Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hát mivel is kezdjem a heti beszámolómat? Talán azzal, hogy valami szépet és jót vártam az új évtől, de sajnos csalódnom kellett, mert csak rosszabb lett. Ez alatt az egy hónap alatt többet voltam az orvosnál, mint egész évben. Múlt héten volt egy nőgyógyászati kisműtétem, amiből két hét múlva lesz szövettan. Elég ideges vagyok miatta. A Szilvinek ki kell venni az orrmanduláját, ezt is a héten el kell intéznem. Az élettársamnak az előző házasságából van egy hitele, amit együtt vettek fel, de az Ő nevén van, arra is jött felszólítás. Havi 8 ezer Forintjával kellene fizetnie, mert ha nem, akkor levonják a nyugdíjából, amíg lesz neki az is. Hiszen kétséges, hogy áprilisban megkapja-e a hosszabbítást vagy sem. Tömören ennyi, és még hol van az év vége?

Ha az Önök támogatása nem lenne, nem tudom, mihez tudnánk kezdeni!

Köszönettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nehezen viseljük a hideget, belülről jég borítja az ablakot. Sok mindent nem tudok vele tenni, lenejlonoztam, és anyagokat szögeltem a nyílászárókra. Így egy kicsit sötétebb, de legalább egy picit sikerül a meleget bent tartani.

Amúgy jelenleg, (mondjuk rá) mindenki jól van. Apuka dolgozik, nem panaszkodik, hazajön, eszik, fürdik és fekszik, mert korán kell kelnie.

˝Csak˝ napi tíz órát dolgozik, plusz kettőt utazik a hidegben, de a gyerekek ennek a kis együtt töltött időnek is örülnek. Van, hogy beszélgetünk, van, hogy kártyázunk egy kicsit. Meg hát, olyan jó hallani a horkolását és érezni a jelenlétét. Ha gondja van velem, azt szoktam Neki mondani, hogy ez van, ennyi pénzed volt, ennyire futotta: dagi feleség, tojásleves vacsorára stb.. Szerencsére jól megvagyunk, és nem futamodik meg a gondoktól!

Bármikor elmegy vásárolni, igaz a minap sötétítő helyett gumis lepedőt vett… Hááát… Most dobjam rá a macskát?

Még aminek nagyon örülök, hogy végre vége a januárnak!

Üdvözlettel:

Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon nehéz, és kilátástalan volt ez a hetünk élelmiszer és tüzelő terén.

Voltak jó és rossz napjaink a héten. Semmi munkalehetőség, semmi alkalmi munka a férjemnek.

Évi volt felvételi vizsgát tenni **********-on a pedagógiai szakra.

Minden követelményen megfelelt, csak az éneken nem engedték tovább, mert a magas C-t nem tudta kiénekelni. Májusban lesz legközelebb felvételi újból, addig énektanárhoz fog járni.

A legrosszabb az volt az egészben, hogy be kellett fizetni 3000 Forintot csekken, meg az útiköltség.

Nem tudjuk lebeszélni róla, hogy a pedagógiát válassza, így még négy évig tanulna.

Továbbra is Éviről írok, nyaki ultrahangra küldte az iskolaorvos, mert sokat van begyulladva a mandulája, és dagad a torka. Az ultrahangon nem láttak semmit sem, mindent rendben találtak.

Betegünk is volt a héten Viola volt itthon megfázással, hasmenéssel, magas lázzal.

Drága gyógyszereket írt Neki az orvos, amiket nem tudtam kiváltani, mert nem volt rá pénzünk. Volt még itthon Algopyrin, azt szedte, meg meleg teát itattam vele.

26-án volt a születésnapom is, 42. évem töltöttem be. Ajándék és ünneplés nem volt, mert senkinek sincsen rávalója

Volt a hétvégén az unokámék, így nem csak magunkra kellett főzni. Krumplink az még volt, vettem csirke szárnyat –hitelbe- meg tésztát. Volt leves, és pörkölt.

Így telt el a hetünk, de nagyon örültem az unokám látogatásának, mert az mindig erőt ad!

Mint mindég most sem akart haza menni!

Hát így zajlott le ez a hetünk is.

Maradok Köszönettel, Tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az elmúlt napok nagy stresszben teltek, nyolc napon belül kikötik a vizünket, amit sajnálatos módon nem tudunk kifizetni. Sajnos a nejem GYES-en van, én régóta munka nélkül, ezért kevesebb a bevétel, igy kevesebb is jut az asztalra. A gyerekek jól vannak, igaz egy  kicsit náthásak.

Nagyon reménykedünk, hogy valami munka akad, mert nagyon nem jó így, hogy nincs munkám lassan három éve.

A nejem kapott volna szakmájának megfelelőt, de végül az sem jött össze.

Szász József

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten igencsak megvagyunk már szorulva.

A férjem nem tudott metszeni menni, és én sem, én ugyanis megsérültem. Megsértettem a mellem felett az idegeket és izmokat.

Könyörögve kellet kölcsön kérnem a második szomszédtól, hogy legalább kenyér legyen az asztalra.

A mosógépem még mindig nem, jó nem volt még pénzem ékszíj cserére, így kézzel mosok még mindig.

Móni lányom sem tud mit magával vinni enni, és pénzt sem tudok neki adni, hogy vegyen magának ennivalót.

Így tehát ahogy reggel elmegy hat órakor, és este fél hétig, míg haza nem ér, éhen van… 

Az osztálytársai sajnálják meg, és kínálgatják. Ennek ellenére négyes átlaga és szorgalma van.

Tisztelettel:

A Révész család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az idő sajnos nem engedi, hogy a nyesést bármikor csináljuk, csak kétszer tudtunk azóta kimenni, még van vele munkánk. Holnap is megyünk, szeretnénk minél előbb befejezni.
Gyerekek jól vannak, már a farsangra készülnek nagyon. Janika vadász lesz, Edina rab, ezekhez nem kell nagy előkészület. Az óvodai farsang viszont már nem arról szól, mint a mi időnkben. Minden kislány hercegnő-királylány akar lenni, az enyémmel együtt sajnos. Kölcsönzőt is lehet találni a szomszéd faluban, így lehetne bérelni borsos áron jelmezt. Azért találtuk ki a rabruhát, mert az egyszerűen meg lehet csinálni. Én nem értek egyet a bérelt királylány ruhával, de szomorúnak sem szeretném látni a kislányom, azért mert mi nem engedhetjük meg magunknak, amit a társai szüleik.
Párom ma jelentkezett a munkaügyi központon eddig tartott a segélye. Adtam le én is jelentkezési lapot egy cégnél, hátha sikerül.
Zárom naplóm, sok jót nem tudok írni, egyhangúak a napjaink.
Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt hét nagyon gyorsan elszaladt. A gyerekek sokat játszanak itthon. A nagyfiunknak jeles lett a félévi bizonyítványa. A kicsi imádja a bölcsit. A középső ördögfióka nem szereti mostanában az ovit. Én túlórázok, ha tehetem. A férjem megint elküldte egy csomó helyre az önéletrajzát. Egyenlőre sehonnan nincs visszajelzés. Most már részletet fizetünk a gázra is. Nehéz nagyon!

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ennek gyakorlatilag örülni kéne, de most mégsem tudok örvendezni az idő rohanásán. Két hónap múlva ki kell költöznünk az albérletből, és még fogalmam sincs, merre tovább. Egy fizetésből képtelenség lakbért fizetni, és az árak nagyon magasak sajnos. Voltam bent ismét az önkormányzatnál is, de nem tudnak segíteni érdemben. Oldjam meg, de nem megy olyan könnyen. Sokat álmodozom róla, hogy egyszer gyönyörű szép saját otthonunk lesz, aminek lassan a reménye is szertefoszlik. De nem panaszkodni akarok, azzal nem jutunk előbbre, de jelen helyzetben ez a központi témám, amit nem tudok megoldani, és semmi megoldást nem látok. Imádkozunk, hogy Isten könyörüljön már meg rajtunk. Annyit szenvedünk, idegeskedünk. Jó lenne kicsit pihenni, megnyugodni.

Jártunk a héten oviba, én rohanok a munkahelyemre meg vissza. Elég taposómalom minden napunk. Örülök, ha boltba bejutok hét közben, aztán szinte semmi említésre méltó dolog nem történik. Este hazajutunk, nagy nehezen eszünk, fürdünk, alszunk, reggel korán indulás. Hétvégén Mamáéknál voltunk játszani, kikapcsolódni. Fizikailag nem pihentünk, de lelkileg, szellemileg kicsit frissültünk és ez jó volt. Itthon torlódik a sok munka, majd talán most hétvégén nekilátok és jutok valamire.

Szép hetet kívánok!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nem történt semmi rendkívüli, a férjem kezd beilleszkedni az új munkahelyén. Nagyon sokat kell dolgozni az biztos, de minden este hazajön, és ez új és jó is, mert többet tud a gyerekekkel lenni. Nem utolsó sorban pedig, most már tudja, hogy hol van a ruhás szekrénye és a zoknijai.

A gyerekek kikapták a félévi értesítőt. Hát volt rosszabb és jobb jegy is a tavalyinál, de összességében meg voltam elégedve mindenkivel.

Ami rossz volt, a héten az-az, hogy egymás után betegedtek meg a gyerekek (köhögés, orr-folyás, torok fájás).

Nagyon nem hiányzott a silány és nagyon könnyű pénztálcának. Magamnak is csak a legfontosabb gyógyszereket váltottam ki, ami csak tüneti kezelésre, vagy fájdalom csillapítására van azt nem. Például: ér-szűkületre valót így nem megy, ezért fájok és könnyek nélkül sírok.

Nagyon bízok benne, hogy helyre jövünk, azért is, mert tavasszal megműtik Janikát (az agyműtét) messze az otthontól, szállás és utazás, állandó stressz, hosszú idő és rengeteg pénz a felépülésig.

Üdvözlettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Napjaimban semmi érdekes nem történt, amiről írhatnék. Annyira szürkék mindennapjaink, mindig ugyanaz: reggel a gyerekek elmennek az iskolába, mi férjemmel itthon vagyunk, és nem találjuk magunkat a világban. Szörnyű ez a helyzet, se pénzünk, se munkánk. Szomorú a helyzetünk! Napról napra kapjuk a fenyegetőleveleket a bankoktól, és egyszerűen nem tudunk semmit lépni ez ügyben. Az adósságunk nő, olyannyira, hogy már úgy érzem, soha nem lesz vége! Tavasszal várható a kilakoltatásunk is, mindent elvisz a végrehajtó, már amit eltud, amink van. Fogalmunk sincs a férjemmel, mitévők legyünk, nincs kiutunk, pedig annyira reménykedtünk, hogy valahogy megoldjuk, mint régen, de már nem megy. Eladni nem tudtuk az ingatlanunkat, pedig az valamennyire segített volna, de az sem sikerült. A gyerekek is nagyon érzik ezt a pénztelenséget, annak ellenére is, hogy az Önök jóvoltából van élelmük, és még így is borzasztó nehéz számunkra is. Annyi minden kellene a gyerekeknek, de nincs miből!

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hát ez a hét ugyanúgy kezdődött, mint a többi, Józsinak suli, a lányoknak meg ovi. Már este Szilvikén kiütések voltak a lábán, és a hasán. Kedd reggelre pedig a nagyfiam is beteg lett, egész éjjel rosszul volt. Kedden vittem Őket az orvoshoz, Szilvikének ekcémája van, amire krémet kapott, Józsi meg beleesett ebbe a vírusba megint. Szerda este én lettem rosszul, begörcsölt a gyomrom. A párom ki akarta hívni az ügyeletet, de nem engedtem neki.

Reggelre jobban lettem, de azért átmentem az orvoshoz, írt fel savlekötő gyógyszert, de hát nem ér semmit. Emma meg péntek délutánra lett beteg. Délelőtt elaludt, amikor felkelt, hirtelen felment a láza 39,5 fokra. Már az orvos nem rendelt, így gyorsan adtam Neki lázcsillapítót, az szerencsére levitte Neki. Ez egész hétvégén így ment. Ma meg már szerencsére semmi baja sem volt.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az elmúlt napok nagyon nehezen teltek. Kikapcsolják a villanyunkat, sajnos 70.000 Ft ráfizetésünk jött. Ezt sajnos nem tudjuk kifizetni! A nejem GYES-en van, kevés a bevételünk. Felmondták a lakásszerződésünket is, behajtás alatt áll.

Nagyon aggódunk, nem tudjuk mi lesz velünk, a három gyerekkel mehetünk az utcára.

Sajnos lassan lejár az Alapítványtól kapott segítség is, aminek nagyon örültünk, de nem tudom mi lesz utána velünk.

Keressük az állásokat is, de a nejemet a három gyerekre hivatkozva nem alkalmazzák.

Sajna így telnek a mindennapjaink: jön a postás minden nap, és felszólító-felszólító hátán meg álláskeresés.

Stressz-stressz hátán a mi életünk…

Szép napot:

Szász József

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A két kicsit műtenék január 26-án, de mindkettő belázasodott, így nem biztos, hogy lesz műtét, Réka lányom is megbetegedett. Sajnos elromlott a mosógépem, és a szerelő azt mondta, hogy túl sokba kerülne az új alkatrész, olcsóbb lenne, ha vennénk egy másikat. Lassan minden elromlik a lakásban, és sajnos nem tudom megcsináltatni, minden pénz elmegy gyógyszerekre. A két élsportoló gyermekemnek, ha nem találok valami megoldást, vagy szponzort, aki támogatná Őket, abba kell hagyni, hiába tehetségesek! Nagyon félek, hogy kikapcsolják a gázt és a villanyt, de ha így haladunk, a lakásból is mennünk kell, mert ez egy önkormányzati lakás, és nem tudom fizetni. Már teljesen kivagyok, 200 a vérnyomásom,  nagyon meg vagyok ijedve, hogy mi lesz, ha nekem valami bajom lesz, mi lesz az öt gyerekkel?! Ha valami csoda nem történik, az utcán végezzük!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten kaptunk a hivataltól irtás, így legalább már ezen a télen tüzelőre nem kell költenünk. Sok munkába némi pénzbe kerül, mert a benzint, olajat, lovaskocsist meg kell fizetni de megéri. Egy részét már megcsináltuk, az ág eltüzelése sok időt fog igénybe venni.
Mesim azt hiszem megfázott, folyik az orra, várok még kicsit, ha nem javul, el kell vinnem orvoshoz. A nagyok jól vannak, nem betegek. Meghozták a félévi bizonyítványukat, mindkettőé közepes átlagú lett.
Kölcsön kellett kérnem. A munkanélküli segélyeket még el sem kezdték utalni. Hálás vagyok a barátnőmnek, mert ha bármi gondom van, lehetőségeihez mérten segít nekem. Próbálom is viszonozni, amivel tudom.
Köszönjük a támogatásukat, nagyon sokat jelent nekünk!
Tisztelettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Vége van egy újabb hétnek. A gyerekeknek megkezdődött az iskola. Már várjuk a bizonyítványt, a  lehetőségekhez képest jó lesz. Telnek a napok, de nem akar jobb idő lenni, hogy ne kelljen már fűteni. Már csak annyi fa van, hogy a hónapban elég lesz, azután nem tudom, hogy mivel fogunk fűteni. Remélem már a télen senki nem lesz beteg sem, mert már arra sem tudnánk pénzt költeni, hogy gyógyszereket vegyünk. Az Alapítvány támogatása nélkül még élelmiszereket is csak a nagyon szükségeseket tudnánk venni. Nagyon hálásak vagyunk ezért az Alapítványnak és a Támogatóknak is!

Jó egészséget, és Boldog új évet kívánunk mindenkinek!

Tisztelettel:

A Márton család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Már január van, sajnos telnek a hónapok, és mindjárt vége ennek a támogatásnak is! 

Ismerőseimnek ajánlom az Alapítványt, hogy adják ide az adójuk 1%-át, többen ígérték is, hogy ide utalják, mert itt valóban jó célt szolgál ez az összeg!

Velünk semmi érdekes nem történik, élünk, mennek a napok egymás után. Nehéz volt visszarázódni az iskolába, és mindjárt itt a féléves bizonyítvány is. Nagyon sokat tanulnak a gyermekeim, hiszen más lehetőség azt hiszem sosem lesz a számukra, csak az, hogy a tanulással és a magas szakképesítésükkel tűnjenek ki, és találjanak munkahelyet.

Én teszem a dolgom, hajnali hidegben kézbesítem az újságot, aztán hazajövök, olyan fél 8 körül, ellátom az állatokat, kicsit összetakarítok, beindítom a mosógépet, ha kell, vagy a ruhákat hajtogatom össze, és pakolom el. Elmegyek a boltba, ha éppen kell valamit vásárolni az ebédhez, megfőzöm az ebédet, ma gulyásleves és csörge-fánk lesz, holnap meg töltött káposzta, kukoricadarával fogom tölteni. Ez azért is jó, mert a hagyomány szerint ebbe kevés hús kell. Nagyon meg kell gondolni, hogy mikor mit is főzzek, mire futja ebből a kevés jövedelemből, ami bejön, mert mire a számlákat kifizetem, és a hitelt, ami van, alig marad a megélhetésre egy kevés.

Voltam vasárnap is templomban a lányommal, nagyon feltölt, és megnyugtat az ige hallgatása, az együtt éneklés az imádkozás, valahogy mindig kapok olyan vigasztaló szavakat, amikről azt érzem, nekem szólnak, és irányt mutatnak.

Most az elkeseredésről és a csüggedésről prédikált a Lelkésznőnk. Akinek hite van, és az Úrba vetette a bizalmát, annak nem lenne szabad csüggednie, de kevés az az ember, akinek van akkora hite, sok a kételkedő ember, még ha nagy a hite, akkor is, nehéz belenyugodni a nehéz életkörülményekbe és a sanyarú megélhetésbe.

De akinek nincs hite, azt hiszem még nehezebb, kapaszkodó nélkül élni. Jó lenne, ha minden ember közeledne az Úrhoz, mert reményt és vigaszt jelenthet, ha megismerjük a szent írást.

A héten véradás is lesz, remélem egészségileg rendben leszek, és adhatok vért, többször is előfordult már, hogy vérszegény voltam, és nem vették le a vért, főleg az ilyen téli hónapokban. Huszonöt adtam már vért, nem olyan nagyon sok, de ha beszorozzuk 3-al (hiszen ennyi ember életét mentjük meg egy véradás alkalmával) akkor a számomra szép szám, de ha csak egyetlen ember életét sikerül megmenteni, ezzel, ami nekem semmibe nem kerül, már megérte!

Búcsúzom, legyen mindenki számára csodaszép az élet, segítse meg a jó Isten az Alapítvány munkáját, és indítson el minél több embert arra, hogy támogassa ezt az Alapítvány, ahogyan csak tudja! Üdvözletem küldöm minden olvasómnak szeretettel:

Juhászné Mária