Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Napló 2012. 06. 04. – 06. 10.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Csupa sár minden, nem lehet a kertbe lemenni, mert három napig esett az eső. Mondjuk nem is baj, mert nagyon kellett az eső, hogy a növények fejlődjenek. Nagyon szép a krumpli, sok helyen már virít, de sajnos a bogár is megjelent rajta. Szép a plánta is, a paradicsom már majdnem virít, a paprika viszont még a földben van. A karalábé, káposzta, amit másodszor vetettem, az is szép már. A kukorica már térdig ér, így azt már nem kell kapálni. A hagymát magról ültettem, az is olyan, hogy már hagymaszárat lehet enni. Az uborka fut, hamarosan virít. Egy jó két hét és szerintem lesz azon is. Nagyon örülök ilyenkor, amikor szép minden, tudom, sok munka van benne, de nem baj, mert ezt legalább nem kell megvenni.

Várom mindennap, hogy szóljanak, hogy indul a meggy szedése. Remélem beleférek, mert annyi a jelentkező, hogy nehéz lesz bejutni, de reménykedem, hogy lesz, aki visszamondja a kevés pénz miatt. Mindig mondom a fiamnak is – a remény hal meg utoljára. Ha remény nem lenne mindennap, nem tudom, hogy vészelnénk át a napokat, amik egyre nehezebbek. Most is jött egy papír a hivataltól, amiben arra köteleznek, hogy 2013. júniusig be kell vezetni a vezetékes vizet, mert ez kormányrendelet. Nem tudom, mire jó ez, mi évek óta a benti vizet isszuk, igaz, a szivattyú megszűri, és semmi bajunk. Még nekem ez egy plusz kiadás, ami nem nagyon hiányozna. És már lassan három éve fizetem a szennyvizet is, és még fürdőszobánk sincs. Kérdezem én, mire ez a sok felesleges kiadás? Én tudom, hogy nem az önkormányzat találja ki ezeket a dolgokat, de azt a rendeletet, aki alkotja, az nem tudja, hogy az emberek annyira szegények, hogy még enni se jut?! Vagy eszel, hogy éhen ne halj, vagy számlát fizetsz! No, de nem bosszantom magam ezzel. Bence jól van, még a jövő hét és jön a vakáció. Ő is várja, mint minden gyerek.

Köszönök mindent, a jó Isten áldja meg Önöket! Jó munkát, jó egészséget és jó nyaralást!

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Napló 2012. 05. 28. – 06. 03.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A háromnapos ünnep alatt sokat esett az eső, így nem tudtunk semmit csinálni az udvaron. Elővettem a ruhákat, amit varrni kellett, azt megvarrogattam. Volt olyan nadrág, ami rövid volt Bencének, azt elvágtam rövidnadrágnak, így nem vész kárba. Ami pedig farmernadrág, annak még fel is használtam a lába szárát, mert szatyrot varrtam magamnak belőle. Bence mindig nevet, mikor ilyeneket kitalálok. Mindig mondja:

- Anya, honnan vannak az ötleteid, én biztos kidobtam volna. Sajnos a szegénység rákényszeríti az embert, hogy mindenből kihozzon valamit. A héten kedden volt a 42. születésnapom, üres a hűtő, így nem tudtam még egy sütit se sütni. De nem ez a fontos, az, hogy ezt is megértem, és még szeretnék legalább annyit, hogy Bence a saját lábára álljon. Próbálom továbbra is árulni a házat, de nem megy. Elmondták a falubeliek, hogy itteni lakos sose fogja megvenni, mert a szomszédaimat sajnos ismerik, és nem akar senki itt lakni. Kérdezték, hogy én hogy bírom? Én kerülöm a konfliktust, csak akkor kiabálok, ha a fiamat bántják. Így a ház sajnos értéktelen, hiába rendezett a porta, és felújított ház. Van egy olyan rosszakaratú szomszédom, a hátsó, hogy amiatt senkinek se kell – falubelinek – a ház. Pedig soknak tetszik, és mondják, hogy jó is lenne, de a vénasszony miatt még ingyen se laknának ott. Akitől mi vettük, azok is fiatalok voltak, és csak egy évig tudtak ott lakni. Én már bírom egy jó pár éve. Most még a nádat is szétverte a hátsó kerítésen, pedig az azért volt odatéve, hogy ne lássanak át, és a gyerek nyugodtan játszódhasson, míg kicsi volt. Volt, hogy egész nap a kerítésnél álltak, a gyerek a homokban játszott, és mindenfélét mondtak neki: - Te egy zabigyerek vagy, nem is ez az apád. No ilyenkor mit szól egy jó anya. Szóval ez a mindennapjaimat még ezek is elkeserítik. Ezért is mennék el innen, meg a hitel miatt is. Remélem, egyszer sikerül!

Köszönök minden segítséget, és jó munkát, jó egészséget kívánok!

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Napló 2012. 05. 21. – 05. 27.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten ismét jó idő lett, sőt talán melegebb is a megszokottnál, így ismét nekikezdtem, hogy elkapáljam a kertet. Minden szépen kijött, de a dudva is növöget, talán hamarabb, mint a többi növény, Először a kukoricával kezdtem, mert az már elég nagy, és ha most nem egyelem ki és nem töltögetem fel, nem lehet majd később közé menni. Éppen a zöldséget egyeltem, kapálgattam szerdán, amikor megjött a barátnőm lánya, hogy tudna egy kis munkát, és ha nem vagyok beteg, elvállalom-e? Ugyan, ilyet kérdezni, hogy elvállalom-e, még aznap otthagytam volna a kertet és máris indultam volna, csak pénz legyen. Ilyenkor, ha beteg vagyok, se vagyok beteg, mert nem szabad annak lenni, ez a pozitív gondolkodás elve. Mondtam neki, hogy akármikor megyek, ha szól. Egy öreg néninek az utcájukban van egy kis kapálni való szőlő, kukorica, elvállalom-e. Napszámot fizet, 2500 Ft-ot és ad enni is. Szívesen vállaltam, hiszen mindig jó egy kis pénz. Már voltam ennél a néninél, míg a barátnőm élt, ő ajánlott, és a néni meg volt velem elégedve. Már csütörtökön reggel 6 órakor biciklire is ültem és elindultam kapálni. Bencének elkészítettem mindent a suliba, majd ő a későbbi busszal megy, így ráért felkelni.

Első nap a szőlőt kapáltam be, egészen este 6 óráig. De a néni nagyon jószívű volt, hozott ki enni, és még kólát is adott. Én az ennivaló nagy részét elcsomagoltam Bencének, én úgyse eszem sokat, és még kólát is kaptam. Én is örültem és a néni is, hogy készen vagyok. Meleg volt, 31 fok, le is égett a bőröm, de nem érdekelt, mert kellett a pénz. Másnap felírtam Bencének, mit hozzon a boltból, mosópor, szappan, sampon, mert ez bizony fogyóban volt. Aztán pénteken ismét kapálás, most egy nagy darab kukorica volt kapálni, azt is egyedül, kb. 5 óráig vágtam, míg kész lett. A néni akkor is örült, hogy megcsináltam. Megmondta, hogy nem nagyon jönnek el napi 2500 Ft napszámért, és még akkor a fele dudvát ott hagyják, és utána ismét kapáltatni kell. Engem ismer, mert dolgoztam már neki, így szólt most is nekem. Mondtam, ha bármi munka lesz, szóljon és lebiciklizek és elvégzem, hiszen nekem minden forint kell. Így a hétvégére sikerült bevásárolni, ha még minimálisan is, de Bence nem éhezett. Mert bizony ilyenkor hónap végén már csak tejföl van a hűtőben és tojás. De most még az sincsen, mert azt is elvittem, eladtam, hogy legyen pénz, mert Bencének az arca pattanásos, és a gyógyszertárban kértem rá krémet, és legalábbis erre elég volt a tojás ára.  Bárcsak lenne mindig munkám. Olyan jó, mikor este hazaviszed a pénzt, habár tudod, hogy keményen dolgoztál érte a melóhelyen, mégis büszke vagy, mert nem kellett kérned.

Köszönök mindent! Minden jót, jó egészséget, jó munkát!

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Napló 2012. 05. 14. – 05. 20.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az idő egész héten nagyon rossz, beillene őszi időnek. A hőmérséklet alig tíz fok és még tüzelni is kell. Az eső napok óta esik, minden csupa sár. És sajnos ma már úgy vettem észre, hogy Bence megfázott, mert köhögött és fájlalta a torkát. Iskolába ment, remélem, nem lesz semmi baja. Nagyon jól tanul továbbra is, igaz, én amiben tudom, segítem. Tegnap is egész nap Bach és Mozart életét kell leírni, és megtanulni, ebben is segítettem neki. Aztán ha vers van, azt együtt tanuljuk. Mindig mondom, olyan jó lenne még iskolásnak lenni. Nem lenne gondom, és tanulnék. Mindig is szerettem tanulni. Amikor elvégeztem a gimnáziumot, akkor is javasoltak továbbtanulni. Nagyon szerettem volna tanítónő lenni, és két év alatt el is végezhettem volna. De sajnos édesanyám nem engedte, mert azt mondta, pénzt kell keresni, és dolgozni kell, mert ő nem tart el egy felnőtt nőt. Így abbamaradt minden és dolgoztam tovább. Sose haragudtam rá ezért, pedig most biztos lenne állásom, jó fizetésem, és büszke is lenne rám. De utólag már rájöttem, miért nem mehettem. Mert akkor én nevelt lányaként többre vittem volna, mint a vérszerinti lányai, és több iskolám lett volna. De már ez a múlté, ezen kár töprengeni. Így is van iskolám, és mégse kellek sehová. Tizennégy éves koromtól magam tartom el, mivel ösztöndíjat kaptam, sose kaptam zsebpénzt bérletre, ennivalóra, nekem ki kellett gazdálkodni az ösztöndíjamból. Rájöttem arra fiatalon, hogy minél jobban tanulok, annál több az ösztöndíj. Majd szakma kiváló tanulója voltam kétszer megyei szinten. II. helyezést értem el a szakmában. Nyertem egy balatoni utazást, de oda se jutottam el, mert nem tudtak pénzt adni a szülők. Most utólag gondolkodom, lehet, hogy nem is akarták, hogy üdülhessek szinte ingyen, a tanulmányaim miatt. Mindig kitűntem a testvéreim közül mind munkában, mind tanulásban. Szegény jó édesapám mindig örömmel ment a szülői értekezletre, mert tudta, hogy büszke lehet rám. De sose tudom elfogadni, hogy a sors miért mért rám ilyen csapást, pedig mindig jó voltam és büszkék lehettek rám. Most pedig úton-útfélen akadályokba ütközök, és ezeket az akadályokat le kell győzni. Talán ha Bence önálló lesz, talán jobb lesz az én életem is, mert én megélek bármin, és dolgozok betegen is, csak legyen mit.

Ismét Bence vásárol be, mivel mindennap jár, és nagy örömmel tölti el, hogy vásárolhat. És ezt nagyon köszönöm Önöknek és a jólelkű támogatóknak!

Köszönöm, köszönöm!

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Napló 2012. 05.07. – 05. 13.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten Bencének érettségi szünet volt, csak pénteken kellett bemenni, akkor is rövidített órák voltak, mert valami értekezlet volt a tanároknak. Sajnos az idő nem kedvezett, mert vasárnap estétől kedd estig esett az eső, így nem lehetett kinn semmit csinálni, sőt még be is kellett gyújtani, mert fáztunk idebenn. Én varrogattam, már amennyire látok, egy pár szatyrot, majd elviszem, ha viszek egy pár tojást eladni. Megint támadt egy jó ötletem. Vasárnap anyák napja volt, úgy gondoltam, kelendő a virág. Bencével kötöttünk egy pár csokrot házilag, de elég szép lett, mert hamar el tudtam adni, és csak 300 Ft volt darabja, talán ez is motiválta a vevőket. Tettünk bele orgonát, labdarózsát, és most nyílik a sáskaliliom és a tulipán, egy kis zöld a bazsarózsáról és lett belőle szép nagy csokor. Én biciklire ültem, felraktuk a csomagtartóra,és már vittem is a piacra, még egy pár tojást és krumplit is sikerült eladni. Így közel 3000 Ft-ot hoztam haza. No de ez a pénz sem marad meg, mert jó lesz majd beletoldani a villanyba, és még Bencének kell papucs, alsónemű és zokni. És sok ruhát kinőtt, majd megpróbálom azt is eladni és venni helyette. (Igaz, csak a turiba, de ott is vannak jók, kevésbé kopottak.) Bence szerint: - Anya, te mindig kitalálsz valamit. Annyira örültem, amikor felköszöntött egy pár szál tulipánnal anyák napjára, igaz, a kertből volt, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy eszében van az anyák napja. A névnapomra is akart tulipánt szakítani, de mondtam, hagyja, jó lesz még az valamire, talán legközelebb is el tudom adni. Így zajlik hát a mi kis életünk. Van négy tyúkocskám, most van napi 2 tojás, ezt összegyűjtöm és eladom. Nagyon jó ára van most a tojásnak, 50 Ft. Most kotyog az egyik japán kistyúk, mert az is van még kettő, jó lenne, ha leülne és akkor lenne húscsirke. Én mindig a japántyúk tojását használom, az is olyan jó, csak kisebb. a nagy tyúkét meg eladom. Most kezdenek tojogatni, hogy jó idő van. Még van kukorica és napraforgó is, így az élelmükre nincs gond. A Bence várja, hogy fialjon a nyuszija, de szerintem nincs benne kisnyúl, mert elég vékony, nincs hasa, de majd kiderül. Jó lenne, ha lenne kisnyúl, legalább az is egy kis pénz, ha a szúnyogok meg nem csípik őket. Remélem, jó lesz ez az év. Minden évben reménykedek. A házat továbbra is árulom, mert most a villany miatt nagyon elmaradtam a törlesztéssel. Ha rendesen tudtam volna törleszteni, már most letelt volna, de így még közel másfél év, ha mindig törlesztek.

Minden jót, jó egészséget, jó munkát, jó pihenést! Köszönjük a segítséget! Ki se lehet mondani, Bence hogy örül, amikor kinyitja a hűtőt és válogathat, mit egyen!

És ezt Önöknek köszönhetem! Köszönöm!

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Napló 2012. 04. 30. – 05. 06.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hosszú hétvégén jó idő köszöntött ránk, így egész nap kinn a szabadban dolgozgattunk. Én kapáltam a kertet, sok minden kijött már. De a karalábé és a káposzta úgy látom, meg is égett a nagy melegben, így újra kell vetni. Megkapáltam a krumplit, kukoricát, kiegyeltem a zöldséget, a répát és a hagymát is. Megkapáltam a paprikát, paradicsomot most hidegágyon ültettem, de még az nem bújt elő. Az uborka is dugdossa már az orrát itt-ott, így azt is megkapáltam. Bence pedig az udvaron szorgoskodott. Lekaszálta a füvet, összeszedte, és takarított. Habár nem sok takarítani való van, mert én mindennap végigsöpröm az udvart. Élveztük a jó időt és örültünk, hogy egy kicsit elfelejthetjük a gondokat. Bencének volt mit enni a hosszú hétvége alatt is, és ez nagy örömmel töltött el. Nem tudta, hogy mihez nyúljon. Vett egy nagy jégkrémet, betettük a hűtőbe és ő minden nap kiszedett egy gombócnyit, és örült, hogy fagyizik. Aztán szerdán ismét elindult az élet. Bencének suli, én pedig belevetettem magam a munkakeresésbe. Jó idő volt, biciklire ültem és mentem, talán majd most. De sajnos hazafelé elfogyott a lelkesedésem, mert nem jártam szerencsével. De majd legközelebb, mindig ezzel biztatom magam. Hétvégén ballagás lesz Bence iskolájában, így szombaton is be kell majd menni díszíteni és megnézni a ballagást. Virágot is kell venni, nekünk most nyílik az orgona és a labdarózsa, de talán a sáskaliliom is kinyílik szombatra, így tud bőven vinni virágot. Kiraktam a mályvákat is, így nagyon szép az udvar. Tele van évelő virágokkal, és az ablakok mályvával. Nagyon szeretem a virágot, és minden centiméterre azt ültetek az udvarra. Amerre jártam, mindig kaptam ilyen-olyan virágot, és azok most díszítik az udvart. A héten nagy volt a meleg, volt olyan nap, hogy bizony 31 fok volt, le is égett a karom meg a hátam, ahogy kapáltam, de sebaj, legalább lett színem. Bence szerint most strandon lenne jó. Mi sose voltunk sehol, se üdülni, se kirándulni, nekünk jó a szilvafa alatt is, a hűvösön, csak legyen mit enni. És hála a jó Istennek van, mert Önök ismét segítettek. Köszönöm. Bence annyira boldog, hogy ma ismét vihetett szendvicset az iskolába, de mi az neki délután ½ 5-ig! Amikor hazajön, farkaséhes. Ma főztem neki sült husit, tésztával és gulyáslevest. Biztosan fog neki örülni, hiszen imádja. Holnapra palacsintát rendelt, a másodikat majd még kitalálja, azt mondta reggel. És én nevetek, mert látom, hogy boldog és nekem csak ez a fontos. Már alig fáj a lába, leesett a régi köröm, most nő az új és a repedés begyógyult.

Minden jót, jó egészséget mindenkinek, jó munkát és jó pihenést!

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Napló  2012. 04. 23. – 04. 29.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon nehezen telnek a napok így pénz nélkül. Minden nap az a gondolkodás, hogy mit főzzek, mire Bence hazajön suliból. Sajnos ma is csak két szelet kenyeret vitt egy kis parizerrel, de vaj már nem volt rá. Alig várom, hogy induljon a gyümölcsös és menjek. Nincs semmi munka, az önkormányzat se vesz fel senkit. Nem tudok sehová bejutni, pedig olyan nap nincsen, hogy ne kérdezzem, akivel találkozom, hogy nem tud-e valahol munkát. De sajnos nem a válasz. Itt a mi megyénk, B. A. Z. megye a legelmaradottabb, mi vagyunk a legrosszabb helyzetben.

A házat próbálom újra eladni, így legalább megszabadulnánk a tartozástól. A villanynak májusban telik le a részlete, de a többi számlával mindig csúszok. Bencének kezd gyógyulni a lábujja, jár suliba még fájós lábbal is. Most lesz a négynapos ünnep, majd segít az udvart rendbe tenni. Az első szobából eladtam a bútort, így üres, azt kellene lemeszelni, de még festék sincsen. Ez volt az egyetlen kiút, hogy Bence tanulhasson. Bizony a jövő héten újabb bérletet kéne venni, ha megjön a családi, azonnal megyek és megveszem. Az osztálypénzt is be kell fizetni. Így lesz bőven kiadás, de az én kicsikém ennél többet ér. Csak tanuljon, legyen belőle valami és majd akkor ő is segít a szegény embereken. Mindig azt mondom, ha egyszer munkahelyem lesz, az adóm 1 %-át biztosan a GYEÁ-nak adom. Én csak így tudom meghálálni jóságukat, és ha már Bence felnő, biztosan támogatni fogja az Alapítványt. Ez a legkevesebb, amit tehet, ha többet is fog tenni, akkor megteszi!

Mindent köszönök. Sírok, mert Önök olyan jók voltak hozzánk!

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Napló 2012. 04. 16 – 04. 22.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten az idő sem kedvezett. Nagyon hidegek voltak a reggelek, félek, hogy ami kibújt a kertben, az le fog fagyni. És bizony napközben is be kellene gyújtani, de már nincs mivel. Bence jár suliba, és nagyon örül neki, nem panaszkodik, örül, hogy járhat suliba. Annyira szeret járni, hogy még fájós lábbal is elmegy. Tegnapelőtt megütötte a kislábujját, vérzett, és lejött a köröm is róla, de azt mondta, semmi gond, majd begyógyul, egy férfinak tűrni kell a fájdalmat. Annyira aranyos, úgy szeretem, hogy így gondolkodik. Nem úgy, mint a legtöbb tini, hogy lóg a suliból. Olyan büszkén jön haza, és mondja:

- Anya, megint kaptam ötöst, anyu, sajnos csak hármas lett a matekdolgozatom, és akkor látom, el van kenődve, de megvigasztalom, hogy ez is nagyon jó jegy, csak kettes és egyes ne legyen. Örülök, hogy jól tanul, és szeret is tanulni. Neki is kellene sok különóra, de én azt nem tudom fizetni. És büszke vagyok rá, hogy még így is állja a helyét a gimnáziumban egy falusi iskolából. Sajnos az én fájdalmaim nem csillapodnak, a szememre alig látok, azért írok ilyen nagy betűkkel és csúnyán, elnézést kérek érte.

De sose panaszkodom Bencének, az a lényeg, hogy nem nőtt a csomóm, így bízok benne, hogy nem rosszindulatú. A fájdalmat pedig kibírom.

Bárcsak jókat tudnék írni!

Minden jót, jó egészséget, és jó munkát:

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Napló

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket, és boldog új évet kívánok mindenkinek: az Alapítványnak, a Támogatóknak, és nem utolsó sorban a kedves olvasóknak, akik minden héten elolvassák a naplómat!

Sok jót nem tudok írni, de azért néha valami jó dolog is történik a sok szerencsétlenség mellett. Például nagy öröm, amikor megkapjuk a támogatást, ha akad alkalmi munka, amivel kis pénzt kereshetek, ha nem vagyunk betegek, a kis Bence jól tanul, nekem már ez is mind jó dolog, ami történhet velünk, és már én ennek is örülök. Bár most sorozatban csak rossz dolgokat élek át, de talán majd fordul az élet kereke, és talán jövőre jobb lesz!

Az idei év összefoglalva nagyon negatív volt. És most még a karácsony is szomorú és szegény lesz. Eltemettük a barátnőm férjét, ez egy kissé megviselt. Minden évben együtt töltöttük a karácsony egyik napját, általában náluk, mert nekik módjuk volt meghívni minket. Most már ez is elmarad. Idén itthon maradunk. A kezem még mindig fáj, így hímezni sem tudok. Majd olvasok, és tanulunk Bencével. Sokat ülök mellette első osztálytól kezdve, és együtt tanulunk. Talán ennek is köszönhető, hogy még mindig jól tanul. Engem sohasem tanított senki, nem nézte meg a leckémet. Én a mai napig, amikor hazajön Bence kérdésekkel ostromlom. Mi volt a suliban, feleltél-e, volt irtatok-e dolgozatot, jól viselkedtél-e, mindenki volt-e suliban, nem betegek-e az osztálytársaid, stb.

Nekem mai napig, hiába fiú gyerek, mindent elmond. Pedig ilyenkor elég nehéz a kamaszokkal, de mi megpróbálunk mindent megbeszélni. Mindig örülök, hogy Bence ilyen jó gyerek. Bizony hallom sok szülőtől, hogy cigizik, nem tanul a gyerek, stb.

Bence mindig azt mondja, a cigi és a többi káros szenvedély pénzkidobás, ahelyett inkább ennivaló legyen. Így én nem félek attól, hogy valamikor is cigit vagy valamit venne a kezébe, hiszen itthon se látta ezt, mert én sosem cigiztem, nem ittam, még kávézni sem kávézok. Ha valaki jön, még kávéval sem tudom megkínálni, mert az sincsen sohasem itthon. Szóval, ha még ezeket a káros szenvedélyeket is élveznénk, már biztosan az utcán lennénk. Így is sokat koplalok, nélkülözök, már a számlákat sem tudom fizetni, nem is tudom mi lesz! Munka pedig nincsen!

Tisztelettel:

                        Szécsiné Erika 

Napló 

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Minden csupa fehér, mert napok óta esik a hó, és a hideg is tartja magát, így nem olvad el, ha reggel -10C volt. Szeretem a téli tájat, mert minden szép fehér, és ez nyugtató hatású. Bence is imád kint lenni, most szánhúzó volt a kis barátjával, és sokat segít kint a hó lapátolásában is. És ugye a fa hasítgatása is az Ő reszortja, az enyém pedig a behordás, és a tüzelés.

Örülök, hogy ilyen szorgalmas, jó gyerek, bárcsak ne kellene neki ennyit nélkülözni. Sajnos a hét sem telt el eseménytelenül, és mint mindig a balsors most is kísért. A tüzelés alkalmával megégettem a jobb karomat, így most a bal kezemmel próbálok szerencsétlenkedni, biztos kell jó két hét, mire begyógyul, most is nagyon fáj. De a munka az nem várat, mosni, főzni, takarítani, vasalni kell. És hímezni is kellene, de az sajnos bal kézzel nem megy. Így most le kell állnom, erről a kis pénzkeresetről is. Bencének akartam könyvet venni Karácsonyra, de látom semmi nem lesz belőle. Így üresen marad a karácsonyfa alatt. És az ennivaló is igen fogytán. Bencének jó az étvágya. Mindig hálát adok az Istennek, Önöknek és a támogatóknak, hogy Ő még nem éhezik. Köszönöm! Nem tudom, mi lenne a támogatás nélkül, mert sokszor döntést kell hozni, hogy vagy ennivaló, vagy tüzelő. Sajnos a rossznak még korántsem lett vége, ugyanis péntek este meghalt a barátnőm férje. Hazament a munkából, kapott egy agyvérzést, és sajnos mire kiértek a mentők meghalt. Nagyon sajnálom, mert jó ember volt, és sokat segített rajtunk is. Most is tőlük kaptuk a tüzelőt, ők fizették ki, és mondták, hogy majd apránként rendezem. Most már a barátnőmnek is egyedül kell eltartania a családját. Igaz én ugrok, de akkor is jó a szülői segítség. Most ez a hír is letört, hiszen olyanok voltak, mint egy jó testvér. Ha baj volt, jöttek, amivel tudtak segítettek.

Mindenkinek kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánunk. A miénk szegény lesz ugyan, mert még ajándékra sem jut, de a szeretet kárpótol mindenért!

Tisztelettel:

                        Szécsiné Erika

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ismét elment egy keserves hónap, jó napokkal nemigen szolgált. Hol esett az eső, hol fújt a szél, hol pedig esett a hó. Beköszöntött az igazi tél, habár a hó már elolvadt, de egész nap -4 fok a hőmérséklet, így tüzelni kell. Hála Istennek a barátnőm által ígért fa megérkezett kedden. Már bepakoltuk a nagy részét Bencével, így lesz legalább két hónapig mit tüzelni. Délelőtt nemigen tüzelek, hogy délutánra több maradjon, és estére, mire fürdünk. Most még a villanyt kell valahogy rendeznem, hogy ki ne kapcsolják. Bencének elkezdődött a pályaválasztási tanácsadás, így minden héten utaznak valahová ezzel kapcsolatban. Ez plusz költség, és az is, hogy felvételi előkészítőre is kell vinni. Hiába elég magas színvonalú az iskola, ahová most jár, de egy városi gimnáziumban még többet követelnek. Sok gyerek jár és járt már főiskolára, egyetemre ebből az iskolából, én is szeretném, ha Bence közöttük lenne. Most is jól tanul, pedig már utolsó éves, és ugye fiú is. Ilyenkor elég nehéz, amikor kamaszodik, de mi még mindig jól vesszük az akadályokat, és remélem, a jövőben is így lesz. Már nagyon várja a karácsonyt, hogy mit fog kapni. Szeretnénk Neki legalább egy könyvet venni, de nem tudom sikerül-e ebben a nehéz helyzetben. Karácsonyfánk az mindig van, mert az udvaron van több karácsonyfa, aminek levágjuk a csúcsát, így ezért nem kell pénz. A díszek 15 éve megvannak, és remélem egy csomag szaloncukorra is csak jut. Az e havi támogatást pedig úgy próbálom beosztani, hogy legyen Bencének karácsonyra ennivaló, így legalább Ő nem érzi a szegénységet. Most is hímzek, igaz eléggé romlik a látásom, de a pénz is kell. A csipkéből, amit eladtam, abból vettem Bencének zoknit, fehérneműt, és egy pulóvert. Most, ha kész a hímzés, abból veszek neki egy olcsóbb vastag kabátot. És ha még a díszpárnákat is sikerül eladni, amit varrtam, akkor egy vastag cipő is lesz. Próbálok mindenből pénzt kihozni, hogy Bence ne nélkülözzön. Nagyon sokat kell hímeznem, 1-2000 forintért, és bizony valamelyik éjszaka is ½ 1-ig varrtam, hogy kész legyen, és vigyem a megrendelőmhöz, és másnap legyen mit enni. Még az a szerencse, hogy tudok hímezni, varrni, így ez egy kis pénzforrás, ha van rá kereslet. Ilyenkor ünnepek előtt nem győzök varrni, de addig kell ütni a vasat, míg meleg, ezt édesapám mondta mindig.

Jó munkát, jó egészséget, és köszönöm a támogatást mindnyájuknak!

                        Szécsiné Erika

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Már ott tartok, hogy nem csak a mindennapjaink hevernek romokban, de a családi életünk is. Kijelenthetem, hogy egyedül nevelem Bencét, mert a párom, amikor gond és baj adódik, akkor fogja a sátorfáját és elmegy. Bár sose írtam róla, mert úgy gondoltam, hogy nem tartozik senkire a magánéletünk, de most mégis írok. Nem kell szégyellni magamat, mert én mindent megteszek a családért és főleg Bencéért. Én intézek mindent, keresek-kutatok, és kikaparom a gesztenyét, hogy Bence ne legyen lejjebb a többi gyereknél, és ne szégyellje magát. Még a párom, ha adódik egy kis gond, akkor megfutamodik. Ha elült a vihar, akkor szépen visszajön a családi fészekbe, ahol van béke, nyugalom, tiszta ruha és ennivaló. De mindezt azért nézem el neki, mert Bence ragaszkodik hozzá. Nem akarom, hogy apa nélkül nőjön fel, hiszen egy fiúnak nagy szüksége van az apjára. Bár nem ilyenre, mint Ő, de akkor is az apja. Nekem nem volt igazi édesapám, bár aki nevelt, a két lánya mellett, én voltam a harmadik, a legkisebb. Igazán szeretett, nem is kívánhattam nála jobbat. Taníttatott, nevelt, nevére vett, így sosem derült ki, hogy nem vagyok a vérszerinti gyereke. Már több, mint egy éve elment közülünk, de most is sírok, ha felelevenítem, milyen jó is volt! Bencének is mindig ilyen jó apát kívánok, de sajnos neki nem adta meg a sors. Ő remélem, mindig azt fogja emlegetni a gyerekeinek, hogyha Anya nem lett volna, akkor régen az árvaházban lennék. Mert még betegen is mindig azon gondolkodom, hogy mi, hogy legyen, hogy minden meglegyen. Ha a barátnőim nem állnának ilyenkor mellettem, összetörnék. De ők jók, és mindig bíztatnak, és segítenek. Most is segítenek fát szerezni. A barátnőm családjának van erdőrésze, amiből jár nekik 4 köbméter fa, abból kettőt átad, és ha megkapom a pénzt, akkor kifizetem, most ő addig rendezi és behozatja. Majd mi Bencével felfűrészeljük kézzel. Ha minden jól megy, december 1-el beadom a RÁT-os igénylésemet, így január elején már kapok 28.500 Ft-ot. Most hímzek és szatyrot, díszpárnát varrok megrendelésre, így ebből is lesz egy kis pénz. Még elmegyek csiperkézni, így majdcsak lesz valahogy. Én eddig is elvoltam egy kenyéren egy hétig, csak Bencének legyen az a lényeg. És most már tüzelő is lesz! Köszönöm a támogatást, és a jó Isten áldja meg a támogatókat, és az Alapítványt!

Tisztelettel:

                        Szécsiné Erika

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sajnos semmi jót nem tudok írni. A héten újabb felszólítást kaptunk, hogy négyhavi szemétpénzzel is el vagyunk maradva, ha nem fizetjük be három napon belül, akkor eljárást indítanak ellenünk. Már teljesen belefáradtam ebbe az állapotba. Nem telik el olyan hét, olyan nap, hogy ne emlékeztetnének, hogy mit nem tudtunk kifizetni. Mert, ha kitudnám, ez lenne az első. A számlák sorakoznak a szekrényen, amik nincsenek befizetve. Ellehetetlenedett az életünk. Bencére is kellene ruha, cipő, valami vastag, de sajnos nem tudok miből venni. Hamarosan jön a karácsony, de attól tartok, nekünk ez is olyan átlagos nap lesz, mint a többi. Ülünk, és nézzük a TV-t, ha addig le nem kapcsolják a villanyt, mert ugye azzal is el vagyok maradva. A kért pénzeket alig tudom megadni és a boltban a hiteleket kifizetni. De ha azokat nem fizetem ki, akkor a jövő hónapban, hogy lesz mosópor, kenyér, stb.?

Már nem tudom, mit tegyek, éjszakákat nem alszom, hogy mi lesz velünk?! Most egy kis fát kellene venni, mert a hősugárzó tekeri az órát, de meleget nem nagyon ad, ha bejönnek majd a mínuszok. Arra is pénzt kell kölcsön kérni, mert nem lehet megfagyni. Én már sokat koplaltam életemben, de azt nem akarom látni, hogy Bence sír, hogy éhes, vagy fázik. Még Önöktől kapjuk a támogatást, addig van mit enni Neki, de hogy utána mi lesz, abba bele se merek gondolni. Állandóan megyek betegen, hogy találjak valami munkát, de sehol nem kell az ember, mert nem fiatal, és van egy gyereke. Itt a mi megyénkben nem sok munkalehetőség van, és oda is azok jutnak be, akik közel állnak a tűzhöz.

Sajnos én mellettem senki nem áll, még a saját édesanyám sem! És ez nagyon szomorú, mert én szeretem, tisztelem őt, amiért felnevelt és tanítatott. Elfordult Bencétől, pedig Ő nem hibás semmiben. Ő még egy Mikulás-csomagot sem fog tőle kapni.

Köszönöm a támogatást, jó munkát, jó egészséget!

Tisztelettel:

                        Szécsiné Erika

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten az eső meg nem állt, most hétvége felé van egy kis jó idő, de ez se lesz tartós, hiszen a jövő hét közepétől ismét mondja az esőt. Nincs munka, és ha lenne se lehetne dolgozni az eső miatt. Így a szegénység még fokozódik, mindig lentebb leszünk. Nem tudom, mi lesz a vége, de elég reménytelen a helyzetünk. Most kiküldték az éves elszámolást, közel 40.000 Ft, amit be kell fizetni az ÉMÁSZNAK. Megpróbálom megkérni részletre, de nem tudom megadják-e, mert volt elmaradásom. Így is nehéz lesz fizetni, de legalább kapok haladékot. Most jön a havi számla és még plusz a részlet. És még hol van a többi kiadás, a szennyvíz, a szemét stb.? Jobb nem is belegondolni. Hát ilyen nehéz a mi kis életünk. Minden nap egy harc a megélhetésért, amit nekem kell vívni, mint édesanyának, hogy Bencének legyen ennivaló az asztalon, legyen tiszta ruha, meleg, villany, stb.

Sajnos ez már kivette minden erőmet, és nem tudom, meddig bírom még. De a fiamat szeretném becsületesen felnevelni.

Köszönöm, és sohasem felejtem el jóságukat! Minden jót!

Tisztelettel:

                        Szécsiné Erika

Napló 

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten is én, Bence írok, mert Anya még mindig nem épült fel, betegeskedik. Még szerencse, hogy őszi szünet van, így tudom ápolni, és segíteni neki. Én takarítok, ágyazok, mosogatok.

Nehezen gyógyul, mert nincs pénze gyógyszerre, így nagyon gyenge, és enni is alig eszik valamit, csak teát iszik. Segítek neki főzni, odaviszem neki a hozzávalókat, Ő elkészíti, és én megfőzöm a tűzhelyen, hogy ne legyünk éhen. Ő nem sokat eszik belőle, mert nincs étvágya. Arra kérem mindig az Istent, hogy épüljön fel minél hamarabb, hogy ismét az izgő-mozgó anya legyen, aki mindig is volt! Jó látni, amikor jön-megy, intézkedik. És most csak fekszik, még a WC-re is alig tud kimenni. Nagyon rossz így látni őt. Most többet már nem írok, mert ápolnom kell anyát, és még vár rám a házimunka is. Köszönjük a támogatást!

Csókolom:

                        Bence

Napló 

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten Anya lázasan fekszik, ezért én, Bence írom a naplót. Anya rámparancsolta, hogy el ne felejtsem megírni, mert Ő mindig eleget tett a kötelezettségének, és minden héten megírta. Most is nekem akart jót, mert elment dolgozni, de abban a vékony ruhában megfázott, így még nagyobb baj lett, mert nem tud pénzt keresni és még beteg is. napok óta lázasan fekszik, fájnak a kezei, alig bír felállni, de orvoshoz nem megy, mert az pénzbe kerülne.

Ha haza jövök az iskolából, én ápolom, főzök neki teát, vizes-ruházom, hogy levigyem a lázát. Már azon gondolkodik, hogy hogyan fog eljutni a temetőbe, és hogy miből lesz nekem téli ruha, meg tüzelő. Ilyenkor jut eszembe, hogy milyen jó lenne, ha segítene rajtunk valaki, ha lenne egy jó nagymamám. Igaz, még él az anyai nagyim, de sajnos tudomást sem szerez rólunk. Anyukám testvére (a néném) mióta magához vette, azóta számára csak az ő két gyereke létezik. Próbáltunk többször közeledni hozzá, jó szándékkal, szeretettel, de elutasított, mert befolyásolják, mivel velük él, neki azt kell tenni, amit ők mondanak. Mondtam Anyának, hogy ne is búsuljon, majd csak megélünk valahogy az ő segítsége nélkül is. Pénteken megkezdődött az Őszi szünet is, kár, hogy Anya beteg. Nagyon szépen köszönöm a pénzt, amit minden hónapban tetszenek küldeni, már most is nagyon várom, mert alig van ennivalónk. Megígértem Anyának, hogy tanult ember leszek, hogy kitörjek a szegénységből és én is segíthessek a hozzánk hasonlóknak!

Csókolom:

                        Bence