Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Sokat vagyok fáradt, szomorú, és sokszor elkedvetlenít ez a sanyarú élet... Felőrlődött az optimizmusom, az élni akarásom, a vágyak az álmok elhagytak. Élek, mint egy öregember, várom a napokat egymás után, és céltalan lettem... Minden nap jó, ami elmúlt gond nélkül, és a holnap is legyen egyszerű... Az alapvető dolgokat, ha elő tudom teremteni a családomnak, már boldog vagyok. Én valahogy nem ezt vártam, nem erre készültem, nem ezt akartam...
Tudom, mindenkiben felrémlik most az a gondolat, hogy a boldogságot mindenkinek önmagának és önmagában kell megteremtenie, nekem ez most nem megy már, fáradt vagyok, és nyűgös, és magányos, és úgy szeretnék kicsit másként élni, és másként tenni a dolgaimat, de be vagyok határolva, de nagyon...
Még életemben nem éreztem magam ennyire egyedül és magányosnak. Már feladtam mindent, azt érzem kicsit meghaltam...
Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi taszított le ebbe a nagy mélységbe. Azt hiszem, apránként csúsztam lefelé, de a legnagyobb lökést az adta, hogy a 17 éves fiam nem ment iskolába a héten, ment pénzt keresni, almafát metszenek napszámban, egy fáért kap 300 Ft-ot, és naponta max. 8 fát tud megmetszeni, tehát keres 2.400 Ft-ot, reggel 7-től délután 5-ig kint vannak a határban, ebben a hidegben, mert felénk még most is fagypont körül van a nappali felmelegedés is, éjszaka pedig -10 fok volt ma reggel is (hajnali 4-kor néztem meg).
Ettől nagyobb arcul csapás azt hiszem, nem kell az élettől, mikor 17 éves fejjel egy kamasz ezt teszi, ahelyett, hogy élné a kis gondtalan életét, haverokkal csatangolna, és hajkurászná a csajokat… Ehelyett azon töri a fejét, hogy ebből a pénzből, amit most keres, be tudunk vásárolni a kiürült hűtőbe, megtöltjük, és vagy két hétig gondtalanul leszünk...
Őrület így élni... Az újságkézbesítésért sem kapok csak nagyon keveset, felére csökkent a pénzem, és ha nem tetszik, mondjak fel, ennyi a válasz, pedig ebben az elmúlt hidegben elég volt elvégezni a munkát... A svájci frankos hitel az természetesen a duplájára emelkedett, de miért vettem fel? Nem mondta senki, hogy tegyem rendbe a házunkat...
A lányom konfirmálni fog április 1-én (virág-vasárnap) tele van a szívem bánattal emiatt is, a fiamnak mikor Ő konfirmált, csináltunk nagy összejövetelt, rokonok-ismerősök itt voltak, de most nem tudom a lányomnak ugyanezt megtenni, pedig így lenne fer... Ha valami csoda nem történik, nem is tudom mi lesz velünk....Már megnéztük a blúzt, a szoknyát, cipőt, az is egy vagyon lesz, de azt muszáj megvenni, és persze ilyenkor mindent ki kell fizetni az egyház felé is...
Nagyon kilátástalan az életünk, és nagyon elszomorít ez a helyzet... A tehetetlenség a legrosszabb a világon, mikor az ember menne dolgozni, vagy bármit, amivel tudna változtatni, de semmi lehetőség sincs... Csupán ez az Alapítványos támogatás jelent némi segítséget a számunkra, ennek a segítségével tudunk még élni, de ha ennek is vége szakad, mihez kezdünk?
Nem panaszkodok már, ezt sem annak szántam, csak kicsit kiírtam magamból az életünket, ami nagyon nehéz most. Remélem az egészségünk megmarad, és tudunk még tavasszal kezdeni valamit a kertünkkel, és remélhetőleg az életkedvem is visszatér kicsit a napsütéssel együtt... Elnézést szeretnék kérni a sok panaszomért, de most nagyon kilátástalan az életünk. Tisztelettel:
Juhászné Mária
