Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Szilveszter este van, most jöttem haza a templomból, egyedül vagyok, a fiam a barátnőméknél baráti társaságban búcsúztatja az évet, a lányom a szomszédban, aki osztálytársa és barátnője is, ott is fiatal társaság jött össze és jól érzik magukat.

Nagyon cudar ez az időszak a magányos ember életében, bár tudom, hogy mindenki, így én is tehetek róla, hogy így alakult minden.

Nagyon jó és megható volt a templomban, csodálatosan hangzott az ének szava, a himnusz alatt beleborzongtam, annyira megható volt. A Tiszteletesnő prédikációja pedig most nagyon is szívhez szólt, a szeretetről, a segítségnyújtásról és jó cselekedetről beszélt, kérte, hogy gondolkodjunk el rajta, hogy megtettük-e amit esetleg megtehettünk volna, ma éjjel átérünk a túlsó partra, és kezdjük az új évet, vajon milyen lesz? Jobb, rosszabb, mint ez volt? Félünk, reménykedünk és remélhetőleg meg is tesszük azt, ami a dolgunk.

Kifelé jöttünk és mindenki kapott egy igét, egy kis könyvjelzőre nyomtatva, az enyém a Zsoltárok könyvének, 100. részének 4. verse: "Menjetek be az Ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel, adjatok hálákat Néki, áldjátok az Ő nevét!"

Ez az ige rész a hálaadásra serkenti az embert. Nekem nagyon kedves ez az "ajándék".

De elbúcsúzom, megyek, megrakom a kazánt, mert nagyon hideg van nálunk, aztán bekapcsolom a TV-t és próbálom eltölteni az időt, megvárom az éjfélt, a telefonok miatt, nem akarok gondot okozni a szeretteimnek, hogy nem veszem fel a telefont, mikor hívnak.

Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a kis szilveszteri bejegyzésemet, nagyon kellemes ünneplést kívánok mindenkinek, akinek ez jutott ma estére, aki pedig egyedül van, érezze, hogy nincs is egyedül. És nem tudhatjuk, hogy miért is van ez így, talán azért, hogy előkészüljünk a jó és kellemes dolgok fogadására, hiszen át kell élni a nagyon rossz és kellemetlen dolgokat is, ahhoz, hogy értékelni tudjuk majd a jót.

Baráti ölelésemet küldöm szeretettel mindenkinek!

Juhászné Mária