Aktuális

Nagylelkű adományaikból jelenleg 50 családot támogatunk minden hónapban.

Közel 150 regisztrált rászoruló család van várólistán.

Friss topikok

  • bartev40: TISZTELT CSETE CSALÁD ! NAGYON SAJNÁLOM ÖNÖKET FŐLEG HOGY NINCS KÁLYHÁJUK ÉS RÁADÁSUL MÉG ÓLBAN I... (2012.10.17. 08:25) A Csete család naplója
  • anyuska75: Nagyon rokonszenves család vagytok! Kívánom hogy az életetek jobbra forduljon, és minden bajba jut... (2012.06.20. 08:23) A Rinkó család naplója
  • micsodano: Ez a család valóban sokat küzd, (naplójuk alapján) és megérdemlik a támogatást! Szerintem jó helyr... (2012.04.23. 12:57) A Juhász család naplója
  • pet77: Szia, nagyon örülök, hogy ilyen jó helyre került a pénz az alapítványon keresztül. Én is hívő nő v... (2011.02.18. 08:34) A Juhász család naplója
  • Jánoserika: Kedves Vincze család Nagyon sajnálom hogy ilyen helyzetbe kerültetek Együtt érzek veletek Itt ahol... (2010.05.25. 08:38) A Vincze család naplója

A Márton család bemutatkozója

2011.04.19. 10:50 gyea

 Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány!

 

 

Először is szeretném családom nevében megköszönni, hogy a „Fel a Fejjel!” program  keretében kiválasztásra kerültünk!

Nevem Márton Zoltánné, 1975-ben születtem.

********ban élünk, ez egy kb. 3500 fős *************i nagyközség.

Ez a régió köztudottan nem tartozik a fejlettebbek közé, munkahely hiányában nagyon nehéz a megélhetés.

Mi egy két gyermekes család vagyunk, férjemmel 16 éve élünk házasságban.

Lányunk Tímea 15 éves,jelenleg egy szakközépiskolában tanul informatikai szakon 9. osztályos.

Fiunk Attila 14 éves, most 8. osztályos, sikeresen felvételizett a ******* ******** Gimnáziumba, ahol környezetvédelmi szakon fog továbbtanulni.

 

Egy 45 négyzetméteres házban élünk, amely egy szoba, konyha és étkező részből áll.

Kertes ház, de sajnos a kertet nem tudjuk használni, mivel a telek mellett lévő patak rendszeresen elönti, vagy pedig a belvíz okoz gondokat.

Ezzel attól a lehetőségtől is elesünk, hogy legalább a család zöldségigényét egy kis időre megoldjuk.

 

Férjem egy 2000-ben bekövetkezett baleset, majd műtét után le lett százalékolva.

Először 67%-ra, majd későbbi felülvizsgálat után 50%-os egészségkárosodást állapítottak meg nála.

Mivel nehézkes ill. korlátolt a mozgása (a lába miatt), munkát nem igazán kap, így csak 27000 Ft jövedelme van.

2004-ben sikerült egy megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató cégnél elhelyezkednie, ahol 2010. júliusig volt alkalmazásban. Sajnos az utolsó évben már fizetési gondokkal küzdött a cég, így a munkabéreket is rendszertelenül kapták. Az utolsó három havit már meg sem kapta, ezzel az összeggel a mai napig tartozik a volt cége (amely azóta felszámolás alatt van). Ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy anyagilag nehéz helyzetbe kerültünk.

 

Nekem sajnos 2004-ben daganatos betegséget állapítottak meg, ami műtéthez vezetett, majd sugárkezelések következtek.

Állapotom valamelyest javult, de fizikailag sajnos nagyon megviselt, és a mai napig gyengébb vagyok. Azóta is rendszeres orvosi ellenőrzésekre kell járnom, amely eléggé megterhelő anyagilag és fizikálisan is. A szükséges gyógyszerek beszerzése is gondokat okoz, mivel a többsége nem közgyógy lista alá esik, így saját magamnak kell finanszírozni.

Jelenleg rehabilitációs járadékban részesülök, melynek összege 40600 Ft.

Az elmúlt években hosszabb-rövidebb ideig részmunkaidőben tudtam dolgozni, de tavaly Júniustól már nem sikerült munkát találnom. Így a családi pótlék (29600 Ft) és a kettőnk jövedelme nem éri el a 100000 Ft-ot sem.

Ezt az összeget kell beosztanunk, amiből fizetni kell a rezsit, a gyermekek iskoláztatását és a mindennapi étkezést.

Télen még ehhez jön a tüzelő, amit csak havonta apródonként tudunk megvenni és bizony nagyon takarékosan kell beosztani. Bizony az elmúlt télen volt olyan időszak, amikor nem volt melegebb a lakásban, mint 15 fok, spóroltunk, hogy jusson másnapra is tüzelő. Ezek után ruhákra és egyéb dolgok megvásárlására csak igen ritkán gondolhatunk. Pedig gyermekeink már a kamaszkorban vannak és lennének igényeik.

Sajnos a férjem szülei már nem élnek, és az én családomra sem számíthatunk, ők is a mindennapi megélhetésért küzdenek. Így saját magunkra vagyunk utalva. Ezért is okozott nagy örömöt, amikor megtudtuk, hogy bekerültünk ebbe a programba. Remélhetőleg ez által kissé könnyebbé válik az életünk, legalább a szükséges élelmiszerek javát meg tudjuk vásárolni. Ebben a reményben még egyszer szeretném köszönetem kifejezni magam és családom nevében!

 

Tisztelettel: Márton Zoltánné

 

Szólj hozzá!

Címkék: család márton

A bejegyzés trackback címe:

https://felafejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr52836135

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása