Napló 2012. 04. 23. – 04. 29.
Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nagyon nehezen telnek a napok így pénz nélkül. Minden nap az a gondolkodás, hogy mit főzzek, mire Bence hazajön suliból. Sajnos ma is csak két szelet kenyeret vitt egy kis parizerrel, de vaj már nem volt rá. Alig várom, hogy induljon a gyümölcsös és menjek. Nincs semmi munka, az önkormányzat se vesz fel senkit. Nem tudok sehová bejutni, pedig olyan nap nincsen, hogy ne kérdezzem, akivel találkozom, hogy nem tud-e valahol munkát. De sajnos nem a válasz. Itt a mi megyénk, B. A. Z. megye a legelmaradottabb, mi vagyunk a legrosszabb helyzetben.
A házat próbálom újra eladni, így legalább megszabadulnánk a tartozástól. A villanynak májusban telik le a részlete, de a többi számlával mindig csúszok. Bencének kezd gyógyulni a lábujja, jár suliba még fájós lábbal is. Most lesz a négynapos ünnep, majd segít az udvart rendbe tenni. Az első szobából eladtam a bútort, így üres, azt kellene lemeszelni, de még festék sincsen. Ez volt az egyetlen kiút, hogy Bence tanulhasson. Bizony a jövő héten újabb bérletet kéne venni, ha megjön a családi, azonnal megyek és megveszem. Az osztálypénzt is be kell fizetni. Így lesz bőven kiadás, de az én kicsikém ennél többet ér. Csak tanuljon, legyen belőle valami és majd akkor ő is segít a szegény embereken. Mindig azt mondom, ha egyszer munkahelyem lesz, az adóm 1 %-át biztosan a GYEÁ-nak adom. Én csak így tudom meghálálni jóságukat, és ha már Bence felnő, biztosan támogatni fogja az Alapítványt. Ez a legkevesebb, amit tehet, ha többet is fog tenni, akkor megteszi!
Mindent köszönök. Sírok, mert Önök olyan jók voltak hozzánk!
Szécsiné Fehér Erika és Bence
