Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Csendesen indult ez a hét. Ilona még ezen a héten dolgozik, ezért tervezett programunk nincs, esténként elég fáradtan jön haza. Még az a jó, hogy most nincs az a nagy meleg. Szerdán szóltak a faluban, hogy a falu határában lévő kukoricaföldön már beérett főzés szempontjából a kukorica, és ha szeretnénk, akkor kedvezményesen szedhetünk belőle egyszer.

Természetesen éltünk a lehetőséggel, a gyerekek nagyon örültek a laktató csemegének.

Ez a hét nagyon üresen telt, a hétvégén szóltak, hogy a jövő héten lesz itt *******-en a gyerekeknek egy úgynevezett Retyerutya tábor, ahol a gyerekek a hét minden napján, péntekig bezárólag délutánonként 13-19 óráig különböző foglalkozásokon vehetnek részt. Nagyon jónak találom ezt, már tavaly is volt hasonló alkotótábor a faluban, a gyerekek sok érdekes dolgot megtanultak. Most is élünk a lehetőséggel a gyerekek már nagyon várják, hogy mehessenek újra alkotni…

Tisztelettel:

A Vértes család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét vége nyugodtan telt. Sikerült úgy megoldani a dolgokat, hogy minden nap tudtunk mit az asztalra tenni.

Igaz már alig várjuk, hogy a számlánkon legyen a családi pótlék. Már be kellene vásárolni, mert nem sok minden van itthon. A számlákat is be kellene fizetni. 

Az egyik ismerősnek voltunk tegnap takarítani, mert felújítja a lakását, és már lassan keszen van. A segítségért kaptunk egy kis pénzt is, így egy pár napig tudunk megint főzni.

Az időjárás jó, de sajnos még egy strandra sem tudjuk elvinni a gyerekeket, de remélem, ha összejön a férjemnek a munka, akkor még el tudunk menni valamerre a nyáron.

Szép napot, és kellemes nyarat kívánunk mindenkinek!

Tisztelettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

2012. 07. 13. péntek

Reggel korán keltem, csináltam reggelit a gyerekeknek. Aztán 6-kor keltettem anyát, és én elmentem dolgozni. Anya főzött, takarított. 2-re érek haza. A gyerekek ugrálnak a nyakamba. Segítettek a kertben, leszedtük az uborkát meg a tököt. Lereszeltem, s beraktuk a hűtőbe. 7-kor vacsiztunk, fürödtünk, s bebújtunk az ágyba.

2012. 07. 14. szombat

Reggel 6:30-kor keltem, csináltam reggelit, 7-kor keltettem mindenkit. Nagytakarítást csináltunk a gyerekekkel az udvarban. Délben megebédeltünk, aztán a gyerekek tévéztek, nézték a mesét. Én meg anya mosogattunk, összetakarítottunk. Majd ledőltünk az ágyra, pihiztünk. 4-kor cukrot mértünk Máténak, evett, aztán tévézett tovább. Én meg összedobtam a vacsorát. 7-kor ettünk, fürödtünk, s bújtunk az ágyba.

2012. 07. 15. vasárnap

Reggel korán elmentem kaszálni, egy kis maszek jól jön mindig. Ebédre értem haza, a gyerekek már ettek. Én is leültem közéjük. Majd elmosogattunk a gyerekekkel. 4-kor megmértük Máté cukrát. Ilyenkor mindig ennie kell. Aztán ő is mehetett egy kicsit kerékpározni. Este 7-ig engedtem el őket. Fürödtünk, majd vacsiztunk, s bebújtunk az ágyba.  ½ 10-kor még megmértük Máté cukrát.

2012. 07. 16. hétfő

Reggel 5-kor kelek, 6-ra járok dolgozni, csináltam reggelit, aztán fél hatkor keltettem anyát. s én elmentem dolgozni. 2-re értem haza. Ebédeltem, aztán mentem a kertbe. 4-kor cukrot mértünk Máténak, evett, aztán jött nekem segíteni a kertbe. Gazoltunk meg locsoltunk. 7-kor fürödtünk, aztán vacsoráztunk. 10-kor cukrot mértünk Máténak, s aludhatott tovább.

2012. 07. 17. kedd

Reggel 5-kor keltem, reggeli, aztán keltettem anyát, s elmentem dolgozni. Szerencsére most nem kell ebédet főzni. Kapjuk az ebédet az óvodából. A gyerekek járnak érte. 2-re érek haza minden nap. Teszek fel fürdővizet, csinálok vacsorát, 7-kor eszünk, fürdünk s bújunk be az ágyba. Írisz mostanában csak úgy alszik el, ha 9-1/2 10 felé kiviszem sétálni. Így alszik el a vállamon.

2012. 07. 18, szerda

Reggel 5-kor keltem. Írisz is velem ébredt. Ahogy felkelek, már fent is van. S már mondja, apa kérek, cukros tejet, s el sem akar engedni, alig tudok elmenni dolgozni. Úgy kell megszöknöm. 2-kor ugyanaz a lényeg. Hazaérek, s már bújik is hozzám, s vinnem kell magammal mindenhova. Vacsizunk, fürdeni megint csak velem fürdik. S velem is alszik el.

2012. 07. 19. csütörtök

Reggel 5-kor keltem. Telefonált a főnököm, hogy ha ma időben végzünk az erdőn a kapálással meg a kaszálással, akkor pénteken nem kell menni dolgozni és hétfőn sem. Hát majd bele is húztunk, 2-re be is fejeztük. Úgyhogy holnap nem kell korán kelni. 4-kor megmértük Máté cukrát, evett, aztán mehetett egy kicsit kerékpározni. 7-kor gyorsan lefürdöttünk, vacsiztunk, 10-kor még egy cukormérés Máténak s aludtunk.

Bezeli Mária                                      Miskó László

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Háromnapos versenyen volt a fiam, két arannyal, és két ezüsttel tért haza, ez gyönyörű eredmény, ha belevesszük, hogy sérült volt. Cinti is sorra hozza az érmeket, Eszti is kupával zárta a szezont. Evelin újból bedagadt, szteroidokat kapott, és még mindig nincs jól, Dávidkám jól van. Nagyon nehéz nekik a nyár, mert én állandóan dolgozom. Nagyon reménytelen körültünk minden, tele vagyunk adóssággal, pedig minden munkát elvállalok! Ráadásul nem tudom, hogy fogom beiskolázni a gyerekeket, nem tudom mi lesz az öt gyerekkel, ha utcára kerülünk!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a férjem délelőttös volt.

A héten folytattam a savanyúság eltevését, valamint a kertben tevékenykedtem. A férjem délutánonként, vagyis három délután levágta a füvet nálunk. A hétvégén az egyik ismerősünknél is segítettünk levágni a füvet, mivel az ő fűnyírója elromlott és nem volt pénze megcsináltatni.

Vasárnap itthon voltunk és pihentünk, estefelé pedig szalonnát sütöttünk 4-en.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon nyugis hetünk volt! Elsőnek is kezdeném azzal, hogy itt nálunk nagyon nagy a hőség. Alig lehet elviselni mind a négy gyerek is nagyon nyűgös e-miatt! A két nagy gyerekem a vízparton tölti a napjait. Horgászni járnak, és amit fognak, azt megsütöm nekik paprikás lisztben ropogósra, nagyon szeretik! A kicsi Géza még mindig juhászkodik, és automatikusan hordja a kecsketejet! Lassan be kellene vásárolni az iskolára, hát, hogy elmondjam, nagyon félek a vásárlástól. A nagy fiamnak 44-es lába van, és nagyon nehezen lehet cipőt kapni a lábára,   és ruhát is nagyon nehezen tudok rá kapni! Úgyhogy meg beszéltük, hogy most csak az iskola felszerelést szerzem be nekik, és majd akkor veszek nekik ruhaneműt, amikor kapjuk a hivataltól a gyermekvédelmi támogatást! Most nem tudok egyszerre mindent beszerezni nekik, csak ami fontos az iskolába! De nagyon aranyosak, és meg érti mind a három gyerekem. Raktak el annyi kis ruhát maguknak, hogy legalább szeptember első hetében el tudjanak járni az iskolába normális ruhában! Párom nekilátott kerítést festeni. A szomszédtól kaptuk a festéket, csak sajnos belülre már nem nagyon jut. Azt majd később lefesti, ha jut majd festékre! Remélem, szeptembertől már több mindent tudok írni önöknek, és több beszámolóval tudok majd rendelkezni! Minden jót kívánok minden támogatónknak, és Isten áldja meg Önöket!

Tisztelettel:

Cseténé Viola és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten, már ki kell vennem a szabadságot, hétfőn kedden, dolgoztam, szerdán voltam vérvételen. A betegséggel jár ez, hogy minden hónapban járni kell. Nehéz lesz ezt megoldani, hogy járjak vérvételre. Mert **********-ra már nem lehet menni, vagy ********, vagy ******, vagy ******** , ez a három város, ahová mehetünk és fogadnak. Idáig, ha olyan probléma volt, jártunk, de most már *******-ra sem mehetünk. Így közlekedés szempontjából, nagyon nehéz lesz megoldani. Ezek közül akárhová, nem beszélve arról, hogyha eddig **********-ra mentem, akkor a buszjegy 365 Forintba került, így a jövet-menet 700 Forint. Ilyen messzi helyekre meg rengeteg. És nem téríti meg senki a buszjegyet.

Sajnos már ebbe a hónapba lejár a szerződésem. A Polgármesterasszony kiküldte a nyomtatványt, hogy ki szeretne még maradni. De szinte mind a húszan aláírták, hogy maradnának december 31-ig. Remélem, hogy fönt maradok a rostán, mert nálunk is, amit én kapok fizetést, meg a párom jövedelme, kevés a számlákra. Így csak reménykedni tudok, hogy továbbra is dolgozhatok.

Tisztelettel:

Bede Mónika

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A nyarunk tűrhetően telik. A gyerekek jól érzik magukat, mi pedig napról-napra meg próbálunk gondoskodni arról, hogy mindig kerüljön valami az asztalra. Most úgy néz ki, hogy jobbra fordulhat az életünk. Kedden kell a férjemnek állásinterjúra menni. Jó lenne már, ha el tudna menni dolgozni, mert a számlákkal már eléggé el vagyunk maradva. Már nagyon elkeserítőnek erezzük az egész helyzetünket. Meg mindig nem kaptam választ a nyugdíjjal kapcsolatban, már május óta nem kapok egy fillért sem. Ezért is lenne jó, ha már valamelyikünk dolgozna.

Szép napot, és kellemes nyarat kívánunk mindenkinek!

Tisztelettel:

Márton Zoltánné

Napló 2012.07.16.-07.22.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten semmi nem történt. A kezem kissé javult, de még nem tökéletes. A szemem egyre rosszabb. Most nincs semmi munka, így egy kicsit szomorú vagyok. Gond sajnos a mindennapi ellátás is. A számláim halmozódnak, nem tudom, mi lesz. Lassan vége a nyári szünetnek, ismét suli lesz és még semmit se vettem Bencének. Már ezen töröm a fejem, mi is lesz. Mindig elgondolkodom azon, vajon a sors miért büntet engem, mi rosszat követtem el. Dolgozom, ha van munka, még betegen is, spórolok, koplalok, nélkülözök, de mégse jutok egyről a kettőre. Nem tudom, mi lesz. Most nagyon szomorú vagyok, így ne haragudjanak, ha nem sokat írok. Én nem szoktam ilyen keveset írni, de most valahogy semmi nem megy. Fortyog az agyam, hogy mi legyen. Az ennivaló talán még a héten kitart Bencének, majd a jövő hét lesz húzós, de majd csak átvészeljük valahogy.

Köszönök minden segítséget, Önök nélkül nem tudom, mi lenne velünk!

Minden jót, jó egészséget, jó pihenést. Az Isten áldja meg a jóságukért Önöket.

Tisztelettel:

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hát felénk nem sok minden történik mostanában. Gyerekek jól vannak, minden nap hasonlóképpen telik. Délelőtt takarítunk, főzünk, délután azt csinálnak, amihez kedvük van. Nem mindig találják fel magukat, van amikor unatkoznak. Én néha megkapálom a kiskertem, egy-két hét múlna tele leszünk paradicsommal, paprikával. Már alig várom, a gyerekek nagyon szeretik.
Edinának a körme szépen helyre jött, igaz még kötés van rajta, hamarosan lekerül róla.
Párom itthon van, kényszerszabadságon, kevés a munkájuk. Most tudnánk a házon is ezt-azt csinálni, de nem tudunk, mert nincs anyagunk hozzá, anyagi keretünk sem. Fontos volna a csúcsfalat lebontani, és újra rakni, mert nagyon görbe, félő kidől. Nagyon öreg ez a ház, sok mindent kellene rajta javítani, nem beszélve arról, mennyit dolgoztunk már benne, és mennyit költöttünk már rá.
Köszönjük a támogatást az Alapítványnak, és a Támogatóknak!
Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét nagyon fárasztó volt a gyerekeknek és nekem is.

Hétfőn a lányok karkötőt készítettek gyöngyből a foglalkozáson. Csütörtökön sportnap volt, sorversenyt rendeztek a gyerekeknek. Közmunkán hétfőn és kedden az utcán és a hivatal környékén a virágoskerteket kellett rendbe tenni. Szerdán az iskolában ablakot mostunk. Két nap 30 kg sárgarépát kellett megpucolni és összekockázni. Itthon sajnos megint orvosnál voltam, begörcsöltem, és azt mondta az orvos, hogy lehet nyombélfekély, vagy epehólyagom van. Írt rá gyógyszert, Palidor 2x1, Ulprix 1x1 szemet igyak, és ha nem javul, akkor beküld hasi ultrahangra.

Volt egy olyan lehetőség, hogy nyárfagallyat lehetett kiszedni, egy pótkocsival 3000 Ft volt. Mi is kaptunk az alkalmon, és a gyerekekkel két délután szedtük a fát. Fárasztó volt, de megérte, igaz, hogy mindünkben volt kullancs, mert az erdőben sok van.

Piroska elmondta a fiúnak és a szülőknek, hogy babát vár. A fiú meglepődött a hírnek, különösebben nem reagált. A fiú apja az nem nagyon örült, azt mondta, hogy hamar ez még. Hát majd lesz valahogy, én nagyon örülök.

Hát így telt el ez a hét.

Tisztelettel:

Merényi Gyuláné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az életünk egyre kilátástalanabb és nehezebb. Nem tudom mi lesz így velünk és, hogy miből fogjuk tudni beiskolázni a gyerekeket. A páromnak kiderült a múlt heti vizsgálat alapján, hogy valóban izomsorvadása van. A doktornő elküldte röntgenre, mert azt gondolta, hogy vagy nyaki, vagy gerincsérv okozza ezt nála. Ott minden rendben van, ezért további vizsgálatra küldte el, amire még nem kapott időpontot. Az ereje egyre jobban elhagyja, már szinte alig tud valamit megfogni a kezével. Most az van, ha nem kapja meg a nyugdíjat, mert még arra sincs válasz, akkor én megyek dolgozni. Már el is kezdtem keresni munkát itt a környékben, sajnos eddig sikertelenül. Mindenhol megvan a létszám, és nincs felvétel. Itthoni munkát is kérdezgettem, de sajnos azt se találtam. Már kiírtam a kapura, hogy van használt gyerekruha, amit a gyerekek kinőttek, de még a kutya se jött megnézni. Ha senkinek sem, kell odaadom egy Alapítványnak, hogy ők osszák szét a gyerekek közt. Legalább és is tudok így segíteni másoknak. A gyerekek szerencsére jól vannak, nem betegek. Élvezik a nyári szünetet, sokat játszanak. Még két hét és mehetnek oviba.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Telnek a napok, és így a nyári szünet is. Szinte repül az idő, mindjárt agusztus, és hát lassacskán beiskoláztatás jön, amit a gyerekek nagyon szeretnek, csak mi szülök nem igazán. Mindkét lányomat megkértem írják le egy papírra, mi szükséges az új tanévre, de csak is azt, ami kell. Remélem, így is tesznek, és csak a legfontosabbat írják fel, hogy mit vegyünk meg. Végre ma esik az eső, amit már annyira vártunk, talán még a fűszerpaprikánkra jó lesz, mert már minden másunk ki száradt sajnos. Lassan a tüzelőre is gyűjtenünk kell valahogy, mert nagyon repül a nyár, és nemsokára megint csak tüzelnünk kell. Annyi minden van, amire pénz kellene, de negyede sincs meg, most első, hogy mindent meg tudjak venni a lányoknak az iskolakezdéshez, aztán majd sorban valahogy megoldjuk remélem. Dolgozunk továbbra is, nagyon remélem, nem is lesz ebben változás, mert akkor meg fogunk bolondulni, hogy megint mi lesz velünk, hisz így is nagyon nehéz. Még mindig a tavalyi gáz, és villanyt nyögjük, szörnyű, sosincs vége. Van egy új kiskutyánk, a gyerekek hozták, én nem annyira örültem neki, meg a férjem sem, mint a gyerekek. Aranyos, igaz tényleg, de így majdnem egy szájjal többet kell etetni, és ez nekünk nagy gond. Igaz a gyerekek azt mondják: Anya ez nem nő nagyra, kis növésű, és keveset is eszik. Hát egyelőre annyiba maradtunk, hogy majd meg látjuk, hogy mi lesz vele, meg tartjuk-e vagy nem, de nem volt szívem az örömüket bántani.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagy munkában voltunk az elmúlt héten. Anyukámnál meszeltünk és festettünk. Azt hittem soha nem lesz kész. Az elején káosz volt minden, de néhány nap múlva már látszott az "alagút vége" . Vasárnapra minden a helyén volt, és a végeredmény kárpótolt az egész heti felfordulásért.

Kedden volt Apu halálának harmadik évfordulója. A nagy munkában nem feledkeztünk meg róla sem. Kimentünk a temetőbe gyertyát gyújtani. A testvérei **********ről ilyenkor el szoktak jönni, de most áttettük a látogatást jövő hétre.

Robika élvezi a nyarat. Állandóan valamelyik szomszédban vagy barátjánál van. Mondjuk most nem bántam, mert nem volt láb alatt a festésnél. Azért segített Ő is néha kicsit.

Készülünk az iskolára. Az iskolatáska kérdése megoldódott. A védőnő szólt, hogy bevittek hozzá egyet, és ha érdekel, nézzem meg. Nagyon jó állapotban van, csak kicsit meg kell takarítani. Pont olyan típus, amit én is szerettem volna és szerencsére Robikának is tetszik a mintája. Ez kipipálva, de van még elég vásárolni való.

A kert most szépen zöldül, így eső után. Szedtem csemegekukoricát és fejtett babot is. Szépen pirosodik a paradicsom, de a paprika nem nagyon akar nőni. Remélem, hogy már nem lesz olyan hosszú szárazság, mint a múlt hónapban és azért még érdemes lesz a veteménnyel foglalkozni. Nagyon sokat tudok ezzel spórolni.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre egy kis friss levegő, de jól jött ez a kis hűvös. Elég volt a nagy meleg, sajnos a kertet teljesen elpusztította minden kiégett, locsolgattuk, de mindhiába.
Mivel nincs kút, így vezetékes vízzel nagyon drága a vízszámlám teli vehettem volna a fagyasztót zöldségekkel .
A gyerekek is jobban érzik magukat a hűvösebb időben, sokkal többet játszanak kint a szabadban.
Mondjuk egyre jobban unják magukat, hiába csak annyi a dolguk, hogy játszanak sokszor vitáznak, amitől már én is kiakadok.
Augusztusban, ha minden igaz, talán sikerül életünkben először eljutni az Állatkertbe is. Mondjuk vonattal, és a belépőjegy ára nekünk egy kisebb vagyon, de nagyon szeretnénk elmenni!
Tehát szerencsére, most mindenki jól van, remélem ez így is marad!
Üdvözlettel:

Lencsésné Tamara

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetet a kórházban kezdtem, vese feltöltéssel! Infúziós kezelésre járok. Nagyon nehezen megy el a vesekövem, ráadásul az epekövemmel meg akarnak műteni. Így hát ránk nagyon ránk jár most a rúd! A gyerekek már nagyon várják az iskolát, nagyon unatkoznak itthon. Egyre nehezebben viselik ezt a semmittevést. A kicsi Géza itt hozzánk közel megismerkedett egy juhásszal, és ahhoz jár le a mezőre juhászkodni. Cserében minden nap hoz haza friss kecsketejet. Nagyon élvezi a juhászkodást, most bele vette a kis fejébe, hogy venni fog egy kis kecskét, és felneveli, úgy, hogy nálunk mindennapos a kakaó. A párom egyik helyről ül a másikra. Ő is nagyon unja magát, de már jobban van, és nekünk az a lényeg, hogy újra lehet vele kommunikálni, és újra kezd a régi önmaga lenni. Alig várja, hogy a bodza érjen, és tudjunk menni bodzát szedni. Munka még most sincs. Nem tudjuk, hogy így tényleg mi lesz velünk. Jövőre több osztálypénzt is fognak szedni, meg most már az osztály ebben az évben kezd gyűjteni tablóra, és ballagó ruhára, hogy amire ők lesznek, addigra ne keljen sok pénzt  beadni egyszerre. A nyaralásról lassan kezdenek lemondani. Pedig itt nálunk kértem a szociális gondozónkat is, hogy segítsen már eljuttatni a gyerekeket kirándulni valahová, de meg se hallották. Úgyhogy bele kell nyugodniuk, hogy ők nekik nem jár a nyaralás, mert nincs rá remény. Igaz nálunk a remény már rég meghalt! Volt itt ********-on három napos református hit közösségi ünnep, de még az is pénzes volt, így hát még azt se tudták élvezni, mert oda is pénz kellett. Felvittük a gyerekeket a városba erre az ünnepre, de hamar visszafordultunk, mert oltári drágaság volt az ünnepen, úgyhogy jobbnak láttuk haza menni. Ezt sem nekünk találták ki, a szegény az maradjon otthon! Remélem a jövő hét jobb lesz. És további kellemes napot, és Isten áldja meg Önöket, és kedves családjukat!

Tisztelettel:

Cseténé Viola és családja