Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
De rég írtam! Nagyon összejöttek a dolgaim! Eddig az eső miatt panaszkodtam, most az eső hiánya, ami nem jó… De nehéz a kedvemre tenni, tudom én ezt.
Szóval készülődtem a Húsvétra, csütörtökön végre elvetettük a kertet is. Mindent, krumpli, kukorica, ez a kert 2/3-át foglalja el, a többibe meg a konyhakerti növények kerültek: hagyma, sárgarépa, zöldség, zeller, retek, borsó, cékla, uborka, bab, és még sorolhatnám. Most jó lenne egy kis eső, hogy kikeljenek!
Nagyon meleg napok vannak, és egész nap kint dolgozgattunk, már le is barnultam. Igazi falusi színem van!
A Húsvéti készülődés is megvolt, takarítgattunk, sütöttünk, főztünk. Az Öcsémék tegnap ebédeltek itt, holnap meg a Bátyámék fognak jönni, ma kis pihenő van.
Jól sikerültek a sütik is, legalábbis nagyon ízlett a vendégeknek is. Olyan jó érzés, ha örömet tud okozni az ember a szeretteinek, és ha megfelel az elvárásoknak is. Tegnap is úgy jöttek az Öcsémék, ugye, sütöttél túrós batyut is, és sárga túrót is készítettél? Számítanak rá, és a Tesóm mindig azt mondja, beállította a gyomrát ezekre az ételekre.
Ma voltam templomban, úrvacsoráztunk, igaz hét közben is voltam többször is. Legátus hirdette ma az igét, még tele van lelkesedéssel és tenni akarással, tele tűzdeli a mondandóját sok-sok mai történetekkel, ezért is jó a fiatal embereket hallgatni.
Történt egy baki is, majd elnevettem magam, pedig ilyen helyen ez nem lenne helyén való, igehirdetés előtti éneket énekeltünk volna, és a szintetizátor valahogyan átprogramozódott, mert diszko stílusban szólalt meg, és a Lelkész nőnk alig tudta elhallgattatni, persze a fiataloknak ez a hangzás jobban bejönne...
Megyünk bringázni a gyerekekkel háromtól, kicsit mozgunk és élvezzük a tavaszi virágzást, a friss levegőt, és hogy együtt vagyunk. Meg szoktunk állni, és beszélgetünk is, persze viszünk inni valót, és egy kis ropogtatni valót is. Kellemes lesz remélem!
Ma itthon leszek, és tényleg van dolgom bőven. Főznöm is kell, rakott fasírt lesz, és borsó leves, meg sütök egy kis pogácsát is.
Takarítanom is kell, készülök az ünnepre végre itthon is. Mosógép mos, a gyerekek iskolában, a lánykám olyan izgatott, holnap mennek a dráma versenyre, ahol ha tovább jutnak, akkor a következő forduló már két napos lesz, és ott fognak aludni is. Remélem tovább jutnak, bár tegnap is beszélgettünk róla, ha nem jutnak tovább, akkor is egy remek kis társaság alakult már ki. Szeretnek együtt lenni, és sokat nevetnek, jól érzik magukat, azt hiszem egy ilyen foglalkozásnak ezt kell adnia. A tanárnéni egy tüneményes nő, ahogyan maga köré gyűjti a gyerekeket, és meg is tartja maga körül, dicséri, és a hibákat korrigálja velük. Törődik mindennel és mindenkivel. Észreveszi a legapróbb rosszkedvet is, és rákérdez. Meg lehet beszélni vele mindent, persze rengeteg szabadidejét áldozza a gyerekekre, de azt mondja mindig, hogy megéri, mert nagyon sok színész növendéke van, akik tőle kaptak kedvet arra a pályára, és neki ettől nagyobb ajándék nem kell. Szóval olyan jótét-lélek...
De el is búcsúzom! Legyen szép a napotok, és történjenek jó dolgok veletek! Csicseregjenek a madarak és süssön rátok a nap, és legyetek vidámak, jó kedvűek, és mosolyogjatok, mert a mosoly széppé tesz férfit és nőt is, és ha ezt együtt tehetik, akkor meg pláne szép az élet! Baráti ölelésemet és puszimat küldöm szeretettel: Juhászné Mária
