Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Telnek a napok, hetek, és eső még mindig nem volt felénk, az időjósok állandóan mondják, néha be is borul, de az eső az valahogy máshol esik. Pedig siralmas lemennem a kertbe, minden száraz, és vízért kiállt, de ilyen vízárak mellett sajnos nem tehetem meg, hogy öntözzem a növényeket. A virágokat néha azért megöntözöm, és a palántákat is, mert sajnálom, hogy szenvednek.
Az iskolában gőzerővel folyik a papírgyűjtés és a PET-palack gyűjtés, a lányomék osztálya nem hiszem, hogy nyerésre áll, kis létszámú is az osztályuk, és nem is annyira aktívak, mint mások. Ők inkább a tanulásban jeleskednek, mint a közösségi munkákban, mert valahogy ebben az osztályban minden gyerek "jellem", és valahogy mindenki vezér-alak szeretne lenni, bár néha nem sikerül, de már elfogadjuk őket ilyennek. Kezdetben próbáltunk tenni érte, és ellene, de mára már inkább csak igyekszünk kordában tartani. Talán itt is az a legnagyobb gond, hogy sok a "demokratikus" szülő, és szabad elvekkel nevelik a gyerekeket, amit szerintem nem lehet, és nem szabad, és nem illik, az szerinte természetes, hát legyen... Mert ugye korlátozni senkit nem szabad, az én régi elveim szerint pedig igenis kellenek a korlátok és a szabályok, és a viselkedést is meg kell tanulni, mert amit lát a gyerek otthon, azt szívja a csontjaiba is, és olyan felnőtt lesz belőle, amilyenek mi vagyunk.
Valahogy - de sokszor- észre veszem, hogy egyre jobban hasonlítok Édesapámra, felveszem a rigolyáit, a szokásait, és azokat a dolgokat tartom fontosnak, és lényegesnek, amik neki is azok voltak, bár én is berzenkedtem annak idején ellene, de később felnőtt fejjel de sokat mondtam, hogy bárcsak szigorúbbak lettek volna velem... Tudom én, hogy változik a világ, és felgyorsult minden, és változnunk kell nekünk is, de az alapok azok szerintem soha nem fognak megváltozni, a tisztelet, megértés, szeretet, egymásra odafigyelés, őszinteség, és sorolhatnám!
Ma vasárnap van, és nem voltam templomban, egy unokanővérem telefonált reggel, hogy eljönne délelőtt, itthon vagyunk-e, és nem akartam itt hagyni, nagyon jó volt vele beszélgetni is, és itt maradt ebédre is, jó volt nagyon, nem él olyan messze tőlünk, vagy 30 km-re csak, de ritkán találkozunk. Két felnőtt gyermeke van, és ápolja a Nagybátyját, aki már 86 éves, a férje már nyugdíjas.
Az ebéd tyúkhúsleves volt csigatésztával, és töltött dagadó krumplipürével és salátával, és vajas pogácsát is sütöttünk, a lányom dagasztotta be, és nagyrészt Ő sütötte ki is. Az előbb vitt a szomszédba egy kis kóstolót belőle, és a fiam is elment a barátaihoz, persze pogácsával együtt.
A szomszédasszonyomat most műtötték hátgerincsérve volt, nagyon sajnálom szegényt, mert 10 évvel fiatalabb, mint én, és három gyermeke van, varrodában dolgozik, és nem tudom, hogy vissza tud-e majd menni dolgozni, remélem lesz valami megoldás neki is, mert nem egyszerű megélni és nevelni a gyerekeket, ha nincs munkahely! Nagyon szorgalmas emberek, remélem, megsegíti a jó Isten, és egészségesen fog hazajönni a kórházból már!
Holnap vissza kell mennem a dokihoz, mert beteg voltam, nagyon megfáztam, és tüdőgyulladásom lett belőle, injekciót kaptam, és gyógyszert is szedtem, mert közben allergia is kialakult, de sajnos menni kell, az újságot ki kell kézbesíteni, nagy úr a muszáj, ebben a munkakörben nincs se szabadság, se betegség. Bizony sokan elgondolkodhatnának rajta, hogy de sokan nehezen keresik meg azt a kis pénzt, ami az éhenhaláshoz sok, a megélhetéshez meg kevés.
Volt egy nagyon kellemetlen történésem a hét elején, hétfő este a fodrászhoz voltam, elég sokáig eltartott a festés, és beszélgettünk is, mert a barátnőm sógornője a fodrászom, ismerjük egymást ezer éve. Szóval a lényeg, hét után indultam haza, még világos volt, nagy volt a forgalom, egy idő után leszálltam és az út mellett, toltam a bicajomat, és mellém hajtott egy rendőrautó, és az ablakon kiszólt a rendőr, hogy álljak meg a következő "hídon", hát azt hittem kérdezni akar valamit. Megálltam, elém hajtott, addigra bekapcsolta a "villogóját" és kiszállnak, és köszönnek, "Jó estét kívánok, közúti ellenőrzés!"hát azt hittem elájulok, de hiszen én gyalog vagyok, tolom a bicajomat! Igen, látják, de az út elején felültem rá, szóval kifigyeltek, se személyi nem volt nálam, se lámpa a kerékpáromon, se láthatósági mellény. Szóval röviden, feljelentettek, mert nem lehet helyszíni bírságot kiszabni, mert nincs személyim. Leellenőrizték a központban az adataimat, és elengedtek azzal, hogy majd kapom a csekket. Én azt hittem, ilyen nincs is, mikor mástól hallottam ilyen történetet, de ezek szerint mégis van, hiába mondtam, hogy se jövedelmem, se senkim, egyedülálló vagyok, két kiskorú gyerekkel, és ápolom Édesanyámat, semmi nem hatotta meg a rendőr urakat! De alig múltak 20 évesek, még a legénytoll sem pelyhedzett az állukon, de nagyot alakítottak, hogy egy ilyen „csóró” nőt meg tudtak büntetni! Bezzeg mikor mutattam nekik, hogy ott megy két roma fiú a biciklivel, azokat nem ellenőrizték, mert úgysem fizetik be a bírságot, hát én sem fogom, inkább leülöm, vagy közmunkán ledolgozom, most már elhiszem a sok-sok történetet, amikre eddig azt mondtam, nem létezik, a rendőrök nem ilyenek! De ilyenek… legalábbis velem ilyenek voltak!
De a hab a tortán másnap reggel volt, mikor a megyei lap címoldalán ez a cikk volt, hogy rendőri hatáskör az, hogy büntet-e vagy csak figyelmeztet, teljesen a járőröző rendőrön múlik, hogy miként jár el, mérlegelheti a helyzetet és büntetendő személy szociális helyzetét... Azt hittem felrobbanok, olyan mérges lettem, akkor engem miért büntet meg, mikor a milliókat csaló-lopó embereket nem kapják el, egy "fekete nagy autót" sem állított meg?! Csupán egy szerencsétlen biciklisen veri el a port, és mutat példát, ráadásul nekem van lámpám is, csak nem raktam fel, és a mellényt is viselem, még újságkézbesítés közben is, hát ez van! Sajnos...
Kellemetlen híreket hallottam a héten a faluban is, állítólag jár a gáz-kommandó, és ellenőrzi a gáz órákat, már 70 db-ot szereltek le, vittek el, és szabtak ki bírságot, ami 540 ezer Ft, ez azért sok mert kb. 300 lakás ha van a falunkban, és még nem is voltak mindenütt, a mi utcánkban is csak vagy három helyen voltak még csak. Nem egyszerre, és nem egymás után mennek a lakásokba, le vannak adva a címek, nevek, és úgy járják végig. Bár nálunk voltak húsvét előtt, de akkor csak lefényképezték az órát, és ennyi volt az ellenőrzés. Ez most sokkal komolyabb, mert átnézik, megvizsgálják, és kiderül ha valahol "megpiszkálták". Soha nem gondoltam, hogy ennyi sok ember mert ilyen nagyon "bátor" lenni, bár szerintem a lopás nem bátorság kérdése, erkölcsi morál az egész, én ilyet soha nem is láttam, és soha nem is tennék ilyet, inkább megspóroljuk, alacsonyabb hőmérséklettel, és fával tüzeltünk, mert nem tudnám kifizetni a gázt, nincs annyi jövedelmünk, amennyibe kerülne.
Nem tudom, valahogy nem jó felé megy ez a mai világ, az a menő és a nyerő aki csal, lop,hazudik! Nekem ez nem tetszik, pedig van képviselő testületi tag is a tolvajok között, remélem le is fog mondani, vagy lemondatják a többiek, vagy a falu lakossága, mert ilyen ember ne legyen a falu vezetője, aki lop! Bár lehet csak szerintem és nekem ilyen a mércém...
Elbúcsúzom, nagyon háborgóra sikeredett ez a beszámolóm, de most nem jó szériában vagyok ezek szerint, csak rossz dolgok történnek velem, de tudjátok a rossz után jó következik....hát erre várok!
Üdvözletem és baráti ölelésemet küldöm szeretettel, köszönöm, hogy értékes időtökből szakítottatok rám is pár percet!
Juhászné Mária
