Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Napló 2012.09.24.–09.30.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét nem telt el gondtalanul. Már hétfőn köhögött Bence és fájlalta a torkát, de azért ment iskolába. Azonban szerdán már lázasan ébredt, így nem engedtem. És így én se tudtam menni az oktatásra. Egy percig se volt kérdés, hogy itthon leszek vele, mert tudtam, beteg, és szüksége van rám. Sok otthagyja a gyereket, beadja neki a lázcsillapítót, és megy a dolgára. Én sajnos nem vagyok ilyen, mert mindig attól rettegnék, hiába már nagy, hogy kap egy lázgörcsöt. Aztán ilyenkor ápolni, gondozni kell. Állandó teáztatás, gyógyszerek, lázmérés stb. Tudom, így kiesik három nap, kevesebb lesz a pénz. De nem tudok mit tenni. A Bence egészsége mindennél fontosabb. Megkaptam a tanfolyamdíjat is, 41 700 Ft. Amilyen gyorsan jött, úgy vissza is ment. Kifizettem a villanyt, 17 550 Ft, megadtam a boltban a tartozást, és már nem is maradt. A jövő hónapban a házrészletet kell, az meg jóval több, így most minimálisan kell a boltban vásárolni. Most nincs semmi alkalmi munka, hogy legalább szombat, vasárnap mennék. Mert általában azok járnak, akik hétköznap is. Így csak azt, és akkor veszik be az embert, ha valaki nem megy hétvégén, vagy beteg. Azt hittem, jobb helyzetben leszek addig a pár hónapig, míg tart a tanfolyam, de még lejjebb vagyok. Mert a buszt minden nap fizetni kell, és egy pár dolgot is kellett venni. Szóval így se jó, talán a legjobb lenne egy tartós munkahely itt a közelben. Nekem a busz, hiába 90 %-os, így is havi szinten 2 800-3 000 Ft. Tudom, nem nagy pénz a mai világban, de nekem ezt is ki kell fizetni a 41 700 Ft-ból. Tanulunk németet is, abból is lesz vizsga. De kérdezem én, hogy lehet egy pár óra alatt megtanulni németül? Sehogy, és még vizsgázni is. Csak azt nem tudom, hogy akik kitalálták ezt a 3-4 hónapos tanfolyamot, tisztában voltak-e a dolgokkal. Mert ugyanazt tanítják, amit nekünk három év alatt. Jó, nekem nem nehéz, mert már tanultam kereskedelmet, de mit szóljon az olyan, aki még sohasem? Én mindig azt mondom, inkább munkahelyet kellene teremteni, nem átképezni az embereket. Mert hiába lesz egy papírral több nekem is, nem látok esélyt, hogy bekerüljek a kereskedelembe. Hiszen oda általában 25 éves korig kellenek, mert utánuk kapnak támogatást. És visszagondolok 25 évvel ez előttre, amikor én jártam a kereskedelmibe, bizony volt egy osztály műszaki eladó, egy osztály ruházati eladó, volt élelmiszerosztály egy évfolyamban. És szerintem annak is nagy hányada jelenleg nem dolgozik a kereskedelemben. És azóta már hány évfolyam lement? Így kicsi az esély, megmondta az oktató is, hogy egy átképzett (gyorstalpalós) legyen egy boltban. De megpróbáltam, végigviszem, és majd lesz valahogy. Minden jót, jó egészséget! Nem tudom, mi lenne velünk a támogatás nélkül. Bence már nagyon várja, mert üres a hűtő.

Köszönök mindent, a jó isten áldja meg Önöket!

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Napló 2012.09.17.–09.23.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Már bizony hűvösek a reggelek, a minap is 4 fok volt. Bizony reggel, amikor Bence is megy a busszal, bizony elfér a pulóver. Most várom a tanfolyamdíjat, hogy legalább még egy pulóvert vehessek neki, mert ha kimosom, most már nehezen szárad. Talán a héten megjön már, a többi társaim megkapták, akiknek kártyán van, de én postán kértem, mert ott megkapom a teljes összeget, a 41 700 Ft-ot. A kártyán pedig ahányszor megnézem, vagy leveszem, annyiszor veszi el a pénzt. És sajnos nálunk minden száz forint számít. Elég nagy teher a Bence bérlete, és nekem a mindennapi utazás. 90 %-os jegy van, de még így is havonta 3 000 körül elmegy az utazásra. Szóval jó dolog is ez a tanfolyam, és zsebbenyúlós is. Mert kellett új papucsot, pólót, nadrágot vennem. Most jó lenne egy vastag pulcsi is. Mert nekem azelőtt, ami itthon volt, abban már buszon nem lehet járni. Szóval be kellett ruháznom egy kicsit. De nézzük a jó oldalát. Lehet, hogy valahol találnék munkát. Mindig pozitívan kell gondolkodni. Ha itthon ülök csak, és várom a sült galambot, akkor nem lesz semmi. Eddig is mindig jártam munka után, most talán egy papírral több lesz, valahol lehet, hogy kellek. Bizakodom, talán lesz helyem valahol. Most emberek között vagyok, sose tudni, hogy ki ajánl munkát. Bízom benne, mert másképpen nem lehet. Bence köhög egy kicsit, de attól jár suliba. Ma már kapott egy 4-est nyelvtanból. Ismétlés volt. Én annak is örülök, de ő búslakodott,  mert szerinte, ha jobban figyel egy kérdésre, akkor az több pont, és csak egy pont kellett volna az ötöshöz. Ilyen lelkiismeretes, jó gyerek az én fiam. Ritka az ilyen jó gyerek, főleg, hogy még fiú is. Most 10. osztályos, és még mindig nem a lányokon jár az esze, nem a lógáson, hanem a tanuláson. Nagyon örülök neki és nagyon büszke vagyok rá. A legtöbb fiú ilyen korban már csavarog, iszik, cigizik, lányokkal él. Bizony van a falun belül is vele egykorú, és már lánnyal él. De kérdezem én: miért engedi a szülő? Mert bizony én lehet, hogy régimódi vagyok, de én bizony ezt nem engedném. Először járja ki a sulit, tanuljon szakmát, aztán keressen pénzt, amiből eltartja magát. És utána jöhet a csajozás. Még ráér, hosszú az élet, még rá is fog érni a csajozásra, bulizásra. Annyira kicsik még ők, szinte gyerekek, hogy ők a csajokat csak játéknak veszik. Látom a fiúkat, adják, veszik, járnak velük, aztán jön egy másik, és már dobják is a régit. Tudom, ez a mai világ, de én sajnos nem ebben nőttem fel, vagy lehet, hogy nem is sajnos, sőt jó. A héten már elkezdték aratni is a kukoricát. Hazajöttem az oktatásról, biciklire pattantam és már mentem is, két zsákkal sikerült szedni. Csak az volt a gond, hogy már voltak előttem a földön, így lemaradtam, de így is jobb, mint a semmi. Majd aratják a jövő héten is tovább, és ha hamar hazaérnék, akkor többet tudnék összeszedni télire. Nagyon drága a termény, és a tyúknak így összeszedném télire. Még minden évben sikerült. Remélem, most is fog. Köszönöm a segítséget, a jó Isten áldjon meg minden jó embert, aki segített rajtunk!

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Napló 2012.09.10.–09.16

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Gondoltam, a sok bosszúság után valami jó is következik, de sajnos tévedtem. Nem elég, hogy minden héten fenyeget a ****, hogy fizessek be 88 000 Ft-ot, amivel nem is tartozom, a héten még olyan dolog is jött, amire álmomban se mertem volna gondolni. Egy közjegyzői díj, amely szerint fizessek meg 8 napon belül 15 800 Ft közjegyzői díjat, a néhai apám szőlője után. Mint már többször is írtam, még alig voltam egy éves, amikor szegény jó édesapám, mert én őt tekintem édesapámnak, aki már sajnos több mint három éve elhunyt, befogadott saját lányaként, nevelt és nevére vett. Amit nagyon köszönök neki, habár már nem él, de tudom, fentről figyel és segít. Mint jó édesapa, Ő sose akart nekem rosszat, ugyanúgy taníttatott, mint a két lányát (nővéreimet), és ugyanúgy szeretett. Ami már édesanyámról nem mondható el, de én így is nagyon szeretem, tisztelem és becsülöm. Köszönöm nekik, hogy magukhoz vettek és fölneveltek, ezért örökké hálás leszek. Habár édesanyám nem jöhet a közelünkbe, mert a két nővérem megtiltotta, én mégis nagyon szeretem. Ami a lényege a dolognak, mire édesapám meghalt, már semmi nem volt a nevén, hogy én nehogy örököljek, intézkedtek róla, míg élt, hogy mindent magukra írassanak a nővéreim. Még ez se lenne baj, hiszen én csak egy befogadott gyerek voltam, nem illetne semmi. De most, több év után édesapám anyai ágon örökölt valami szőlőt, amiről nem tudtak, vagy nem akarták, hiszen olyan kis terület, hogy összesen valami 5 600 Ft-ot ér az egész. Így ők nem hajlandóak kifizetni, most jött a papír, hogy fizessek én, mivel ilyenkor én is családtag vagyok, és bárkivel kifizettethetik az örökösök közül. Amiből nem lehet hasznot húzni, abban bizony én is örökös vagyok. Majd jövő kedden lesz fogadónap közjegyzőnél, bemegyek és elmondom, hogy sajnos én nem tudok fizetni, és nem is kell ez a szőlőrész. Szóval a héten is felment a vérnyomásom. Bence jár suliba, sokat tanul, mert egyre több tantárgy van, és elég kemény a suli. Most kaptak új magyar tanárt, és a biológiai is új. Ez még többet követel. Csütörtökön megvolt a szülői értekezlet is. Összesen két szülő volt a 25 gyerekből. Havi 300 Ft osztálypénzt szavaztak, mert gyűjteni kell a szalagavatóra is, mondta a tanár. Egyre keményebb lesz, de a jó Isten segítségével csak kitaníttatom! Minden jót, jó egészséget, jó munkát, köszönöm a segítséget!

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Napló 2012. 09. 03. – 09. 09.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten elkezdődött a suli mind Bencének, mind nekem. Aztán megjött a támogatás összege is a számlánkra, amit már nagyon vártunk, hiszen minden pénzt elvitt a suli, a bérlet, füzetek, stb. Be is mentünk Bencével és bevásároltunk, igaz, nem mindent, de ezt is elég volt elcipelni. Vettem öt kenyeret, ami kitart egy hétig, mert bizony nálunk igen drága. Tejet, vajat, tejfölt és még gyufát, meg egy kis húst Bencének. Úgy osztottuk be. A ****-ban klubtagok vagyunk, így mindig kapunk kedvezményt. Most is minden ötezer forint után jár ezer forint visszatérítés, ami azt jelenti, hogy csak 4 000 Ft-ot kellett kifizetni. Így kettévettük és kétszerre már kétezer forint nyereségünk volt. Bencének van bérlet, nekem pedig most a tanfolyam alatt 90 %-os jegyem van, így olcsón megúsztuk az utazást, csak egy kicsit nehéz volt a szatyor, de akkor is megérte bemenni. Még a jövő hétvégén is bemegyünk, akkorra is van ilyen kedvezmény, így megint spórolunk rajta kétezer forintnyit. Tízezerért vásárolunk és nyolcezret fizetünk. Én minden ilyen akciót nyomon követek, mert csak így tudok spórolni. Még a héten csak suliba jártunk, de már volt német óránk is kettő. Én tanultam 25 évvel ezelőtt németet, így valamit tudok. És amikor Bence tanult, azt is mindig nézegettem. Így remélem, nem lesz nehéz a német. Az áruismeret még nem volt, így nem tudom, milyen lesz. Volt még áruforgalom és kereskedelem, ez nem nehéz, mert már tanultam. Igaz, ezt is jó pár éve és teljesen más minden, mint akkor. Találtam egy barátnőt is, akivel együtt gyakorlatozunk. Igaz, 23 éves fiatalasszony, de nagyon aranyos, kedves. Van két fia, és ő se az a gazdag negyedből való, mert albérletben lakik, így nem néz le, ha csak egy szelet zsíros vagy lekváros kenyeret viszek műszakba. Ő is mindig várja, hogy mikor lesz már pénz, hogy kifizesse a számlákat. Jól el tudunk beszélgetni és nagyon ügyes a munkában is. Pedig nem gondoltam volna, hogy fiatalon ilyen ügyes, dolgos, de gondolom, az élet őt is megedzette, mint engem. Már gondoltam, a hét jól telik, de pénteken a postaládámban találtam egy számlát a ****-tól, szép nagy összeggel, 88 500 Ft-ról. Csak azt nem tudtam, hogy honnan jött elő ez a szép nagy szám. Mivel én három éve nem használom a cég szolgáltatásait. Rám akarja kényszeríteni, hogy kifizessem a pénzt. Egy: nem is az én nevemen volt, hanem a páromén, aki nem lakik itt. Kettő: le lett mondva. Most pedig a végrehajtóval fenyeget, ha nem fizetek. Én pedig nem fizetek, mert nem jogos. Szóval a nagy öröm mellé mindig társul az üröm is. Most várom a villany felszólítást, mert nem fizettem be 5-én, mivel most csak 20-a körül kapok pénzt, így nem tudtam. No de mi is lenne velünk, ha nyugalomban élnénk, talán még a fejem se fájna?!

Köszönök mindent. Jó munkát, jó egészséget, az Isten áldja meg Önöket!

Tisztelettel:

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Napló 2012.08.27.–09.02.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten már hála Istennek nem volt olyan meleg. Így a kertet próbáltam megmenteni, ami még elrakható télire. Bizony a meleg mindent tarolt, paprika nagyon silány, azt venni kell, a paradicsom elég szép, így még főztem be lecsót. Az uborka már fogy, amit elraktam, van úgy, hogy Bence egy fél üveggel is megeszik egyszerre, főleg krumplihoz, imádja. De jó legalább az a kis vitamin. Azért akarok minél több lecsót berakni, hogy legalább az is legyen. A héten nem érzem jól magam, fáj igen a hátam és a vesém, de így is megyek, mert kell a pénz. Hétfőn megkezdődik a suli és még szinte semmi sincsen Bencének. Most hétvégén meg kell venni a bérletet, és táska is kellene. De már a cipője is elég rossz, most ragasztgatom, hogy kitartson, míg nem tudok újat venni. És még nincs elég gond, még a mosogatóm is szétesett, igaz, már tíz éves volt, de attól még bírhatta volna. Most megrestauráltuk Bencével, csináltunk alá egy fakeretet, így talán csak bírja valameddig. De jön a hideg és már a tüzelőről is gondoskodni kellene. Mert bizony lassan be kell gyújtani, hiszen ma reggel is 6 fok volt. Szóval nehéz ez az élet. Eltelt a nyár és nem tudtam eladni a házat. Nincs is rá vevő, és ha lenne is, túl keveset kínál, mert a mai világban kinek van pénze. Nem tudom, mi lesz. Most még fizetem a házrészletet. Még tudom, egyik hónapban a villany, a másik hónapban a ház, így még valahogy fenntartom. De nem tudom, mit hoz a jövő. Az idén igen sokat gyengültem, de nem is csodálkozom, mikor egy hete csak krumplit viszek enni is a munkába. Hol törötten, hol paprikásan, hol pirítva. Mindig akkor eszek, amikor a többi nem látja, nehogy megszóljanak érte. Ilyenkor igen kevés már az ennivaló, kihúzom a hűtőt is, hogy ne fogyasszon. Amit veszek itt helyben a boltban, azt és annyit, amit ki tudok fizetni. És azt is Bencének, hogy egyen valamit. Szomorú, hogy itt tart ez a világ, hogy dolgozik az ember és éhezik. Mert ha nem fizetjük ki a villanyt, akkor bizony kikapcsolják. És elég rossz sötétben, áram nélkül. És akkor még hol van a visszakapcsolás, sose tudnám többé visszafizetni és visszaköttetni. Ezért kell vigyázni, hogy az ki legyen fizetve, ha csúszik, akkor is. Mert most is csúszok vele egy hónapot, de még így is csak felszólítást küldenek.

Minden jót, jó egészséget, jó munkát!

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Napló 2012.08.20.–08.26.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten is nagy volt a hőség, alig tudunk aludni, hiába nyitom ki az ablakot. Bence sajnos beteg lett csütörtökön, hányt és ment a hasa. Elvittem az orvoshoz, de azt mondta, valami vírus, mert sokan voltak már ilyen tünetekkel. Kivettem a gyógyszert, igaz, kölcsönpénzből, de ami kell, azt nem lehet nélkülözni, mert én nem tudom nézni, ha beteg. Így most itthon maradtam egy napot, de hogy ne legyen hiányzás, szóltam, hogy jövő héten kétszer 12 órában dolgozom. Tudom, kemény lesz, reggel hattól este hatig, de hogy ne legyen mínusz, és megkapjak minden pénzt, bevállaltam. Addigra remélem Bence is jobban lesz. Nagyon nehéz, de vállaltam a tanfolyamot, így helyt is kell állni és még itthon is, mint anya. Nem tudtam volna úgyse dolgozni, mert mindig azon gondolkodtam volna, hogy is van Bence. Nálunk még a szomszédok is gonoszok, így nem számíthatok senkire, hogy szóljon, ha Bence beteg. Így bevállaltam ezt, és a jövő héten dupla műszak. Már a héten is egyedül voltam tanuló, mert elmentek táppénzre a többiek, mert kimerültek. Nagyon sokat kell dolgozni, ezt sajnos én is tudom, de azt is, hogy kell a pénz, és a hiányzásokat nem fizetik. Én sem tehetem meg, hogy hiányzom, így inkább bevállaltam a dupla műszakot, csak Bence ne legyen már beteg. Főztem be szilvabefőttet, lecsót. Már lassan a krumplit is ásni kell, de majd mindig amennyit bírok, így csak elfogy lassan. A kukoricát folyamatosan töröm a tyúknak, igaz, elég silány, mert megégett a nagy melegben, így ezzel nem lesz gond. Még késői bab van, de az is folyamatosan érik, így tudom szedni. Eltelt a búcsú is, de mi nem tartottuk, sose szoktam, mert örülök, ha a számlákat valahogy fizetem. Nem tudom, a hidroforra is hogy jut majd pénz, mert először a tartozást kell megadni, amit kértem gyógyszerre Bencének, és még a bérletet is meg kell venni a jövő héten Bencének. Már egy jó hét és kezdődik a suli. Már várja Bence, hogy találkozzon a barátaival.

Minden jót, jó egészséget, jó munkát, jó pihenést, aki most üdül, mert az idő nagyon kedvező a nyaralásra. Mi sose jutottunk el sehova sajnos.

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Napló 2012.08.13.–08.19.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten délután kellett dolgozni. Délben a 11:30-assal mentem és este a 19:30-assal jöttem haza, mert nincs hamarabb busz. Sok mindent tanultunk már, és dolgozni is sokat kell. Minden nap több autó áru jön, azt lepakolni, kipakolni, felmosni, kitakarítani, szóval mindig van tennivaló. Az idő jó, leszedtem egy jó vödör paradicsomot, most hétvégén azt akarom befőzni. Aztán lecsót is kellene lerakni, de még a hosszú hétvége se elég mindenre. Nálunk most lesz a búcsú a faluban, de én nem tartom sose. Nincs rokonság, és sajnos a pénztárcám sem engedné. Főleg már ilyenkor, hónap vége felé örülök, ha annyi ennivaló van, ami Bencének elég. Most itt a kert, legalább ezen tudok spórolni. Tojás az nem nagyon van, mert nem tojnak a tyúkok, valamiért leállnak. Nagy betűkkel írok és csúnyán, mert nincs itthon a szemüveg, és csak homályosan látok, ezért elnézést kérek. De a jó Isten a héten se hagyott gond nélkül. Kilyukadt a hidrofor tartálya, most le kellett zárni a vizet és a kútról hozom. Felhívtam a szerelőt, azt mondta, hoz egy újat, 10 000 Ft, beszerelés 5 000 Ft. Mondtam, most nincsen rá, csak majd a jövő hónap 20. körül, ha megkapom a tanfolyam díját. Előre örültem, hogy több lesz vagy 10 000-rel minden hónapra, de most még kevesebb lesz. Aztán itt a nyakunkon a suli, már előre félek, hogy mi minden kell. De úgy vagyok vele, hogy nem idegesítem magam, majd csak kiteremtem valahogy. A múlt év is húzós volt, és mégis sikerült Bencét kitaníttatni. Reménykedem benne, hogy most is segít a jó Isten, és kitaníttathatom a 10. osztályból is.

Minden jót, jó pihenést. Köszönök minden segítséget, nem tudom, mi lenne velünk az Önök támogatása nélkül. Örökké hálás leszek, és ha én nem is, de a fiam majd viszonozza a jóságukat.

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Napló 2012.08.06.–08.12.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mint megígértem, leírom, mi történt az új melóban és a tanfolyamon. Gyakorlattal kezdtem, mint írtam, mert több mint két hete elindult a tanfolyam, ők voltak már elméleten is.  Most próbálom leírni, amiről lemaradtam. Egy nap csak egy tételre jut időm, mert ugye gyakorlat, meg az itthoni teendők is, és még másolom a tételeket is, kicsit húzós, de kibírjuk. A múlt héten délelőtt mentem, így reggel már fél ötkor keltem, az 5-ös busszal mentem, mert 6-ra benn kell lenni, és más busz nem megy, vissza pedig fél kettő, amikor hazafelé jön busz. Fél egykor végzek, és még utána van időm vásárolni, nézelődni, vagyis, ha lenne miből vásárolni, mert ugye a busz az mindennap 150 Ft. Tudom, nem nagy pénz, de sajnos nálunk sokszor ez is gond. És most még megkaptam a szoc. segélyt, de már szeptember 5-én nem lesz pénz, csak úgy 20-25 körül jön meg a tanfolyam díja, mert még elsején veszik el a munkalapot, azt végignézik, aláírják, kiszámolják, és úgy utal csak a Munkanélküli. Ha van hiányzás, hiába igazolt orvosi, arra a napra nem fizet. Próbálom úgy, hogy ne hiányozzak, mert minden forint számít. Nem kell sok a balesethez, és megtörténik. Szerdán megcsípte egy méhecske a lábamat, és úgy megdagadt csütörtök reggelre, hogy alig tudtam rá papucsot húzni, de még úgy is mentem, mert kell a pénz. Egy nagy ABC-ben vagyunk, ahol félóránként jön az áru, és délelőtt három tanuló, délután kettő. Így megállni sincs időd. Volt úgy, hogy de. 11 órakor ettünk egy szelet kenyeret, mert akkor jutott rá pár perc. Nagyon sokat kell dolgozni és pakolni, takarítani. De mi vállaltuk, így meg kell csinálni. És azt is el kell tűrni, ha megaláznak, ha beléd rúgnak, mert ezt választottad. A dolgozók kinevetik a tanulókat, pedig sok fiatalabb, mint én, és még iskolája sincs annyi. És amikor megkérdezték, milyen iskolám van, akkor csak annyit mondtak, hogy minek vagyok itt. Én megmondtam őszintén, a pénzért, mert van egy fiam, akit nevelni, taníttatni kell. Nem tudom, de én dolgoztam kereskedelemben régen, de nem ilyen világ volt. Most árulkodnak egymásra az emberek, azt nézik, ki mit csinál és hogyan, mindenki mindenkinek ellensége. És egy ilyen közegben kész rémálom letudni a hat és fél órát. És akkor mindig mondom, mi is lett ebből a világból. Mert nem a főnök, vagy a helyettese szól rád vagy parancsol neked, hanem a dolgozó. Sőt van kereskedelmis tanuló, II. osztályos, és még az is parancsolni akarna. Szóval nem nyakig tejfel az élet, főleg, ha olyan közegben vagy, de majd eltelik az a három hónap, és hátha sikerül valami igazi munkát találni.

Köszönöm a támogatást, és a jó Isten áldja meg Önöket a jóságukért! Jó pihenést, jó nyaralást!

Szécsiné Fehér Erika és Bence   

Napló 2012.07.30.–08.05.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Azt hittem, hogy ez a hét is úgy telik el, mint a többi, teli gonddal, bajjal és koplalással. Igaz, a gond, baj megmaradt, és a koplalás is, mert ami jött segély, az villanyra ment, így most a házrészlet elmaradt. De azért valami jó is történt. Értesítettek a Munkanélküli Központból, hogy ha szeretném még mindig a tanfolyamot, akkor beiskoláznak. Igaz, már két hete elkezdődött a tanfolyam, de a 16 fő létszám nincs még meg, így még két hely megmaradt. Igaz, a végén kiderült, hogy ennek a fele se igaz, két héttel ezelőtt 16 fővel elindult, egy fő a kevés pénz miatt visszamondta, egyet pedig időközben kidobtak, mert nem járt be pontosan, és volt még több gond is vele. És mivel EU-támogatott tanfolyam, így 16 főnek kell lenni, így rám gondoltak, ha én elfogadom. És én igent mondtam, gondoltam, hogy nem sok a pénz, olyan 38-39 000 Ft, mivel fognak nyugdíjat és adót is vonni belőle, de nekem ez is jobb, mint a 22 800 Ft, ha még három hónap, akkor is több, mint a semmi. Igaz, meggazdagodni nem fogok, de legalább Bencének a három hónap biztosítva lesz, hogy tudom iskoláztatni. Igaz, az első összeg majd csak szeptember 20-án jön, de az is több, mint a semmi, és akkor is jó lesz. Bencének veszek ruhát. Most megpróbálom valahogy összeszedni a füzetre és a táskára valót, de ruha csak majd akkor lesz, ha megkapom az első pénzt. Jövő hónap ötödikén még nem lesz segély, csak a családi, így az nagyon kevés, az kell a bérletre és a boltban kifizetni a tartozás egy kis részét. Így a villany csak 20-án lesz majd befizetve, és akkor veszek Bencének cipőt, ruhát. Most gyakorlatra kell járni egész hónapban. Aztán szeptember 3-án kezdődik az elmélet. Három nap elmélet, két nap gyakorlat. Elmondtam azt is, hogy van egy csomóm, de azt mondták, ez nem akadály, ha tudok vele dolgozni. Mondtam, én mindent bevállalok, mert van egy fiam, akit el kell tartani, és iskoláztatni kell. Nagyon sajnáltak, és mondták, hogy kevés az ilyen anya, mint én. Nem szeretem eltitkolni, mert ha mégis kiderül, akkor szégyellem. Így inkább előre szóltam a csomóról, nehogy később emiatt kitegyenek.  Szeretném ezt a munkát. Hétfőn kezdődik, az első nap még nem tudom, milyen lesz, de majd részletesen beszámolok róla. Most vennem kell egy szemüveget, egy papucsot, egy táskát. Ez egy kis beruházás, de e nélkül nem megy. Minden nap olyan 120-150 Ft lesz a busz, ezt is nekem kell fizetni, ez havi szinten olyan 3 000 Ft. De nem tudok mit tenni, még így is több pénz, mint a 22 800 Ft!

Jó pihenést mindenkinek, köszönök minden segítséget. A jó Isten áldja meg a jóságukat. Minden jót, jó egészséget. Aki nyaralni van, annak nagyon jó nyaralást, hiszen most jó az idő, és jár egy kis kikapcsolódás. Bárcsak mi is mehetnénk valahová üdülni.

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Napló 2012.07.23.-07.29.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten az idő nem nagyon kedvezett semminek, mert sokszor esett az eső. Pedig már elég lenne belőle, mert olyan nagy a sár, hogy bele se tudok menni a kertbe. Pedig jó lenne, mert minden kezd dudvásodni, így kapálni, gyomlálni kellene. A héten háromszor is belefutottunk, hogy megyünk szilvát szedni, de az eső mindig hazakergetett. Így jó lesz, ha kerestünk vagy 600 forintot naponta, pedig jó lett volna az a pénz, mert mindenki azért ment, hogy valamit keressen. És még az idő is ellenünk szól. Raktam be uborkát, most szilvát teszek el lekvárnak és befőttnek, legalább ennyi legyen, ha már pénz nincs. Nem sokat lehet hozni, de az is több, mint a semmi. Jó lenne már valami állandó munka, mert a teher egyre nagyobb. Jön az augusztus, és elő kellene készülni a sulihoz. De még semmi sincsen. Talán, ha járnánk, akkor valamit tudnék venni Bencének a suliba. Alig várja már, hogy ismét bevásárlás legyen, mert már semmi sincsen itthon. Próbálom beosztani, hogy csak a legszükségesebbet vegyük, mert bizony a hitelt is kell adni. Nem győzöm a mosóport, mert mindennap mosok, a szappant és Hypot, hogy fertőtlenítsek egy kicsit, mert én szeretem a tisztaságot. Igaz, csak Hypora jut, de azzal is lehet tisztaságot varázsolni. Az élet napról napra nehezebb. Egyre csak sorakoznak a számlák, de sajnos fizetni nem tudok. Most is, ha megjön a segély, ki kell fizetnem a lakáshitelt, mert már el vagyok maradva. Most a villany csúszik, csak így tudom megoldani. Bizony nagy teher, ez a kis segély pedig mire elég, az a havi 22 800 Ft? Még mindig csodálkozom, hogy hogyan tudok megélni belőle, és még egy gyereket is tartani, taníttatni. Mert bizony, ha a jó Isten is segít, akkor most már 10. osztályos lesz. Azt még nem tudom, hogy teremtem elő a pénzt, de igyekszem, hogy minden meglegyen iskolakezdésre, és mehessen az én kicsikém ismét suliba.

Köszönök minden segítséget, és mindig hálát adok az Istennek, hogy megkaptam az Önök segítségét. Hálás vagyok, hogy ebben a szegény világban még vannak jólelkű emberek, akik segítenek. Köszönöm nekik is. Mindenkinek jó egészséget és nyaralást!

Tisztelettel:

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Napló 2012.07.16.-07.22.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten semmi nem történt. A kezem kissé javult, de még nem tökéletes. A szemem egyre rosszabb. Most nincs semmi munka, így egy kicsit szomorú vagyok. Gond sajnos a mindennapi ellátás is. A számláim halmozódnak, nem tudom, mi lesz. Lassan vége a nyári szünetnek, ismét suli lesz és még semmit se vettem Bencének. Már ezen töröm a fejem, mi is lesz. Mindig elgondolkodom azon, vajon a sors miért büntet engem, mi rosszat követtem el. Dolgozom, ha van munka, még betegen is, spórolok, koplalok, nélkülözök, de mégse jutok egyről a kettőre. Nem tudom, mi lesz. Most nagyon szomorú vagyok, így ne haragudjanak, ha nem sokat írok. Én nem szoktam ilyen keveset írni, de most valahogy semmi nem megy. Fortyog az agyam, hogy mi legyen. Az ennivaló talán még a héten kitart Bencének, majd a jövő hét lesz húzós, de majd csak átvészeljük valahogy.

Köszönök minden segítséget, Önök nélkül nem tudom, mi lenne velünk!

Minden jót, jó egészséget, jó pihenést. Az Isten áldja meg a jóságukért Önöket.

Tisztelettel:

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Napló 2012.07.09.-07.15.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Próbálok olvashatóan írni, de sajnos a szemem egyre rosszabb, alig látok már. Ezért elnézést kérek, de reménykedem, hogy el tudják olvasni. A minap is varrtam, de alig láttam, így véletlenül a tű belement a bal mutatóujjamba és beletörött a vége. Most ezzel küszködök, vizes ruházom, mert be van dagadva, és nagyon fáj. De az élet attól megy tovább, és el lehet végezni a mindennapi teendőket. Bence sajnos két napja beteg, fáj a hasa és lázas. Meg van fázva, így őt is ápolni kell, mert egész nap ágyban van. Nem győzöm mosni az ágyneműt, hogy tisztában legyen. Most meg egy kézzel csinálok mindent, még szerencsétlenebb vagyok, de azért valahogy megcsinálom, csak egy kicsit lassabban. Az idő se túl jó. Nincs olyan nap, hogy ne esne az eső. De úgy látom, már túl késő, mert mindent elvitt a nagy meleg. Raktam be egy pár üveg uborkát, de már nem nagyon lesz, mert az is kezd elszáradni. A krumpli sem az igazi. Igaz, lenne alatta bőven, de túl kicsi, és most már nem is fog fejlődni, mivel az is kezd elszáradni. A kukoricán is alig van egy cső, és sok közülük el is száradt. A fokhagymát kiszedtem, de a hagymát még nem, mert azt magról ültettem, így még zöld a szára.

Bizakodtam, hogy lesz valami munka, de most már csak a szilvára várok. Tudom, ott se sok nap lesz, mert kevés a gyümölcs, de az a pár nap is jó lenne. Még mindig nem kaptam hírt a tanfolyamról. Pedig abban reménykedtem, az legalább biztos jövedelem lenne egy pár hónapig. Azt ki se lehet mondani, mennyien voltak a tesztíráson, közel százan. Egyszerre be se fértünk, 16 fős csoport ment be a terembe, ők ott írták, mi kint a váróban a térdünkön. Aztán jött megint a következő csoport. És amikor megláttam, hogy fiatalok, akik most végeztek, mind munkanélküliek. Akkor elgondolkodtam, én mit várok? Negyvenhárom évesen, van gyerekem is, én ugyan hova kellenék, ha ezek a fiatalok nem kellenek?! Pedig utánuk még támogatás is jár. Így már nem is bizakodom. És amin még meglepődtem, volt egy mérnök férfi, 40-50 év közötti, szemben ült velem. Azért tudom, mert odaadta lemásoltatni a bizonyítványát. No, azon meglepődtem, hogy mérnöki diplomával rákényszerül arra, hogy egy élelmiszer-eladói tanfolyamra jelentkezzen, 35-40 ezer forintért. És akkor elgondolkoztam, hol áll ez a világ, mi lesz az én fiammal egy pár év múlva. Nagy keservesen kitaníttatom, és ő is a munkanélkülin fog kikötni? Nem tudom, de nem szeretném, ha nem lenne munkája. Mindig kérdezem, hova fejlődtünk? A régi rendszerben a munkanélkülit büntették, most pedig fizetik. Van, akinek jó ez, mert nem szeret dolgozni, de én inkább dolgoznék a biztos jövedelemért, mint éljek ebből a kis alamizsnából.

Köszönjük a támogatást, bevásároltunk, Bence nagyon örül, hogy ismét van enni. Jó munkát, pihenést, egészséget!

Tisztelettel:

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Napló 2012. 07. 02. – 07. 08.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon meleg van, nem lehet aludni, még éjszaka se, annyira nagy a hőség. Amikor pedig már elaludna az ember, éjfél után, mert akkor kezd lehűlni a levegő, bizony ½ 5-kor már kelni kell. A héten voltam barackot szedni. Itt helyben van az egyik tulajdonosnak. Reggel 5 órára mentünk 11 óráig. Aztán 1/4 3-tól ½ 7-ig. Így se tudtam többet keresni 2200  Ft-nál, még ez is jó volt, mert minden este kifizették és így volt másnap ennivalóra. Annyi sok volt a jelentkező, hogy a fele nem jutott be. Nekem szerencsém volt, mert az egyik ember megbetegedett, így valahogy bekerültem. Nagyon örülök neki. Nekünk minden pénz jól jön ebben a nehéz helyzetben.  Nagyon meleg volt és még cipelni is kellett a ládát fölfelé a dombon, no ez egyáltalán nem tesz jót a csomómnak, de ilyenkor el kell felejtsem, hogy van az a csúnya csomó, és arra koncentrálni, hogy minél több pénzt vigyek haza, hogy Bence másnap jóllakhasson. A héten megjött a levél is, amire vártam. Csütörtökön (ma) kell menni 13 órára a Munkanélküli Központba a tanfolyam válogatásra. Minden reményem ebben van. Még ma délután is tudtam volna egy kis pénzt keresni, de így nem tudok délután visszamenni barackozni. 11 óráig most is kerestem 1400 Ft-ot. Ebből most veszek Bencének zoknit és alsónadrágot, mert bizony már elég kopottak. Én úgy szégyenkeztem a múltkor is az orvosnál, hogy ilyen nagy fiú, és ilyen ruhákban jár! Ezért is szeretném, ha bejutnék én is a tanfolyamra. Tudom, nem nagy összeg, amit ott fizetnek, de jobb, mint a 22 000 Ft segély. És tanulni úgyis szeretek, és legalább lesz egy kis állandó jövedelem, még ha 1500 Ft-tal több, nekünk az is nagy összeg. A villannyal el vagyok maradva, a lakásrészlettel hárommal, szemét stb., nem is tudom sorolni, mi minden adósság van még a nyakamon. Nem azt mondom, hogy mindent ki tudnék fizetni ez alatt a hat hónap tanfolyam alatt, de legalább valami lemaradást pótolnék. Kevés a gyümölcs a fagy miatt, így csak pár napos munkák lennének, de azért is igen harcolni kell, hogy bekerüljél. Itt, aki iparkodó az mind megyen, ha 1000 Ft-ot keres egy nap, az is jó, mert ha itthon vagy, még annyi sincsen. Munka pedig nincs kilátásban. Az önkormányzat igen szegény, nem tud embereket felvenni, így semmi lehetőség, csak a gyümölcsszedés. Ezért is várom nagyon, hogy mi lesz, bekerülök-e a tanfolyamra. Bízom benne, már úgy megyek, hogy bejutok. Legalább most legyek pozitív, lehet, hogy már holnap elszáll a jó kedvem! A hét jól sikerült mindent összevéve. Volt egy kis munka, igaz, nagyon meleg volt, és még él a remény, hogy talán bejutok a tanfolyamra.

Mindent köszönök, jó munkát, jó pihenést!

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Napló 2012.  06. 25. – 07. 01.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Először is elnézést, szeretném leírni, amiért csak most küldöm az előző heti naplót is. Megírtam időben, de sajnos a  gondok nem engedték, hogy feladjam és sajnos anyagilag is a padlón vagyunk. Vártam, hogy kifizetik azt a kis pénzt, amit a meggyesben kerestem, de még mai napig nem fizettek pedig tegnap befejeződött a munka. Bence sajnos szerdán rosszul lett, belázasodott, így már csütörtökön nem tudtam menni meggyezni, pedig jó lett volna az az egy nap is. De nem hagyhatom itthon egyedül, betegen. Így itthon maradtam vele. Szaladtam jobbra-balra, hogy pénzt kerítsek gyógyszerre, kaptam kölcsön, de mihelyt megkapom a pénzt a meggyesből, már vihetem is vissza. Kérdezem én, miért ver engem ennyire a sors? A nagy melegben megyek, hogy legyen egy kis pénz, és most gyógyszerre kell költeni, nem pedig ennivalóra vagy ruhára Bencének. Bizony már sok ruhát kinőtt, és már alsónemű meg zokni is kellene neki, mert elég kopottak, és ilyenkor, ha az orvoshoz viszem, bizony szégyenkezem, hogy nincs neki új. De sajnos nem tudok venni miből. A mindennapi megélhetés is gond. Mindig azon kattog az agyam, hogy mi legyen, hogy legyen, ez is kellene, az is kellene, miből teremtsem elő a pénzt rá… Számlákkal el vagyok maradva, nem tudom, mi lesz. Vártam a héten is, hogy majd szólnak, hogy indul a tanfolyam, de ez idáig még semmi. Talán majd a jövő héten, még reménykedem, talán ide bejutok.

Még jó, hogy van a kert, és van mit enni, mert bizony a hűtő már üres. Már jó a krumpli, az uborka, a zöldség, a sárgarépa és a borsó. Így valamit tudok főzni, és van egy pár tojás is. Így van egy kis leveske, és főzelék is. Most azon gondolkodtam, hogy szombaton leviszek a piacra egy pár kiló krumplit, uborkát, zöldséget, sárgarépát, tojást. És ha ezt mind eladom, akkor visszafelé már be is vásárolok az én kicsi Bencémnek, és ismét lesz tej, sajt, felvágott, tud majd ismét enni. Felülök a biciklire, így buszra nem kell pénzt adni, és visszafelé a Penny elég olcsó, ott veszek ennivalót. Úgy indulok el, hogy mindent el fogok adni, amit kiviszek. Ez a remény, és a pozitív gondolkodás éltet. És a kisfiam, mert érte érdemes élni és harcolni. Megvolt az évzáró, jó lett a bizonyítvány, nagyon büszke vagyok rá, hogy megállta a helyét a városi gimnáziumban. Bizony egy falusi iskolából oda felkerülni és kitartani nem könnyű, de ő mégis megállta a helyét. Mindig bizakodom benne, hogy sikerül és kitartunk és akkor majd egy tanult, jómódú ember lesz belőle, aki majd segíthet az olyan szegény gyerekeken, mint ő. Mert bizony az ilyen szegény ember sose felejti el, honnét is indult. És megígérte nekem, hogy sose fogok semmiben hiányt szenvedni, és meggyógyít, hogy minél tovább éljek, mert senkinek sincs ilyen jó anyukája, mint neki. Sokszor sírok, amikor ezt mondja, bárcsak minden elképzelése teljesülne és elérné a célját. Örülök neki, hogy ilyen jó fiam van, ő nem csavarog, nem iszik, nem cigizik, minden szülő ilyen fiút kívánna! Nekem a sok szenvedésért adott a sors ilyen jó gyereket!

Köszönök mindent, jó munkát, jó egészséget!

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Napló 2012. 06. 18. – 06. 24.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten voltam jelentkezni a Munkanélküli központban. És hála a jó Istennek, egy reménysugár ismét felvillant. Álltam a sorban, és megpillantottam a hirdetőtáblán: „élelmiszer-eladói tanfolyam indul”. Azonnal arra gondoltam, indulnom kell. Amikor bejutottam, az első kérdésem az volt, hol lehet jelentkezni, és van-e még hely. Aztán megérdeklődtem, hogy nekem már van egy kereskedelmi végzettségem, műszaki eladó, én indulhatok-e? És a válasz igen volt, mert én még 1987-ben szereztem a kereskedelmi képesítést, és nem a Munkanélküli által. 6 hónapig tartana, a minimálbér 60 %-át fizetnék, tudom, nem sok összeg, de mégis több, mint a 22 500 Ft, ami most van. Most mindig várom a postást, hogy hozza az értesítést, mikor kell menni tesztet írni. Mondta a hölgy, hogy nehéz lesz bejutni, mert közel 100-an jelentkeztek, de csak 25 férőhely van. De én bizakodom, a jó Isten talán megsegít most is. Bencének elkezdődött a szünet. Most maga van otthon, mert én két napja járok a meggyesbe. Reggel megfőzöm neki az ennivalót, beteszem a hűtőbe, és neki csak meg kell melegíteni. Minden reggel 4 órakor kelek, hogy minden rendben legyen. ½ 6-kor már indulunk, és este 5-6 óra, mire hazaérünk. Bizony nem titkolom, nagyon el vagyok fáradva, tegnap is 37 fok volt. Egész nap bizony fárasztó a melegen. Sokat kell menni, mert kevés a meggy. Bizony van úgy, hogy egy fáról csak egy ládával tudok leszedni, és azt is kínkeservvel, mert a legtetején van több. Napi 1500-1700 Ft-nál nem tudunk többet keresni, de még ez is jobb, mint a semmi. Ha otthon ülök, még ennyi sincsen. És bizony minden fillér számít. Örülök, hogy bejutottam, mert közel 150 fő jár, három busszal. És a meggy pedig kevés, így hamar le lesz szedve. De jó lenne, ha legalább egy hétig kitartana, már lenne közel 10 000 Ft.

Minden jót, jó egészséget, jó pihenést. Köszönök minden segítséget. Az Önök jóvoltából Bence jóllakva fekszik le, és hála Istennek nem beteg most!

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Napló 1012. 06. 11. – 06. 17.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Utolsó hét a suliban, Bence szerint ez olyan laza hét, csak annak kell tanulni, aki bukásra áll vagy javítani szeretne. Így ő csak bejár az órára és unatkozik. Kezdődik a vakáció, amit már nagyon vár. Szeretne velem jönni  gyümölcsözni, de nem lehet, csak 16 évet betöltöttnek. És amúgy se vinném magammal a negy melegbe, nem akarom tönkretenni a gyereket, de ezt nem mondtam neki. Ő csak tanuljon és vigye valamire, hogy majd egyszer ne kelljen neki nélkülözni, és ha módjában áll, még segíteni is tudjon másokon. A fizikai munka nem egy leányálom, de ő még ezt nem tudja, és remélem, sose kell majd annyit szenvednie, mint nekem, és ilyen nehezen megkeresni pár forintot. A héten végig esett az eső, de a jövő hétre már kánikulát mond. Remélem, már elkezdődik a meggy szedése, és beleférek a munkások közé, már nagyon várom, hogy legyen egy kis pénz. Mert abból sosem elég. Most a konyhában romlott el a csap, és ugye a víz meg kellene. Most le van vakdugózva, így a kútról húzom a vizet, de így meleg víz sincsen, így mindig melegíteni kell. Szóval nagyon macerás, mert eddig, ha mosni akartam, volt meleg víz és mostam. Most várni kell rá egy órát, míg 20 liter víz megmelegszik a fazékban, és csak úgy moshatok. Szép minden a kertben, már tegnap szedtem fel krumplit, és azt főztem. Olyan jó, hogy van minden a kertben, legalább nem kell a boltban venni mindent. Így is nagy gond a mindennapi fennmaradás. Legalább most két hónapig bérlet nem kell Bencének, ez is megmarad. De majd jön a következő sulis év, ami szintén nagy beruházás lesz. Füzetek, írószerek, táska, stb. Már előre félek tőle. De ha lesz munka a gyümölcsösben, vagy bárhol, akkor összeszedem rá. Hétfőn megyek jelentkezni a munkaügyre, így mindig reménykedem, talán a hölgyek „megsúgnak” valami munkát, még ha pár hónap, az is jó lenne, és biztos jövedelem. Egyre kilátástalanabb a helyzet. Az árak az égben, a számlák emelkednek, a pénz pedig egyre kevesebbet ér. Mi lesz itt, nem tudom?! Egyre több ember éhezik, nélkülözik, csak sajnos sok nem mondja büszkeségből. Én se dicsekszem sehol vele…

Mindent köszönök, az Isten áldja meg jóságukat! Jó munkát, jó pihenést!

Szécsiné Fehér Erika és Bence