Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is szépen telt a gyerekeknek, igaz, nekem fárasztó volt.

Az itteni iskolában csütörtökön volt az évzáró, sajnos a fiú megbukott. Azt mondta az osztályfőnök, hogy nagyon sajnálja, hogy tavaly nem hallgatott rám, hogy hagyja vissza a fiút. Inkább itt ismételjen egy évet, mint hogy a másik iskolában bukjon meg. A lányoknak a szomszédban pénteken 16-kor volt az évzáró. Ők biciklivel mentek be, mert sajnos nincs úgy buszjárat, hogy hazajöjjenek. Meg vagyok elégedve a bizonyítvánnyal. Szilvia 4, Mónika 3,8, Tünde 4,2 lett. Én nem tudtam velük menni ebben a melegben, mert befulladok. Így telefonon lebeszéltem, hogy szerda délelőtt bemegyek a papírokat aláírni. A közmunkán hétfőtől 4:30-tól 11 óráig dolgozunk, azt mondta az alpolgármester, mert nagyon meleg van, majd azt a két órát ledolgozzuk. Kedden a hatórások helyett dolgoztunk, kapáltuk a virágoskerteket a hivatal előtt, a templomnál és a posta előtt, mert nem haladnak a munkával. Mire a polgármester visszajön, mindennel rendben kell lenni, így mi csináljuk. Szerdán és csütörtökön a hagymaföldön kapáltunk. Pénteken felnyűttük az utolsó borsót, leszedtük és kibontottuk. leszedtük az uborkát, karalábét és árultuk az uborkát, a kicsinek 200 Ft, a nagynak 180 Ft volt kilója, a karalábé 500 Ft volt. Itthon örülök, hogy mire hazajövök, a gyerekek mindent megcsinálnak. Megosztják a munkát, hogy ki mit csinál. Az önkormányzattól nyári ebédet kapok a gyerekre június 18-tól augusztus 18-ig. De ez nem jelenti, hogy nem kell főznünk.

Hát így telt el ez a hét is.

Tisztelettel:

Merényi Gyuláné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Várjuk a nyári szünetet. Zsaniék voltak kirándulni *****-ben, nagyon jól érezte magát. Az osztállyal voltak horgászni, nagyon sok volt a naphal. Csak az volt a baj, hogy esett az eső, így eláztak és Zsani megfázott. Zsani várta, hogy megkapja az oklevelet, a maraton futásért, meg egy kis ajándékot. Sokan futottak a maratonon. Árpi is ment a maratonra neki segíteni futni, hogy több köre legyen. Zsaninak 45 km kellett, hogy meglegyen. Nagy akarattal és kitartással, véghez is vitte, sőt túl is szárnyalta.

Én még dolgozom, ez az utolsó hónap: 07. 31-ig szól a szerződésem.

Tisztelettel:

Bede Mónika

Napló 1012. 06. 11. – 06. 17.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Utolsó hét a suliban, Bence szerint ez olyan laza hét, csak annak kell tanulni, aki bukásra áll vagy javítani szeretne. Így ő csak bejár az órára és unatkozik. Kezdődik a vakáció, amit már nagyon vár. Szeretne velem jönni  gyümölcsözni, de nem lehet, csak 16 évet betöltöttnek. És amúgy se vinném magammal a negy melegbe, nem akarom tönkretenni a gyereket, de ezt nem mondtam neki. Ő csak tanuljon és vigye valamire, hogy majd egyszer ne kelljen neki nélkülözni, és ha módjában áll, még segíteni is tudjon másokon. A fizikai munka nem egy leányálom, de ő még ezt nem tudja, és remélem, sose kell majd annyit szenvednie, mint nekem, és ilyen nehezen megkeresni pár forintot. A héten végig esett az eső, de a jövő hétre már kánikulát mond. Remélem, már elkezdődik a meggy szedése, és beleférek a munkások közé, már nagyon várom, hogy legyen egy kis pénz. Mert abból sosem elég. Most a konyhában romlott el a csap, és ugye a víz meg kellene. Most le van vakdugózva, így a kútról húzom a vizet, de így meleg víz sincsen, így mindig melegíteni kell. Szóval nagyon macerás, mert eddig, ha mosni akartam, volt meleg víz és mostam. Most várni kell rá egy órát, míg 20 liter víz megmelegszik a fazékban, és csak úgy moshatok. Szép minden a kertben, már tegnap szedtem fel krumplit, és azt főztem. Olyan jó, hogy van minden a kertben, legalább nem kell a boltban venni mindent. Így is nagy gond a mindennapi fennmaradás. Legalább most két hónapig bérlet nem kell Bencének, ez is megmarad. De majd jön a következő sulis év, ami szintén nagy beruházás lesz. Füzetek, írószerek, táska, stb. Már előre félek tőle. De ha lesz munka a gyümölcsösben, vagy bárhol, akkor összeszedem rá. Hétfőn megyek jelentkezni a munkaügyre, így mindig reménykedem, talán a hölgyek „megsúgnak” valami munkát, még ha pár hónap, az is jó lenne, és biztos jövedelem. Egyre kilátástalanabb a helyzet. Az árak az égben, a számlák emelkednek, a pénz pedig egyre kevesebbet ér. Mi lesz itt, nem tudom?! Egyre több ember éhezik, nélkülözik, csak sajnos sok nem mondja büszkeségből. Én se dicsekszem sehol vele…

Mindent köszönök, az Isten áldja meg jóságukat! Jó munkát, jó pihenést!

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hú mivel is kezdjem, iszonyú ez a meleg szinte felforr az agya az embernek két perc alatt.
Szinte egész nap bent vagyunk, de bent is rossz, nincs légmozgás, fülledt a levegő.
Szinte az ájulás környékezi az embert, de gondolom ezzel mindenki így van.
Sokat társasjátékozunk, és rajzolunk jobb híján. Sokkal hamarabb összekapnak a gyerekek apró-cseprő dolgok miatt. Apuka dolgozik, most tízóráznak, és hétvégéken is mehet, de szegényke ujjára ráesett egy nagy vas, és nagyon fáj neki, lila és dagadt. Táppénz szóba sem jöhet, mivel a múlt héten 30 embert küldtek el.
Félünk, nehogy Apát is elküldjék. Ma medencéznek a gyerekek, szerencsére a kis parasztház verandás, így lehetőség van egy kis árnyékra.  Éjszaka alig tudunk aludni, mondjuk nekem mindegy, legalább nem vagyok egyedül. Nem javul a kezem, most már egész nap fáj, el van zsibbadva és iszonyatosan ég, mintha forró olajba mártottam volna. Megpucolok két krumplit és vége nem tudom megfogni, és nagyon erőlködve, és fájdalmasan tudom folytatni nem érzem, hogy többet nem tudok. Egyszerűen nem hiszem el, hogy senki nem tud segíteni, ez nem lehet csak érszűkület! Lassan szalámit sem tudok vágni jobb kézzel. Ha éjszaka felkelek, az ajtót is alig tudom kinyitni!
Bocsánat, hogy megint erről írok, de kivagyok, olyan sok dolgom volna, és lassan képtelen vagyok apró dolgokat elvégezni.
Szeretném a családomat maximálisan ellátni.
Mindenki vigyázzon magára ebben a nagy melegben!
Üdvözlettel:

Lencsésné Tamara és családja

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Kétségbe vagyok esve, nem tudom mit csináljak, nem szeptemberben, hanem júliusban jár le a bérleti szerződés, a rezsit végig fizettem, de sajnos átalányt fizetünk, és most jött ki a gáztól és a villanytól is egy nagyobb összeg. Ráadásul a mostani havit sem tudom kifizetni, és még itt a hitel is! Utcára kerülünk az öt gyerekkel! Cinti EB-n van, nagyon izgult. Montenegróban rendezik a versenyt, annyi szerencsénk van, hogy mivel Ő is Heraklész programos, és első a ranglistán, így a judo szövetség fizet mindent. Sanyinak is versenye van a hétvégén, és mellette edzőtábor. Eszti munkát keres, nem sok sikerrel, de szokott jönni velem takarítani. Evikém már nagyon várja az iskolát, minden nap kérdezi, hogy mikor kap iskolatáskát, és tolltartót. Dávid sajnos belázasodott, de most már jobban van. Éjszaka is takarítottam, nem tudom, meddig bírom még. Nagyon magas a vérnyomásom, állandóan vérzik az orrom, félek, hogy én is agyvérzést kapok, mint édesapám. Bele se merek gondolni, hogy mi lesz, ha nem tudom az adóságot kiegyenlíteni, mehetünk az utcára!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt héten kapta a férjem a végrehajtótól a levelet, miszerint 750.000 Ft helyett 1.500.000 Ft-ot kell befizetnie e hét péntekig. Jönnek, és visznek, amit tudnak. Senkit nem érdekel, hogy nem azért nem fizetjük, mert nem akarunk fizetni, hanem mert nincs miből!! Sajnos az a meglátásom, hogy el fogjuk veszíteni a házunkat. Kérem ha tudnak valami Egyesületet, aki segíteni tudna írjanak! Jönnek a felszólító levelek sorban! A gyermekeink jól vannak. A sulinak vége. Ennek a nagyfiunk nagyon örül. A két kicsi még jár oviba, és bölcsödébe. Kicsit meg vannak fázva mind a hárman, mikor ha nem nyáron?!

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Pörgős héten vagyunk túl. A hétvégén ballagáson voltunk párom keresztfiánál. Szombat reggel korán indultunk vonattal, hogy ne sokat késünk, de így is csak az ünnepség közepe táján értünk oda. A gyerekek nagyon élvezték a vonatozást, így együtt még nem is utaztunk sehová. Sógornőmék örömmel fogadtak minket, finom ebéddel, süteménnyel vártak bennünket. Estére még programot is eszeltek ki a gyerekeknek, meghívtak bennünket pancsolni. A lurkóknak nagyon tetszett Mesinek és Edinának ez volt az első fürdőzése, Janikát már egyszer elvitték ők tavaly nyáron. Sajnos ezt mi egyáltalán nem engedhetjük meg magunknak. Ezt az utat is csak azért vállaltam, mert mehettünk 90%-os jeggyel. Vasárnap délben jöttünk haza, sajnos elég rossz a közlekedés erre felénk, nagyon meleg volt, ki is fáradtunk mire hazaértünk. A lányok első útja természetesen a szomszédok voltak, hogy elmesélhessék élményeiket.
Nagyon meleg van, így arra a döntésre jutottam, hogy felállítom a medencét, hagy fürödjenek a gyerekek. Nem akartam pedig, mert lyukas lehet valahol, engedi a fölső karimájából a levegőt, egy 24 óra alatt teljesen lapos. Jó lenne másikat venni, de az idén nyáron biztos nem fog rá pénz jutni. Egy-két számlával is el vagyok maradva, tartozásom is van minden hónapban, és itt az iskolakezdés nemsoká.

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt hetünk nagyon izgalmas volt! Négy napig jártunk napszámba a párommal meggyet szedni. De jól is jött a kis plusz pénz, mivel volt á hitelem, és azt most vissza fogta az OTP, de így legalább tisztáztam az adóságomat. A gyerekek örülnek a szünetnek, csak szegénykéim nagyon unják magukat. Próbáltam érdeklődni az itteni családgondozóknál, hogy nincs-e véletlenül valahol ingyenes gyerektáborozási lehetőség, de sajnos nincs! Nagyon elszomorodtak a gyerekeim. Pénteken sátort építettek a kertben maguknak, és megpróbálták el játszani, hogy épp táborban vannak. Nagyon aranyosak voltak! A párom kapott egy kis bodzafát, amit hajnalban kijár csinálgatni télire, hogy legyen egy kis tüzelőnk. A kertünk nagyon szép lett, már ötször főztem a borsóból, a zöldségünk is nagyon szép. A nagyfiam jelentkezett szórólaphordásra, így próbál minket segíteni. Tegnap volt cseresznyét szedni, és kapott tojást, meg egy kis édességet, meg cseresznyét. Nagyon örültek a kicsik neki! Olyan büszkén, és örömmel hozta haza már a kisajtóban kiabált a két kicsinek, hogy hozott nekik valamit! Ezt a nagy meleget is alig bírjuk, mivel egy ólat csináltunk meg lakásnak, és itt még ablakot se tudunk nyitni, így nagyon nehéz! Munkahely még most sincs, kilátásban ez nagyon elszomorít minket! Már gondolkoztunk azon is, hogy lehet, hogy jobb lenne elköltözni feljebb, és ott hátha több munkahely lenne. De segítség nélkül nem igen menne. Remélem, egyszer a mi életünk is jobbra fordul. Sajnos, mi nem jó csillagzat alatt születtünk!

Köszönet Önöknek és az Alapítványnak, hogy próbálnak könnyíteni az életünkön, és terhet levenni a vállunkról, ez többet ér mindennél! És az Isten áldja meg Önöket, minden nap imába foglalom a mi jó akaróinkat és, hogy az Isten, Jehova segítse önöket minden útjukon!   Tisztelettel:

Cseténé Viola

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Dóri beteg már megint. Borzalmas, mennyi pénz elmegy a gyógyszere. Kértem segítséget lakásügyben, segélyt, de elutasítottak azzal, hogy kapom a gyermekvédelmit, és a lakástámogatást, ami 6 ezer forint, holott már nem lakom ott. Dani hála Istenek nem beteg. A 25 ezret későn vásároltam le. Remélem nem baj. Még egyszer meg próbálom az Alapítványt, hogy kérem, segítsenek! Valamennyi pénzt küldjenek már kérem, így nem jó, nincs erőm az öngyilkosságra, és nem tudom megtenni a gyerekekkel sem. Ha rájuk nézek, nincs szívem megtenni, pedig tudom, hogy mind a hármunknak ez volna jobb!

Tisztelettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elérkezett az utolsó tanítási nap,  cseppet sem kicsi a gond. Egyenlőre fogalmam sincs, mivel és, hogy fogjuk tölteni a Nyári szünetet.
Egész nap bent, majd mire hűvösödik˝, jönnek a szúnyogok Réka nagyon érzékeny rájuk, egy-egy csípés tenyérnyi duzzanatot hagy maga után.
A kis kertecske már jutalmazta a munkánkat, leszedtük a borsót, és már nekikezdett az uborka és már van főzőtökünk is, a hétvégén kirántom, és kapros-tejfölös mártást készítek hozzá,
ami nagyon finom együtt. A gyerekek nagy kedvence. Detti örül, hogy ez az utolsó napja, azt mondta, legalább megszabadulok Katitól, mert ő mindig csak néz, ha mondok valamit, mintha UFO volnék, meg mindent Rám fog. Detti mondta is az óvó néninek, hogy Én autista vagyok, nem hülye, soha nem okoznék fájdalmat senkinek, nem én vagyok minden baj okozója.
Szóval kiált magáért. Janikáék ma fürdőbe mennek. A tanítónő elvállalta, hogy elviszi Janit is. 11 óráig és tízpercenként árnyékba ülteti, nehogy napszúrást kapjon (ami neki nagy gond volna), kitágulna az ér, és elmozdulhatnak a záró töltetek. Ez lesz az első strandolás. Remélem, jól fogja érezni magát, és jól szórakozik majd.
Üdvözlettel:

Lencsésné Tamara és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre itt a várva várt nyár, nagyon örülünk a jó időnek! Túl vagyunk az évzárón, a ballagáson is. A lányok nagyon szeretnének menni a Balatonra, mivel tavaly azt ígértem, hogy most nyáron majd elmegyünk.

Fogalmam sincs, hogyan mondjam meg nekik, hogy még vonatköltségre való pénzem sincs, nemhogy nyaralásra... Nagyon nehéz, hogy mindig csalódást és szomorúságot okozok nekik. Lassan lehetne költözködni az új helyünkre is, még kis híja van a szerződéseknek a gazdasági irodánál. Addig kellene festenünk, takarítanunk...csak az a gond, hogy semmi eszközünk nincs hozzá, és pénz se, hogy vásároljak festéket stb.... Így nagyon lassan haladunk sajnos. Próbálok segítséget kérni innen-onnan, de válasz nem érkezik. Aggódom, hogyan leszünk készen időre, nincs semmink ez a baj. Vidéken voltak eszközeink, de azt mind ellopták, amikor elköltöztünk.

Amit tudok, még pakolok, csomagolok, de a hogyan tovább még kérdés... Nincs pénzem költöztetőre sem, nyomorúság ez így, de nincs semmi lehetőségünk. Az a lényeg, hogy a gyerekek minél kevesebbet érezzenek az itthon lévő feszültségből.

Próbálom lekötni a figyelmüket, amennyire tőlem telik. Megyünk sétálni, játszótérre esetleg fagyizni egyszer-egyszer. El se merem képzelni, mi lesz velük ott a pici szobában, mert eddig tágas környezethez szoktak hozzá. Még a mostani nagy tér is kicsi számukra... Ott pedig jó, ha lépni tudunk a holmiainktól. Nem tudom, hogy lesz, de sehogyan se jó sajnos.

Nem akarok panaszkodni, úgyhogy el is köszönök!

Üdvözlettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

2012. 06. 08. péntek

Reggel fél hétkor keltem, így kapkodnom kellett, hogy elérjem a buszt. Mari is futva tette a dolgát. 3-kor értem haza. Feltettem a fürdővizet, megcsináltam a vacsorát. 7-kor vacsiztunk, fürödtünk, aztán leültünk a tévé elé. 10-kor megmértük Máté cukrát, aztán késő éjszaka el is tudtunk aludni.

2012. 06. 09. szombat

Reggel nem volt se melóm, se semmi egyéb munkám, így pihiztünk. Csináltam reggelit, tévéztünk, beszélgettünk. Segítettem Lédának meg Máténak a matekben, meg írogattunk. Főzni nem kellett, előző este már megfőztem, így délben csak melegíteni kellett. Aztán 3 felé elmentünk sétálni a gyerekekkel. Mari húgának a kislánya is nálunk nyaral pár napig. 7-kor vacsiztunk, fürödtünk, aztán bebújtunk az ágyba s aludtunk. 10-kor még cukrot mértünk Máténak.

2012. 06. 10. vasárnap

Reggel 7-kor keltettem anyát és Mátét. Megkapta az inzulint, majd reggelizett. Én nekiálltam főzni, anya mosogatott, takarított. Fél kettőkor ebédeltünk, nem voltak éhesek. 4 óra körül elmentünk a gyerekekkel sétálni, fociztunk is. Rengeteget rugdostak, kacarásztak, jó kedvük volt. ½ 8-kor mentünk haza. Vacsiztunk, fürödtünk, aztán bebújtunk az ágyba. Birkóznom kellett a gyerekekkel. Jó későn aludtak el. 10-kor mértünk cukrot s aludtunk tovább.

2012. 06. 11. hétfő

Reggel 5-kor keltem, csináltam reggelit, aztán készültem dolgozni. Anya főzött, takarított. 7-kor mentem dolgozni, vagyis jönnek értem házhoz minden nap. 3-kor érek haza, gyorsan begyújtok, teszek fel fürdővizet, aztán 7-kor vacsizunk, fürdünk, 9-ig tévét nézünk, majd a gyerekekkel együtt lefekszünk. 10-kor megmértük Máté cukrát, aztán aludtunk.

2012. 06. 12. kedd

5-kor ébredtem fel, csináltam reggelit. Aztán végigpuszilgattam a gyerekeket. Nagyon szeretem őket. Bettina lányom most megy majd iskolába, szerencsére ő is jó tanuló lesz. Már most le tud írni szavakat és ügyes is. 7-kor keltettem őket, aztán én elmentem dolgozni. Fél négyre értem haza. Ebédeltem, persze minden gyerek együtt evett velem. 7-kor fürödtünk s lefeküdtünk. Az összes gyerek  rajtam volt. Már most mondogatták, hogy miket kérnek a Jézuskától. Vannak kívánságaik! Rajtam aludtak el.

2012. 06. 13. szerda

Szerda reggel kicsit későn ébredtem, fáradtan, nyomottan. 7-kor már készen volt a reggeli. Anya rendezte a gyerekeket oviba, iskolába, én meg mentem dolgozni. 3-kor értem haza. Elmentem az oviba a lányokért, kaptak édességet. Persze  minden nap kapnak valamit. Vacsorára tejbegrízt kértek, amit a nagylányom csinált meg! Aztán lefürödtünk s bebújtunk az ágyba. Én hamarosan elaludtam Írisszel. Ő velem alszik mindig.

2012. 06. 14. csütörtök

5-kor keltem, csináltam reggelit. Nem volt sok kedvem dolgozni, de hát muszáj. 7-kor keltettem anyát, majd a gyerekeket. Aztán jött is a busz értem. 4-kor értem haza, már otthon voltak a gyerekek. Futottak felém, s ugráltak a nyakamba. Imádom őket. Írisz meg volt fázva, lázas is volt, úgy bújt hozzám. Vacsora után sétálnom kellett vele. Nehezen aludtak el, ahogy én is.

Bezeli Mária                                                                     Miskó László

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a Mama vagyok:

Nagyon szépen köszönöm mindazoknak, akiknek köszönhetem én és az unokáim a mindennapi kenyerünket! Mert, hogy ha Önök minket nem támogatnának, akkor már nem írnánk a levelet Önök felé, mert már rég az Önök segítsége nélkül éhen haltunk volna, mert minekünk ez a segítség, amit Önöktől kapunk, nem csak segítség, hanem az életünk.

Áldja meg mindazokat a jó Isten, akiknek ebben része van, az egész családjukkal együtt, mert minekünk ez a segítség az életet jelenti.

Ez a hét nagyon nehezen telik nekünk. Ebben a hónapban, 17-én vesztettem el a lányomat. Az unokáim pedig egyetlenegy, legkedvesebb, pótolhatatlan édesanyjukat.

Nagyon beteg vagyok ezekben a napokban, mint testileg, úgy lelkileg is. Ezt a hónapot nagyon nehezen viselem el. Az életem egyik legnehezebb hónapja és időszaka. Csak a jó Istennek köszönhetem, hogy azt nagy, mély fájdalmat el tudtam viselni, mert amit én átéltem 6 évvel ezelőtt, azt még az ellenségemnek se kívánom. Mert egy anyának az a legnagyobb fájdalom: túlélni a gyermekeit.

Ezt egy anya se élje át, amit én átéltem, mert ez elviselhetetlen fájdalom. Mindegy, hogy mennyi idő telik el, ezen az ember túltenni magát nem tudja. Csak nagyon nagy Isteni segítséggel.

Arra kérem a jó Istenkét, hogy egy édesanya se élje át azt a fájdalmat, amit én átéltem s még most is érzek!

Kívánom minden támogatónak az Istentől való áldást és minden családtagjainak. Minden segítségért, amit kapunk, áldja meg érte magukat a jó Isten.

Mama, Tímea, Brigitta, Dóra

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Tiszta idegtépő héten vagyunk túl, végre pénteken megvolt a ballagás. Minden rendben volt szerencsére, és még vita sem volt.  De ez még nem volt elég erre a hétre, a párom megkapta a nyugdíjtól az értesítést, Sajnos elvették a nyugdíját. Most jövő hónaptól mínusz 42.000 Ft kiesés, plusz nekem lejár a gyedem, és csak a gyest kapom majd. Azzal is 20.000 Ft-tal kevesebb lesz. Meg lesz fellebbezve a határozat de, hogy mikor lesz belőle valami meg, hogy lesz-e egyáltalán, ez még kérdéses. Én már nem sok reményt fűzők hozzá. Pedig nagyon bíztunk benne, hogy megkapja, csak azt nem értem, hogy másfél éve, hogy műtötték, egy éve kapja a nyugdíjat, és egészségileg nem változott semmit, sőt még majdhogynem rosszabb lett az állapota. A bal kezét már alig tudja használni, méretre pedig fele akkora, mint a jobb. És ez csak rosszabb lesz!

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre vége az iskolának, és hát ennek nagyon örülnek a gyerekek. Megvolt a bizonyítványosztás is, a kisebbik kislányom kapott egy nagyon szép könyvet, az év tanulói közé került, és ez volt az ajándék Neki. Nagyon-nagyon örült neki, és igazából meg is érdemelte, mert nagyon sokat tanul, sportol, kézilabdázik is, és ott is kapott egy bronz érmet. Nagyobbik lányomnak közepes lett a bizi, van egy-két kettes, de így is örülök, hogy átment. Ígéri, hogy javítani fog, mert tudna is, csak akarat nincs neki. Nagyon meleg van itt mifelénk, férjem napszámban van, kapálni. Nagyon sajnálom Őt, mert nagyon rossz lehet neki ebben a melegben . Nem sikerült még rendes állást találnia sajnos. Anyagilag nagyon rossz a helyzet, villany és gázgondunk van, amit most a legfontosabb megoldani, de nem tudjuk, hogyan is tegyük. A gázszolgáltató elutasította a részletfizetési kérelmem, és hát így nem tudjuk kifizetni sehogy sem az elmaradást, ami 46.000.Ft, így hát 15 nap múlva lekapcsolják. A villanynál ugyan megkaptam, de mivel ott nagyon sok volt az elmaradás, 11.000 Ft törlesztőt kaptunk, havonta hat hónapra, és mellé a havi számla, ami 13.000 Ft. Hát nagyon kemény, egyiket be is fizetem ma. A férjem napszámából összegyűjtöttem, de a havi számlák sorakoznak, és egyszerűen nem tudok fizetni. Vannak problémák, nagyon sok. Próbálom sorba rakni, de már néha összezavarodom. Kicsi lányomnak is nagyon csúnya lett az ekcémája, és hétvégén ügyeletre kellett vinnem, mert már nem tudtam mitévő legyek, de Ők sem tudtak sajnos sokat segíteni. Elfertőzőt Neki, mert nagyon viszket, és vakarja. Most már kicsit szebb, fertőtlenítjük Neki és krémeztük. Szegénykém…már kiskora óta szenvedünk vele. Rengeteg orvosnál voltunk már, most is küldtek minket egy mangánrendelésre, mondván ő nagyon jó, és ki tudja kezelni a kislányt de hát sok pénzbe kerül, és sajnos bármennyire is szeretném, nem tudok fizetni, pedig annyira jó lenne!

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is jól telt a gyerekeknek, nekem egy kicsit fárasztó volt.

Csütörtökön az itteni iskolából a fiúosztályok focizni voltak a szomszéd faluban. Pénteken kirándulni voltak a vadasparkban. Nagyon jól érezte magát a fiú és szép élményekkel jött haza. Nem győzött mesélni, hogy milyen sok állatot látott és hogy szép helyeken voltak. Eljött végre a várva várt nap, a nyári szünet. Szombaton volt a ballagás a másik iskolában, Mónika ballagtatott. Reggel mentek Tündével a hetes busszal és a fél kettes busszal jöttek haza. A ballagás után elmentek a játszótérre játszani, így búcsúztak az iskolától. A közmunkán pályázaton megnyerték az üvegházat és annak kellett a helyét előkészíteni. Felszedtük a retket, felkapáltuk a helyét és oda lesz felállítva. Itthon voltam a kórházban, a hörgők és az izmok vannak begyulladva, gyógyszert kaptam rá. Ha a gyógyszert beszedtem, és a panasz nem múlik, akkor vissza kell mennem. Erithromycint és Sandozt kapok, napi 1 tablettát kell bevennem, illetve meginnom.

Hát így telt el a hetünk.

Tisztelettel:

Merényi Gyuláné