Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Napjaink eléggé összezúdultak. Én beteg lettem egy hete, és még most sem vagyok jól. Begyulladt a fogam, kihúzták, és még rosszabb lett. Aztán megfáztam, úgyhogy lábadozok jelenleg. A lányok jól vannak, a kicsi a múlt héten az iskolával volt Budapesten és nagyon jól érezte magát. Voltak múzeumban és az állatkertben, rengeteget mesélt, mikor hazaért este. A tanulásuk aránylag jól megy jelenleg.

Fát kellene még venni, itt a tél, de nem sok van még, reméljük jövő hónapban sikerül valamennyit venni. Nagyon sok a kiadás, és nem bírunk mindent fizetni. Kellene a gyerekeknek csizma és kabát, de még fogalmam sincs, hogy miből tudunk nekik venni. A sárga csekkek sorakoznak a fiókban, amit fizetni kellene, és hát még ott a sok hiteltartozásunk, amivel fogalmunk sincs, hogy mi lesz. A házunk már elveszett, és nem tudom, mi jöhet még, ugyan mit mér ránk a sors?! Nagyon rossz az idő is, le lett takarítva a kert is, már lassan és szántani kellene, de hát jelenleg függőben marad az is.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nekiálltunk a kerti munkálatoknak, sok munka vár még ránk. Ma kukoricatörés, aztán van még egy kis fűszerpaprika, nem sok de egy kicsike még van. Aztán pedig jön a kert rendbetétele, hogy szántásra szépen fel készítsük. Szóval sok munka van, de ez nem baj. Gyerekek jól megvannak, egyelőre még az iskola nagyon lefoglalja Őket, aztán majd meglátjuk. 4-es-5-ösöket hoztak haza a héten, és nagyon örülök, hogy nem felejtettek túl sokat, és ők is nagy örömmel jöttek haza a jó jeggyel. Változás az életünkben nem történt, minden úgy van, ahogy írtam régebbi naplóimban. Arról most nem tudok semmi különöst írni. Kisebbik kislányommal voltam tegnap reumatológián, mert fájlalja a bal bokáját, és minden lépésnél roppan egyet. Most beutaltak minket röntgenre, úgyhogy majd az megmutatja, mi lehet a baj. Persze remélem, hogy nem nagy baj van. Nagyobbik kislányomat meg viszem vérvételre, mert sokat szédül mostanában, így kértük ennek a kivizsgálását. Úgyhogy látszik, meg kezdődött a suli, és máris orvoshoz járunk, mert ez így szokott lenni általában.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elkezdődött az iskola végre. Én is örülök neki, és a gyerekek is. Már jegyeket is hoztak haza a suliból, év elejei felmérés, ami nem igazán sikerült jól, de majd fog ez alakulni. Férjemnek még megvan a munkahelye, hála Istennek, remélem, ez nem fog változni. Én is most folyamatosan munkát keresek, nincs nagyon kilátásban, de remélem majd egyszer nekem is összejön. Próbálgatjuk a sok hátralékainkat rendezni folyamatosan, de nagyon-nagyon nehéz, ráadásul itt van a hideg is nem sokára, és fáról is kell gondoskodnunk. Minden tőlünk telhetőt, megteszünk, de felülmúlni tudom, amit nem lehet. A napok telnek, telnek, férjemmel rendezgettünk a félreértéseket, a stressz helyzet sok mindent kihoz belőlünk, nehéz feladatok vannak előttünk még, úgy érzem, és sajnos ez még nagyon sokáig el fog tartani. A lányok jól vannak, a kicsi egy kicsit meg van fázva, de ezen kívül nincs más, remélem nem is lesz. Nehezen éldegélünk, még így is, hogy a férjem dolgozik, mert a fizetése jóformán a sok elmaradás rendezésére megy el, de már ennek is örülünk, hogy valahogy fogyogatnak. De a félelem bennünk van folyamatosan, két hitelünk van úgymond elintézetlenül, csak rakják rá a rengeteg késedelmi kamatot, és duplájára nőtt mindkét hitelünk. De egyenlőre, amíg a gáz, villany és ilyesmi nincs rendezve, addig nem tudjuk azokat fizetni, csak nagyon el vagyunk keseredve, mert mire sikerül fizetni őket, addigra a fellegekben lesz az összeg és, hogy tudjuk majd ki fizetni fogalmunk sincs?! Kár, hogy a kormány az ilyenekre nem hoz törvényt, mert az olyan bajban lévők, mint mi, még azt a kis esélyt is elveszik a rendezésre. Próbálkoztam a bankkal megegyezni kis összeg fizetésével, de sajnos nem voltak segítőkészek. De hát majd csak lesz valahogy ez ügyben is.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltáné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Napjainkról túl sokat most nem tudok írni, mert a nagy melegben csak bent voltunk a gyerekekkel a szobában, egész nap és este kis időre tudtunk kimenni sajnos. Így a kert is nagyon el van maradva, de ma megérkezett végre a várt lehűlés, és most már megkezdjük a krumpli és a paprika szedését is. Ma ment a kisebbik lányom a könyvekért, nagy izgalomban nézegeti az új tanévben miket fog tanulni. Már nagyon várják az iskolát, mert hát itthon ugye nagyon unalmas volt a nyár. Sajnos nekünk nem adatott meg az sem, hogy egy strandra elmenjünk, de hátha jövőre jobb lesz majd. Hát most tényleg mást nem tudok írni, mert semmi változás nem történt. Minden a régi, de ígérem minden változást, és új dolgot megírok továbbra is, ahogy eddig is tettem!

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagy készülődés van a lányoknál, az iskolához pakolásznak, meg minden. Várják már a könyveket is, és jövő héten már az is meg lesz talán. Végre lehűlt a levegő, ennek örülünk. A kertben vagyunk, amikor csak időnk engedi, mert nagyon sok a munka. Gazolni és a termést is fel szedni. Igaz nagyon rossz lett az idei termés, de hát az is valami. Sok a munka, sokszor azt sem tudom, mivel kezdjem, de hát jó, hogy van munka, örülök. Sajnos nem jutottunk el, még strandra sem, az idei nyáron ez nagyon bánt engem, a lányok miatt pedig ez igazán nem lett volna nagy dolog, de ezt sem tudtam nekik teljesíteni. De hát mindent nem lehet sajnos. A remény az marad, és remélem, majd csak minden jobb lesz és sorban majd mindenre adatik lehetőségünk egyszer csak. Kicsit boldogtalan vagyok, lelkem összetört, sok minden hiányzik, és az fáj a legjobban, hogy ezek kis dolgok, parányok, de annyira fáj nekem. Fizettünk ebben a hónapban az adósságokba, remélem egyszer elfogy. Oly nehéz az élet, és oly nehéz ezt elviselni, néha már úgy érzem elfogy az erő, de ránézek a gyermekeimre, és összeszedem magam, és azt mondom magamban, nem adhatom fel. Nem akarok már panaszkodni, hisz már annyi mindent és annyiszor leírtam a mi sok problémáinkat. Az a baj, hogy a férjemmel is konfliktusok vannak a problémák miatt, amit próbálnék elkerülni, de nem mindig sikerül, és ez a lányokat is megviseli.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sikeresen túl vagyunk két lépésen a lakásunk ügyében, azaz megtörtént a szerződéskötés, és a műszaki felmérés. Már csak a papírokra várunk, amit postai úton kapunk meg, és Szeptembertől lakbért fizetünk. Nagyon korrekt dolog ez az egész a Nemzetkezelői Zrt. felől. Úgymond jobban jártunk, mintha eladtuk volna az ingatlanunkat, mert minden költséget is az állam fizet, és az APEH felé sem kell fizetnünk, így rászorultsági alapon, tényleg egy nagyon kevés lakbért állapítottak meg számunkra, amit akkor is ki bírunk fizetni, ha minden kötél szakad. Tényleg hálásak vagyunk az Istennek, és mindenki másnak, aki segített ebben, hogy ez létre jöjjön, minden olyan család számára, aki ténylegesen bajban van. Nem kerültünk az utcára, boldogok vagyunk, mert legalább ez a teher lement a vállunkról. Igaz, maradt még nagyon sok, de reméljük, minden meg fog oldódni szép lassan. Annyira ránk fért már egy kis jó is, tudom még sok minden megoldatlan dolog áll előttünk, de remélem elég erősek leszünk és minden megoldódik. A lányok jól vannak, a kisebbik barátnőméknél van egy pár napig, nagyobbik mamánál van. Megvettük az iskolába a füzetcsomagot, ez már meg van, de még sok minden van, ami kell. Igyekszünk megvenni, amit kell.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Telnek a napok, és így a nyári szünet is. Szinte repül az idő, mindjárt agusztus, és hát lassacskán beiskoláztatás jön, amit a gyerekek nagyon szeretnek, csak mi szülök nem igazán. Mindkét lányomat megkértem írják le egy papírra, mi szükséges az új tanévre, de csak is azt, ami kell. Remélem, így is tesznek, és csak a legfontosabbat írják fel, hogy mit vegyünk meg. Végre ma esik az eső, amit már annyira vártunk, talán még a fűszerpaprikánkra jó lesz, mert már minden másunk ki száradt sajnos. Lassan a tüzelőre is gyűjtenünk kell valahogy, mert nagyon repül a nyár, és nemsokára megint csak tüzelnünk kell. Annyi minden van, amire pénz kellene, de negyede sincs meg, most első, hogy mindent meg tudjak venni a lányoknak az iskolakezdéshez, aztán majd sorban valahogy megoldjuk remélem. Dolgozunk továbbra is, nagyon remélem, nem is lesz ebben változás, mert akkor meg fogunk bolondulni, hogy megint mi lesz velünk, hisz így is nagyon nehéz. Még mindig a tavalyi gáz, és villanyt nyögjük, szörnyű, sosincs vége. Van egy új kiskutyánk, a gyerekek hozták, én nem annyira örültem neki, meg a férjem sem, mint a gyerekek. Aranyos, igaz tényleg, de így majdnem egy szájjal többet kell etetni, és ez nekünk nagy gond. Igaz a gyerekek azt mondják: Anya ez nem nő nagyra, kis növésű, és keveset is eszik. Hát egyelőre annyiba maradtunk, hogy majd meg látjuk, hogy mi lesz vele, meg tartjuk-e vagy nem, de nem volt szívem az örömüket bántani.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elment a nagy hőség végre, ennek mindenki nagyon örül! Kislányom Vivi, elment egy egyhetes táborba, ami ingyenes. Egy kis erdő közepén van, sok programot szerveztek a tanárok, nagyon örült a kislány, hogy mehetett, csak az a baj hogy a nagyobbiknak nincs lehetősége semmilyen kikapcsolódásra. Úgy sajnálom őt! A kertünk nem javult sajnos eső nem volt, és nem is várható ide az időjárás szerint. Szedtünk fel krumplit, de nagyon kevés van, egy fészek alatt alig lesz termés. Alakulgat a lakásügyünkkel kapcsolatos dolog is, ma fel hívtak, hogy jövő hónapban meg írjuk az adásvételi, és a bérleti szerződést. Valahol nagyon örülök, hogy végre egy hiteltartozásunk megszűnik, de saját lakásunk már nem lehet. Esélytelen számunkra, viszont nem kerülünk az utcára, és ennek nagyon örülök, tényleg igaz a közmondás minden rosszban van valami jó is. Úgyhogy, ha minden jól megy, akkor augusztustól már albérletben lakunk itt, és egy adóssággal kevesebb lesz a nyakunkban.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hőség elviselhetetlen számunkra, egyszerűen sehol nem jó már. Bent a szobák is nagyon fel vannak melegedve, alig bírunk aludni is. A kertben minden szárad el, nem lesz termés, amit leszedhetnénk, ha nem jön nagyon hamarosan eső. El vagyok szomorodva, mert oly szép volt a kertünk és most oly csúnya lett a szárasságtól. Sajnos locsolni nem tudunk, hisz a vízszámlánkkal így is el vagyunk maradva, így nem tehetjük meg, hogy még locsoljunk is. Férjem még dolgozik, reggeltől estig nem is látjuk jóformán, de van munkája és reméljük nem fogják elküldeni a szezon végén. A lányok szenvednek itt bent a szobában, nem engedem ki őket a nagy meleg miatt, félek napszúrást kapnak. Jó lenne strandolni, de még nem tehetjük meg, próbálok mindent fizetgetni, sajnos oly nagy hátralékaink vannak. Így is csak picikét tudok mindenbe éppen fizetni, de ha a férjemnek marad a munkája, majd csak egyre könnyebb lesz remélhetőleg.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre történt velünk egy kis jó is, férjemnek sikerült elhelyezkedni egy marhatelepre. Még csak próbaidőn van, de remélem sikeres lesz. Azt mondta, hogy mindent elkövet, hogy elégedettek legyenek vele. Tényleg nagyon örülünk, a lányok is, mindenki abban bízik jobb lesz valamikor. Egy dolog zavar, hogy nagyon sokat kell itt túlórázni, na de hát mindenek van ára, így szokták mondani, és örülőjük hogy végre dolgozik. A lányok jól vannak, szünet van. A kisebbik igaz sokat unatkozik, nem találja fel magát, a nagyobbik napszámban van, diák munkán dolgozik, hajtogatás, két hetes munka, és Ő is nagyon boldog volt, hogy legalább tud egy kicsit ruházkodni. Én meg úgyszintén elvagyok, rám maradt a nagy kert, amiben nagyon sok munka van, nagyon gazosodik, és állandóan csinálni kell már termést is szedtem le. Zöldbab, tök, újkrumpli, és ez jó, és öröm volt számomra, ezért nem kell adni pénzt, ezt saját magunk termeltük, és így több étel jut az asztalra. Nagyon kevés időm van, nem érem magam utol. Főzni, kert, stb. néha, ha van napszám, akkor még az is, férjem ugye nincs itthon, és így minden rám szakadt, de erős vagyok, és megpróbálok mindent megoldani egyedül.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre vége az iskolának, és hát ennek nagyon örülnek a gyerekek. Megvolt a bizonyítványosztás is, a kisebbik kislányom kapott egy nagyon szép könyvet, az év tanulói közé került, és ez volt az ajándék Neki. Nagyon-nagyon örült neki, és igazából meg is érdemelte, mert nagyon sokat tanul, sportol, kézilabdázik is, és ott is kapott egy bronz érmet. Nagyobbik lányomnak közepes lett a bizi, van egy-két kettes, de így is örülök, hogy átment. Ígéri, hogy javítani fog, mert tudna is, csak akarat nincs neki. Nagyon meleg van itt mifelénk, férjem napszámban van, kapálni. Nagyon sajnálom Őt, mert nagyon rossz lehet neki ebben a melegben . Nem sikerült még rendes állást találnia sajnos. Anyagilag nagyon rossz a helyzet, villany és gázgondunk van, amit most a legfontosabb megoldani, de nem tudjuk, hogyan is tegyük. A gázszolgáltató elutasította a részletfizetési kérelmem, és hát így nem tudjuk kifizetni sehogy sem az elmaradást, ami 46.000.Ft, így hát 15 nap múlva lekapcsolják. A villanynál ugyan megkaptam, de mivel ott nagyon sok volt az elmaradás, 11.000 Ft törlesztőt kaptunk, havonta hat hónapra, és mellé a havi számla, ami 13.000 Ft. Hát nagyon kemény, egyiket be is fizetem ma. A férjem napszámából összegyűjtöttem, de a havi számlák sorakoznak, és egyszerűen nem tudok fizetni. Vannak problémák, nagyon sok. Próbálom sorba rakni, de már néha összezavarodom. Kicsi lányomnak is nagyon csúnya lett az ekcémája, és hétvégén ügyeletre kellett vinnem, mert már nem tudtam mitévő legyek, de Ők sem tudtak sajnos sokat segíteni. Elfertőzőt Neki, mert nagyon viszket, és vakarja. Most már kicsit szebb, fertőtlenítjük Neki és krémeztük. Szegénykém…már kiskora óta szenvedünk vele. Rengeteg orvosnál voltunk már, most is küldtek minket egy mangánrendelésre, mondván ő nagyon jó, és ki tudja kezelni a kislányt de hát sok pénzbe kerül, és sajnos bármennyire is szeretném, nem tudok fizetni, pedig annyira jó lenne!

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Egyre kevesebb nap van az iskolából, és egyre kevésbé telnek a napok. A lányok számára, de mindennap csak azt mondom nekik kitartás. Sok mindenből lezárták már a gyerekeket, és hát a nagyobbik lányomnak sok inkább csak görbült a kettesé, de megígérte jövőre jobban odafigyel a tanulásra. A kisebbik kislányom mindenből ötös lesz, kivéve irodalomból az az egy lesz neki négyes, de úgy gondolom, hogy nagyon szép eredmény ez. Sokat esik az eső itt mifelénk, és már nem igazán kellene, mert így napszám is alig van, és a kertünk is eléggé gazosodik, mert nem lehet rámenni annyira vizes a föld. Nem sok változás van nálunk, igazából semmi változás nincs, sem munkahelyben, sem anyagilag. Az nagyon sajnálatos számomra és persze páromnak is, de a remény igaz el van gyengülve már, de még van. Minden nap állást böngészünk, és nagyon sok helyre be van adva az önéletrajzunk is, hátha egyszer sikerül. Bőrgyógyászatra megyünk a jövő héten kislányommal, mert nagyon sokat szenved megint az ekcémája miatt. Úgy sajnálom, pedig már annyi orvosnál voltunk, és annyi gyógyszert, krémet próbáltunk nem sok sikerrel. Ruházkodási problémánk még mindig nem oldódót meg sajnos, pedig annyira kellene vennem a gyerekeknek ruhát, papucsot, szandált bugyit, zoknit. Annyira sok gond és probléma van és, hogy oldjuk meg, nem tudom. És mindig, minden nap ezzel kell ütköznöm, a gyerekektől mindig azt kérem, értsék meg, hogy nem tudunk megvenni sok mindent, de mihelyt jobb lesz anyagi helyzetünk, akkor majd pótoljuk, amit bírunk.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Gyereknap volt nálunk, ami sok-sok örömöt, és kisebb ajándékokat hozott gyermekeim számára. Volt mindenféle program, a kisebbik kislányom az főként élvezte, mert voltak bátorsági próbák, amikkel pontokat lehetett gyűjteni, és ezt az össze gyűlt pontokat be lehetett váltani édességre, ebédre, és üdítőre. Nagyon-nagyon sok pontot sikerült összegyűjteni, így az egész család megebédelt. Finom paprikás krumplit ettünk. Voltak kisebb koncertek is, és sok minden látni való. Nagyon jól éreztük magunkat, végre együtt volt egy kicsit a család, és kicsit kikapcsolódtunk. Egyébként megvagyunk. Férjem napszámba van ma is, és remélem, még egy pár nap munkát kap majd. Négy napja dolgozik, és nagyon örült neki, mert így hoz egy kis konyhára valót. A villanyszámlánk ideiglenesen megoldódott, úgy, hogy kértük a részletfizetést, és hat hónapra meg is kaptuk. Igaz, így is borzasztó nehéz lesz kifizetni, a havi számlát plusz a részletet, de még mindig jobb, mint egyben olyan sokat kifizetni. Remélem, meg tudjuk oldani valahogy, és megmarad a villanyunk. A gyerekek számlálják a napokat, és egyre hosszabb nekik minden nap az iskolából. Már nagyon unják, de majd csak vége lesz már nekik, és kicsit pihiznek. Holnap kompetenciát írnak az iskolában, és ez miatt nagyon izgulnak, mert azt mondják. Nagyon nehéz, remélem jól fog nekik sikerülni.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon örültünk az újabb utalásnak. Be is vásároltunk a gyerekeknek felvágottat, és minden mást, ami szükségletes volt a konyhára. Öröm volt nézni a gyermekeimet, hogy örülnek mindenek, amit vettem Nekik, és ha Ők örülnek, én is. Most napok óta esik az eső erre, és nagyon hideg van. Már nagyon várjuk a napocskát, mert a kertben sok a gazolni való, azt hiszem nem fogunk unatkozni, amikor is lehetőségünk lesz kimenni a kertbe. Sikerült minden papírt össze szedni, hogy beadjuk a lakáshitellel kapcsolatban, hogy az államnak eladjuk az ingatlanunkat. Most már várakozunk, hogy mi lesz, sikerül-e. Nagyon reméljük, hogy sikerül, és nem kerülünk az utcára. Három hónap, mire lefut az egész. Hosszú várakozás lesz ez számunkra, és sok reménykedéssel fognak telni napjaink, de legalább van remény, és remélem az angyalkák sem hagynak cserbe minket. Férjemnek munka még nincs sajnálatos módon, pedig annyira próbálkozik, de sikertelenül. Reméljük majd ez is fordul, és nekem is ugyan így. A gyerekek jól vannak, egyre inkább várják már az iskola végét. Hát el is hiszem, én is így voltam annak idején. Ruházkodási problémánk van a gyerekek részére, nagy szükségünk volna cipőre, szandálra, ruhára, minden egyébre is. Jóformán mindenüket kinőtték, nagyon fáj, hogy nem birok Nekik semmit venni. Itt nálunk sajnos még használtan se nagyon van mód rá venni, de majd csak megoldódik, ha nem, nem tudok mit tenni.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hamar volt az örömünk a férjem munkahelyével kapcsolatban. Sajnos már nem is dolgozik, mert arra hivatkozott a vállalkozó, hogy nincs megrendelés, vagyis visszamondták a megrendelések, így újra munka nélkül maradt. Nagyon nehéz ezen a térségen munkahelyet találni. Én is voltam egy meghallgatáson a múlt héten, de sajnos nem tudtam elvállalni, mert 12 napon keresztül bent kellet volna lennem, úgy, hogy haza sem jöhetek a családhoz. Ezt nem tehetem meg a gyermekeimmel, így ebből sem lett semmi, pedig annyira örültem, mikor behívtak a meghallgatásra. Olyan boldog voltam, hisz azt mondják, ha már behívnak, az egy fél siker, de sajnos nem tudtam bevállalni, ha már nem itthon laknának a gyermekeim, akkor minden zokszó nélkül vállaltam volna. Nagyon meleg van itt mi felénk, nem igazán bírjuk vagy lehet nem szoktuk még meg. Kaptunk egy kertet művelni. Ennek nagyon örültünk, be is vetettük kukoricával, ennyivel is több lesz a családnak. Nagyon nagy problémával szembesültünk, a villanyszámlánk, mint azt írtam, már nagyon sok lett. Már fáj a fejem a sok gondolkodástól, mi tevők legyünk, hogy fizessük ki. Félek, hogy ha nem sikerül, nem lesz villanyunk. A gondok mindig csak jönnek, és mindig csak egyre több van, már olyan fáradt vagyok ilyen téren, annyira jó volna kicsit megszabadulni minden gondtól. Már nagyon ránk férne. Egyébként el vagyunk, nem vagyunk betegek, és ez jó.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ma eljött a nap, amikor is megkaptuk azt a papírt, hogy értékesítésre kerül az ingatlanunk, valahol már nagyon vártam, mert nem volt jó ez az állapot. Viszont az igaz, minden rosszban van valami jó. Mégpedig az hogy fel ajánlották, hogy rászorultságunk miatt lehetőségünk van az állam részére eladni, és akkor nem kell azonnal kimennünk az ingatlanból, maradhatunk albérlőnek. Valahol nagyon fáj, hogy itt tartunk, elveszítjük a lakásunkat, de valahol nagyon örülök ennek az új törvénynek, és nem kerülünk az utcára a gyerekekkel. Köszönöm annak, akik ezt ki találták és megvalósították. Remélem nem lesz semmi akadálya, és el is fogják bírálni számunkra. A héten intézzük a papírok beszerzését, és megyünk is a bankba, megkérvényezni ezt a lehetőséget. Nagyon kérem Istent, hogy segítsen nekünk, és remélem, hogy fog is, meg persze az angyalkákról sem feledkezem meg!

A gyermekeim jól vannak, és ennek nagyon tudok örülni. Férjem most megint nem dolgozik több, mint egy hete, mert sajnos ahogy vártuk az esőt, most annyira várjuk, hogy már ne essen. Mert így sem dolgozni, sem a kertünkbe nem tudunk semmit tevékenykedni, pedig már egyre jobban látszik mennyi gaz van. És még van dolog, vetemény, amit már vetni kellene nagyon. Búcsú volt vasárnap nálunk, amire nem tudtunk kimenni, de ez várható volt. Anyagi helyzetünk miatt, nem is igazán mi rólunk van szó, hanem a gyerekekről. A nagyobbik kislány nem is mondta, hogy menne, de én tudtam, hogy szívesen kimenne. A kicsi viszont nagyon ment volna. Nála fájdalmas dolog volt nagyon. Eltelt, túl vagyunk rajta, remélem, majd egyszer megbocsátják nekünk azt, hogy nem tudunk meg adni dolgokat, amiket más gyermek megkaphat!

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné