Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Telnek a napok, és az idő egyre hűvösebb lesz. Persze évszaknak megfelelő az időjárásunk, csak most olyan rosszul esik, hiszen eddig csodaszép őszi idő volt. Kicsit spóroltunk a tüzelővel, és minden munkát el lehetett végezni a kertben és a ház körül.
A föld meghálálja a munkát és a törődést, és persze a termés az kárpótol a sok verejtékért is. Tele van a pince, és a kamra is, lesz télen a szűkös és az ínséges napokon mihez nyúlni és miből főzni, hiszen gondoljunk csak bele pl. burgonyából mennyi mindent és sokfélét lehet főzni. Persze sok minden más is terem egy konyhakertben.
Sokat elgondolkodom,hogy milyen bonyolult is az élet. Milyen egyszerű ez az életvitel, és életforma annak, aki ebbe született és így nőtt fel, ezt tanulta, és ezt szokta meg. Nekem Isten ellen való vétek lenne, ha a földet nem szántatnám fel, és nem vetném be, és nem gondoznám a növényeket. Mi ezt szoktuk meg, nekünk az volt természetes, hogy mindig mindenért meg kell dolgozni, míg van egészségünk, és megbírjuk munkálni. Remélem a gyermekeim ezt a mintát is továbbviszik majd.
Aki csinálja, az tudja mennyi munka van mindennel, és mennyit kell törődni egy magocskával, míg termés lesz belőle. De csodaszép feladat, hiszen alkot az ember.
Az életünk az zajlik, voltunk fogszabályzáson. Persze ismét ívcsere lesz, és újabb kiadás, de gyönyörű lesz a lányom fogsora, és nem mellékesen annyira élete részévé válik a fogápolás és a szájhigiéniájának az ápolása, hogy míg él, Ő már soha nem fogja a fogmosást kihagyni, és persze az alapos fogmosást.
A fiammal a sebészetre voltunk, mert egy éves korában volt egy nagyon súlyos forrázásos balesete, a lábfejére ömlött a forró víz, és most ezen a részen valamilyen fertőzés keletkezett, a háziorvos beküldött a Kórház Szakrendelőjébe, és a sebész főorvos ellátta ezt a gyulladást, bekötötte és remélem hamarosan meg is gyógyul újra a lába.
Nekem a kezemen az ujjaimon volt szemölcs, és ha már várakoztunk nagyon sokat, én is bejelentkeztem, és ezt is "leműtötte" a Főorvos Úr, persze most nagyon fáj, mert elmúlott az érzéstelenítés hatása, de végre megszabadultam ettől. Kicsit hátráltat a "népszámlálásban" a kötés, a jobb kezemen volt. Ha lassabban is, de végzem ezt a munkát is...
Népszámlálás, kellemes elfoglaltság a számomra, ismerem az embereket, egyetlen gondom van, hogy lassabban tudom végezni a munkámat, mint ahogyan kellene, mert sokat beszélgetek az emberekkel. Persze megtanultam én is, hogy hogyan kell helyes "mederbe" terelni a számlálás menetét, de sokszor sajnálom a magányos embert félbeszakítani, mikor elkezdi mesélni, hogy hogyan, milyen körülmények között építették a házukat, és persze minden évszámhoz, dátumhoz is mindig kapcsolódik valami esemény.
Nagyon el vagyunk gépiesedve, keveset beszélgetünk, mert mindig sietünk, és mindig dolgunk van, és olyan dolgokat részesítünk előnyben, amiket nem kellene. Mondjuk a sorozatokat. Ma is kiszólt egy fiatal asszonyka, hogy nem ér rá, mert a kedvenc sorozata van a TV-ben, majd jöjjek vissza egy óra múlva. Szóval érdekes az élet...
Ma cirkuszi előadás van a falunkban. A lányom elment ide is, remélem jól fogja magát érezni. Kaptak kedvezményre jogosító kupont az iskolában, a többi részét a belépőjegyének finanszírozta a kirándulásról visszahozott pénzéből.
Pénteken idősek napja lesz a falunkban, a lányom verset fog mondani, de olyan gyönyörű verset, a tanárnő aki szervezi az ünnepségre a műsort, persze ismeri a helyzetünket, és ez a vers olyan, mintha nekünk és rólunk írták volna... Vagyis a Lánykámról és Nagymamájáról... Remélem el fogja tudni mondani sírás nélkül, tudom előre, hogy a "Nagyik" a könnyeiket fogják törölgetni...
Kicsit nehezen ment ma a főzés, persze húztam fel gumikesztyűt, (víz nem érheti még a kötésemet) de nagyon sokat segítettek a gyerekek is. Paprikás krumpli volt virslivel és nokedlivel, és zöldbab leves…
Örömhír is volt ma, megkaptuk az Önkormányzattól a határozatot, mely szerint a lakásfenntartási támogatást megkaptuk, igaz
Nem is írok most mást, kicsit fáj a sebem is már, és még át kell néznem ma este az elkészített népszámlálásos papírjaimat. Hátha valamit nem jól jelöltem be, és valahonnan kimaradt az "X", nem csak annyi a népszámlálás, a számlálóbiztosnak, amit a lakáson kitölt nyomtatványt, hanem vannak még másfajta feladatai, és statisztikai adatok csoportosítása is a munkája.
Leírom a verset, amit a Lányom fog elmondani az "öregek napján":
˝Jó nagyanyám nézem, nézem,
Szép hófehér hajadat,
Nézem mosolygó két szemed
S a mondókám megakad.
Mert, hogy tudjak megköszönni
annyi szépet, annyi jót,
Sok játékot, édességet
Cukrot, süteményt, diót?
S, hogy tudjam én megköszönni
Sok kedves, meleg szavad,
Mely, ha rosszat is míveltem,
Ajkadról védőn fakadt?
Nézd, szememből a könny perdül
Helyettem most az beszél,
Azt suttogja: Élj sokáig
S kerüljön el baj, veszély!˝
Csodaszép napokat kívánok szeretettel mindenkinek:
Juhászné Mária
