja. A fiúk is besegítenek Neki, mert egyedül nem bírná. Már a fóliasátorból ettünk paprikát, és paradicsomot. És kint az uborka is kezd már fejlődni. Szerencsére sikerül minden úgy néz ki, és lesz mit tárolni, csak legyen hová. Vasárnap reggel nagy meglepetés ért, amikor mentem etetni a nyulakat, kilenc kis nyuszi fogadott. A gyerekek nagyon örültek neki, de sajnos három kicsi már elpusztult. Sajnáltam őket nagyon, és sajnos a legszebb a kis foltos, amire azt mondtam, hogy senkinek sem adom oda ő is köztük volt. Bízom benne, hogy a többi megmarad, de ez két hét alatt dől el majd.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Megvolt az évzáró. Hála az égnek, egyik gyermekem sem ismétel osztályt, sőt még pótvizsgázniuk sem kell.

Nelli lányomnak sikerült egy tanfolyamra feliratkozni és majd értesítik a teszt írás időpontjáról.

Peti fiam mostanában hála az égnek nem beteg most és úgy néz ki, hogy kinövi az allergiáját.

Móni diákmunkáját intéztem, de még várni kell.

Nagyon türelmetlen a kislány, mert annyira menne dolgozni a nyáron.

Dóri lányom jól van, kapott egy használt biciklit, igaz pár dolog hiányzik róla, de lassan megcsinálgatja az apja neki. 

Férjem most őrségbe jár dolgozni éjszakára a gyümölcsösbe, de még azt sem tudjuk, hogy mennyiért.

Sokszor félünk itthon egyedül, és így nem sokat tudunk aludni.

De sajnos ez van, mert rá kellett jönni, hogy sosem ért még ennyire keveset a pénzünk, de mégis egyre nagyobb a jelentősége!

Tisztelettel:

A Révész család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a férjem délutános volt.

Ezen a héten az idősebbik fiam még nyári gyakorlaton van. A kisebbik fiam és én a héten főként a kertben és az udvaron tevékenykedtünk.

A hétvégén a lányom és az unokám meglátogattak minket, vagyis már pénteken megérkeztek. Pénteken elkísértem a lányomat vásárolni, majd együtt megfőztünk.

Szombaton reggel 9 órakor elindultunk az óvodába, mivel az unokámnak oviismertetője volt. Az egész délelőtt az óvodában voltunk.

Vasárnap pihentünk és sokat játszottunk, majd délután a lányom segítségével a következő hétre készülődtünk.