Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Gyorsan elszaladt ez a hét is. Dolgozom, a gyerekek óvodába járnak, rohanunk reggel, rohanunk este. A náthából még mindig nem sikerült kigyógyulniuk, de ez tavaszias idő nem is könnyíti meg a dolgunkat. Soha nem tudom, hogyan öltözzünk, hogy jó legyen. Az óvó néniknek is nagy gond ez, pulcsiban fáznak kabátban leizzadnak...

Sajnos továbbra se tudtam rendezni, visszafizetni a banki tartozásomat. Most egy kis "banktól" próbálok fölvenni pénzt, mert semmi lehetőségem nincs kimászni a bajból, de ha esetleg kapok is sok-sok kamatra. Nem túl barátságos hangnemben tárgyaltak velem, eléggé félek, nem tudom mitévő legyek. 300.000 Ft-ot senki nem tud nekem csak úgy kölcsönadni még pár hónapra sem, el vagyok keseredve teljesen. Most is alig van itthon valami ennivaló, ezek után hogyan lesz még titok?!

Most a "hosszú hétvégén" próbáltuk egy kicsit elfeledni a gondokat.

Elmentünk kirándulni a ********-hegyre, gyönyörű idő volt!  Amennyit csak lehet, igyekszünk kinn lenni a szabadban, a játszótéren, örülünk a szép napos időnek, míg még lehet!

A gondok ettől még nem oldódnak meg, de már nem bírok megfeszítve dolgozni, eredménytelenül. Remélem, sikerül megoldást találnom, másképpen nem lehet!

Üdvözlettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Megjött az ősz, a hűvös idő, ez eléggé elvitte a jókedvünket.

Kevesebbet lehet levegőn lenni, kabát, sapka nyűgös dolog, amíg bele nem rázódunk ismét. Töretlen lendülettel járunk óvodába, bár most már nem biztos, hogy sokáig, mert elég náthásak a gyerekek, és csak úgy nem szoktak kimászni a betegségből sajnos. Reménykedem és tömöm beléjük a vitamint, a gyümölcsöt és a megelőző gyógyteákat, ami szintén nem egyszerű. A héten csőtörés volt a fürdőszobában, ami még inkább megnehezítette az estéinket. Hála Istennek hétvégére megjavították.

Tovább harcolok a bankkal, hogy ne vegyék el a hitelkeretemet, de hiába. Novembertől fogalmam sincs, mihez kezdek, mert ha nem jutok valami módon pénzhez, akkor elveszik az egész fizetésemet, és semmi nem marad. Most más banktól próbálok fölvenni pénzt, hogy rendezzem, kifizessem az "A" hitelemet, de fogalmam sincs, hogy a sok adósságra adnak-e még. Minden gondolatom e körül forog még mindig, mert végzetes tragédia lesz, ha nem jutok pénzhez. Egy olyan lavinát indíthat el, amit nem lehet megállítani. Az a baj, hogy már nincs erőm harcolni, intézkedni. Keveset tudok pihenni, éjjel is ez jár az agyamba, hogy mi lesz. Tudom és hiszem, hogy Isten nem hagy magunkra minket, és segíteni fog most is, mint mindig, de talán gyenge a hitem, mert félek nagyon, pedig csak Rá kellene hagyatkozni!

Igyekszem amennyire tőlem telik türelmes lenni a gyerekekkel, nem mindig sikerül. Olyan jó lenne már egy picit megpihenni, hogy ne kéne mindig rettegni valamitől. Ez a nyugalom hiányzik itthon, a gyerekeknek nagyon, de nem tudok mosolyogni, amikor fogalmam sincs, holnap miből élünk. Még jó, hogy az óvodai dolgok feledtetik az itthoni gondokat. Még mindig nem találtam meg azt a jó szándékú Segítőt, akit rég keresek, csak írok-írok leveleket, e-mailt, remélem, nem hiába. Úgy érzem, nem hiába.

Pénteken rokonoknál voltunk, ahol a gyerekek nagyon jót játszottak.

Kutyáztak, kergetőztek, bújócskáztak, öröm volt nézni őket! Még jó, hogy vannak ilyen kisebb kikapcsolódási lehetőségeink. E nélkül nem is bírnánk ki. Most elköszönök, mert még este ki kell vasalni az ünneplős ruhákat az ovira október 23-ra. Hét közben nincs sem időm, sem erőm rá, így hétvégére zsúfolom be a mosást, vasalást, takarítást és a főzés egy részét is.

Minden jót kívánva, tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Zajlik az élet, de sajnos nem a mi javunkra történnek a dolgok. A nagyobbik lányommal a fogászatra jártunk, mert van sajnos több lyukas foga, és egy nagyon begennyesedett, rengeteget szenved vele szegény. A kisebbik lányom köhög, tüsszög. Reszketve várom, hogy meddig bírjuk még betegszabadság nélkül. Problémáim vannak a bankkal, önhibámon kívül elveszik a folyószámla hitelkeretemet, vagy legalábbis drasztikusan lecsökkentik. Fogalmam sincs, a jövő hónapban miből fogunk élni, ha levonják a tartozásomat. Hála Istennek ez a támogatás még fix, így a gyerekeknek igyekszem bespájzolni a nehéz időkre.

Szinte minden szabad pillanatomat az tölti be, hogy hogyan húzhatnám ki a családomat ebből a nyomorúságból.

Dolgozni többet már nem tudok, nem fér bele a napomba. Így pedig nem tudunk megélni. Kicsit, sőt nagyon is elegem van már ebből a koldusi életből, de nem tudok kitörni semerre.

Nagyon bánt, hogy kevés az időm és energiám a gyerekekre, de muszáj harcolni a holnapért. Mindig élménnyel telve érkeznek haza az óvodából. Kicsit beszélgetünk, aztán vacsora, fürdés, alvás. Nekem pedig levélírás. Ez naponta így megy, de segítségkérő soraimra válasz nem érkezik Talán el se olvassák, vagy ha igen, azt mondják: íme egy szánalmas bolond, aki még csodát remél, amikor mindenkinek megvan a maga baja. Azért nem adom föl, érzem, hogy sikerülni fog!

Szép őszi napokat kívánok!

Üdvözlettel és tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon nehezen, de túléltük ezt a hetet is. Szinte minden nap mennem kellett valamelyik orvoshoz kivizsgálás miatt. Próbálják kideríteni, hogy a rosszullétem még továbbra is az oltás következménye, vagy attól független. Sajnos egyre rosszabbul mennek a dolgaink, így az sem csoda, ha idegileg vagyok kimerülve. Dolgozni muszáj betegen is, mert ha néhány napot hiányzok már nem tudom kifizetni a lakbért, és a számlákat és mehetünk az utcára, a gyerekeket pedig elveszik...

Aggasztó minden nap ezzel a gondolattal kelni és feküdni, ha valami bajom lenne, vége mindennek. Nagy súly ez a vállamon.

Továbbra is próbálok valami nagyobb lakást keresni, de az albérlet mindenképpen nagyon sokba kerül. Itt a gyerekeknek nincs mozgásterük, nehezen lehet bírni velük. Folyton a játszótérre kívánkoznak, még óvoda után is, de így nem haladok itthon semmi munkával. Ismét sok-sok levelet írtam segítségkérés ügyben, postait, mert az talán komolyabban veszik, mint egy e-mailt, de válasz sajnos nem érkezik.

Sok pénzem elmegy a postára, és még egy NEM válaszra se méltatnak, ez nagyon elszomorít. Minden esetre hiszem, hogy fogok találni valakit, aki segít kimászni ebből az évek óta tartó áldatlan helyzetből. Sokat imádkozunk, hogy küldjön az Úr Segítőt, egy olyan Támogatót, aki megteheti és jó szívvel segít is. Sokat álmodozom, hogy egyszer talán lehet saját otthonunk, a gyerekeimnek méltó hely, ahol igazán gyerekek lehetnek. Hiszem, hogy hamarosan így lesz!

A lányok idén szívesebben mennek óvodába, mint tavaly. Ennek nagyon örülök, mert szörnyű reggeleink voltak.

Sok az új barát, rengeteg program lesz e hónapban is, nem unatkoznak.

A héten egy kis koncerten voltak, amit az Alma Együttes adott, nagy élmény volt számukra. Lassan befejezem az írást, megígértem, hogy palacsintát sütünk a lányokkal, és itt állnak vigyázban, nehogy elfelejtsük.

Szép őszi napokat kívánva, tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elkezdődött a héten az óvoda, sajnálattal, de bele kell törődnünk, vége a nyárnak. A gyerekek nagyon várták, unatkoztak itthon már. Nekem is elkezdődött a munka, letelt a szabadságom. Nagy örömünkre egyik szomszédtól kaptunk gyerekruhákat, amit oviba is tudnak használni, olyan jó állapotúak. Tegnap délután úgy telt, mintha divatbemutatót rendeztünk volna, sétálgattak, forogtak a szép kis szoknyákban. Öröm volt nézni, hogy végre már örülnek valaminek igazán.

Sajnos engem ért egy baleset, pakolás közben, széthasítottam egyik lábam. Minden nap az orvoshoz járok, azóta olyan rosszul vagyok, valószínűleg az injekció mellékhatása miatt.

Soha nem voltam még ennyire vacakul. Remélem, hamarosan jobb lesz a közérzetem, mert szinte alig tudok dolgozni is, csak vonszolom magam.

Írni sincs erőm, pedig ahhoz nem sok energia kell.

A héten meglátogattak minket a férjem szülei, ez nagy öröm volt a gyerekeknek, már régen találkoztak. Hoztak a lányoknak egy kis meglepetést is: édességet. Az bármikor jöhet, illetve jöhetne, bár mostanában elég jól megeszik a főzeléket is hála Istennek.

Jó készülődést kívánok mindenkinek az új tanévre, és sok erőt és kitartást hozzá!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Lassan véget ér a szünidő a gyerekeknek, letelt a szabadságom is.

Pihenni nem igazán sikerült, annyi a tennivaló... De nem is ez a lényeg, legalábbis nekünk soha nem adatott olyan igazi, önfeledt nyári kikapcsolódás. Azt azért nagyon sajnálom és szégyellem, hogy az állatkertbe még mindig nem tudtunk elmenni... tettem félre pénzt, de elment gyógyszerre, mint tavaly. Fogalmam sincs, hogy ezt már hogyan magyarázzam meg a gyerekeknek, hogy ha megveszem a belépőt, nem tudom befizetni a villanyt, és kikapcsolják.

A kisebbik lányom most is beteg még. Vissza kellett vinni -vasárnap lévén az ügyeletre- annyira csúnyán köhög. Kapott újabb gyógyszert, csak lenne már jobban! Nem akar sem enni, sem inni nagyon, eléggé le van gyengülve. Készülődök közben a szeptemberre, válogatom , szortírozom a kinőtt és főleg elnyűtt ruhákat. Itt sajnos egyáltalán nincsen hely pakolni, úgyhogy csak a legszükségesebb dolgokat tudom tárolni. Az a legnagyobb gondom, hogy nekem alig van mit fölvenni. Gyerekruhát szoktunk kapni, felnőttet nem. A munkahelyemen valahogyan ki kellene nézni, mivel nincs külön munkaruha. Eléggé szégyellem, hogy ilyen nyomorult csóró vagyok. A gyerekeknek legyen az a lényeg, magamra nem tudok "adni" és kérni se kérek a saját részemre.

Szép napokat kívánva búcsúzom!

Tisztelettel és köszönettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elköltözködtünk nagy nehezen, be is rendezkedtünk, de ma reggel szóltak, hogy nem maradhatnak a holmijaink a raktárban. A lakás nagyon picike, eddig is alig fértünk el, de most, hogy föl kell hordani a cuccainkat még lépni se tudunk majd. Nagyon elkeserítő a helyzet, nem tudom, mitévő legyek. Fontos dolgokat kell kidobnunk csak azért, mert nincsen helyünk.

A gyerekeknek sem túl jól telik a nyár, folyton ügyeket kell intézni, kevés időm van, bárhová menni velük.

A héten mennek a lányok vidékre a nagyszülőkhöz, addig én legalább pakolhatok, rendezkedhetek ismét, vagy tovább. Jelenleg még szabadságon vagyok, elmegy az egész nyár a kínlódás és szenvedés szellemében.

A férjem továbbra sem kap munkát, pedig folyamatosan a munkaügyibe jár. Semmi értelme nincs.

Nem is tudom, mi lenne velünk e támogatás nélkül, amit nem győzök elégszer köszönni az Alapítványnak.

A hétvégén voltunk a Margit szigeten, ez egy kicsit feledtette velünk a gondokat. A lányok simogatták az őzikéket, a lovakat. Lovagolni sajnos nem tudtak, mert az nekünk sokba kerül, de így is nagy élmény volt. Most elköszönök, próbálok valami megoldást találni erre az áldatlan állapotra...

Szép nyarat kívánva, tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Jó meleg hét van mögöttünk! Mi szeretjük a "jóidőt", de ez már kicsit sok volt. A lányok vidéken nyaraltak. Nagyon jó dolguk volt, medencéztek, dinnyéztek, irigyeltem Őket kicsit.

Ma már én is szabadságon vagyok. Igaz, nem megyünk sehová nyaralni, de mégis jó egy kis kikapcsolódás az egész éves hajtás után. Úgy néz ki, hogy most már hét elején tényleg elköltözünk, hála Istennek.

Sajnos van rezsihátralékunk, fogalmam sincs egyelőre, hogy miből fogom rendezni, nagyon aggaszt a dolog! Próbálok segítséget kérni, de választ nem kapok.

A gyerekek nem lelkesednek, hogy egy pici lakásba költözünk, kevés fény jut be, de most ennek is örülni kell. Szépen kifestettük, bár kicsit csíkos lett, de nincs idő javítgatni. Próbáljuk berendezni, bár nagyon szűkösen férünk el majd. Próbáltam nagyon szelektálni a holmijaink között, csak a legfontosabbakat visszük, a többit elajándékoztam. Takarítás közben egy kis baleset is ért, a gyerekek összevesztek, és hirtelen akartam fölállni. Rettenetesen bevertem a fejem az ablak sarkába. Nem vérzett, de nagyon fáj, és hányingerem van azóta több napja. A férjem szerint orvoshoz kellett volna mennem, de a gyerekeket nem akarom itt hagyni. Remélem, elmúlik magától. Jobban vigyázok most már, de nagyon ki vagyunk merülve!

További szép nyarat kívánok!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Tombol a kánikula, de mi örülünk a jó időnek. Én még dolgozom, a gyerekek elmentek nyaralni a nagyszülőkhöz. Sokat pancsolnak a kismedencében, fagyiznak, jól érzik magukat vidéken.

Készülünk a költözködésre, de sajnos fogalmam sincs, honnan szerzek segítséget, mert autóra nincsen pénzem. Festjük, takarítjuk a lakást. Elég rossz állapotban van, de a semminél jobb. Tehát örülünk nagyon. Még a holmijaink egy részét igyekszem szelektálni, csak a legfontosabb dolgokat visszük, mert nem lesz helyünk.

Már megküldték a másfél havi számlát, és szinte nem marad semmink élni. Nagyon kétségbeejtő ez a helyzet. Gondoltam vállalok plusz munkát, de nincs idő rá, a gyerekekkel szinte alig találkozunk hét közben így is.

Nagyon fáradt vagyok, így most el is köszönök! Szép nyarat mindenkinek!

Jó pihenést annak, aki teheti!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre itt a várva várt nyár, nagyon örülünk a jó időnek! Túl vagyunk az évzárón, a ballagáson is. A lányok nagyon szeretnének menni a Balatonra, mivel tavaly azt ígértem, hogy most nyáron majd elmegyünk.

Fogalmam sincs, hogyan mondjam meg nekik, hogy még vonatköltségre való pénzem sincs, nemhogy nyaralásra... Nagyon nehéz, hogy mindig csalódást és szomorúságot okozok nekik. Lassan lehetne költözködni az új helyünkre is, még kis híja van a szerződéseknek a gazdasági irodánál. Addig kellene festenünk, takarítanunk...csak az a gond, hogy semmi eszközünk nincs hozzá, és pénz se, hogy vásároljak festéket stb.... Így nagyon lassan haladunk sajnos. Próbálok segítséget kérni innen-onnan, de válasz nem érkezik. Aggódom, hogyan leszünk készen időre, nincs semmink ez a baj. Vidéken voltak eszközeink, de azt mind ellopták, amikor elköltöztünk.

Amit tudok, még pakolok, csomagolok, de a hogyan tovább még kérdés... Nincs pénzem költöztetőre sem, nyomorúság ez így, de nincs semmi lehetőségünk. Az a lényeg, hogy a gyerekek minél kevesebbet érezzenek az itthon lévő feszültségből.

Próbálom lekötni a figyelmüket, amennyire tőlem telik. Megyünk sétálni, játszótérre esetleg fagyizni egyszer-egyszer. El se merem képzelni, mi lesz velük ott a pici szobában, mert eddig tágas környezethez szoktak hozzá. Még a mostani nagy tér is kicsi számukra... Ott pedig jó, ha lépni tudunk a holmiainktól. Nem tudom, hogy lesz, de sehogyan se jó sajnos.

Nem akarok panaszkodni, úgyhogy el is köszönök!

Üdvözlettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Kicsit szomorkás hetünk volt. Már érezzük a VAKÁCIÓ illatát, de idén nyáron sajnos sehová nem tudunk elmenni kikapcsolódni. Ezt érzik, és tudják a gyerekek is. Nem olyan nagy tragédia, hiszen sokan vannak így, de a közösségekben most ez a téma, hogy ki hová és mikor megy nyaralni. Mondtam a lányoknak, hogy ők mennek mamához, de pancsolni vágyakoznak...

Most a költözködésre próbálunk összpontosítani, pakolunk hol ki, hol be a dobozokból, picit belefáradtam már, de egyszer csak vége lesz.

Sikerült aláírni a bérleti szerződés egy részét, talán a jövő héten kapunk kulcsot is. Nagyon félek, hogy a tágas családi ház után hogyan bírják majd a gyerekek a bezártságot… Az egy kis szobába zsúfoltságot. Nem telik el nap, hogy ne gondolnék saját otthonra, mert igazán csak ott nyugodnánk meg. A többi mind csak szükségmegoldás, de esélyünk sincs sajnos, ha csak csoda nem történik velünk. Bármit megtennék, hogy a gyermekeimnek szebb és jobb élete legyen. Sajnálom, hogy állandó lemondás jár nekik, pedig nem ezt érdemlik. Gyermeknapra se tudtam meglepni őket, mindig a pénz...a pénz a probléma!

Befizetem, amit kell és végünk...de nem panaszkodni akarok, magam miatt soha nem keseregnék.

Szép nyári napokat kívánok, és mosolygós tanévzárást mindenkinek!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végig izgultuk ezt a hetet is, hogy hátha érkezik már hír a költözéssel kapcsolatban...de semmi. Próbáltam több helyről segítséget kérni, de elutasítanak... Tanácsokkal látnak el, hogyan oldjam meg az életünket. Sajnos ezeket a tanácsolt utakat már mind végigjártam, többnyire eredménytelenül. Csak a csodában reménykedem, más már nem segíthet rajtunk. írom-írom a segítségkérő leveleket, és várom, hogy hátha valaki valahol valamikor elutasítás helyett a kezét nyújtja felénk... Nagyon szeretnénk egy saját otthont, ahol végre megnyugodhatnánk, de a saját erőnkből sajnos esélyünk sincs rá...

Elég sok gond van a gyerekekkel is, a rossz körülményeink miatt. Félek, hogy ez kihat a továbbiakra is. Nagyon szomorú vagyok, hogy nem tudok változtatni a helyzeten, bárhogy is szeretném. Ez a kis lakás is csak szükségmegoldás lesz, ha egyszer megkapjuk. Nem lesznek kiegyensúlyozottak a gyerekek...

Egyébként már várjuk a jó időt, a nyarat, a szünidőt. A gyerekek ismét lebetegedtek, így a héten ismét táppénzen voltam, pedig amúgy is nagyon nehéz a helyzetünk.

Szép hetet kívánok:

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Gyorsan eltelt a hét, de sajnos sok eredményt nem hozott. Még mindig nem sikerült megkötni a szerződést, a költözködés várat magára. A munkahelyemen nagy volt a hajtás, rengeteget kellett javítanom, szinte ki sem látszom a munkából. Itthon nem sokat sikerült haladnom, mindig nagyon fáradt vagyok, mire hazaérünk. Vacsora, fürdés és alvás… Nem sok esemény történik hét közben ezeken kívül, mindig ugyanaz.

Készülnek a gyerekek a jövő hétvégére: gyermeknap! Most ismét az a gond, hogy tettem ugyan félre egy kis pénzt, de el kellett venni, mert nem volt tavaszra szandáljuk, és beizzadt a lábuk a sportcipőbe. Ez is szép ajándék, csak valami édességet szeretnének tudom. Szomorú, hogy ennyire ki kell számítani minden forintot, hogy mire költjük. Nagyon hálásak vagyunk, hogy kaphatjuk ezt a támogatást. Nélküle tényleg éheznének a gyerekek, köszönjük szépen! Mindig nyúznak, hogy menjünk el az Állatkertbe, vagy játszóházba, de sehová nem tudom megfizetni a belépőjegyet. A lányok álma egy-egy kis bicikli... A kicsinek a 12-es, a nagylánynak 16-os a mérete. Ha nagyboltban járunk, mindig megnézzük, aztán megígérem, hogy ha lesz annyi pénzem, megveszem... aztán sajnos elmarad... Elszomorít, hogy állandóan nem-et kell mondani a gyerekeimnek. Dolgozom, dolgozom...,de a sok fizetnivaló miatt nem tudunk megélni a fizetésemből. Mindig valami csodában reménykedem, az élet nem lehet örök szenvedés...harc a létért. Talán eljön az az idő, amikor én segíthetek másokon, mert érzem, hogy nekünk nem ez a sorsunk. Szeretnék tenni, segíteni, de ez a nyomorúság, mint egy rossz álom tűnne el!

Szép hetet kívánok mindenkinek! Reménykedő, csodaváró, mosolygós napokat!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elég mozgalmas volt az elmúlt időszakunk. Készülődünk, várjuk, hogy végre költözködhessünk már. Elég nehéz eligazodni, a holmijaink között, mivel nagyrészt zsákokból, dobozokból próbálom elővadászni az éppen szükségessé vált dolgokat.

Úgy tűnik, lesz, aki segítsen a szállításban, mert ez is egy óriási probléma, és nekünk hatalmas kiadás lenne. És a legnagyobb gond, hogy nincs miből.

Már azon gondolkodtam, hogy valami mellékállást kellene keresnem, mert ebből a kis pénzből sehogyan se tudunk kijönni. A férjem állapota nem javul sajnos, de nem kap semmi ellátást, mert még nincs meg a szükséges napja a segélyhez… Így nagyon nehéz. Mindig reménykedünk, hogy jobb lesz, de lelki eredetű a betegsége, és a jelen bizonytalanság, és feszültség semmiképpen nem kedvez neki. A gyerekek járnak óvodába, hála Istennek, most egy hónapot kibírtak betegség nélkül. A múlt héten volt az anyák napi ünnepség, nagyon aranyosak voltak. Itthon sokat "segítenek", a játékaikat pakolják dobozokba, ami éppen nem annyira használatos jelenleg. Örültünk a héten a szép időnek, tegnap voltunk csúszdázni, de ma már sajnos nagyon rossz, esős reggel köszöntött ránk. Mára is terveztünk kis kirándulást, de úgy tűnik, ez elmarad az eső miatt. Bent nehezen lehet bírni velük, örökké kint lennének a szabadban.

Szép hetet kívánok!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elnézést kérek, régen nem jelentkeztem. Sajnos nagyon nagy bajban vagyunk... Költözködnünk kellene, de egyszerűen nincsen még annyi pénzem se, hogy valakinek a benzint fizessem. Sok a tartozásunk, és fogalmam sincs, hogyan másszunk ki ebből a helyzetből. Az albérletben tartozom több havi elmaradással, van elmaradt banki részlet, diákhitel részlet. Kb. 150 000 Ft-ra lenne szükség ahhoz, hogy picit föllélegezhessünk, de sajnos nincsen. Még ennivalóra se lesz, ha már nem kapjuk a támogatást.

Sajnálom a gyerekeimet, hogy nekik kell nélkülözniük, hiszen Ők nem tehetnek semmiről. Sokat szomorkodom emiatt.

Egy ideje már csomagolok, csomagolok, és rettegve várom a holnapot, hogy legyen erőm NEM-et mondani a gyereknek, ha cukrot kér a boltban. Igyekszem csak a legfontosabb dolgokat vásárolni, hiszen így se futja fizetésig. Ők ezt nem értik, hogy mindig a pénzzel "bajlódok"…

Örülünk a tavasznak, várjuk a szebb időt, de egy kicsit mindent beárnyékol a bizonytalanság és nincstelenség. Igazán boldog, és önfeledt napunk már régen volt. Szeretnénk eljutni az állatkertbe, ami múlt évben nem jött össze, remélem egyszer sikerül. A Húsvét is csendesen telt. Elmentünk a Szertartásokra, itthon festettek a lányok tojást, csak saját magunknak. Nem jött senki, és mi se mentük csak a játszótérre. Volt egy kis "sonkánk", és jött a munkahelyi nyuszi, így csoki is került az asztalra, nagyon örültek neki a lányok. Örömmel járnak oviba, minden nap új élményekkel térnek haza, sokat mesélnek.

Szép tavaszi hetet kívánok!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mostanában szinte folyamatos rohanás az életünk. Próbálok ügyeket intézni, sajnos kevés sikerrel. A gyerekek örülnek a szép időnek, örökké nyúznak, hogy menjük a játszótérre. Sokat vagyunk a szabadban, de azért kell haladnom valahogyan a munkámmal is. Csomagolunk, készülődünk, ha minden rendben megy, hamarosan költözünk. Úgy gondolnánk, hogy kevés holmink van, de mégsem... Sajnos sok, és nem egyszerű jól csomagolni. Közben készülődünk a Húsvétra, főként lelkiekben, mert nem szoktunk nagy vendégséget rendezni. Nem is lenne miből, és nincs is ki jöjjön. Mi sem megyünk idén se sehová. Egy kicsit kikapcsolódunk, majd folytatjuk tovább, ahol abbahagytuk. A férjem sajnos sokat betegeskedik, aggódom miatta.

Mindenkinek szép, Ünnepi készülődést kívánunk!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné