Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nagyon örültünk újabb utalásuknak, mert már nagyon ki voltunk fogyva mindenből, és nagyon vártuk már, hogy mehessünk vásárolni a gyerekeknek, ami nagyon kellet már a konyhára. Márti kislányom kitűnő lett, és nagyon büszke vagyok rá és Ő is magára. Vivi kislányom közepes lett, de ez is nagyon jó, és ennek is nagyon örülünk.
Vivi amikor csak tud, jár dolgozgatni, hiába mondom Neki, hogy ne menjen, Ő akkor is megy mert azt mondja, hogy anya legalább ennyivel is tudok én is segíteni. Ez nagyon jól esik tényleg, de nem akarom, hogy napszámba járjon, mert tudom milyen ebben a melegben, na meg nem beszélve, nagyon sokat kell dolgozni azért a kis pénzért. Amit tudtunk befizetünk a postán próbáltam a vízbe és a villanyba fizetni, hogy nehogy kikapcsolják. A gázt nem sikerült, nem maradt semmi pénzünk, így nem bírtam egy csomó dolgainkat kirendezni Sajnos. Pedig fizetnénk, nem rajtunk múlik, csak kevés pénz jön be, annak 80%-át a postára vittük. Dolgozunk, dolgozunk, még sincs pénzünk, és nem bírunk mindent rendezni, a banki tartozásaink is ott vannak, de nem bírjuk, én mennék öt helyre is dolgozni, ha lehetne, hogy rendezzük a dolgainkat, mert jövőre már ténylegesen elveszítjük a házunkat és mindenünket és az adósság így is ott lesz. A banki adósságaink olyannyira kamatoznak, hogy ez már felháborító és így sem bírjuk, plusz még majd száz százalékos kamatot raktak rá! Nagyon fájt, mikor megkaptam a levelüket, és még mi lesz eztán!.Házunkra még továbbra sincs vevő, minden napom a reménykedésben van, hogy egyszer csak jön valaki, és megveszi, hogy valami kiutat találjunk végre ebből a labirintusból. Szolidan felköszöntöttük a gyerekekkel Apát a névnapja alkalmából a hétvégén. Semmi ajándék nem volt, csak magunkat tudtuk nyújtani, de apa így is elégedett volt.
Üdvözlettel:
Vincze Zoltánné
