Napló 2012.09.24.–09.30.
Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A hét nem telt el gondtalanul. Már hétfőn köhögött Bence és fájlalta a torkát, de azért ment iskolába. Azonban szerdán már lázasan ébredt, így nem engedtem. És így én se tudtam menni az oktatásra. Egy percig se volt kérdés, hogy itthon leszek vele, mert tudtam, beteg, és szüksége van rám. Sok otthagyja a gyereket, beadja neki a lázcsillapítót, és megy a dolgára. Én sajnos nem vagyok ilyen, mert mindig attól rettegnék, hiába már nagy, hogy kap egy lázgörcsöt. Aztán ilyenkor ápolni, gondozni kell. Állandó teáztatás, gyógyszerek, lázmérés stb. Tudom, így kiesik három nap, kevesebb lesz a pénz. De nem tudok mit tenni. A Bence egészsége mindennél fontosabb. Megkaptam a tanfolyamdíjat is, 41 700 Ft. Amilyen gyorsan jött, úgy vissza is ment. Kifizettem a villanyt, 17 550 Ft, megadtam a boltban a tartozást, és már nem is maradt. A jövő hónapban a házrészletet kell, az meg jóval több, így most minimálisan kell a boltban vásárolni. Most nincs semmi alkalmi munka, hogy legalább szombat, vasárnap mennék. Mert általában azok járnak, akik hétköznap is. Így csak azt, és akkor veszik be az embert, ha valaki nem megy hétvégén, vagy beteg. Azt hittem, jobb helyzetben leszek addig a pár hónapig, míg tart a tanfolyam, de még lejjebb vagyok. Mert a buszt minden nap fizetni kell, és egy pár dolgot is kellett venni. Szóval így se jó, talán a legjobb lenne egy tartós munkahely itt a közelben. Nekem a busz, hiába 90 %-os, így is havi szinten 2 800-3 000 Ft. Tudom, nem nagy pénz a mai világban, de nekem ezt is ki kell fizetni a 41 700 Ft-ból. Tanulunk németet is, abból is lesz vizsga. De kérdezem én, hogy lehet egy pár óra alatt megtanulni németül? Sehogy, és még vizsgázni is. Csak azt nem tudom, hogy akik kitalálták ezt a 3-4 hónapos tanfolyamot, tisztában voltak-e a dolgokkal. Mert ugyanazt tanítják, amit nekünk három év alatt. Jó, nekem nem nehéz, mert már tanultam kereskedelmet, de mit szóljon az olyan, aki még sohasem? Én mindig azt mondom, inkább munkahelyet kellene teremteni, nem átképezni az embereket. Mert hiába lesz egy papírral több nekem is, nem látok esélyt, hogy bekerüljek a kereskedelembe. Hiszen oda általában 25 éves korig kellenek, mert utánuk kapnak támogatást. És visszagondolok 25 évvel ez előttre, amikor én jártam a kereskedelmibe, bizony volt egy osztály műszaki eladó, egy osztály ruházati eladó, volt élelmiszerosztály egy évfolyamban. És szerintem annak is nagy hányada jelenleg nem dolgozik a kereskedelemben. És azóta már hány évfolyam lement? Így kicsi az esély, megmondta az oktató is, hogy egy átképzett (gyorstalpalós) legyen egy boltban. De megpróbáltam, végigviszem, és majd lesz valahogy. Minden jót, jó egészséget! Nem tudom, mi lenne velünk a támogatás nélkül. Bence már nagyon várja, mert üres a hűtő.
Köszönök mindent, a jó isten áldja meg Önöket!
Szécsiné Fehér Erika és Bence
