Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Én Brigitta vagyok. Szörnyen fáradt, egész héten korán kelünk. Nagyon vártam már az iskolát, mert azt hittem, jobb lesz. De most már nagyon unalmas. Főleg úgy, hogy az iskolába, amit tudok vinni, egy kis kaját, az nehezen jön össze, ezért is utálok már iskolába járni. A kaja miatt. Elegem van már, hogy reggeltől, míg haza nem jövök, korog a gyomrom. Nem volna baj a tanulással, mert vág az eszem, már nem beképzeltségből. De ez az állandó szédülés, amit érzek a kevés kaja miatt, már kezdek belefáradni. Csak a szegény Mamit sajnálom, mert állandóan sír, aggódik értünk. Mi lesz velünk, hogy ha nem fogunk az iskolába járni, nem lesz belőlünk semmi, ha nem tanulunk. De tudom, hogy igaza van a Mamának, mert tényleg a javunkat akarja. Szerintem ha szegény édesanyánk élne, Ő se szeretne jobban, mint a Mami.
Ez a Mami nagyon érzékeny és az a baj vele, hogy már nagyon idős és az mellett nagyon beteg, fáradékony. Annyira örültünk, hogy megkaptuk ezt a pénzt, hogy végre tudtunk ételt venni. Látni kellett volna a Mami arcát, hogy mennyire örült. Sugárzott belőle a boldogság. Mondta nekünk, hogy menjünk bevásárolni, mert Ő nem bír bemenni a busszal, összeírta nekünk a listát, hogy mi az, amit be kell vásárolni. Bementem én meg Tímea, bevásároltunk és a következővel jöttünk haza. A Mami már nagyon várt minket. Olyan boldog volt szegénykém, nagyon jó volt őt látni. Nagyon szeretjük a mi Maminkat.
Köszönettel:
Brigi
