Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Megjött az ősz, a hűvös idő, ez eléggé elvitte a jókedvünket.
Kevesebbet lehet levegőn lenni, kabát, sapka nyűgös dolog, amíg bele nem rázódunk ismét. Töretlen lendülettel járunk óvodába, bár most már nem biztos, hogy sokáig, mert elég náthásak a gyerekek, és csak úgy nem szoktak kimászni a betegségből sajnos. Reménykedem és tömöm beléjük a vitamint, a gyümölcsöt és a megelőző gyógyteákat, ami szintén nem egyszerű. A héten csőtörés volt a fürdőszobában, ami még inkább megnehezítette az estéinket. Hála Istennek hétvégére megjavították.
Tovább harcolok a bankkal, hogy ne vegyék el a hitelkeretemet, de hiába. Novembertől fogalmam sincs, mihez kezdek, mert ha nem jutok valami módon pénzhez, akkor elveszik az egész fizetésemet, és semmi nem marad. Most más banktól próbálok fölvenni pénzt, hogy rendezzem, kifizessem az "A" hitelemet, de fogalmam sincs, hogy a sok adósságra adnak-e még. Minden gondolatom e körül forog még mindig, mert végzetes tragédia lesz, ha nem jutok pénzhez. Egy olyan lavinát indíthat el, amit nem lehet megállítani. Az a baj, hogy már nincs erőm harcolni, intézkedni. Keveset tudok pihenni, éjjel is ez jár az agyamba, hogy mi lesz. Tudom és hiszem, hogy Isten nem hagy magunkra minket, és segíteni fog most is, mint mindig, de talán gyenge a hitem, mert félek nagyon, pedig csak Rá kellene hagyatkozni!
Igyekszem amennyire tőlem telik türelmes lenni a gyerekekkel, nem mindig sikerül. Olyan jó lenne már egy picit megpihenni, hogy ne kéne mindig rettegni valamitől. Ez a nyugalom hiányzik itthon, a gyerekeknek nagyon, de nem tudok mosolyogni, amikor fogalmam sincs, holnap miből élünk. Még jó, hogy az óvodai dolgok feledtetik az itthoni gondokat. Még mindig nem találtam meg azt a jó szándékú Segítőt, akit rég keresek, csak írok-írok leveleket, e-mailt, remélem, nem hiába. Úgy érzem, nem hiába.
Pénteken rokonoknál voltunk, ahol a gyerekek nagyon jót játszottak.
Kutyáztak, kergetőztek, bújócskáztak, öröm volt nézni őket! Még jó, hogy vannak ilyen kisebb kikapcsolódási lehetőségeink. E nélkül nem is bírnánk ki. Most elköszönök, mert még este ki kell vasalni az ünneplős ruhákat az ovira október 23-ra. Hét közben nincs sem időm, sem erőm rá, így hétvégére zsúfolom be a mosást, vasalást, takarítást és a főzés egy részét is.
Minden jót kívánva, tisztelettel:
Füredi Tiborné
