Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Már október van! Megkezdődött a népszámlálás, már kikézbesítettem a borítékokat (azért nem magyarázom el, hogy milyet és mit, mert gondolom mindenki megkapta már). Remélem mindenki át is nézte mostanra, és tudom többen ki is töltötték már, hiszen állampolgári kötelességünk ez is… Erről most nem is írok többet, mert biztosan fogok még ezzel sokat foglalkozni ebben a hónapban.
Eléggé elfoglalt vagyok most, hajnalban az újságot kézbesítem ki, azzal is megnőtt a munkám, mert ebben a hónapban ingyenes akció van, ez azt jelenti, hogy egy hónapig ingyen olvashatják a családok az újságot, és aztán eldöntik, hogy megrendelik-e, ez egy kedvezményes akció nagyon, bár kevesen élnek vele, mert nem hiszik el, hogy ilyen van.
Adódott pár nap munkám is, napszám, almaszedés, ezt soha nem gondoltam volna, hogy én még almát fogok szedni idén ősszel, hiszen olyan kevés termett felénk, lefagyott. De ez az őstermelő szólt nekem is, hogy segítsek a munkában. Még lesz pár nap krumpli válogatás is, kicsit nehéz lesz összeegyeztetni, de remélem sikerül, mert akikkel beszéltem emberekkel, azt mondták nem gond, bármikor mehetek hozzájuk az összeírást elkészíteni. Szóval jók az emberek, és segítőkészek, legalábbis most ezt érzem, és ezt tapasztalom.
De nemcsak az emberek csodálatosan jók, hanem a gyermekeim is. Teszik a dolgukat, és az enyémet is elvégzik itthon. Felmosnak, hajtogatják a ruhákat, elmosogatnak, bevásárolnak, megfőznek, amiket tudnak. Szóval csodálatos érzés úgy hazajönni, hogy rendben van minden. Nagyon jól esik, hogy átlátják a dolgokat, és mindent elkövetnek, hogy minden a lehető legnagyobb rendben legyen. Igaz nem magától lett ez így, elbeszélgettem velük, és elmondtam, hogy mit várok el, és mi lenne jó, oldjuk meg valahogy, és megértették. És teszik, amit csak tudnak. Szóval büszke vagyok rájuk, csodálatos kis emberkék.
Nagyon nagy szükségünk van a plusz pénzre, mert a villanyszámla elszámoló számlára sokat kell fizetnünk, és a lánykám fogszabályozóján is "ívcsere" lesz, ez is pénzért van.
Beadtam a lakásfenntartási támogatás iránti kérelmemet is, de állítólag nem kapok, mert az Önkormányzat hiánnyal küszködik, és nincs semmire pénz. Majd kiderül, ha nem kapom meg, nem is tudom mi lesz velünk. Igaz csak pár ezer forint, de ha nincs, akkor az is nagy hiány... Így is olyan kevés pénzért dolgozom, napról-napra élünk, és tömködjük a lyukakat, hol ezt, hol azt.
Vannak apró boldogságok is, vannak kis nyuszik, kilenc darab, már kinyílott a szemük, és lehet őket simogatni. A nyuszi a világ egyik legnagyobb csodája szerintem, ahogyan az anya "megtépi" magát és pihe-puha fészket épít a kicsinyeknek, és ahogyan őrzi-védi őket, eteti és még mindig terelgeti és félti tőlünk is. Mint egy feldühödött lány, ront a kezünk felé, ha a kicsik felé akarunk nyúlni. Szóval csoda az egész!
A macskánk is előjött kis cicákkal, nagyon aranyosak három darab van. Fekete és tarka (fekete-fehér) és szürke. A lánykám inkább lemond a tejadagjáról, csak megtartsuk a cicákat. Megtartjuk egy darabig, mert van már mindegyiknek gazdija. Így szerencsére jó helyen fognak tovább élni majd, ha megerősödnek kellőképpen, hogy önállóan is tudjanak élni, és egerészni...
Búcsúzom! Legyen mindenkinek csodaszép a hete, és történjenek a lehető legjobb dolgok veletek, és ne legyetek nagyon ellenségesek a "Számlálóbiztosokkal", hiszen a munkájukat végzik! Élvezze mindenki ezeket a csodaszép őszi napokat, a napsütést, és a jó levegőt, a színeket, az ősz terméseit, és mindent. Lássátok meg az apró csodákat, hiszen ezek teszik szebbé az életet. Legyen az bármiben, egy tányér gőzölgő ételben, vagy egy jó szóban, egy mosolyban! Baráti ölelésemet küldöm és a jó Isten áldását kérem minden olvasóm életére, és a támogatók és a támogatott emberek, családok életére!
Szeretettel:
Juhászné Mária
