Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Meleg van nagyon-nagyon, a héten még mindig jól tartja magát a nyár. Sok munka összejött, megint a héten a ház körül, gazolni és rendbe tenni való az van, csak a meleg miatt lassan halad minden. Vivit szemészetre kellene vinnem, mert nem jó neki a tavalyi szemüveg, fáj a szeme csak az a baj, hogy nem tudom mit is csináljak, ha elviszem új szemüveget kap, de nem tudom kiváltani Neki. Márti meg rosszul lett, szédülés, fülfájás, szemfájás. Volt az orvosnál, de nem tudja, mi lehet a baj. Hát nem lettünk okosabbak, sajnos. Zajlik az élet, de semmi jóval nincs fánk, és félek, mert lassan itt a hideg, miből veszünk fogalmam sincs. Gondok hegyén-hátán, és nem találok rá meg oldást, ez olyan szomorító. A négyórás munkahelyem, aminek annyira örültem, mert mi a kicsit is becsüljük, szeptember 30-al megszűnik, eddig alkalmaztak. Pedig így is milyen nehezen élünk és még kevesebb lesz havonta és több kiadással a tél. Elég stresszes vagyok mostanában megint, úgy felgyülemlett minden. A munkahelyem megszűnésével még gyötörtebb leszek, mert annyira jó, hogy van ez a kis munka, és ez a kis fizetés, de ez sem lesz.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Naplómat azzal kezdeném, hogy sajnos kórházban voltam. Az elmúlt napokban nagyon begörcsöltem, orvost hívott a férjem, és bevitt a mentő. Már rég szenvedek a gyomrommal, évek óta, az epém és a gyomrom begyulladt. Jelenleg még megúsztam a műtétet, de ez csak ideiglenes, azt mondta az orvos, mert ő javasolta, hogy minél hamarabb műtessem meg magam, mert nem lesz jó vége. De én még nem mentem bele, remélem, nem is kerül rá sor, megpróbálom a diétát betartani, ami igaz nagyon nehéz lesz. A gyerekek is nagyon megijedtek, és az iskolakezdésre sem voltam velük nekem is nagyon rossz volt. A suli megkezdődött, nagyon nehezen kelnek reggelenként, hozzá vannak szokva a sokáig alváshoz. Na majd csak megszokják újra ezt az állapotot. Most pihegnetek itthon, ami nem jó, nem szeretem ezt a tétlenkedést, a gyerkőcök sokat segítenek a házi munkában.

Várjuk már a lehűlést, mert nem bírjuk már ezt a nagyon meleget sem.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Napjaink nagyon egyhangúak, és mostanában főleg én nagyon szomorú és bánatos vagyok sok mindenért. Azért is, mert a problémáink nem oldódnak meg, egy sem. Egyszerűen semmi, hogy valaminek is örülnénk, az iskoláztatás is itt van, és egy csomó mindent nem bírtunk a gyerekeknek megvenni. Aztán magán jelegű problémáim is vannak, sok csalódás ért mostanában, amit nagyon nehezen tudok feldolgozni, szóval padlón vagyok nagyon. A helyzetem nem nagyon változhat, próbálom feldolgozni, ami körülöttünk megy, már immáron két éve, de csak gyarapszik minden, nem, hogy oldódna meg a probléma, hanem sokasodik. A gyerekek jól vannak, nem betegek. Volt egy-két probléma, olyan, hogy leégés, kisebbik lányomnak az allergiája nagyon kijött mostanában, mert minden olyan fű, amire nagyon érzékeny, most nyílik. Nagyon unatkoznak már, és várják az iskolát. Nagyon meleg van itt nálunk, de gondolom másfele is. Nem lehet megmaradni kint, csak este, de akkor meg jön a rengeteg szúnyog. Most volt a szülinapom, és olyan jól esett, a lányoktól kaptam virágot és egy saját szerzeményű naptárt. Nagyon örültem neki, és hogy ilyen aranyosak!

Na és még volt egy esemény: a férjemmel 16 éves házasok lettünk!

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Napjaink telelgetnek, és már elég közel van az iskola is, amit már sem mi, sem a gyerekek nem bánnak, mivel már azt mondják nagyon unalmas itthon. Próbáltunk a férjemmel egy olyan kikapcsolódást keresni a gyerekekkel, ami nem kerül pénzbe és találtunk is itt a közelben. Van egy víztározó, és oda kivittük őket horgászni. Nagyon élvezték, csak kicsi lányunk volt csalódott, mert Ő nem fogott halacskát. Igaz senkinek nem igazán sikerült, öt darab kárászt, és nagyon kicsiket fogtunk, na de hát mondtuk a gyerekeknek, majd legközelebb jobban sikerül remélhetőleg. Szeretnénk a füzet csomagokat is meg venni már, de még sajnos nincs rá pénz, és lehet nem is sikerül megvenni csak szeptemberben. A ruházkodás is sajnos függőben van, még mindig, pedig nyakunkon az iskola, és annyi minden kellene, fogalmam nincs, miből veszünk meg nekik mindent.

Az idő nagyon jó erre felé, krumpli szedés közepette vagyunk. Folyamatosan szedjük, ahogy van egy kis időnk, remélem sok lesz, igaz, amit most szedtünk négy sor, abból nem valami sok jött fel, nem igazán volt jó a vetőmag. Hál Istennek betegek nem vagyunk, és mi ennek is nagyon tudunk örülni, főleg én, mint anya.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten ismét a szokásos szürke kis életünket éltük. A hétvégén rokonlátogatóba mentünk a Mamáékhoz és az unokatestvérekhez. Szerencsére a gyerekek jól vannak, és nem betegek. A nyaralás sajnos elmarad, nem tudtuk megoldani még egy-egy naposat sem, mert rengeteg kiadás van, és nem tudtuk kiszorítani és itt van már a beiskolázás is, ami úgyszint nagyon megvisel, mert ruházni is meg minden, hogy fogjuk össze hozni nem tudom! Elkezdtük felszedni a krumplinkat a kertben, mert már nagyon le van száradva, és kezd csirázni a földben. Nagyon sok paradicsomunk is van, van répa, zöldség, aránylag elégedtek vagyunk a tavalyi terméshez képest, és örülünk, hogy ezért sem kell adni pénzt, ez is nagy segítség számunkra. A lányok nagyon várják már az iskolát, mert már nagyon unatkoznak itthon, amit el is hiszek. Tisztáztam magamban sok mindent, és lassan rá kell jönnöm, hogy be kell rendezkednem erre az életformára, és ezzel kell megelégednem, ami van. De ez elég nehezemre esik, a férjemmel együtt még mindig keressük a kiutat, és a munkahelyet, mert nagy szükségünk lenne mindkettőnk részére, hogy meg tudjuk oldani dolgokat. Reményünk még tart, és igenis bízok abban, hogy egyszer jobb lesz, és csak egyet szeretnénk nagyon, hogy a lányaimra örökséget nem tudok hagyni, ha egyszer már nem leszünk, de adósságot sem szeretnénk rájuk hagyni. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy ez ne történjen meg, és remélem, Isten megsegít minket egyszer.

Üvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Esik az eső napok óta, már nagyon uncsi, mert nincs kedvünk, mert szomorkás az idő. Pláne kint sem lehet semmit csinálni. Vivi kislányom táborba fog menni, az iskola szervezte, ez egy ingyenes erdei tábor, és a jó tanulók mehetnek egy hétre. Nagyon örült ennek a kislányom, így legalább Ő mehet egy kicsit kikapcsolódni. Nagyobbik lányom is elvan, szerelmes még mindig. Voltak a Mamánál a hétvégén, ennek Mama nagyon örült, mert már nagyon hiányoztak az unokák. Jövő héten meszelni fogunk, remélem nem sokáig fog tartani, hogy szanaszét lesz minden, de már nagyon ráfér egy-két helyen a lakásban a felfrissítés.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Napjaink telelgetnek, a nyári szünetnek is lassacskán vége van, és még nem voltunk sehol. Sem kirándulni, sem strandon, hát ez is egy olyan nyár lesz, mint az utóbbiak, hogy nem tudunk eljutni sehová. Nézegettem szállásokat, de ezt mi nem engedhetjük meg magunknak, ígyhát maradunk itthon. Esik az eső nálunk, így napszámba sem tudunk járni annyiból jó csak, hogy nincs az a nagy meleg, mert már alig bírtuk. A gyerekek is egész nap csak a szobában voltak, a lakásunkra még mindig nincs vevő. Én úgy hiszem ebben az évben nem tudjuk eladni pedig már igencsak engednénk belőle. A mai piaci helyzet elég rossz, és ez nekünk sem jó, csak az a baj, jövőre már a bank fogja árulni, és akkor lakásunk nem lesz, de adósságunk az megmarad. Próbálkozunk mindennel, de nem jutunk egyről a kettőre egyszerűen. Nagyon sok gonddal küszködünk már immár két éve, már nagyon meg vagyunk fáradva, mikor lesz már kicsit jobb nem tudom?!

A gyerekek jól vannak nem betegek szerencsére.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon meleg van mifelénk, oly annyira, hogy a szobában telnek el a lányok napjai. Mostanság egyszerűen nem lehet kint meglenni. Viszont mi a férjemmel kint vagyunk a napon dolgozni, és nagyon-nagyon rossz, alig bírjuk, de még kitartásunk van!

A lányok sokat unatkoznak sajnos, de reméljük, hogy legalább egyszer sikerül strandra vinni Őket a nyár folyamán. Nem nagyon tudok most mit írni, és mesélni naplómban, mert nagyon egyhangúak napjaink: munka és unalom ez ami történt velünk.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk elég csöndes volt, a gyerekek el vannak itthon. Sokat göriznek, fociznak és bicajoznak, szóval telik a nyári szünet. Mi a férjemmel dolgozgatunk, amikor csak tudunk, és lehetőségünk van rá. Hiányzik már a kikapcsolódás, jó lenne a családdal egyet kikapcsolódni, de hát ez álom marad sajnos. Volt a héten eső is, elég sok ahhoz képest, hogy eddig nem volt egyáltalán. Ez jó volt a kertnek, egyből megindult minden nőni, ennek örülünk. Nagytakarításra készülünk a héten, ablaktisztítás meg ilyesmi. A lányok nagyon nyaggatnak a strand miatt, de egyszerűen nem tudom Őket elvinni. Úgy sajnálom, de mit tegyek!? A házunkat nem sikerül eladni, kezdek kétségbe esni, mert már nagyon szorongatnak a bankok. Annyira jó volna, ha sikerülne eladni! Kaptunk egy nagy görögdinnyét a héten egy kedves ismerősünktől, és annyira örültünk neki, olyan finom volt, főleg a kisebbik kislányom, mert Ő aztán nagyon oda van érte!

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Változatlan héten vagyunk túl ugyancsak. Dolgozunk, a kislányom is jár napszámba, igaz nem minden nap, csak időközönként. A kisebbik lányom az, aki sokat unatkozik itthon. Segít a háztartásban, nagyon ügyesek a lányok, egy szavam sem lehet rájuk. Tényleg mindent megcsinálnak, belátják, hogy muszáj és segíteni kell anyáéknak. Ez olyan jól esik, de sajnálom is Őket, mert Nekik inkább nyaralni kellene, amit sajna nem tudunk biztosítani Nekik. Végre esik egy kis eső, a kertnek nagy szüksége van rá, nagyon szárasság van. Az élelmünk nagyon fogyóban van, még az a szerencse, hogy a kertből is tudunk főzni, és ez is nagy segítség számunkra. Férjemmel sokat összeülünk, és beszéljük mi lesz velünk, és mit is csináljunk, és ezt-azt, hogy is tudnánk megoldani. Persze nem nagy sikerrel járunk egy beszélgetés során sem, mert kilátástalan minden körülütünk. Próbálunk keresni egy olyan lehetőséget, hogy az összes hitelünket egybe raknánk, és azt fizetnénk egy törlesztőben, és akkor a házunk is meg maradna, de még ki látásban sincs, és az eladás is nagyon nehéz itt, ahol mi lakunk. De gondolom ez országos szinten így van, rengeteg ingatlan eladó és pont azért, amiért mi is el szeretnénk adni, hogy egy rész adósság ki lenne fizetve. Reményünk egyre kevesebb, valahogy már kezdem fel adni a gyermekeimet sajnálom a legjobban, mert Ők a mindeneink!

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A napjaink telnek gyorsan szinte repülnek. A lányok most már pihennek, megvolt a biziosztás is, és nagyon jók lettek örültem és büszke voltam! Született hét cicánk, és Márti nagyon boldog volt, mert a cica a mindene, de mondtuk Neki, csak kettő maradhat, mert nem tudjuk etetni őket, mert az nagyon sok. A lányok nagyon szeretnének strandra menni, de egyelőre nem bírjuk elvinni Őket, mert nem engedi a pénztárca sajnos, de bízunk benne, hogy a nyár folyamán legalább egyszer sikerül elvinni Őket. Helyzetünk továbbra is változatlan, sajnos semmilyen változás nem történt. Továbbra is fent áll az a nagy problémánk, hogy nem tudom ruházni a gyereket. Úgy sajnálom Őket!

Nem nagyon tudok többet írni, mert itt ezen a kis falun nem történt most semmi különös velünk.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon örültünk újabb utalásuknak, mert már nagyon ki voltunk fogyva mindenből, és nagyon vártuk már, hogy mehessünk vásárolni a gyerekeknek, ami nagyon kellet már a konyhára. Márti kislányom kitűnő lett, és nagyon büszke vagyok rá és Ő is magára. Vivi kislányom közepes lett, de ez is nagyon jó, és ennek is nagyon örülünk.

Vivi amikor csak tud, jár dolgozgatni, hiába mondom Neki, hogy ne menjen, Ő akkor is megy mert azt mondja, hogy anya legalább ennyivel is tudok én is segíteni. Ez nagyon jól esik tényleg, de nem akarom, hogy napszámba járjon, mert tudom milyen ebben a melegben, na meg nem beszélve, nagyon sokat kell dolgozni azért a kis pénzért. Amit tudtunk befizetünk a postán próbáltam a vízbe és a villanyba fizetni, hogy nehogy kikapcsolják. A gázt nem sikerült, nem maradt semmi pénzünk, így nem bírtam egy csomó dolgainkat kirendezni Sajnos. Pedig fizetnénk, nem rajtunk múlik, csak kevés pénz jön be, annak 80%-át a postára vittük. Dolgozunk, dolgozunk, még sincs pénzünk, és nem bírunk mindent rendezni, a banki tartozásaink is ott vannak, de nem bírjuk, én mennék öt helyre is dolgozni, ha lehetne, hogy rendezzük a dolgainkat, mert jövőre már ténylegesen elveszítjük a házunkat és mindenünket és az adósság így is ott lesz. A banki adósságaink olyannyira kamatoznak, hogy ez már felháborító és így sem bírjuk, plusz még majd száz százalékos kamatot raktak rá! Nagyon fájt, mikor megkaptam a levelüket, és még mi lesz eztán!.Házunkra még továbbra sincs vevő, minden napom a reménykedésben van, hogy egyszer csak jön valaki, és megveszi, hogy valami kiutat találjunk végre ebből a labirintusból. Szolidan felköszöntöttük a gyerekekkel Apát a névnapja alkalmából a hétvégén. Semmi ajándék nem volt, csak magunkat tudtuk nyújtani, de apa így is elégedett volt.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Gyönyörű napsütéses időnk volt a múlt héten. A gyerekek sokat töltik kint a szabadidejüket. Vivike volt strandon is az osztályával, nagyon jól érezte magát, és szép barna is lett. Nagyon sok borsónk lett a kertben, és nap mint nap azt szedjük és bontjuk, így teszem a fagyasztóba. Márti, nagyobbik kislányom nagyon sokat segített a múlt héten, nem lehet egy szavam sem! Vivike benevezett az iskolában az év legjobb tanulója pályázatra, hát meg is érdemelne már egy kis ajándékot, mert jól tanul, és minden sportszakkörön részt vesz. Férjem meg én minden munkát próbálunk meg fogni, hogy boldoguljunk valahogy. A lakásunkra még mindig nincs vevő, az idő pedig telik és az adósságunk közben meg nő. Rengeteg problémánk van, és csak halmozódnak. Nem is értem, mert van elég, és mégis még több jön. Nagyon kellene ruházni a gyerekeket, kellene nekik bicikli de semmit nem bírunk. Kezd az erőm már elszállni. Hát ennyi tudok írni a múlt hetünkről.

Üdvözlettel: Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Kimerítő héten vagyunk túl, sok a munka a kertben, a munkahelyen, és még napszámban is voltunk a hétvégén. Jött a nagyobbik lányom is. Sajnos már Neki is meg kell érezni, mi is az a munka kint a tűző napon. Úgy sajnáltam szegénykémet, de kibírta, és megdicsértük, hogy milyen ügyes! Nagyon-nagyon fáradtnak érzem magam fizikailag és lelkileg is. Ami még nagyon bánt, a sok munka miatt anyukámhoz sem jutok el, a gondjaink nem könnyebbülnek, hanem hónapról hónapra nőnek. Már fáradt vagyok, olyan sokat sírtam a héten is. Ruházni kellene a lányokat, de nincs miből. Egyszerűen, ha beleszakadunk a munkába, akkor sem marad sok mindenre, hiába próbálok minél több munkát elvállalni, olyan keveset fizetnek, és még annak is örülni kell, hogy egyáltalán dolgozhatunk ideiglenesen! Anyagi dolgainkat inkább nem sorlom, és nem panaszkodom. Most sok levelemben írtam már, és nem ismétlem. A házunkra sajnos még nincs vevőnk, pedig, hogy örülnék, ha sikerülne eladni, így egy része adóságunknak nem lenne, és élni is könnyebb lenne. A kertünk nagyon száraz, nagyon kellene az eső, mert nem lesz semmink, és akkor még szomorúbb leszek. Igaz, jelenlegi bánatom is elég nagy, és nem is tudom már, mi jöhet még?! Annak az egynek örülök, hogy a lányok jól vannak, nem betegek! Nem történt semmi különös, amit megemlíthetnék a naplóban.

Üdvözlettel: Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A napok telnek, teli gondokkal és reményekkel. Nagyobbik lányunk meggyógyult és ennek nagyon örülünk. Jól vannak a gyerekek, elvannak, tanulnak és várják, mikor lesz vége az iskolának. Már nagyon pihennének. Nekünk minden nap egyforma, szürkék és teli gondokkal. Nem történt a héten semmi érdekes, a napjaink egyformák voltak. Várjuk az esőt, mert az nagyon kellene a kertre, mert így nem lesz termésünk az idén sem.

Üdvözlettel: Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk aránylag nagyon jól eltelt, voltunk disznóvágáson unokatesóméknál. Eltelt, igaz nagyon kifáradtunk, mert négy disznót vágtak, kimérésre. De túl vagyunk rajta. Nagyobbik kislányom beteg lett sajna, és most itthon van. Remélem mihamarabb meggyógyul. Volt nagy eső tegnap mifelénk, ami nagyon jól jött a krumplira. Most már fel kell tölteni mihamarabb. A helyzetünk napról-napra egyre felhősebb, sajnos minden összefut a számláktól kezdve a banki tartozásig. Minden hét elteltével egyre közelebb vagyunk a kilakoltatáshoz, és a kikapcsolásokhoz. Szomorú vagyok, és megterhelt. Rengeteg gondunk van, és ez a kör egy bezavarodott. Egyszerűen nem látok kiutat, sem én sem a férjem. A gyermekeim nagyon várják a gyermeknapot, de sajnos se venni sem meglepni nem tudjuk őket. Annyi minden fáj, ha tehetném sokkal többet adnék meg gyermekeimnek. Kisebbik kislányom kézi labdázni jár, és focira most versenye volt, és nyertek nagyon boldog volt. Sokat szoktak segíteni a házi munkában is, és ennek nagyon örülök, mert több helyen egyszerre nem tudok lenni.

Üdvözlettel: Vincze Zoltánné