Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Napjaimban semmi érdekes nem történt, amiről írhatnék. Annyira szürkék mindennapjaink, mindig ugyanaz: reggel a gyerekek elmennek az iskolába, mi férjemmel itthon vagyunk, és nem találjuk magunkat a világban. Szörnyű ez a helyzet, se pénzünk, se munkánk. Szomorú a helyzetünk! Napról napra kapjuk a fenyegetőleveleket a bankoktól, és egyszerűen nem tudunk semmit lépni ez ügyben. Az adósságunk nő, olyannyira, hogy már úgy érzem, soha nem lesz vége! Tavasszal várható a kilakoltatásunk is, mindent elvisz a végrehajtó, már amit eltud, amink van. Fogalmunk sincs a férjemmel, mitévők legyünk, nincs kiutunk, pedig annyira reménykedtünk, hogy valahogy megoldjuk, mint régen, de már nem megy. Eladni nem tudtuk az ingatlanunkat, pedig az valamennyire segített volna, de az sem sikerült. A gyerekek is nagyon érzik ezt a pénztelenséget, annak ellenére is, hogy az Önök jóvoltából van élelmük, és még így is borzasztó nehéz számunkra is. Annyi minden kellene a gyerekeknek, de nincs miből!
Üdvözlettel:
Vincze Zoltánné
