Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Elnézést kérek, régen nem jelentkeztem. Sajnos nagyon nagy bajban vagyunk... Költözködnünk kellene, de egyszerűen nincsen még annyi pénzem se, hogy valakinek a benzint fizessem. Sok a tartozásunk, és fogalmam sincs, hogyan másszunk ki ebből a helyzetből. Az albérletben tartozom több havi elmaradással, van elmaradt banki részlet, diákhitel részlet. Kb. 150 000 Ft-ra lenne szükség ahhoz, hogy picit föllélegezhessünk, de sajnos nincsen. Még ennivalóra se lesz, ha már nem kapjuk a támogatást.
Sajnálom a gyerekeimet, hogy nekik kell nélkülözniük, hiszen Ők nem tehetnek semmiről. Sokat szomorkodom emiatt.
Egy ideje már csomagolok, csomagolok, és rettegve várom a holnapot, hogy legyen erőm NEM-et mondani a gyereknek, ha cukrot kér a boltban. Igyekszem csak a legfontosabb dolgokat vásárolni, hiszen így se futja fizetésig. Ők ezt nem értik, hogy mindig a pénzzel "bajlódok"…
Örülünk a tavasznak, várjuk a szebb időt, de egy kicsit mindent beárnyékol a bizonytalanság és nincstelenség. Igazán boldog, és önfeledt napunk már régen volt. Szeretnénk eljutni az állatkertbe, ami múlt évben nem jött össze, remélem egyszer sikerül. A Húsvét is csendesen telt. Elmentünk a Szertartásokra, itthon festettek a lányok tojást, csak saját magunknak. Nem jött senki, és mi se mentük csak a játszótérre. Volt egy kis "sonkánk", és jött a munkahelyi nyuszi, így csoki is került az asztalra, nagyon örültek neki a lányok. Örömmel járnak oviba, minden nap új élményekkel térnek haza, sokat mesélnek.
Szép tavaszi hetet kívánok!
Tisztelettel:
Füredi Tiborné
