Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A napokban sok minden történt nálunk. Végre sikerült állást találnia a férjemnek, igaz csak minimálbér, és csak időszakos munka, de egyelőre jobb, mint a szociális segély, és ennek is örülünk. Nagyon boldogok voltunk, mikor megérkezett az utalásuk, és egy kő eset le a szívemről, hogy tudok ebben a hónapban is élelmet venni a lányoknak! Nagyon-nagyon köszönjük! Aztán nagyon sok munka van a kertben, nagyobbrészt alakítottunk ki, hogy minél nagyobb területet be tudjunk vetni, és ha Isten is megsegít, akkor legalább lesz egy kis takarmányunk is őszire, és talán akkor tudunk egy kicsit több jószágot tartani. Nagyon várjuk az esőt, mert az viszont nagyon kellene a földekre, mert ha nem esik, nem fog teremni semmink. Annyi ötletünk van, de nem tudjuk megvalósítani, mert nincs pénz semmihez. A számláink miatt minden nagyon kikapcsolás szélén áll, vagyis ott is van gáz, és villany. Most a héten megpróbáltam részletfizetést kérni, most bírálat alatt áll a gázunk, de villannyal más a helyzet. Olyan sok most, hogy leolvasták az évest, hogy több fele kell meg próbálni segítséget kérnünk. Hátha sikerül, nagyon remélem, mert villany nélkül nem tudom mi lesz velünk. A lányok jól vannak, várják már az iskola végét. A sok rossz mellett végre történt valami jó is, már ha még ezek parányik is, de már mégis valamivel jobb lesz egy pár hónapig. Remélem, télig ki tudjuk tisztázni a sok számlaelmaradást, ezért dolgozunk, ahol csak lehet, hogy törlesszünk, és ne maradjunk villany és gáz nélkül. Ha már a hiteleinket nem tudjuk fizetni, legalább ezeket próbáljuk

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Gyönyörű napos idő van, és igen kedvező a veteményezésre, amit ma meg is kezdünk. Amink van, azt elvetjük. Gyerekek is jönnek segíteni a kertbe, sőt a kisebbik kislányom kért egy darab kertrészt, ami az övé lesz, és Ő ülteti be és Ő fogja gondozni is. A ház körül bőven akad tenni való, viszont munka a férjemnek még mindig nincs. Reménykedtünk, lesz zöldség szedés, de sajnos nincs, mert annyira lement az ára, hogy a gazdák nem szedetik fel. Nagyon sok helyre próbáljuk leadni az önéletrajzunkat, hátha sikerül valami. Most a héten is férjemnek több helyre is próbáltuk, de sajnos sikerünk nincs még. Telnek a hónapok, és egyre kevesebb minden hónapban a bevételünk. Egyre több a csekk elmaradásaink, megint halmozódnak a dolgaink, és rettegünk minden hónapban, hogy mi lesz velünk. Villanyunk, gázunk kikapcsolás szélén tart, és nem tudom mi lesz, mert 90.000 Ft/hó az összes jövedelmünk, amiből 45.000 Ft hitel fizetünk, persze sokkal többet kellene, de annyit bírunk, és ha ezek letelnek, akkor jön a többi sorban, ahogy bírjuk, fizetjük, mert nem akarjuk, hogy a gyerekeinkre maradjon a sok adósság. A tény az, hogy nem igazán marad semmire egy hónapban. A gyerekek nagyon várják már, hogy mikor veszünk ruhákat, kis topánkát, meg ilyesmit, mert hát nincs nekik sok mindenük, de sajnos nem birok. Annyira fáj a szívem, hogy mindig nemet kell mondanom mindenre. Hála Istennek, senki nem beteg, és már ez is nagy öröm számomra. Mostanában volt sok minden, igaz apróbb baj most is akadt a nagyobbik kislányomnak. Jövő héten kell mennie sebészetre, kivágnak a lábáról két tyúkszemet. Remélem nem fog Neki fájni nagyon, de muszáj, mert nagyon fáj a lába a cipőben. A remény a szeretett vezényel minket, és remélem mihamarabb megtaláljuk az utat a jó felé.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Napjaink tele vannak gondokkal, és csak szaporodnak napról napra. Kisebbik kislányomnak tegnapi nap végre eltávolítottak a drótot a csuklójából, nagyon meg könnyebbültünk végre, de Ő a legjobban. Nagyon félt, hogy fájni fog, tény fájt is Neki, de nagyobb volt a félelem mint a fájdalom. Jövő héten megyünk varratszedésre, és utána már nem kell többet menni vele, hála istennek. Nagyon örültünk az újabb utalásuknak, és egyben sajnos az utolsónak is, már semmink nem volt, és végre tudtam venni a gyerekeknek egy kis élelmiszert. Köszönet Önöknek, és mindenkinek mindenért, csak hálánk marad, mert más egyebünk nincsen. Nagyon rossz érzés azzal szembesülnünk, hogy mi lesz jövő hónaptól, még ennyi mindenünk sem lesz, még többet fognak a gyermekeim nélkülözni, bele sem merek gondolni!

90.000.Ft-ból élünk négyen, egyszerűen nem tudok megoldani mindent. Villanyszámlánk 66.000.Ft elmaradásban van jelenleg, és nagyon félek, hogy kikapcsolják, mert nem tudunk fizetni, mint mást sem. De azt hiszem, megírtam már Önöknek, hogy milyen helyzetben vagyunk, lassan lakásunk és mindenünk odalesz. Nem telik hónapok óta ruházkodni, és sok minden másra sem. Helyzetünk hónapról-hónapra romlik, nagyon sokat sírok, esténként mikor már mindenki alszik, és kérem Istent és az angyalokat, segítsenek nekünk! Egyszer remélem, segítenek! Bizakodunk és remélünk az élettől!

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A gyerekek újból betegek lettek, beleestek a járványba, ami torokfájással és lázzal jár. Mire jobban lettek - a kisebbik két napot ment iskolába, és visszaesett a betegségbe. Nem elég a törés, a drót, azzal is vittük a sebészetre. Levették a gipszet Neki, viszont a drót maradt benne még három hétig, és majd utána szedik ki valahogy. De a kislány napról napra stresszel emiatt, de már én is. Ma fel is hívtuk a sebészetet, nem baj-e, hogy majdnem, hogy eltűntek a drótok, de nyugtattak, hogy nincs semmi baj ezzel, ez ilyen. De én nem vagyok nyugodt, majd csak akkor, ha kiveszik neki végre. És Ő is akkor fog meg könnyebbülni. Közben lakást keresgélünk, most már, mert lassan eljön az idő, hogy mennünk kell, és nem akarjuk azt, hogy az utolsó pillanatban kelljen innen ki menünk, úgyhogy megpróbálunk minden tőlünk telhetőt, aztán majd alakul valahogy. Nagyon könyörgöm az angyalkákhoz, hogy segítsenek, és adjanak erőt mindehhez. Szociális segélyből élünk egyelőre, ami borzasztó. Ebből nagyon nem tudom a jövőnket szépíteni sajnos.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon rossz hetünk volt! Kislányomat baleset érte az iskolában, kézilabdázás közben, és eltört a csukló-orsócsontja, vagyis letört, és sajnos a kórházban közölték velünk, hogy el kell altatni, és dróttal kell összetűzni Neki, mert másképp nem lehet. Nagyon kétségbeestem, és nagyon kiborultunk a férjemmel. Hála Istennek jól viselte, és nagyobb fájdalomra nem igazán panaszkodott. Haza is hoztuk már a kórházból, jól van. Kicsit fájdogál Neki a keze, de azt mondja nem vészes. Viszont nagyon szomorú vagyok azért, hogy újra el fogják őt altatni, hogy kivegyék majd a drótot, de remélem nem lesz semmi baj. Hatalmas erre a hó, 40cm és már alig lehet közlekedni nálunk. Tegnap nem lehetett kenyeret kapni sehol, teljesen káosz van itt nálunk az idő miatt, de remélem ez is mihamarabb elmegy. Nagyon félünk a nagy hidegtől is.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Napjaimban semmi érdekes nem történt, amiről írhatnék. Annyira szürkék mindennapjaink, mindig ugyanaz: reggel a gyerekek elmennek az iskolába, mi férjemmel itthon vagyunk, és nem találjuk magunkat a világban. Szörnyű ez a helyzet, se pénzünk, se munkánk. Szomorú a helyzetünk! Napról napra kapjuk a fenyegetőleveleket a bankoktól, és egyszerűen nem tudunk semmit lépni ez ügyben. Az adósságunk nő, olyannyira, hogy már úgy érzem, soha nem lesz vége! Tavasszal várható a kilakoltatásunk is, mindent elvisz a végrehajtó, már amit eltud, amink van. Fogalmunk sincs a férjemmel, mitévők legyünk, nincs kiutunk, pedig annyira reménykedtünk, hogy valahogy megoldjuk, mint régen, de már nem megy. Eladni nem tudtuk az ingatlanunkat, pedig az valamennyire segített volna, de az sem sikerült. A gyerekek is nagyon érzik ezt a pénztelenséget, annak ellenére is, hogy az Önök jóvoltából van élelmük, és még így is borzasztó nehéz számunkra is. Annyi minden kellene a gyerekeknek, de nincs miből!

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Megvan a félévi bizonyítvány a lányoknak. A kicsinek kitűnő lett, a nagyobbiknak hát nem lett a legjobb, de reméljük, hogy javítani fog. Ő megígérte nekünk. Szürke napjaink vannak, lassan telnek nagyon, igaz nem kellene az időt gyorsítani, de mégis valahogy néha úgy lenne jobb. Nagyon hideg van mifelénk, már egy pár napja, nagyon-nagyon fázunk. Sokan kezdenek már itt is lebetegedni, mi még hála nem vagyunk betegek, de nagyon félek tőle, hogy mikor ér el bennünket is. Attól is tartok, hogy ki fogom-e tudni váltani a gyógyszert a gyerekeknek. Munkát keresünk folyamatosan, én és párom részére, de nem sok sikerrel sajnos. De remélem, mihamarabb összejön valami!

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Túl vagyunk a Karácsonyon, és a Szilveszteren is, aránylag jól eltelt, egyszerűen, meghitten. Az volt a lényeg, aminek örülni is tudtunk, hogy volt étel az asztalon, sütöttünk, főztünk a gyerekekkel, amit nagyon élveztek főleg a kisebbik kislányom. Csináltunk mézes kis figurákat, amit aztán ahogyan kisült, el is fogyasztották jó gyorsan. Ajándékozás nem volt, igaz névnap is volt az ünnep közben, de anyukám egy kis szerény ajándékkal meg lepte a gyerekeket és nagyon örültek neki. A férjemmel tévéztünk sokat, és egy pár ismerősünket meglátogattunk, hogy mégis kimozduljunk egy kicsit. Megkezdődőt egy új év, ami remélem többet hoz, mint a tavalyi. Újabb reményeket fűzve indultunk ennek az évnek is. A gyerekeknek holnap már megkezdődik az iskola, ami már nem is olyan baj, mert nagyon unatkoznak itt bent a szobában. Lassan félévi, és már igen kíváncsian várjuk, milyen félévijük lesz a lányoknak. Kívánunk Önöknek, és mindenkinek boldog új évet!

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Még pár nap és itt a karácsony, a szeretet ünnepe. A legkedvesebb ünnep számunkra igaz, ajándék nélkül, de hát ez van. Nekünk a szeretet marad, és ennek is nagyon örülünk! Szeretnénk a Gyermekétkeztetési Alapítványnak és a Támogatóknak kellemes és boldog karácsonyi ünnepeket kívánni!

Semmi változás nem történt nálunk. Továbbra sincs munkánk, de bízom benne, hogy majd 2012-ben változik ez a helyzet, mindnyájan nagyon reméljük.

Már mindenünket elvesztettük, beleértve a házunkat is, csak reményünk van, hogy lesz ez jobb is! A gyerekek nem betegek, és nagyon várják a havazást, ami valószínűleg ide is ér karácsonyra, és akkor kimegyünk együtt szánkózni.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon örültünk az újabb utalásuknak, és hirtelen azt sem tudtam mit is vegyünk, mert annyi minden kellene karácsony miatt. De majd sorba rakom, ami a fontosabb az lesz véve. Jó ez a kis jó idő, nem kell annyira fűteni, így spórolhatunk kicsit. Volt a Télapó is már az iskolában is, és nálunk is igaz a miénk elég szerény csomag volt, de annak is nagyon örültek a lányok. Sajnos nincs munka, és ez nagyon bosszantó. Férjem megint maga alatt van, és nem győzöm vigasztalni, hogy majd csak lesz valahogy. Próbálkozik, de sikertelenül. Adósságaink szaporodnak, továbbra sincs változás. Most picit megnyugodtunk ideiglenesen, hogy nem tudnak kirakni a lakásból tavaszig, az új rendelet miatt, de mi lesz utána, nem tudom?! A gyerekek nagyon várják a havat, de nem nagy valószínűség, hogy lesz karácsonyig. Pedig annyira szeretnék, de hátha lesz hó.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hideg napok vannak, nagyon fázunk, pedig még olyan igazán nagyon hideg nem is volt még. Férjem kapott egy kis botfát, csatornapart tisztás van, és Ő is egy kis részét tisztíthatta, így lett egy kis fánk. Nem olyan sok, de egy pár napig kitart, nagyon-nagyon örültünk neki. Férjemnek és nekem semmi munka, nincs változás sajnos anyagi téren. Lányoknak jól megy a suli, és nem betegek, ami nagyon fontos számunkra. A múlt héten az iskolában jótékonysági bál volt, amin szerepelt a kisebbik kislányom, és nagyon ügyes volt. Jó éreztük magunkat, és a gyerekek is nagyon. Nagyon szorosak napjaink, már csak kenyérre valónk van, és már nagyon várjuk a támogatást, hogy újra meg tudjuk tölteni a gyerekeknek a hűtőt.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk semmivel sem volt jobb, mint az eddigiek, sajnos. Férjemnek semmi munkája, és ez nagyon szomorú dolog. Főleg, ahogy éltünk eddig is, és mi lesz eztán? Itt a karácsony, és megint ugyan milyen lesz, nem tudom!? Kisebbik lányom lebetegedett a hétvégén. Beleestünk a járványba, hányás, hasmenés és még láza is volt, nem is kicsi, és olyan nehezen tudtuk lehúzni már-már kezdtem megijedni. Nagyobbik kislányom még nem kapta el, de reméljük nem is fogja.

Ami még történt, hogy 27-ikén levágják a vizünket, amennyiben nem fizetünk ki 28.000 Forintot. Ma volt a férjem bent a vizeseknél, kérni haladékot, de azt mondták, nem tudnak segíteni, ha addig nem fizetjük be, akkor elviszik a vízóránkat. Ma is csak töprengtünk, de nem tudunk annyi pénzt szerezni addig, sajnos.

Úgyhogy minden csak egyre rosszabb!!!

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon szomorú és ideges vagyok, vagyunk. Nem tudunk hova fordulni, kihez is lehet, nem tudjuk?! Végrehajtásra kerültünk, pár hét, és mindent el akarnak árverezni. Voltak kint nálunk a mai napon, hogy fizessünk, de nem bírunk, a tartozásunk már növekedett -sajnos a büntető kamat miatt- oly annyira, hogy az szörnyű! Nem volt millió felett az adósság, és most több mint milliót kellene kifizetnünk, de hogyan és miből, mikor még élni is alig bírunk! Lehet nem a télen, -a hideg miatt gondolom, nem lakoltatnak ki- de tavasszal már nincs, ami meg védjen minket ettől. Segítséget szeretnék kérni, ha bárki esetleg tudna nekünk egy kiutat találni, hogy ne kerüljünk az utcára, kérem írjon!

Sokat sírok, és visszafordítanám az időt, és sok mindent nem így tennék, ahogy tettük. A gyermekeimet sajnálom, nem magunkat, Ők isszák meg a levét az egésznek, pedig mi nem ezt akartuk és mégis ez lett! Fizetnénk mindent, ha tudnánk, de a számláinkat és élelmünket is alig-alig tudjuk megoldani. Amink van, az hitelből van, sajnos nem volt segítségünk soha, hogy másképp csináltuk volna. Mi csak egy normális hajlékot akartunk magunknak, és gyermekinknek. Szeretnénk megoldani ezt a problémát, de hogyan? Pénzünk nincs, az adósság csak nő, és egyre több lesz, az esélyünk a fizetésre pedig egyre kisebb lesz! Lehetőségeink nincsenek, ezen a vidéken ahol lakunk, se munkával se semmivel. Mi tévők legyünk?! Ha valaki csak egy parányi segítséget is tudna nekünk nyújtani, örökké hálásak lennék! Én nem arra gondolok, hogy csak úgy segítsenek, mi tudjuk, hogy ki kell fizetni a kölcsönt, amit felvettünk, de kis jövedelemből nem lehet több százezer Forintot fizetni havonta, amit a Bank akar!

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Egy elkeseredett család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hideg van, nagyon-nagyon fázunk, főleg fürdés után. Kaptunk anyutól egy kis fát, hogy be tudjunk gyújtani esténként, de hát ez mind kevés napról-napra egyre hidegebb van, tüzelőt pedig mostanáig nem sikerült vennünk. Ráadásul a szemüvegeket a lányoknak, azt sem tudom kiváltani, nagyon bántanak ezek a dolgok, meg a többi még e mellet. Felszedtük a sárgarépát, a múlt héten nem sok lett, de amíg tart, annyi. A lányok most jól vannak hála Istennek. Mi meg a férjemmel fáradtak vagyunk, de főleg lelkileg és agyilag, a sok gondolkodástól és menni nem megyünk semmire. Férjemnek sem lesz már munkája novembertől, ahogy nekem sincs már. Egyre kevesebb a bevétel, pedig ami volt az is nagyon kevés volt. A lányoknak jól megy a suli, főleg a kisebbiknek, hát a nagyobbik lányom az kicsit lusta tanulni, de próbáljuk noszogatni, hogy tessék tanulni, mert nagyon fontos a mai világban. A napjaink szürkék, egy hangúak, és már előre félek az óra visszaállítástól, mert akkor még rosszabb lesz, korábban fog sötétedni, hosszabb esték, meg minden. Hát nem lesz valami jó.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten történtek dolgok, és persze mint mindig, semmi jó dolog nem volt sajnos. Kisebbik kislányomnak nagyon elkezdet fájni a foga, és pont hétvégén, mint mindig, nagyon sajnáltam szegényt. A gyógyszerek nem használtak Neki, és persze nálunk még hétfőn sem volt rendelés a fogorvosnál, így egy hozzánk közelebbi városban találtunk fogorvost, aki nagy keservesen kihúzta a kislányom fogát. De már hétfőn katasztrofálisan fájt, ezek a napok kész őrültekháza volt. Azután szemészetre kellet vinnem mind két lánykámat, ahol kiderült, hogy a kisebbik kislányomnak- aki már szemüveges volt- rosszabbodott a szeme, és másik szemüveg kell Neki. Ráadásul a nagyobbik lányom is rövidlátó, így hát Neki is fel írtak egy szemüveget, de miből váltjuk ki, nem tudjuk, ugyanis a kettő 50.000 Ft-ba kerül. Nagyon szomorú vagyok, hogy még ezek is jöttek, azon felül, hogy regiment gonddal küzdünk. Sok mindenért fáj a fejem, még mindig nincs tüzelőre pénzünk, és itt a hideg a nyakunkon, szóval sok ez már nekem nagyon. Meg is fáztak a héten a kislányaim, de az már javulóban vannak. Márti, még nagyon köhög.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Napok telnek lassan már egy hónapja, hogy elindultak a gyerekeim az iskolába. Röppen az idő, hoztak már jó és rossz jegyeket is Változás az életünkben nincs, minden olyan és úgy áll, mint ahogy naplóimban leírogattam egy párszor. Egyenlőre még nem raktak ki minket a lakásunkból, de gondolom tavasszal már ezt nem ússzuk meg sajnos. Bizakodásunk van azért egy cseppnyi, hogy addig mégis megsegít minket az Isten és alakul valahogy a sorsunk. Egyébként jól vagyunk, a gyerekek is, pedig már a suliban megkezdődtek a betegségek, de remélem, mi kimaradunk belőle. Szomorúságom az viszont van, a sok mindenen kívül Anyukám nem érzi jól magát, testvérem is beteg lett, úgyhogy azért akadnak plusz dolgok, amik adódnak a jelenlegihez. Viszont szép az idő errefelé, igazi ősz jó volna, ha még sokáig így lenne, mert nincs még tüzelőnk sem.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné