Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk telt, úgy ahogy. Esett az eső, ami nagyon jól jött, mert kell a kertre nagyon. Bevásároltunk, a támogatásuk nagyon jó volt, ismét nagyon örültünk neki, mert mindenből sikerült vennünk valamennyit. Ami a legszebb, hogy látom a gyermekeim arcán az örömöt, mikor hazahozzuk a bevásárolt dolgokat a boltból. Kisebbik kislányom első helyezést ért el a görkorcsolyaversenyen, ami nagy öröm volt számunkra is. Na persze főleg Ő volt nagyon büszke. Nagyobbik lányunk nagyon szerelmes a barátjába, és most elég nehéz vele, mindig a barátjával akar lenni, és más nem számít neki. Na de majd csak változik ez a helyzet. Nagyon szomorú a kisebbik kislányom, mert kitűnő tanuló, és pályázaton nyert egy olaszországi utat az iskolában, de 15.000 Ft befizetéssel és ugye zsebpénzzel mehetne el erre az útra. Sajnos nem tudjuk befizetni, és így nem tud menni. Nagyon sajnáltam szegénykémet, és sírva is fakadtam, hogy nem tudom befizetni ezt a kis összeget sem, hogy adjak neki egy lehetőséget, hogy eljusson egy olyan helyre, ahova talán soha nem jutna el. Hát ennyi történ velünk a héten.

Üdvözlettel: Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Eltelt egy újabb hét, nagyon fáradtak vagyunk, sokat vagyunk a kertben, locsolunk és kapálunk. Voltam két napot napszámban, fóliaházban és elég kimerítő volt számomra. Nagyon meleg volt. Ballagáson voltunk a hétvégén, nagyon jól éreztük magunkat, végre kikapcsolódott kicsit a család. Vasárnap anyák napja volt, és mentünk köszönteni anyukánkat és voltunk a mama sírjánál is. Sajnos, hogy már Őt csak itt tudjuk köszönteni. A lányok is felköszöntöttek, olyan jól esett. A kicsi az iskolában készített nekem egy kis apró ajándékot, nagyon örültem neki, és jól esett. A nagyobbik kislányom nem tudott nekem semmit adni, de a szavai annál többet értek! Tegnap óta már dolgozok négy órában, és nagyon jó a társaság és a munka sem megerőltető. A gázszámlánkkal van most nagy problémánk, nem tudjuk kifizetni, és megkaptam ma a kikapcsolást, de nem tudom mi tévők legyünk. Valószínű kikapcsolják, mert nem tudjuk rendezni, de majd lesz valahogy.

Hát ennyi történt velünk a héten.

Üdv.: Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Veteményeztünk sokat a héten. Olyan jó dolog ez, a kis saját kertecskénket gondozni, ápolni és reménykedünk, hogy az idén még termést is tudunk leszedni, mert ugye tavaly ez nem sikerült a jégverés miatt. Aztán írtam, a múlt levelemben, hogy jelentkeztem egy munkára, és végre a sok próbálkozások során ez sikerült! Igaz csak négy órában vettek fel, ez 35.000 ft-ot jelent a családnak, havi szinten nem sok, de valami. Május 2-án fogok kezdeni, csak az a baj, hogy csak ideiglenes három hónap, de hát ez van, férjemnek még nem sikerült, de remélem mihamarabb sikerül neki is valami, mert nagyon sok-mindent kellene fizetni és venni a gyerekeknek. Azután készültünk a gyerekekkel a húsvétra és festetünk tojást, amit nagyon élveztek a lányok és még én is. Megfőztük a kis sonkát, tojást és sütöttem nekik egy kis süteményt, amit be is faltak.

Üdv.: Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Naplómat azzal kezdeném, hogy köszönetünket és hálánkat szeretnénk kifejezni önöknek és a támogatóknak. Annyira örültünk a támogatásnak, hogy még aznap, amikor megérkezett az utalásuk azonnal mentünk bevásárolni, hogy minél hamarabb legyen élelmük a gyerekeknek. Sikerült is minden olyat megvenni, ami már nagyon kellett. A múlt héten kisebbik lányomat elvittük hétfőn orvoshoz, mert megfázott. Kaptunk gyógyszert, és egész héten itthon volt. Közben elvittük szemészetre is, ahol kiderült, hogy a bal szeme 1,5-el rosszabbodott neki, és valószínű a nyáron ki kell cserélni a szemüvegén a lencsét. Hát ennek nem örültünk. Munkahelyünk sajnos nincs, sem nekem, sem férjemnek. Sajnos voltunk most is két helyen jelentkezni, de még nem tudunk semmit. Azt mondták, majd szólnak. De ami a legrosszabb, hogy napszámba sem tudtunk menni, mert dinnyepalántálás lenne, de az idő nem engedte, mert nagyon hideg volt. Reménykedünk nagyon, hogy a héten már tudunk menni legalább alkalmiszerűen dolgozni, mert nagyon sok fizetnivalónk van, és nem tudom mit, és mikor tudunk fizetni. Több felszólító levelet is kaptunk, sajnos a villany-, gáz-, vízdíjunkkal is el vagyunk maradva, nem beszélve a bankok leveleit, amit halmozva kapunk. Nagyon felháborodtam viszont az egyik banki levélen, amiben az állt, hogy a 800.000 ft hitelünk, amit nem bírtunk fizetni a munkahely elvesztése és a magas törlesztő miatt, egy év alatt 700.000 ft kamatot raktak rá, pedig több esetben is kértem részletfizetést, de sajnos magasabb részletfizetési meghagyást kaptam, mint amit nem bírtunk fizetni. Kérdem én így, hogy rendezzük ezt valaha is? Kifizetni nem tudom, végrehajtásra fog kerülni, ahogy a többi és a kiutunk egyre kilátástalanabb sajnos…

Viszont nagyon örültünk, hogy végre megjött a tavasz, és annyi munka volt a ház körül veteményeztünk is. Igaz, nem sokat, de ami volt mindent elvetettünk, rendbe raktuk az udvart, a gyerekekkel. Én nagyon élveztem, de szerintem a többiek is.

Üdv.: Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elnézést kérek, hogy későn írom a naplót Önöknek, de sikerült férjemmel egy pár napra elmenni zöldséget szedni és ma szabad vagyok, mert az idő most nem engedi már szedni. De ránk is fért a pihi, mert nagyon kegyetlen munka ez nagyon nehezen bírtam de az akarat nagy. Igazából ezzel teltek napjaink, nem nagyon tudok mesélni, mert reggeltől estig csak dolgoztunk kint a földeken, hogy be tudjuk fizetni egy részét a számláknak. Igaz nem sikerült mindet, de ez is valami. Gyerekek hála még nem betegek, pedig már elég sok beteg van mifelénk is. Remélem, nem kapják el, nagyon féltem őket.

Esik a havas eső a mai nap, és hideg is van. Úgy várjuk már a tavaszt, de még addig sok idő van. Megkapták a gyerekek a félévit. Hát nem lett valami fényes nekik, de azt ígérték, kijavítják év végére. Remélem, így is lesz.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Eltelt a karácsony és a szilveszter, aminek egyben nagyon örülök, mert nagy teher volt számunkra. Aránylag elég jól telt, csöndesen, és ami fontos volt, hogy volt étel és meleg, ez már nekünk ajándék volt. Gyerekeknek nem sikerült ajándékot rakni a fa alá, de megértették és mondtuk, majd ha egy kicsit jobb lesz az anyagi helyzetünk, akkor majd pótoljuk. A szilveszter is úgy telt el, ahogy eltelt. Kicsit unalmas volt de végre már január van. Nyomaszt, hogy mindketten férjemmel munkanélküliek vagyunk, de itt egy új év, és remélem, többet hoz nekünk, mint a tavalyi év. Kívánunk önöknek a Gyermekétkeztetési Alapítványnak és mindenki másnak BOLDOG ÚJ ÉVET!

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon közel van már a karácsony nagyon várják már a gyerekek is, de én egyre szomorúbb vagyok, mert a fa alá sajnos ajándék nem jutott, bármennyire is szerettük volna. Semmi változás nem történt nálunk, tüzelőnk fogyóban, még egy pár napig tudunk fűteni, aztán az is elfogy. Legutóbb az anyukám segített fát vennünk, de már Ő sem tud segíteni nem is várhatom el tőle mindig, mert neki is meg van a saját problémája. Minden egyre rosszabb hónapról-hónapra. Nem is merek belegondolni, hogy mi lesz velünk, ha már nem lesz az önök támogatása. Akkor aztán még kevesebb jut az asztalra a gyerekeknek. Istenem de borzasztó ez az állapot. Nagyon szép ünnep a karácsony, a legszebb. Sajnos nekünk nem csak örömöt, hanem szomorúságot is hoz ez az ünnep. Kívánunk mindenkinek Boldog Békés Karácsonyt!

Üdvözlettel:

                        Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Napok telnek reménytelenül, nem történik semmi jó velünk. Valahogy minden naptól várok valamit, hogy mit, azt nem tudom, de nem jön semmi és senki. Nagyon örültünk az újabb utalásnak ismét, csak olyan hamar el is ment, pedig úgy osztottam szoroztam, de főleg húst vettünk belőle. Legalább az legyen karácsonyra az asztalon, ha másra nem fogja futni, de sajnos anyagi körülményünkre nézve jelenleg is teljesen kifogytunk. Egyszerűen itt vagyunk pénz és munka nélkül, nagyon szomorú vagyok. Egyszerűen nem tudom feldolgozni ezt, annyira szeretnék ajándékot is venni a lányoknak, de nem bírok, bármennyire is akarok, csak élelmünk legyen és meleg, már annak is nagyon fogunk örülni.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Márti vagyok a kislány, most én írok. Hát történtek dolgok a héten Anyuékkal, úgy döntöttünk kiiratkozom a *******i iskolából. Nagyon nehéz is volt számomra, hogy távol vagyok a családomtól, pedig azt hittem milyen jó lesz, de nem így történt. Nagyon nehéz suli is, de ami a legnagyobb probléma volt, hogy anyagilag sem bírták Anyuék, így beírattak az itteni iskolába rendvédelmire. Helyben is van, és talán jobb lesz. Anya nagyon el van keseredve, hogy se neki, se Apunak nincs munkája. Alig-alig telik valamire, nagyon nehezen élünk, és nagyon bánt, hogy Anya ennyire szomorú, Apa is, de Anya még jobban el van keseredve nagyon bántja, hogy nem tudja azt megadni, amit szeretne. Így is hálát ad Istenek mindig az Önök segítségéért, mert ha még ez sem lenne, hát akkor bele se merek gondolni, hogy mi lenne, hisz így is nagyon-nagyon rossz a helyzet. Bár tudnék segíteni Anyuéknak, de hát még csak tanulok, még nem dolgozhatok. De mihelyt tudok majd dolgozni, ahogy bírok, úgy segítek Nekik, hogy könnyebb legyen. Hisz ők is, amit tudnak meg tesznek, értem és húgomért. Várjuk nagyon a Karácsonyt, de mondtam Anyunak, nekem nem kell semmi a fa alá, mert látom így is milyen gondokban vannak. Anya azt mondta, hogy Ő nagyon szeretne valamit Karácsonyra nekünk adni, de első az étel, most azon törekedik, hogy arra legyen, és ha egy kis apróságot kapunk (persze hozzá tette nem nagy kilátásunk van erre és lehet semmi sem lesz karácsonyra). A szeretet a fontos, és az meg van, és én ennek is örülök!

Na mindegy, többet már nem írok.

Csókolom:

                        Márti

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Napjaink telnek, és mindig valami szomorúság érkezik számunkra. Férjem munka nélkül maradt. Sajnálatos módon orvosi javaslatra le kellet tenni a munkát. Korábbi leveleimben is írtam hogy a bal keze nagyon el volt zsibbadva, orvoshoz kellet vele menni  és az orvos azonnal levette a munkáról, azaz fel kellett mondania. Most már tényleg kilátástalanok vagyunk! Férjemet nagyon bántja ez a dolog, 20 éve dolgozik, soha nem volt munka nélkül és most ezt feldolgozni nem könnyű! Ráadásul itt a karácsony is, se nekem, se neki nincs munkája. Mi lesz így velünk? Keseredettek voltunk idáig is, de ez most már a vég tényleg, vagy egy kezdet nem tudom már. A lányoknak még nem mondtuk, hogy az apjuknak sincs már munkája, nem akartuk. Persze előbb utóbb rájönnek, és nem tudom, mit mondjak majd nekik. Nagyon szűkösek voltak az idáig eltelt karácsonyaink, de a mostani, félek ez lesz a legrosszabb! Még a zöldségszedés sincs, mert oly sok eső esik, hogy nem bírják szedni, és így munka sem lesz!

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sikerült a múlt héten alkalmi munkát találnom, zöldségszedést. Hát nagyon nehéz munka volt, a héten már nem kellett menni az idő miatt sajnos, pedig akármilyen nehéz is volt. Nagyon örültem ennek a munkának is, végre hát remélem még legalább egy-két napos munka lesz. Nagyon örültünk az újabb utalásuknak is, mert már annyira vártuk, mert semmi sem volt itthon már, és főzni sem tudtam napok óta. Nagyon rossz ez a helyzet, de sajnos ez van, így kell élnünk. Lányok jól vannak hála Istennek, tényleg ezért az egyért kérem Istent mindig, hogy csak egészséget adjon nekünk. Férjem nagyon ki van készülve, táppénzre kellett neki jönni, annyira kikészültek a kezei. Nem tudom mi lesz, hogy megy így vissza dolgozni, úgy sajnálom szegényt!

Üdvözlettel:

                        Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Napjaink telnek, ahogy telnek. Hétvégén voltunk anyukámnál segíteni. Kopasztottunk, meg minden. Kisebbik lányom sok ötöst hozott haza, aminek nagyon örültünk. Nagyobbik lányunk is hozott azért haza jó jegyet igaz, nem ötöst, hanem négyest, de az is nagyon jó, mert elég erős az iskola neki. Férjemnek még mindig nagyon fáj a keze, alig bírja ezt a nehéz fizikai munkát, de még van neki kitartása. Nekem is van kitartás a munkakeresésben, még. Ha eddig nem is sikerült, majd fog. Próbálok pozitívan gondolkodni. Sajnos a lakáskölcsön törlesztői problémánk nem oldódott meg, és azt hiszem nem is fog. Próbáltunk segítséget kérni több helyről, de nem sok sikerrel jártunk. A problémáink fokozatosan gyűlnek, de mi tehetetlenek vagyunk, bár akaratunk nagy, de mindhiába. Azért úgy döntöttem, próbáljunk pozitívan gondolkodni, és hátha ez segít.

Üdvözlettel:

                        Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Újabb héten vagyunk túl. Nagyon elszomorodva láttuk a tévében az iszapkárosultakat. Borzasztó lehet most nekik, nagyon sajnáljuk őket. Segíteni nem tudunk sajnos, de együtt érzünk velük. Borzasztó, amin ebben az évben keresztülmegy Magyarország, vagyis mi emberek. Lányaim jól vannak hálaistennek, nekem ennél nagyobb öröm nem is kell. Sajnos az újabb munkahely-jelentkezéseim megint csak nem jártak sikerrel. Férjem nagyon ki van készülve a munkahelyén, sok helyen összeégette magát. Nagyon sajnálom szegényt, és én itthon tétlenkedem, mert nem tudok dolgozni. Ezért nagyon-nagyon szomorú vagyok! Kisebbik lányom kapott egy perzsa cicát, és nagyon örült neki. Egyik szomszéd néni adta Neki ajándékba, gyönyörű fehér cica.

Üdvözlettel:

                        Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetek telnek, oly gyorsan, hogy észre sem vesszük. Sikerült egy kevés fát vennünk, igaz, anyukám segítségével. Kifizette a fát nekünk, mert már nem bírta elnézni, hogy nem tudtunk fát venni, részletben majd kifizetjük Neki. Újabb állásra jelentkeztem, és jövő héten behívnak egy állás interjúra. Nagyon remélem, hogy sikerrel járok, mindent bele fogok adni. Nagyon kell nekem ez az állás. Ráadásul nagyon tetszik, mert kötetlen munkaidőben lehet dolgozni és így a családra is volna időm. Sokat esik az eső mostanában, ami nem igazán jó minden csupa pocsolya, kint nem lehet semmit csinálni, pedig még volna egy pár dolog, amit meg kéne még csinálni.

Üdvözlettel:

                        Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyobbik lányom nem tudja mitévő legyen egyszerűen, mert nem szeret kollégiumba járni. Gondolkozunk másik iskolában, nem tudom milyen döntést fog hozni, én nem akarom erőltetni. Szeretném, ha maga döntene, ami elég nehéz. Kisebbik kislányomat vinnem kell szemészetre a napokban, mert úgy néz ki nem jó neki a szemüveg, amit kiírtak. Valószínűleg gyenge. Olyan jó ma süt a nap, jó volna, ha még egy darabig nem köszöntene be a hideg, mert még tüzelővel sem állunk valami jól. Írtam a múltkori naplómban, hogy jelentkeztem egy csomagolói munkára, de még nem hívtak sajnos, pedig úgy várom a telefont, de semmi.

Tegnap papírgyűjtés volt az általános iskolában, és a lányom rengeteg papírt gyűjtött össze. Nagyon büszke volt magára, mi is megdicsértük öt!

Üdvözlettel:

                        Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mivel is kezdjem, nem tudom?! Nagyobbik lányom nem nagyon bírja a kollégiumot, de mondtam neki, még ne adja fel ilyen hamar, ha pedig nem megy, akkor jön ide vissza a legközelebbi iskolába. Kisebbik lányommal még mindig járjuk az orvost, holnap lesz meg neki a véreredménye. Sokat esett mostanában az eső. Nem szeretem, ha esik, mert még szomorúbb vagyok. Nagyon rosszul áll a szénánk, mint írtam leveleinkben. Vizünket nem tudtuk megmenteni, sajnos 54.000 forintos tartozásunkat képtelenek voltunk befizetni, pedig annyira szerettem volna, ha megmentjük. Azután jött a lakástörlesztő elmaradásunk 162.000 forint hátralék miatt felbontják a szerződésünket, így tehát áprilistól valószínűleg ki kell költöznünk otthonunkból. Borzasztó ez az állapot, úgy érezük nincs kiút már, pedig keressük! Ma voltam egy csoki üzemben jelentkezni. Azt mondták, felhívnak, ha sikeres volt a jelentkezésem, de mivel vidéki vagyok, kevesebb az esélyem, igaz két hónapos munka lenne, de az is valami. Besegítene kicsit ez a plusz jövedelem, nincs más, várakozok, és mint mindig, reménykedem. Nem beszélve a többi adósságainkról, de arról már nem is nyilatkozom. Igazából ez két dolog: a vízdíj, és a lakásunk megmentése volna az elsődleges és legfontosabb!

Üdvözlettel:

                        Vincze Zoltánné